Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

  • szs.: Egy ingyenes nap vége felé lehet, hogy még a két miliméteres se elég biztonságos... (2017.11.21. 16:53) A Galliai-háború 7.
  • bz249: @neutor: hat ugye amig nem volt ez a kivalo impregnalt szovet :D (de egyebkent valszeg igazad van ... (2017.11.21. 12:30) A Galliai-háború 7.
  • neutor: Néhány mondatot megért volna, hogy hogyan jutottak be végül a városba a csata után. Persze a vér a... (2017.11.21. 12:03) A Galliai-háború 7.
  • bz249: @neutor: holnap ugyanitt még több vérrel és akcióval :P (2017.11.20. 15:08) A Galliai-háború 6.
  • neutor: Alakul, alakul. (2017.11.20. 15:05) A Galliai-háború 6.
  • Utolsó 20

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) hamilkar barkasz (1) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Egy napom tíz év múlva

2008.12.21. 10:00 | szs. | 9 komment

Címkék: család szs

Szondi Sándor 24. oszt. tan. fogalmazása


A napom tíz év múlva nem azzal fog végződni, hogy a feleségem rám csapja az ajtót és tudom, hogy sokáig nem akar majd hozzám szólni. Tíz év múlva ez azért sem lesz kellemetlen, mert nem egy olyan szobában fogunk aludni, amiben rajtunk kívül még heten alszanak egytől ötvenhat éves korig és sem veszekedni, sem a problémákat megbeszélni, se sírni, se összebújni nem lehet.

Egy napom tíz év múlva azzal fog kezdődni, hogy egy olyan szám lesz beállítva ébresztőnek a telefonomra, amit régen nagyon szerettem, de mióta félbeszakítja a legszebb álmaimat, kifejezetten utálom. Sose bajlódtam azzal, hogy mp3-akat töltsek át a telefonra és állítsak be csengőhangnak, ébresztésnek, tökéletesen jó volt az, amit gyárilag beleraktak. De tíz év múlva fontos lesz, hogy adjak erre. Élvezni fogom, hogy megtehetem.

Egy napom tíz év múlva épp iskolás nap lesz. (Addigra igazítunk a naptáron és nem vasárnapra esik majd.) Nem lesz minden nap iskolás, hiszek abban, hogy az olyan éjjeli baglyoknak, mint én, kifejezetten megrövidíti az életét a rendszeres és erőszakos koránkelés, maximum heti kettőt fogok bevállalni. Ez épp ilyen nap lesz. Felkelek, addigra rá fogok szokni a kávéra, berakok egyet a mikróba, közben Eszter reggelit és uzsonnát készít, Zsombor és a testvérei pedig izgatottan tárgyalják majd azt, hogy milyen események várnak rájuk aznap. Zsombor focizni jár majd, délután önvédelmi szakkörre viszem, esténként pedig a kisebb testvérei mellé odaül ő is, amikor kelta meséket mondok nekik elalvás előtt. A szebbekből, persze, sok olyan is van, a véreseket ráérnek később megtanulni. Addigra már úgyis jól beszélik a nyelvet, a középiskolában meg inkább a görögöt meg a latint erőltetik. Azt hiszem, azt utálni fogják.

Egy napom tíz év múlva az önzetlenség jegyében fog eltelni. Sikeres vállalkozóként heti két napomat is arra áldozom, hogy a béna közoktatási órabérért tanítsak civilizációt és keltát a csentőfai Grundschule diákjainak, de végül is a többi órám, amit a honvédségnél, az egyetemen meg a cégeknél tartok, bőségesen elegendő jövedelmet biztosít majd ahhoz, hogy kényelmesen élhessünk. De igyekszem nem túlvállalni magam, hogy sógoraimmal együtt művelni tudjuk apósom földjeit - őt már nem engedjük dolgozni addigra -, senkinek sem kell már magyarázni, hogy csak az a biztos, amit megtermelünk. Persze ez csak egy régi reflex lesz majd, mint Luca néninek az ukrán front (a néni akkor még élni fog, virul és készül a tizedik házassági évfordulójára Adó bácsival, akinek majd engedélyez egy kis pálinkát a nagy esemény örömére).

A tíz év múlvai napomon szép idő lesz, friss, tiszta hótakaró és ragyogó napsütés, semmi olvadás és undormányos locspocs. Délután, még amikor világos van, vendégeink fognak érkezni, Gábor és Csilla, egy kisebb fogadást rendeznek majd a tizedik évfordulójukra ők is és fontosnak tartják, hogy személyesen hozzák ki a meghívót. Lovasszánnal jönnek majd, csengő szól rajta, a gyerekeik piros arccal kászálódnak majd ki a farkasbundából készült takaróik alól és élénk hócsatába kezdenek az utca közepén a mieinkkel. Eszter és Csilla persze betereli majd őket, bent forralt bort iszunk, beszélgetünk, politizálunk, a padlásszobákat átengedjük neki, csak másnap mennek majd haza. A lovakért az önkormányzat lovásza jön, ő gondoskodik róluk éjszakára.

Gábor hoz pár kazettát, amin a legújabb hangjátékok vannak rajta, pár olyan is, amit a rádió nem ad, független stúdiók munkái, szerintem még jobbak is, mint amit a ÓMR-1 szokott nyomni. Hiába, a tehetség meg a lobbierő nem jár mindig kéz a kézben. Én megmutatom neki a legújabb regényem készülő kéziratát, egy történelmi SF lesz, ami egy kacifántos kémtörténet ÁÚ 306-ból, egy Jézusnak hitt zsidó férfi körül bonyolódik, de persze akad benne pár csavar. Tetszeni fog neki és felajánlja, hogy megmutatja az egyik rádiós ismerősének, hátha megveszik a rádiókönyv jogokat, vagy megkérnek, hogy írjam át hangjátékká. Nem is rossz ötlet, bár hirtelen az ötlik fel bennem, hogy színpadra kellene alkalmazni, akár a csentőfai társulatommal is összehozhatnánk és turnézhatnánk egy jót. Kézenfekvő ötlet, mégse jutott magamtól az eszembe. Ez a mostani Julius Caesar átdolgozás kissé erőltetettre sikerült, amivel küzdünk, már bánom, hogy elvállaltam a rendezést.

Tíz év múlva már eszembe sem fog jutni az az ÁÚ-i első karácsony előtt nap, amikor elmondtam Eszternek, hogy felhívtak Piliscsabáról, az egyetemen létrehozott Korkutató Központtól, amiben felajánlották, hogy a besorozásomat kiválthatom azzal, hogy a kelták közé kiküldött kutatójuk leszek pár hónapra, már ki is néztek nekem egy kovácsmestert, aki valahol a budai hegyekben él a családjával. Nyelvet, civilizációt kell tanulnom, tanulmányoznom, majd megfelelő teljesítmény esetén tagja lehetek annak a munkacsoportnak, aminek ki kell dolgoznia a keltológia tanítását a közoktatás és a felnőttoktatás részére. Keltául nem értek (még), de pegadógus szakvizsgám van, ráadásul én követtem el hirtelen felindulásból azt az A4-es firkálmányt, ami valahogy a kezükbe jutott és most át akarják tenni a gyakorlatba. Nagyobb távlatokat láttam ebben, mint abban, ha besoroznának, ami reális esélynek tűnt - bár Eszter azt vágta a fejemhez, hogy csak egy szót kellene szólnom Gábornak és el is lenne intézve a dolog. És hogy hülye vagyok, mert az elveim fontosabbak, mint a családom. Próbáltam kifejteni neki, hogy ezt a kettőt nem lehet elválasztani, de rám csapta az ajtót. Ami már csak azért is nevetséges, mert úgyis egymás mellett alszunk, hiába nagy a ház, nem tudjuk kikerülni egymást. De falakat építhetünk.

Tíz év múlva este meghallgatjuk a hírösszefoglalót a rádióban, lehet, hogy berakunk egy DVD-t, éjszakára megrakom még a kályhát, hogy kitartson egy darabig a meleg, majd bekukkantok a gyerekekhez, utána pedig bebújok Eszter mellé az ágyba. Ilyen lesz egy napom tíz év múlva. Úgy gondolom, megéri kivárni.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr50834118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szakyster 2008.12.21. 10:27:30

Kellemes, Karácsonyt :D

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.12.21. 10:47:23

hát ez hatalmas nagy lett, gratulálok!

FeketeFarkas 2008.12.21. 11:09:59

Nagyon jó!
Áldott Karácsonyt neked is!

bz249 2008.12.21. 11:26:33

Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Utána meg nyomás vissza a szövegszerkesztő elé és még több ilyen történetet! :D

Angyali 2008.12.21. 15:21:30

Tetszik.:)

Te is ugyanaz vagy a képen, mint Vinitor? :P

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet mindenkinek! Azért remélem, 2009-ig még lesz alkalmunk itt beszélgetni.:)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.21. 15:35:04

Köszönöm, és mindenkinek viszont.
Angyali: nem, gyorsan helyet cseréltünk, Vinitor amúgy az, aki az ujjaival a neve kezdőbetűjét mutatja. (Szamárfülnek szánta Gador - a legmagasabbik - feje mögé, csak idejében észrevették és lentebb lökték a kezét. Ghery nincs a képen, valahol keltul éppen, T1gris meg az alvilág része, ezért nem látszik, de integetni felbukkannak majd ők is, cselesen.