Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Idegen köztünk - javítva

2009.05.12. 08:15 | Harkaly | 20 komment

Címkék: háború katonadolog tekercsraktár harkaly

(Harkály kísérőtörténetei az ómagyar katonaéletről)

 (Boibót az Ómagyarország Érdemrend ezüst fokozatára jelöljük a szövegen végzett helyrepofozói munkájáért!)

Jack Higgins könyveiben sokszor idéz valami németet, miszerint addig nem éljük életünket, amíg nem tesszük kockára azt. Amíg otthon olvasgattam a könyveit, elterülve a fotelben, addig ezt érdekes életfelfogásnak találtam. Most, hogy kétezer kelta pályázik a seggemre a sáncfal túloldalán, mar másról filozofálok. Például arról, hogy is kerültem ide...        

Sosem voltam katona. A gimi után nem soroztak be a „néphadseregbe” kilenc hónapra a betegségem miatt (nem volt az semmi, de nem erőltettük), rendőr sem voltam, polgárőr se. Minden, amit a hadseregről tudtam, meg a háborúkról, az kimerült a filmekben, könyvekben meg a főiskolai töri szakban. Az utóbbi években a sportot sem űztem komolyan, szóval annak az esélye, hogy altiszt legyek az „idegenlégióban”, egy volt a milliárdhoz.      

Végigdolgoztuk Angliában az egész nyarat, heti hatvan órában, össze is jött egy csomó pénz. Pláne, hogy adót is alig fizettünk. Már júliusban elhatároztuk, hogy a csúcsidőszak után elmegyünk pihenni két hetet Magyarországra, hogy a lányoknak is megmutassuk az országot. A vízumokkal nem volt probléma, úgyhogy október 18-án repültünk haza. Két napot otthon voltunk, otthon a családnál, aztán újra találkoztunk Kecskeméten, ott voltunk két napig, utána irány Pest pár napra. Katrin aztán a Deák-téri Tourinform irodában talált egy tájékoztatót az esztergomi Bazilikáról, szóval 25-én lekocsiztunk, és megaludtunk egy vendégházban. A másnapot a városban töltöttük, főleg a Bazilika meg a vár környékén, este meg a készülő rossz idő miatt úgy döntöttünk, hogy még egy napot ott alszunk. Másnapra beterveztük a Velencei-tó meg az Ozorai-vár megnézését.       

A sors máshogy akarta.       

Reggel a háziak hívták fel a figyelmünket, hogy elszállt az áram a városban, meg gáz sincs, szóval csak hideg reggelivel (és hideg zuhannyal) szolgálhatnak. Nem foglalkoztunk vele különösebben, csak a kávé hiányzott, azt a kóla sosem helyettesíti. Az, hogy elszállt a térerő is, akkor meg fel se tűnt.       

Délelőtt még egy kicsit bóklásztunk a városban, magyaráztuk a lányoknak, hogy mi is történt. Meglepően jól fogadták, még csak gúnyos megjegyzéseket se nagyon tettek.      

Tizenegy körül terveztük az indulást vissza Pestre, de addigra már jöttek az első hírek az oltári nagy gebaszról. A rendőrök már ki se akartak engedni minket a városból, visszatereltek minket a rendőrkapitánysághoz, onnan meg paranccsal a régi szállásunkra. A lányok itt lettek idegesek (Csabival mi már bőven azok voltunk), hogy mi lesz a vízumukkal, mert hogy ők EU-n kívüli állampolgárok stb. Azóta persze kiderült, hogy mi is kiléptünk a zeuból. Alaposan.       

Az elkövetkező hónapok kemények voltak. Mi még csak felfogtuk, hogy mi történik velünk, de a lányok, főleg Qoi nagyon megszenvedtek. Mi legalább idehaza voltunk, a sajátjaink vettek minket körül, ők azonban egy egyre ellenségesebbé váló világban éltek. Mi viszonylag hamar beilleszkedtünk az új mókuskerékbe, fát meg vizet hordtunk, meg polgárőrök voltunk (még tetszett is kicsit a változás), ők azonban nehezen tudtak megbarátkozni az emberekkel. A nyelv csak az egyik akadály volt (bár azt azért az egyik elosztó trampli tudta közölni velük, hogy visszatakarodhatnak Afrikába meg Ázsiába), a kulturális különbségek is naponta kijöttek.       

Fura módon éppen a kelta betörés változtatta meg a helyzetet. Csabival mi végre hírnevet és kelta kardot szereztünk, a lányokat meg beosztották a kórházba kisegítőnek. Az eddigi nehézségek és a Sacco éjszakája már megedzették őket annyira, hogy az új munka nem jelentett nekik sokkot. Végre hasznosnak érezték magukat, a kórházi beosztásuk (meg a kaduceus kitűző) miatt pedig az emberek is másként néztek rájuk. Amikor besoroztak minket, viszonylag nyugodtak voltunk felőlük, hogy biztonságban vannak.       

A hadsereget utáltuk. Nem a kihívás, a kíméletlen kiképzők és a hadsereg napi igazságtalanságai miatt. Tudtuk, hogy ennek célja van. A lányok is hiányoztak, de nem is ez volt a fő ok. A „bajtársainkat” rühelltük, de nagyon. 18-19 éves kis férgek ugattak, hogy ők micsoda kemény harcosok, meg mennyi keltát fognak ölni. Mi legalább beismertük, hogy elfutottunk a kelták elől(a kardokról nem szóltunk), és csak a dolgunkat akartuk tenni. Félelmetes volt látni, hogy a nálunk 6-7 évvel fiatalabbaktól mennyi mindenben különbözünk. Nem becsültük őket semmire, aminek persze balhé lett a vége. A balhék miatt mindig büntetést kaptunk, és felkerültünk az őrmesterek feketelistájára. Alig vártuk a kiképzés végét, és hogy megszabaduljunk az egész rohadt bandától. A kívánságunk végül teljesült is, a Contrá-t őrző „előretolt” századhoz kerültünk. Az itteniek egész normális banda volt, csak a főhadnagy érezte úgy, hogy minden percben rászabadulhat egy rakás harcikocsis kelta. Azért ez még elment, és legalább hetente egyszer - kétszer átugorhattunk a túlpartra.        

A puccs éjszakáján estünk át a tűzkeresztségen. Örökké élni fog bennem, ahogy tizenketten kuporgunk a motorcsónakban (a kompot szabotálták), körülöttünk vaksötét, felettünk pedig ég a püspöki palota. Csak egy rövid tűzharcot vívtunk néhány szerencsétlennel, aztán  egész éjszaka a várban oltottunk meg kármentettünk.      

Az éjszaka után kicsit kezdtünk besokallni. Az rendben volt, hogy keltákat öljünk, ők az ellenség. Az viszont, hogy a sajátjainkra fogjunk fegyvert, az ellene volt minden értékrendnek, amiben hittünk. Legszívesebben mentünk volna valamerre, de hát nem volt hova... Aztán, ahogy lenni szokott, az életünk ismét fordulatot vett.        

Két nap múlva hivatott a zászlóaljparancsnok. A besorozásunkkor bediktáltuk, hogy jól beszéljük az angolt, meg dolgoztunk külföldön. Nem láttuk jelentőségét, ezeknek a dolgoknak a haszna a nullához konvergált. Aztán igazzá vált a mondás, hogy nincs haszontalan tudás. Átirányítottak minket a tatai dandárhoz, őrvezetői stráfot kaptunk, beígérték, hogy újra előléptetnek minket a kiképzés végén, és megkapjuk a saját rajunkat. A tatai dandár harmadik (tartalékos) zászlóaljának hatodik századához tartozó kettes szakaszban. Amit csupa átkerült külföldi alkot.        

Basic training          

Tatából igazi szellemváros lett, egész lakóházak lakossága halt meg vagy vándorolt el. Ezeket az épületeket aztán az egyre hízó hadsereg foglalta le. Mi is kaptunk egy másfélszobás lakást, ahol lepakoltuk a felszerelést meg a lányokat. Mostanában kevesebb munka volt a kórházban, szóval jöhettek velünk. Mondjuk annak se lett volna jó vége, ha ott próbálják tartani őket... Csak utána mentünk jelentkezni.      

Baranyai Miklós alezredes 48 éves, alacsony, kopaszodó, de tömött bajszú hivatásos volt, aki még anno leszolgálta a húsz évet, és az átkerülés után reaktiválták. Talán a bajusz és az egyenruha, talán a hidegen mérlegelő szemek miatt, de a benyomásaimat leginkább egy szóban lehetett összefoglalni: szovjet.      

A dolgát viszont értette, legalábbis abból a beszámolóból, amit a minket átfuvarozó srác mesélt. A Sacco idején Esztergomban volt eligazításon, de amint összeszedett egy szakaszt, személyesen vezette őket ellentámadásra pisztollyal és gyalogsági ásóval a kezében. A puccs idején pedig vaskézzel akadályozott meg bármiféle  lázadást. Az irodája is leginkább egy katonai könyvtár és egy lebombázott harcálláspont stílusos keveréke volt.

- Üljenek le! Teát? – kérdezte az ales bevezetőként. Kértünk. Kint még hideg volt. – Mit tudnak az új beosztásukról?

- (Kórusban) Semmit.

- Értem. Szóval... Maguk szerint hány külföldi került át velünk együtt?

Konkrétan tudtuk a választ, hiszen kettővel együtt éltünk, és elég sok infó jutott el hozzánk rajtuk keresztül. Az összeírás során háromszázvalahány külföldit számoltak össze, a japán turistától a török vendégmunkásig bezárólag mindenfélét. Ezt az adatot adtuk meg.

- Nem. Több, mint ezer. Ehhez mit szólnak?

- Baszki! – szaladt ki a számon. – Elnézést!

- Igen, valahogy úgy. Ezek az emberek teljesen elszakadtak a saját világuktól, az ellátásuk sem volt megfelelően megoldva, a kelta támadás is sokakkal végzett.  Négyszázan azonban öngyilkosok lettek. Vagy elmenekültek az erdőkbe és sosem látták őket újra. Vagy egyszerűen feladták.

Kellemetlenül fészkelődtünk a székeinken. Láttunk már halált eleget, de az öngyilkosság gondolata mindig felkavart minket. Na meg a néni emléke, akit nekünk kellett levágni a kötélről a kamrájában. Az új élet sokakat megtört, még többeket kifordított magából. Mostanában nem szívesen néztem az emberek szemébe, mert sokaknak az őrület csillogását láttam benne.

- Mi köze van ennek a mi új beosztásunkhoz, uram? – Csabi hangja hozott vissza a jelenbe.

- Azok közül, akik meg élnek, sokan tenni akarnak valamit. Nem akarnak ingyenkenyéren élni, és az üldögélés kezd az idegeikre menni. Ezért aztán a parancsnokság kiválogatta a jelentkezők közül azokat, akik katonai szolgálatra alkalmasak, és ide irányították őket. Az én zászlóaljamba.

- Miért mi?

- Bármilyen furán hangzik, de a NATO-tag Magyar Köztársaság sosem rendelkezett annyi, angolul jól beszelő katonával, akikből egy dandárt kiállíthatott volna. Ezeknek a nagyobbik része rendszerint külföldön volt misszióban, vagy főleg Szolnokon meg Hódmezővásárhelyen állomásozott. Akik átkerültek, azok rendszerint olyan szaktudással rendelkeznek, ami értekéssé teszi őket. Szóóóval... Nincs elég képzett altisztünk, hogy ezeket az embereket vezessék. Pláne a nyelv miatt. Nekem megvan a középfokúm, de kurvára nem értem, hogy némelyik mit beszél.

- Főleg az angolokat nem értik, gondolom... – Vetettem közbe némileg tiszteletlenül. De nem bántam. Most közölte velünk udvariasan, hogy kapunk egy csapatot, akikkel semmit sem tudnak kezdeni, és két tapasztalatlan altisztre bízzák őket.

- Igen. Látom értik, mire gondolok. Ezért maguk. Összesen huszonnégy embert toboroztak össze, őket fogják irányítani. A közvetlen felettesük Horkai Zoltán őrmester. Korábban rendőr volt, a forrónyomos csoportnál szolgált. A kiképzésükért Járai István hadnagy fog felelni. Magukat is újra ki fogják képezni, plusz átesnek egy altiszti gyorstalpalón, ami magukra is fér.

A parancsnokaik mindketten értik a dolgukat, de az angoljukon még csiszolni kell. Ez is magukra vár. Van kérdésük? Rendben. A tizedes majd elvezeti önöket az új egységükhöz. Sok szerencsét!  
 

- MÚÚVV! – Járai nem beszélt jól angolul, de üvölteni azt tudott. Ahhoz pedig különösen értett, hogyan keserítse meg az emberek életét. Most éppen négyfős csoportokban (Salah, Chris, Jeremy és én kerültünk össze) másztunk dombot, vállunkon egy százkilós farönkkel. A hideg miatt párállott a leheletünk, de a vastag ruha alatt folyt rólunk az izzadság. Az újbóli kiképzés azt jelentette, hogy mi is végigcsináltunk mindent, amit a többiek. Plusz a saját kurzusunkat.       

Fél napot mindig gyakorlatozással töltöttünk, ha esett, ha fújt. Futás golyóálló mellényben, futás teljes felszerelésben, farönkkel, homokzsákkal, futás dombnak felfele, guggolás, fekvőtámasz, fekvőtámasz mellényben, hátizsákkal. Sosem csináltuk ugyanazt kétszer, nehogy a „megszokás elpuhítson minket”. Ha kegyes volt, akkor alakiztunk, önvédelmet tanultunk, vagy eséstechnikát. A közelharcot Zoli őrmester, majd néhány nappal később már Csabi, illetve az egyik lengyel, Raf oktatta hatfős csoportokban. Az eséstechnikát én, a késharcot a hadnagy. Első ránézésre Járai egy negyvenes, kopaszodó pacáknak tűnt, de idővel felfedeztük az árulkodó jeleket. Összevarrt szemöldök, karfiolfül, és a tudása is arról árulkodott, hogy több egyszerű biztonságiőr-oktatónál, aminek vallotta magát.

- Mindenből a legmocskosabb trükköket tanultuk, a sebezhető részek támadását verték belénk, tudván, hogy egy felfegyverzett kelta ellen ez az egyetlen esélyünk. Arconköpés, homokszórás, tökönrúgás, harapás, könyöklés, az ízületek támadása csak néhány volt a fogasok közül. MÚÚVV! – A cél meg vagy kétszáz méterre volt, és megint lassúak voltunk.         

Az altiszti (esti) kiképzés egy kalap szart nem ért. Az egészet össze lehetett foglalni a „lefele taposunk, felfele nyalunk” szlogennel. Nemcsak mi, de a csoport fele is utálta, és ez meg is látszott rajtunk a „zőrmesterúr” őszinte felháborodására. A húszfős kurzus nagyobbik részét olyanok alkották, akik régen civilek voltak, felelős beosztásban (ezért lettek előléptetve, ellentétben velünk), és nem tudták megemészteni ezt a szent szart. Amikor tehettük, inkább az altisztek történeteit hallgattuk, meg beszereztünk néhány régi szakkönyvet. És persze kerültük a kapcsolatot a lelkes zombikkal (a csoport másik fele), akik szemei előtt tábornoki csillagok lebegtek, amikhez hullahegyeken keresztül vezetett az út. Főleg, mivel a hullák jó része a saját katonaik közül került ki.       

Emellett pedig tettük azt a millió meg egy dolgot, amit egy altisztnek tennie kellett. Körlet ellenőrzése, felszerelés ellenőrzése, ellátmány tarhálása, csencselés a hiányzó felszerelés megszerzésere, plusz angoltanítás a két főnőknek és magyartanítás a szakasznak. Emellett pedig mindenkire oda kellett figyelni, ha közel voltak ahhoz, hogy kikészüljenek, akkor beszélgettünk velük, hogy ne érezzék magukat elszigetelődve, és kicsit összeszedjék magukat. Én sosem voltam nagy spannoló, szóval ez a része Csabira maradt, rám meg a papírmunka. Ezt hívják hatékony munkamegosztásnak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr651114134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aloha 2009.05.12. 14:02:23

Jól indul ez, nagyon jól! ((Csak valaki legyen kedves szerkessze meg és dobáljon bele pár hiányzó ékezetet :))

Gador · http://omagyar.blog.hu 2009.05.12. 14:13:21

Gratula! :) Várjuk a folytatást!
A szerkesztés meg... hát igen... :)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.05.12. 14:36:02

Eredetileg teljesen ekezetmentes volt a szoveg, minden hibaert en vagyok a felelos, mert én pakolgattam bele őket, ha esetleg pontositjatok, hova nem sikerult elhelyeznem, akkor orommel pototlom. Mi van a szerkesztessel?

Harkaly 2009.05.12. 14:45:54

Az ekezetekkel nincs mit csinalni. Egyszeruen nem tudom beallitani a gepemen. Hiaba kapcsolom at a Word-ot, mindig valami hianyzo modulra hivatkozik. Nem tudom, hogy a Word vagy a Wista miatt van-e igy.

bz249 2009.05.12. 14:46:47

@szs.: a szerkesztéssel az van, hogy nehéz munka.

Amúgy remélem van rendes fehér kepi meg hétlángú gránátos gomb a "Légion Étrangère"-nek :D

ui: ha kell bele ilyen betű abban tudok segélyezni èçàù...stb :D

bz249 2009.05.12. 14:47:32

@Harkaly: ez a Wista ez a lengyel változata a redmondi szoftvernek? ;)

Harkaly 2009.05.12. 14:52:33

@bz249: ize Vista. Talalat...

Harkaly 2009.05.12. 15:09:38

@bz249: Meghogy sapka! Az csak egy gyer kis szakasz. Orulhetunk, ha tartalek gatyat kapunk. Azert egy kituzon gondolkozok...

drazsé 2009.05.12. 15:15:16

most úgy vagyok vele, mint Kuka a viccmesésnél:

Naggyon jó, de naggyon jó! :)

drazsé 2009.05.12. 15:36:29

off:

közben lelkesen bújom a google mapsot és illetve a zinternetet, mit találtam?

hu.wikipedia.org/wiki/Dorog

olvasgassuk csak az ipari részt :)

hohohohó

(F)ordító · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2009.05.12. 15:51:53

vajon mi lehet a bolgár kamionosommal? remélem, jól van. :)

boibo 2009.05.12. 17:58:13

@szs.: Javítom. De csak mellékletként tudom elküldeni, ha készen lesz. Írj priviben egy emil címet, ahová postázhatom!

Gumzi 2009.05.12. 19:43:02

@drazsé: Hehe, hüje japcsi napelemgyártó megszívta Dorogon :P Próbáltunk neki beszállítani ezt-azt, de csak japán szabványos, Eu-ban sehol nem kapható szarokkal szerelt, Japcsiból hozzák neki repülővel a szajrét. Namost majd talán átállnak a magyar beszállítókra Ómagyarban, vagy marad a szeppuku :)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.05.12. 20:06:03

Boibo, előre is köszi, a blog hivatalos e-mail címe hozzám van irányítva.
Elnézést az ékezetekért, ennyit láttam meg, pedig két nekifutást is rászántam. A szerkesztést továbbra sem értem, de majd valaki elmondja, hogy mi lett ebben a bejegyzésben kirívó. :)

Harkály: OpenOffice. Már csak a blog kedvéért is érdemes kipróbálnod. :)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.05.12. 20:23:22

Apropó, Sanyo, mikor egyszer arrafelé jártam (bent, a szigorúan őrzött ojjektum mélyén) mutattak egy b. nagy raktárat, ami állítólag csurig van kész napelemmel, na, az még jól jöhet ómagyaréknál. Gyártani nem nagyon fognak újat úgy se.

Szakyster 2009.05.12. 21:29:13

Jaja, azokat a napelemeket hirtelen munkába kellene állítani, mert nem maradnak meg örökké :) Valakinek nincs kedve megalapítani a Zöld Ómagyarországot mozgalmat?

bz249 2009.05.12. 22:10:30

@Szakyster: A Faevő Antiszociális Párt debreceni alapszervezete nevében elhatárolódok az ilyen ómagyartalan, idegenszivű kelta mételytől, mint a természetvédelem és általában a zöld izék. :P

Szakyster 2009.05.12. 23:20:12

bz249: vigyázz, esztergom I. körzetben mi vezetünk :)

bz249 2009.05.13. 00:14:57

@Szakyster: Nem közvéleménykutatást kell nyerni, hanem polgárháborút :)
süti beállítások módosítása