- Akkor vegyük át még egyszer. Mielőtt bármilyen sebészi beavatkozást csináltok, ezzel fertőtlenítetek. Mi ez?

- Cickafark. Bárhol megtalálható a Kárpát-medencében.

- És miért cickafarkkal?

- Mert nincs rá allergiás reakció. És bárhol megtalálható. És minden mikroorganizmust kinyír.

- Na nem mindent, de ami gázos lehet, ha olyan a szitu, arra tökéletes. Ráadásul, ha rámentek valami ordas anti luvnyára, és esetleg csöpögne utána a pöcsötök, még arra is jó. Rendben. Holnap reggel a kungfu-edzés után, tízkor itt találkozunk. Addig tanuljátok meg ezeket. Leléphettek.

Jól haladtak a srácok, nem mondom. Kellett is, napokon belül megérkezik a leendő szakaszuk, állítólag valami szupertitkos és különleges egység. Sok hülyeséget beszélnek a népek (beszélnek bazeg, beszélnek, na ennyire szupertitkos a projekt), ezt elkönyveltem magamban már rég, de nap, mint nap érnek meglepetések. Akár röhöghetnék is rajta. Valszeg egy csapat frissen sorozott/kiképzett jómunkásember lesz, akiket valamiért ide vezényelnek egy kis időre, nem a gyepűre.  Persze az, hogy gyorsított képzés, rám is érvényes. Napi 12, 14 óra fejtágítás a harctéri orvoslásról. Nagyjából két hete kaptam a jelenlegi feladatomat, speciális (azaz speciális, mint ne_kérdezősködjek_mert_szétrúgják_a_seggem) bevetésekben résztvevő szanitécek „továbbképzését". Emlékszem, ahogy beragyogta a napomat az eligazítás. Na persze, csak képletesen.

***

- Kovács, reggeli után irány a parancsnokság, új feladatot kap. - Már majdnem aludtam, mikor a körletvezető kedélyesen kappanhangú ordítása felcsattant az ajtóból. Én hülye. Nem kell nekem a városi pecó, minek az, takarítani kell, meg minden, jó lesz itt a közös szálláson. Én hülye. A kellemes ébredés után (se cigi, se kávé, csak egy kellemes didergés a fűtetlen vécén) egy kellemes reggeli séta, egy kellemes ember kellemesen berendezett irodájába. Inkább pucoltam volna álló nap a fegyvereimet.

- Brenner parancsnok úr! Hívatott.

- Kovács, a pár héten belül érkezik egy speciális különítmény. Szanitécek kellenek az egységbe, ők ma délutánra futnak be, maga pedig kiképzi őket a harctéri feladatokra. Természetesen a lehető legjobban optimalizálva a jelenlegi körülményekre. Egy óra múlva legyen az asztalomon a vázlatos terve a képzés tematikájáról, részeiről, idejéről, az esetleges eszközigényről. A Légióban volt külföldi kiküldetésben, igaz? Afrika, Ciprus, Koszovó, ha jól tudom. Azokra a körülményekre készítse fel őket. Vagy rosszabbakra. Leléphet. A tervezettel ne késsen!

                                                                ***

A két „szanitéc" valójában két bűnöző volt. Ezen kicsit meglepődtem, na jó, nem kicsit. Milyen egység lehet az, ahová ez a két rosszarcú befér? Az egyik mentősként dolgozott, csak elég feltűnően seftelt az orvosi cuccokkal, aztán bevarrták, mikor félholtra verte az egyik tanút, aki fel akarta nyomni. Másnap szállították volna Szegedre, csak aztán az éjszaka során Szeged eltűnt, mint tudjuk. A másik valami patológián dolgozott. Elmebeteg hülye, de a daraboláshoz nagyon ért. Szerencsére könnyen belejött abba is, hogy itt majd utána össze is kell rakni a népeket. Ő amolyan vicces fiú, orvosisoknak csempészett ki mindenféle szerveket a boncteremből meg a hűtőkamrákból, gyakorolni. Aha, persze, orvosisoknak. Mindegy. Mint egészségügyi dolgozók, már az Átkerülés utáni héten a seregben találták magukat, legalább a fegyveres kiképzéssel nem kellett bajlódnunk. 8 hónap alatt egész jól belejöttek, nekem csak az elsősegéllyel kellett foglalkoznom. Elsősorban a növényi gyógyszerekre, házi, népi praktikákra fektettem a hangsúlyt, megspékelve egy kis „Hasznos tippek, ha sárban, porban, mocsárban, dzsuvában kell sebészkednünk" modullal. Csupa móka, kacagás. Muszáj volt a fejükbe vernem, hogy a kincstári morfinhoz, fertőtlenítőhöz, féregtelenítőhöz csak az utolsó utáni pillanatban (vagy a lejárat előtti napon, de akkor szigorúan némi pálinkával megfűszerezve) nyúljanak, vagy, hogy bár a XX. században némileg feledésbe merült az információ, attól még a természetben járva elég sok problémás dologra ott a gyógyír. Majdnem mindenre. Szóval egészségügyi képzettség ide vagy oda, akadt tanulnivalójuk bőven. Nekem is jól jött a megbízás, ha lehet hinni a kósza híreknek, jövő tavasszal indul egy expedíció Fiume emancipálására (mivel szigorúan bizalmasan már jelezték, - értsd, az orrom elé tolták a jelentkezési lapot - hogy esetleg mehetnék, azt hiszem, hihetek a kósza híreknek), és ott ugyanez lesz a szitu. Az orvosi csapat tagjaként valószínűleg rám hárul az ókori körülményekre való kiképzés, és hasonló nyalánkságok. Istenem, gyűlöltem Koszovót, de most örülök neki, hogy ott rohadtam hónapokig. Ott is többnyire azzal dolgoztunk a kórházban, amit megvásároltunk a környék lakói által összegyűjtött növényekből. Segélyszállítmány, Vöröskereszt? Ugyan már. Még földet sem ért a csomag, a szerbek már körbevették. Köszönjük. Jó biznisz volt azért, a városban két karton magyar sörért megvettünk egy gépkarabélyt, a szomszéd faluban típustól függően egy kiskocsinyi, utánfutónyi cuccot kaphattunk érte. A német cuccokat zabálták az ottaniak, egyszer állítólag valaki egy élő lóval fizetett egy H&K mesterlövészpuskáért. Elbaszott egy hely volt.

                                                            ***

A raktáros hadnagy már akkor is meglepődött, mikor a kiképzés eszközlistájával felkerestem, de a lapra nyomott pecsét láttán nem akadékoskodott sokat. Most is meglepődött, de most pecsét helyett más volt a tarsolyomban. Pontosan még én sem tudtam, hogy mi, de úgy okoskodtam, hogy majd improvizálni fogok.

- Nézd, öö, magunk között szólva, én sem tudok szarból várat építeni. Tudom, hogy az eredeti listán ezek nincsenek rajta, de az öreg Brenner elzavarna a sunyiba, ha minden szir-szarért hozzá szaladgálnék. Nekem pedig szükségem van rájuk.

- Értem én, de ezek nagyon forró cuccok. Épületenként lett átnézve a város, hogy összeszedjük ezeket. Fel kell küldenünk Egomba, a laborfelszerelés manapság kincset ér, ezt te is tudod, Guszti.

- Persze, hogy tudom, nem is azt kérem, hogy egy raklapnyi cuccot passzolj át nekem, csak néhány apróság kell. Akár ki is húzhatnád a beérkezési listáról, senkinek sem fog feltűnni. - Ez volt a legneccesebb része a kis beszerző körutamnak. Ha a kedves kolléga felnyom, hogy meg akarom vesztegetni némi zárolt felszerelésért, nagyon-nagyon komolyan megüthetem a bokám. Eléggé összehaverkodtunk már, de azért bennem volt a félsz. Akkor improvizáljunk. - Nézd, őszinte leszek. Tényleg nem a kiképzéshez kell. Illetve nem mind. Látod, mik vannak a listán? Tudod, mit lehet összerakni belőle? Megmondom, pálinkafőzőt! - Azonnal észrevettem, hogy ezt a menetet megnyertem. Az alkohol jobb valutának számított, mint a cigi, pedig azt is aranyáron lehetett szerezni, ha egyáltalán. A hadnagy egyből lágyabb tekintettel méregetett. Már-már elérzékenyült. Ki tudja, talán a diófa alatti borozásokra gondolt az öregapjával. Én ugyan csak a tántorogva rókázás semmivel nem helyettesíthető életérzésére gondoltam (amitől persze semmiképpen nem érzékenyülök el, bár könnycseppek azért járnak hozzá néha), de egy diófa borral kombinációban is benne lettem volna. Úgy gondoltam, ütöm még egy kicsit a vasat. - Nem csak piát lehet vele csinálni. Van egy-két trükk ott, ahonnan ez jött, jóféle házi gyorsítók kotyvasztásához. A kotyvasztás ne tévesszen meg, szigorúan tudományos alapokon nyugszik a munkamenet. Tudom, hogy neked is hiányzik a kávé. Mit nem adnék egy adag zaccos-automatás-műanyagpoharas förmedvényért. Ha lesz hozzá cuccom, összerakok valamit, ami sokkal jobb a kávénál. Ebben pedig te tudsz segíteni nekem. Ugye tudsz? - A pilláimat azért nem rezzentettem meg, az már nagyon az alja lett volna. Így is épp elég szentimentális voltam, meg aztán nem nő volt a hadnagy, a csillag szemeimet az állomány gyengébb nembe tartozó részének tartogattam, hátha. Eddig ugyan nem dicsekedhettem casanovai előélettel a bázison, de hát most nem fogékonyak az itteni asszonynépek az ilyesmire. A külpolitikai helyzet fokozódik, vagy mi.

- Az istenit neki, odaadom, ami kell, de ha eljár a szád…

- Nyugi, nem fog. Amint lesz kész árum, te kapod az első fordulót! Ígérem!

- Azt ajánlom is! Na gyere, segíts összeszedni ezeket.

                                                         ***

A „speciális szakasz" megérkezése kicsit, hm, furára sikerült. Az Albert Farkasai srácok (eszement egy banda, ha csak a fele igaz, amit hallani róluk) leugráltak a csapatszállító teherautóról, majd feltűnően tapló módon „lesegítették a másik járművön érkezőket is, egy csapat szakadt rosszarcút. Megmondom istenesen, úgy néztek ki, mint a sittesek, a két tanítványom hamar be fog illeszkedni, az fix. A Farkasokat vezető fickó, Hunyadi, ha jól értettem a nevét, kicsit még pattogott, egrecíroztatta a bandát a kapun belül. A kisfőnöknek kinéző nagydarab benga láthatóan ugyanannyira élvezte a helyzetet, mint a kopaszok. Ő nem nézett ki sittesnek, sőt. Pont az a fajta volt, akit az ember fekete terepjárók volánjánál ülve szokott látni (talán még kevesebb hajjal), bömbölő kommersz zenét hallgatva, a fukszos kezével a nyitott ablakban hadonászva, esetleg telefonálva. Az ilyeneket sosem ültették le, ők voltak azok, akikről a mezei rendőröket a feletteseik rendszerint leállították, hogy menjenek inkább trafipaxozni, meg fánkot burkolni valami benzinkúthoz. Vagyis itthon nem tudom, mit burkoltak, az amcsi filmekben a fánk meg a műanyag poharas kávé hódított. Ki tudja, lehet, hogy ide is elért az amerikai életstílus, sokat voltam távol Magyarországtól, talán túl sokat is. Rögtönzött eligazítással folytatódott a fogadóceremónia. Brenner, Hunyadi, Kapitány (ő a benga, de bemutatkoztunk egymásnak; legalább az előítéleteim beigazolódtak, méla távolságtartással állt szóba velem, na mindegy, majd az észosztás után új lappal kezdünk, úgy terveztem), meg én. Az ilyenkor szokásos udvariaskodás és Albert meg a rendszer kötelességszerű, de legalább rövid fényezése után szót kaptam.

- Kovács, halljuk, mit végzett az elmúlt napokban! - Néha imádtam Brenner stílusát, a két vendégünknek egyből feltűnt, hogy semmi rangjelzés, egyszerűen csak Kovács, pedig a vállamon lévő szanitéc-felvarró ellenére sem úgy néztem ki, mint egy frissdiplomás kezdő nőgyógyász.

- Uram. A táblán vázlatosan fenn van, milyen tematikát követtem a képzés során. - Valószínűleg egy iskolából hozhatták ide a klasszikus, zöld színű palatáblát, hasznos volt most, mikor nem lehetett minden dokumentumot x példányban kinyomtatni és a megbeszélés résztvevői közt szétosztani. - A külföldi tapasztalataimra, elsősorban a koszovói és a ciprusi kiküldetések során szerzett ismereteimre fektettem a hangsúlyt. A Balkán is mérsékelt égöv, a miénkhez nagyon hasonló klímával, így az átadott tudásanyag nagy biztonsággal használható fel a jelen körülmények között. Alapvetően a megelőzésre koncentráltam, a higiéniai és egészségügyi biztonságra, valamint a sürgős beavatkozást igénylő sebészi feladatokra. Elhúzódó fertőzések, betegségek, valamint különösen speciális esetek kezelésére az egységnek valószínűleg úgysem lesz lehetősége, az érintett embert, embereket vagy hátrahagyják, vagy mindannyian vállalják a plusz kockázatot. Külön kitértem az alkalmazható természetgyógyászati módszerekre, a gyűjthető és felhasználható növényi anyagokra. A felszerelést az alapján terveztem meg, hogy minél szélesebb alkalmazási lehetőséget biztosítson a lehető legkisebb tömeg és terjedelem mellett. Az egység, jellegénél fogva igen kevés orvosi felszerelést tud majd magával vinni, így összeállítottam egy rövid, második listát is olyan eszközökről, gyógyszerekről, amit minden katona személyes felszereléséhez ajánlatos lenne hozzáadni. Ezek leírásáról, használatáról egy rövid összefoglalót is írtam, igény szerint sokszorosítható, és a katonák rendelkezésére bocsátható. Így a szanitécek leterhelése nélkül jelentősen több egészségügyi felszerelést tudnak az egység számára biztosítani, ennek fontosságát azt hiszem, nem kell ecsetelnem. A kiképzett két fő jelen körülmények között tökéletesen alkalmas egy közepes méretű harcoló alakulat orvosi feladatainak ellátására, valamint sok információt át tudnak adni társaiknak is a hétköznapi harctéri, háborús egészségvédelemről, ami lényegesen megnöveli az egység túlélési esélyeit bármilyen környezetben. Mármint bármilyenben, amivel találkozhatnak. - Biccentettem, majd visszaültem az asztalhoz. A Nap, ahogy betűzött az ablakon, pont a hátamat sütötte, le is izzadtam másodpercek alatt. Természetesen NEM azért, mert izgultam. Tűzött a Nap. Én elvégeztem a feladatom, a két messziről jött ember pedig rögtön véleményt mond.

(Újabb leendő szereplővel ismerkedhettünk meg a harmadik évad felhozatalából.)