- Szerinted milyen fogadtatása lesz? - felvettem a sálat is a sapka mellé, igaz ugyan, hogy nem volt fagy, de a szél pont elég volt, hogy fázzak. A polgármester a kabátjával bajlódott, félig elfordulva beszélt.
- Valamit mindenképpen kell kezdeni, egy-két hónapot még csak ellazít az ember, rendezkedik a házban, a kertben, de akárhogy is nézzük, már négy hónapja csak a lazítás van. Kell valami, na. Majd igyekezz meggyőző lenni!
-Igyekszem. Nem akarom nagyon csöpögősre venni a figurát, de szerintem kicsit az lesz. - ekkor kopogtatott az egyik kiskatona.
-Tiszteletem, a járőr hozott Dorogról egy üzenetet Miklósnak, valami jelentés, vagy ilyesmi. Holnap jön a városi VB-től valaki megbeszélésre. - Vastag, nagyméretű borítékot nyomott a kezembe, aztán sarkon is fordult. A nagy szavak embere, személyesen. Letettem az íróasztalra a küldeményt, majd a gyűlés után foglalkozom vele.

Az első falugyűlés is a templomban volt, így nem változtattunk a jól bevált recepten. Nagy tér, sok hely, mi kell még. Ja igen, egy mikrofon jól jött volna, de persze pont ilyenkor nincs áram. Na mindegy. Csapjunk a lovak közé.

- Jó napot emberek! Szép számmal összegyűltünk, a mondanivaló is ehhez mérten fontos lesz. Szeretném, ha végighallgatnának, utána lehet kérdezni, sőt, szeretném, szeretnénk is - mutattam magam mellé a polgármesterre, aki az egyik odaállított széken helyezkedett el mondandóm meghallgatására.
Sok mindenen mentünk keresztül az elmúlt hónapokban, amik bármilyen dolgok is voltak, tapasztalatként kell tekintenünk rájuk. A tapasztalat pedig a jó döntéseink forrása, márpedig most jó döntéseket kell hoznunk, mert komoly tétje van. - a hallgatóság felől egyelőre várakozás, tétova bólogatás volt az összes jel, hogy figyelnek. Ez mondjuk nem csoda, eddig nincs se füle-se farka a mondókámnak.
- Elég hamar kiderült, hogy az Átkerülés előtti berendezkedés ilyen környezetben nem tartható fenn. Sem a gazdasági, sem a társadalmi téren nem, vagy csak nagyon sokára tudunk visszatérni az ezelőtti sémákhoz. Szerintem azonban nem feltétlenül kell ezt tennünk. Hiszen most más a környezet, egy másik környezet pedig másik hozzáállást kíván. Így tudunk egyről a kettőre jutni. Sok változást már megkezdtünk, bevezettünk, elég, ha csak arra gondolok, hogy a házamat  egy ideje négy fegyverbolond is lakja, a szomszédban is összeköltözött a nagymama, nagynéni, mindenki. A helyzet ezt kívánja meg. Sok portán felépítettük a gazdasági épületeket, átalakítottuk az udvart, a kertet, mert a helyzet ezt kívánta meg. Azt hiszem, ilyen téren büszkék lehetünk magunkra, mert tudtunk reagálni a változásokra. De a java csak most jön. Most el kell döntenünk, hogy hogyan tovább. Hogyan tovább a falunak, a Közösségnek. Ezt úgy értsék, mintha nagy k-val írnám. Mert ezentúl közösségként kell gondolni magunkra. Egységet kell alkotnunk, máskülönben keserves lesz az előrehaladás. - sűrű bólogatások, bár ahogy a harmadik sor elejét néztem, az egyik mamika egészen másért bólogatott, nevezzük alvásnak a dolgot.

- Én nem régóta lakom itt, mégis úgy érzem, részévé váltam a faluközösségnek. Már én is Csentőfán vagyok itthon. Márpedig az ember szereti jól érezni magát otthon, szerintem ezzel mindenki így van. Azért pedig, hogy a jelenlegi helyzetünkben jól érezhessük magunkat, bizony tenni kell. Kell étel, fedél a fejünk fölé, biztonság, munka. Elcsépelt szavak, de most új jelentést nyertek.

- Az étel megvan, szerintem mindenki megértette, miért is kell az állatokat kivinni a házakhoz. Most azok az állatok jelentik a túlélésünket. A jövőnket. Fedéllel sincs senkinek problémája, kora tavaszra, mikor már nem kell fűteni, kigondoljuk, hogyan, hova legyenek elhelyezve a hirtelen beköltöztetett lakók. Új házakat építhetünk. A biztonságról magunknak kell gondoskodni, de van segítségünk, és van lehetőségünk is. A munka pedig adja magát. Nem lesz szükségünk irodistákra, árufeltöltőkre, kozmetikusra, nem kell senkinek a benzinkúton állnia naphosszat. Viszont minden dolgos kéznek találunk munkát. Tavasszal vetni kell, építkezni, nevelni, tanítani a gyerekeket, megteremteni magunknak mindent, ami az életünkhöz szükséges. Nagyon nehéz lesz. Fájdalmas lesz, izomszakasztó és sokszor elkeserítő. De most minden nap, amit a munkától verejtékesen végzünk, a mi napunk lesz. Magunknak dolgozunk, nem másoknak. Minden eredmény, amit elérünk, a mi teljesítményünk, és a mi jutalmunk lesz, maradéktalanul. - Úgy láttam, eléggé elgondolkodtatott mindenkit a mondanivalóm. Na igen, valóban nem babra megy a játék.

- Persze van, amit nem tudunk készíteni. Valószínüleg nem fogunk villanykörtét gyártani a házakba, sem vezetékeket az áramhoz, sőt, valószínüleg még vécépapírt sem tudnánk magunknak csinálni. - Ezzel jópár mosolyt kaptam, de hát ez ugrott be.

- Viszont vannak állataink, vannak földek a falu körül, így tudunk élelmiszert előállítani, jóval többet is, mint amire szükségünk van. Az erdőben van fa, használati tárgyakkal is el tudjuk látni magunkat, és másokat is. Amit pedig pluszban termelünk, arra cseréljük be, amire csak szeretnénk. Amire szükségünk van. Vagy ha tényleg jól mennek a dolgok, jut olyanra is, amit csak szeretnénk, de szükség nincs rá. Istenem, hogy hiányzik egy doboz hideg sör! - vigyorgás, lelkes bólogatás, az asszonyoktól homlokráncolás, van, ami nem változik.

- Meg kell tanulnuk gondoskodni magunkról, és meg kell tanítani a gyerekeket is erre. Talán nekik már könnyebb lesz a dolguk.

- Szeretnék kérni valamit! Illetve szeretnénk. Miután most hazamennek, gondolkodjanak el ezeken a dolgokon! gondolják át, mit tudnának a közösség érdekében tenni. Ha csak annyit, hogy lekaszálják az árokparton a füvet, hát akkor csak annyit, az is valami, és azt is meg kell csinálni. Gondolják át, mihez értenek, és azt hogyan tudná a falu hasznosítani. Mivel a munkahelyek úgymond megszűntek, most nekiállunk a falunak, magunknak dolgozni. Közös erővel a téli tüzelőt is hamar összeszedtük, ilyen összefogásra van szükség mindenben, és akkor tudunk egyről a kettőre lépni! Amikor pedig kifundálták, eldöntötték, hogy mit is tudnak és akarnak dolgozni, jöjjenek be az önkormányzathoz, szépen összeírjuk, megszervezzük, letisztázzuk a dolgokat. Hamarosan itt a tavasz, és felkészülten kell nekikezdenünk az évnek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak! - kicsit hosszabbra nyúlt, mint terveztem, de így is belefértem alig tíz percbe, szóval nem volt vészes szerintem. Ahogy az emberek elkezdtek felszedelőzködni, haza indulni, a pap odajött hozzám, láthatólag ő is valami nagy lélegzetvételűvel készült, csak nem a nagyközönségnek.

- Beszélhetnék veled Miklós? Nem baj, ha tegezlek? Tudom, hogy ateista vagy, és az ilyen embereknek nehezen jön a szájára, hogy "atyám", gondoltam könnyítsünk a dolgunkon. Gábor vagyok, szervusz. - Sikerült egy szuszra elhadarnia ezt, ilyen teljesítménnyel még azt is megérdemelné, hogy atyámnak szólítsam.
- Öö, igen, persze. - sután kezet nyújtottam én is - Most, vagy egy későbbi alkalommal?
- Most, ha ráérsz. Sétáljunk egyet.
A hó teljesen elolvadt, pedig éjjel esett vagy 6-7 centi, így az aszfalt kivételével mindenhol eléggé latyak volt, ideális sétálóidő, de hát február van, ne kicsinyeskedjünk.
- Szeretnénk kivenni a részünket a közösségi munkából, és nem azzal, hogy minden nap kettőt misézek.
- Örömmel hallom, de mégis mi az elképzelés?
- Tudod, odaát nem nagyon szerettek engem, mert sokszor tettem fel kényelmetlen kérdéseket. Na nem a vallással kapcsolatban, hanem, hogy hol a helyünk a világban, és mi is a feladatunk. Hogy miért kell a püspök úrnak új szolgálati autó, mikor a Vöröskereszt mellett mi is szervezhetnénk segélyeket, arra talán jobb lenne a pénz. Ilyenek. Nem csoda, hogy egy ilyen kis faluba helyeztek ki, itt nem zavarok sok vizet. Viszont mondhatjuk, hogy most megadatott a lehetőség, hogy jót tegyek. Hogy ezeket az elképzeléseimet megvalósítsam, hiszen mikor máskor lenne a legnagyobb szükség rájuk, ha nem pont most, a mi helyzetünkben? Szervezhetnénk egy saját szociális hálót, a falunak. Ha meg működik, a jó példa úgy is ragadós lesz.
-Ez nagyon jól hangzik, a következő ülésen elő is adhatnád a többieknek. Szerintem támogatná mindenki. Dolgos hétköznapok várnak most ránk, mire újraszervezzük a falu életét, és jó, ha ezzel is tudunk előre kalkulálni. - bevallom megtetszett az ötlet, én is többek között az egyházak képmutatása miatt döntöttem úgy, hogy jó nekem az ateizmus. Ha nem pap lenne, még azt mondanám, hogy de fasza csávó. Így is az, csak nem mondom. Elköszöntünk, és mentem a tanácsházára, ott várt egy jelentés, amit még ki kellett veséznem holnapig.