Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Airport 280BC - 3. rész

2009.05.26. 08:15 | (F)ordító | 9 komment

Címkék: triumpathor tekercsraktár airport280bc

Előző részek

Iskündü mozdulatlanul feküdt, haja kormos és tépett csomókban tapadt koponyájához, az égett szőrzet szaga méterekre bűzlött. Nem halt meg, Íje csak játszott vele, mint a héja a pocokkal, hogy a játék végén még édesebb legyen a húsa. Életben volt, de a fájdalom megtette a magáét és most öntudatlanul várta sorsának beteljesedését. A sors neki Szolnoki Erika 31 éves, egyedülálló, a Malév alkalmazásában álló budapesti lakost rendelte végzetnek, aki szó szerint fejbe lőtte egy jelzőpisztoly töltetével. Most ott állt a férfi felett, csinos kis fitos orrát kényesen fintorgatta a férfi felől áradó égett szőrszag miatt, de zöld szeme élénken vizslatta a testet. Nem volt magas férfi, úgy 160 lehetett, arcát – már amit az égő jelzőrakéta épen hagyott belőle – barnára sütötte a nap és szárazra cserzette a szél. Széles járomcsontján feszült a bőr, orra mellett két mély árok húzódott le ajka széléig, ami keserű kegyetlenséget, vagy megátalkodottságot kölcsönzött az arcának. Magas homloka felett a megégett ritkás haj őszesbe kevert fekete tincsekből állt. Ránézésre erős negyvenes, de lehet, hogy inkább ötven körüli fazon volt. A ruhája viszont semmi általa ismerni vélt divatirányzathoz nem hasonlított. Csúcsosra varrt bőrsipka hevert a férfi feje mellett, nem tucatárunak látszott, mert míves hasítékok és kis fémfüggelékek szegélyezték. A férfi felsőtestén ujjatlan bőrzeke, valami mellényféle feszült, amelyet zsinórok fogtak össze – a sujtásos menték jutottak eszébe a ruhadarabról. A mellényen kis körömnyi fémlemezkék sorakoztak, félig egymáson feküdtek, mint a halak pikkelye és az egész mellényt befedték. A mellény alatt piszkosfehér, hosszú ujjú vászoninget hordott, a nadrágja pedig bőrből volt. A lábán csúcsos végű bőrből és valami vastag vászonféléből készített csizmát hordott. Széles bőrövén egy kis bőrzsák lógott, aminek meglazult szájából ezüstösen csillogó érmék potyogtak ki és most ott csillogtak a sáros fűben. Ez megragadta a nő figyelmét és leguggolt. Kezébe vett egy érmét, aminek meglepően nagy súlya volt. Egy szalaggal átkötött homlokú férfi profilja volt az érmén, és egyértelműen görög szöveg volt köré írva, bár az érme kidolgozása elég kezdetlegesnek látszott. A görög szöveget nem tudta elolvasni, és hirtelen Nikosz jutott az eszébe. Nikosz az Olympic Airlines egyik igen jóképű pilótája volt, akivel Larnakában sikerült „összeakadnia”. Ez az összeakadás majdnem két évig tartott, bár a találkozásaik teljesen esetlegesen és a menetrend szeszélyéből fakadóan történtek. Aztán Nikosz eltűnt az életéből, mint előtte sok más férfi. De ez az érme most rá emlékeztette, a furcsa feliratú italokra, cigarettára – óh, de rá kellene most gyújtani! – és édességekre, amik nélkül a férfi a légyottokat nem tudta elképzelni. Az érme másik oldalára egy négylovas hintót vagy kocsit vertek, de ez az ábra is elég eldolgozatlannak tűnt.

Oldalra nézett, ahol Horváth feküdt, mellette Guttman most kezdett magához térni a rettentő parasztlengőtől és nyögdécselve küzdötte fel magát félig ülő pozícióba. Az érmét az ujjai között pörgetve hozzájuk lépett és határozott mozdulattal felrántotta a földről Guttmant.

- Állj már fel! – mérgesen mordult a fiúra. – Menj a sipkáshoz és ne hagyd magához térni.

Guttman értetlenül és az állcsúcsát simogatva nézett rá.

- Üsd le, ha kettőnél többet pislog, érted? – agyát kezdte elönteni a vörös idegesség, de próbálta visszafogni magát. – Addig megpróbálom Horváthot magához téríteni.

Leguggolt a nagydarab férfi teste mellé, és paskolgatni kezdte annak húsos arcát. A paskolgatásból pár pillanattal később konkrét pofonok lettek és végül megrezzent Horváth arca. A nő azonnal elkapta a kezét és helyből hátraugrott fél métert – nem szeretett volna úgy járni, mint Guttman. Horváth most nem ütött, csak felnyögött.

- Mi a fasz történt? – mély hangja kicsit rekedtes volt még, de látszott, hogy magánál van.

- Nyugi, Egon – Erika a férfi arca felé hajolt, úgy beszélt hozzá. – Keményen landoltunk.

- Azt tudom, bazdmeg… izé, bocs… - Egon félájultan is képes volt elszégyellni magát Erika előtt. – Utána mi történt.

- Jöttek ezek a pörgesipkások és nyilakat lődöztek – biccentette a fejét a halottsápadt Guttman felé, aki le nem vette a szemét a földön fekvő alakról. - Az egyik a te lábadban van.

Horváth félig ülő helyzetbe emelkedett, könyökére támaszkodva nézett le a lábára és az abból kimeredő nyílvessző láttán teljesen lefehéredett. Megint az ájulás szélén volt.

- Hé! – a nő keményen rákiáltott. – Ne nézd, ha nem bírod, oké?

Horváth gyerekkora óta rosszul volt az injekciós tűktől és a vérvételtől. Minden orvosi beavatkozás előtt rettegett a tű gondolatától és a ritka vérvételek esetén szinte biztos volt, hogy elájul a procedúra közben. Most pedig egy hatalmas nyílvessző állt ki a lábszárából. Ez már akkora sokk volt, hogy el sem tudott tőle ájulni. Fájdalmat azonban érdekes módon nem érzett.

- Oké, oké… - nyögte végül. – Nem is fáj… Annyira.

- El kell törnöm a vesszőt, csak úgy tudom kivenni belőled – Erika akkurátusan feltérképezte a sebesülést. – A hegye kijött a másik oldalon.

- Muszáj? – Horváthot a hideg veríték öntötte el a gondolattól. – Meg kellene várni az orvosokat…

- Orvosokat? – a nő kicsit gúnyosan nézett le rá. – Szerinted nem értek volna ide Pestről fél óra alatt még az éjszaka? A jeladónk folyamatosan megy és mégsem találtak eddig ránk, pedig Dabasnál nem lehetünk messzebb. Meg aztán, ez a faszi és a bandája hasonlít szerinted a magyar átlaghoz?

Horváth elfordította a fejét és rábámult Iskündüre, aki mély ájulásban feküdt tőle pár méternyire. A felé néző arc csúnyán meg volt égve, a koromtól körülvett friss, rózsaszínű sebek csillogó váladékot eresztettek magukból, de az ép részletek inkább egy távol keleti arcra hasonlítottak. Egon hányingerrel küzdött.

Erika kihasználta figyelmetlenségét és hirtelen mozdulattal ráfogott a nyílvessző rövidebbik végére. Egyik kezével stabilizálta a vesszőt, a másikkal pedig a bemeneti nyílás felett elroppantotta azt. Gyorsan fogást váltott és a vesszőt egyetlen mozdulattal kirántotta Horváth lábából. A férfi sebzett állatként üvöltött fel, de nem ájult el, sőt.

- Miért nem szóltál, bazdmeg?! Miért nem szóltál?! – üvöltött Egon a nőre, aki mozdulatlanul állt felette, kezében a véres vesszővel.

- Mert akkor elájultál volna, bazdmeg. – gúnyos volt a válasz és Egon erre nem tudott mit mondani. Most viszont kifejezetten érezte a sebet, pontosabban nagyon fájt neki.

- Fáj – mondta végül fahangon, mint egy durcás kisfiú, amitől Erika lelkében megrezdült valami. Illetve a melltartójában és a bugyijában rezdülhetett meg valami, mert ott érzett furcsa dolgokat. Mindig vonzották a mackós pasik, akiket istápolgatni kell, de eddig Egonra nem tudott így gondolni. Most viszont határozottan meg kívánta védeni ezt a kis mackót. Hiszen olyan árva szegény.

- Persze, hogy fáj – mondta egy sóhaj kíséretében. – Fel tudsz állni?

- Megpróbálok – Egon fújtatva felült és ép lábát maga alá húzva, kezeivel háta mögött támaszkodva ellökte magát a földtől. Ép lábára nehezedve felállt, de ahogy letette a sérült lábát, sziszegve kapta is vissza. Féllábú gólyaként állt a mezőn. – Nem bírok ráállni.

- Támaszkodj rám – szólt a nő és mellé lépett. Átkarolta a férfi derekát, hozzásimult a testéhez, mire az fél kezét a nő nyaka köré tette és a nőre támaszkodott.

Erika készült a súlyra és meglepetten vette észre, hogy nem is olyan nehéz ez a maci.

Iskündü ebben a pillanatban kezdett nyögdécselni, mire Guttman ijedten ugrott hátrább tőle. Idegei pattanásig feszültek az elmúlt órákban és mostanra már teljesen szétesetten viselkedett. Nem tudta végrehajtani a nő utasítását és Iskündü három pislantás után magához tért.

- Íje nílle bossam maa! – nyögött fel és arcához emelte kezét. Ahogy a sebhez ért a keze, fájdalmában felüvöltött. – Sorrottheme ne igyílazzan

Fektében elfordította a fejét és meglátta maga mellett a nőt meg a férfit. A két alak eggyé forrt, ahogy a lassan felkelő nap a hátuk mögül megvilágította őket. Csak a kontúrokat látta, a nagytestű férfi és a magas nő egy alakot formázott. Íje és Ilissza. A mondák egybeforrt istenségei, vagy inkább démonai. A testvérek, akikből szeretők lettek és ezért az Ősanya büntetésből egybeforrasztotta őket, de úgy, hogy szeretkezni ne tudjanak. A jó és a rossz megtestesítői, az ember sorsának kovácsai, akik egymás mellett élnek, csípőjüknél összenőve és éppen ezért soha nem lehetnek együtt, de egymás mellett járnak. A beteljesítetlen ígéretek, a hamvába holt vállalkozások és a vesztes csaták démonai. Minden szkütaij rettegett istenei. Iskündü életben ezerszer vette már a szájára az istenpáros férfitagjának, Íjének a nevét és röhögött azokon, akik ezt nem merték megtenni. Most viszont itt állt előtte maga Íje és Iskündü biztos volt benne, hogy tudja, mennyire nem tisztelte eddig a nevét. Bármekkora fájdalma volt, lassan összeszedte magát – Guttman ezt is tisztes távolból nézte – és valami térdeplő testhelyzetet igyekezett felvenni a két alak előtt.

- Lemassassa Íjeean, Ílisszaan… Kerendelmü me saan. –kántálta folyamatosan és homlokát a földhöz verdeste. - Kerendelmü me saa… Kerendelmü me saan…

- Mit mond? – nézett Egon a nőre értetlenül.

- Nem mindegy? – válaszolt a nő. – Be van szarva tőlünk.

Választ sem várva kicsit oldalt lépett, Egon a fogai között sziszegve utána ugrált. Erika belerúgott az alak oldalába, mire az ijedten abbahagyta a kántálást.

- Na, ide figyelj apukám! – kezét kinyújtotta és hosszú mutatóujjának vérvörösre festett műkörme Iskündü orrától pár milliméterre rezgett, miközben sziszegve beszélt a férfihez. – Nem érdekel, hogy honnan szalajtottak, de szedd össze magad és vigyél minket biztonságos helyre, mert kinyuvasztalak, te szarházi!

Iskündü megbabonázva bámulta a démont és érteni vélte a szavait. Hajlékot akar magának és enni akar. Csak remélte, hogy nem embereket eszik. Véres és gennyes bal orcáját feledve, jobb kezével a háta mögé mutatott.

- Iskündüje tannya. Iskündüjje tannya – folyamatosan kántálta, hogy arra van a szállása.

Erika nem vette le a szemét a megégett arcú férfiról.

- Iskündü! – hirtelen felkiáltott, mire a férfi, mint akit villám sújtott megdermedt és kitágult pupillákkal révedt a nő arcába.

- Erika! – a nő kezét teátrális mozdulattal lendített maga felé, mutatóujja a mellkasára irányult.

- Eerikka… Eerikka… - Iskündü ritmikusan verte a fejét a földhöz.

- Legalább tudjuk, hogy hívják – a nő a némán rá támaszkodó Egonra nézett. – Bár szerintem teljesen zárlatos.

 

***

 

A telet sikerült átvészelniük Iskündü falujában, ahol ezek a furcsa keleti vonásokkal rendelkező népek végül a szívükbe zárták a három magyart. A falu népének már az nagyon tetszett, hogy Iskündü, a Véreskezű, ahogy a háta mögött hívták, az egyik legjámborabb kharka lett Aují birodalmában, aki ugyanakkor szépen meg is tollasodott az idegenek tudásának köszönhetően. A nő és a két férfi sok különös jártassággal bírt, amikkel a szkitajok legnyugatibb fiai, az abharok, ahogy magukat nevezték, nem rendelkezett. Tudtak tüzet csinálni egy kis eszköz segítségével, ami szikrát hányt, majd egy fényes kékes sárga lángocska csapott ki belőle, a kis csenevész Gutmanu – aki elég jó lovasnak bizonyult –csodás lószerszámokat és felszereléseket rajzolt nekik a bőrökre, amelyeket megcsináltak és kiderült, hogy segítségükkel könnyebben ülhetik meg a lovakat. Eerikka – a két férfi főnökasszonya – pedig olyan szépen énekelt egy számukra ismeretlen nyelven, de a saját dallamviláguknak megfelelően, hogy szem nem maradt tőle szárazon, amikor újhold idején összegyűltek a Holtak Mezején.

Iskündü végül március elején megvette a keltáktól azt a deres mént, amire már vagy egy éve ácsingózott. Nem egyedül ment a vásárba, vitte magával Guttman Zsoltot – 23 éves betanított munkás, árumozgató a budaörsi Tescoban – is, aki addigra a lovászat isteneként tiszteltek és ehhez mérten a jólétnek megfelelően nagy arcot növesztett. Amikor a kis Guttman meglátta a hatalmas lovat, aminek a marja a feje búbja felett vagy harminc centivel volt és valami shire fajtának látszott, de azoknál jóval vadabbnak tűnt, kicsit megroggyant a térde, de ezt szerencsére senki sem vette észre. A ló patkolatlan volt, eladója – egy fogatlan vén kelta – szerint nyereg sose volt a hátán, mert ember úgy sem tudná megülni. Azt mondta, hogy 4 éves az állat, és Guttman ezt el is tudta neki hinni. Az eladás előtt kipányvázták a lovat, négy oszlophoz rögzíttették a lábait. Iskündü előhozta a Guttman leírásai alapján elkészített nyerget, zablát és a többi lószerszámot. Guttmannal együtt gyors mozdulatokkal felnyergelte és szerszámozta az állatott, aki prüszkölt és rángatta a fejét, de mozdulni nem bírt a pányvák miatt. A kengyelvasak láttán a kelták hangoskodni kezdtek, mert féltek, hogy kárt tesz az állatban. Amikor mindennel kész volt, Guttman egy mozdulattal felugrott a ló hátára, a jobb karja köré fonta a kantárt és lenézett a megdermedt keltákra. Csak bólintania kellett, mire a pányvát tartó alakok, akiktől éónok választották el őt, akaratának megfelelően eleresztették a béklyókat és a ló nekiugrott. Felcsapta a fejét, nyakát hátraszegte, mintha meg akarná harapni a lovast, majd azonnal kirúgott. A lovasa azonban két sarkát keményen a kengyelbe nyomta és a kantárt erősen megrántva ura maradt a helyzetnek. A ló megfeszített két mellső lábára állt, farát feldobta és kirúgott a hátsó lábaival, de Guttman ekkor már valahol a ló nyakához simulva kapaszkodott a még mindig feszesen tartott kantárba és nem hagyta magát lerázni. Keményen feszítette a zablát, a ló habos nyálat prüszkölve nyerített és tekergette a fejét, de nem tudott szabadulni utált terhétől. Megiramodott, az addigra köréjük gyűlt tömeg gyűrűjéből kitört és megátalkodott rugdalózásba kezdett a hátsó lábaival. Guttmannak majdnem az „agyán jött ki a végbele”, ahogy később mesélte, de a ló hátán tudott maradni. Pár perc telt el így, a ló hol felugratott, hol kirúgott és közben keservesen nyerített. A körülötte tisztes távolban álló kelták hangosan kiáltoztak, voltak, akik fogadásokat is kötöttek. Aztán a ló egyszer csak lenyugodott. Megállt, fejét leszegte, orrlikai ütemesen tágultak és szűkültek a gyors lélegzettől, szájából vérrel kevert nyál csordogált és kicsit kapart az egyik mellső lábával. Guttman felnézett az égre, hálát adott az istennek, hogy ilyen lovon ülhet, majd előredőlt, megpaskolta a ló vastag nyakát. A ló erre hangosan sziszegve vett levegőt, felcsapta a fejét és hatalmasat nyerített. Guttman kicsit eresztett a kantáron, a ló ezt észlelve peckesen odalépdelt a kelta eladóhoz, aki folyamatosan hátrált a lova elől. Csend volt a piactéren.

- Mennyi az ára? – kérdezte Iskündü az elámult keltától. – Még mindig negyven drachma?

- Ennek a lónak nincs ára, mert nem eladó – suttogta meredt szemekkel a vén kelta. – Van már gazdája. Ott ül a nyeregben.

Iskündü volt olyan balga, hogy a kelta kezébe nyomta a bőrszákot, amiben az összegyűjtött 50 drachmáját rejtegette.

- Akkor fogadd ezt, mint viteldíjat, öreg! – és hangosan felkacagott. Szemei előtt ádáz lovasok úsztattak át a folyón és gázolták le a túlparti kelta falvakat. A lovak mind ehhez a ménhez hasonlítottak, így voltak felszerszámozva, így voltak megülve. Senki sem fog ellenállni egy ilyen seregnek. Hát ha még patkót is tesznek a lábaikra…

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr81140971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drazsé 2009.05.26. 08:31:37

szépjópostolvasással egybekötött reggelt!

és mi lett a többi géppel? mert nem csak ők találták meg ferihegyet?

(najó, mérsékelten vagyok türelmetlen csak :) )


"hangosan felkacagott. Szemei előtt ádáz lovasok úsztattak át a folyón és gázolták le a túlparti kelta falvakat."

rábaszol, töki!

:D

Harkaly 2009.05.26. 11:30:16

@drazsé: Talán nem. Hamarosan eljutnak hozzá a hírek az új kelta hadistenekről (terepszínben járnak :-), attól talán lehiggad. Ghery nyugat, Guttman kelet felé lesz Albert nagykán helytartója.

A poszt nagyon tetszik, jó reggelt Ómagyarország!

Szakyster 2009.05.26. 15:51:46

Jó :) A repülőgép roncsaiból meg elkészülhet az Istenek Palotája :)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.05.26. 19:02:21

Lepotyogott még pár gép, csak volt, ami tovább keresgélt. Pár száz/ezer kilométeres körzetben bárhol lehetnek, a helyiek nagy örömére...

Gumzi 2009.05.26. 19:46:23

és így, ugye, németnyelvű rádióadásra is lehet magyarázat, pl a Lufthansa már építi a kölni dómot :)

Szakyster 2009.05.26. 21:31:33

Had ne mondjam, egyes nagyobb gépekből több-fontosabb technikát lehetne szerezni, mint amugy teljes ómagyarországról.

drazsé 2009.05.26. 23:06:44

@Szakyster:
fontos? mindenképpen

fontosabb? hááát

bz249 2009.05.27. 17:08:51

Melyik hónap hányadika volt az adásvétel napja? Fut már Brennus népe?
süti beállítások módosítása