Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Barbárok közt

2009.06.26. 08:30 | szs. | 22 komment

Címkék: novella tekercsraktár

(Regényrészlet)

A szolgálati lakásnak helyt adó régi blokkház elé érve sokáig álltam az Ignis előtt azzal a gondolattal játszva, hogy nyakamba veszem a várost és a környékét, hátha rábukkanok Annára. De fogcsikorgatva el kellett ismernem, hogy Csehinek igaza van. Anna magától ment el valahova és ha nem akarja, hogy megtaláljuk, akkor valószínűleg nem fogjuk. Egom ismeretlen terep lehetett a számára, de látott már ómagyar várost és erdőt sem kell sokáig keresgélnie a környéken – ott pedig otthon van. Ha pedig tényleg az apja eltűnéséhez van köze az övének is, akkor meg olyan helyekre vezethetnek a szálak, amibe jobb nem belenyúlni, legalábbis úgy, hogy nincs egy felszámoló egység az ember háta mögött.

 

Végül egy nagyot rúgtam a kocsi kerekébe, majd enyhén sajgó lábbal felbotorkáltam a lépcsőn.

A konyhában felkapcsoltam a lámpát, majd előtúrtam a szekrény tetejéről a rádiót. Az ÓMR-1 szólalt meg benne, valami politikai beszélgetős vitaműsor, néha rövid hírblokkal megszakítva. A politikusokra nem figyeltem, meghagytam őket háttérzajnak, csak a híreknél koncentráltam. Újabb holttesteket hoztak fel a bányaszerencsétlenségből, a többi eltűnt túlélésére is csak minimális az esély, a rómaiak szeretnék újratárgyalni az Isztriai-félsziget kiürítésének ütemtervét, a Száván rálőttek görögtűzzel az egyik járőrhajónkra, kis hírek a nagyvilágból, semmi komoly. Elszopogattam egy pohár bort, majd újra pakolhatnékom támadt, a rádió előkeresése nem volt elég. Kipattintottam a bicskám csavarhúzóját és leszereltem a ruhásszekrény dupla hátlapját, úgyis át akartam nézni a puskát. A duplacsövű fegyvert a konyhaasztalra fektettem, majd eszembe jutott, hogy a függönyt sem ártana behúzni. A karbantartóeszközöket és a patronokat is előszedtem, szerettem egyben látni a dolgokat. A puska persze ugyanolyan tökéletes állapotban volt, mint mikor vászonba csavarva elrejtettem, de azért áttöröltem, megolajoztam, belepróbáltam két partont is. A szokásos behatoló elosztás: egy brutál tüskegolyós az ajtónak, egy kicsit visszafogottabb nagysörétes csomag az ajtó mögött váróknak. Kipróbáltam, milyen gyorsan tudok partont cserélni, majd még kétszer. Harmadszorra már egész elfogadható időt produkáltam. Az automata fegyverek elkényelmesítik az embert.

Mikor mindent visszacsomagoltam, kezembe akadt a karbantartós dobozba rejtett kis műanyag szelence.

- Azt mondta az orvos, semmilyen ékszer ne legyen rajtam, nem szereti, sose lehet tudni...

Egyből kiszúrtam, hogy Ada nem viseli a jegygyűrűt, pedig nemrég tágíttattuk ki, hogy a terhesség miatt megdagadt ujjára is kényelmesen rá tudja húzni.

- Értem.

- Beraktam abba a kis szíves dobozba, tudod, a rádió melletti polcon. Majd ha meglesz a kicsi, behozod, jó?

Soha nem viselte többet.

Kinyitottam a dobozt és a csillogó aranykarikát az asztal karcos lapjára ejtettem, kis rezgés után megállt. A tárcámból elővettem a párját is, gondosan mellétettem. Pár napja eszembe jutott ez a két gyűrű, azon töprengtem, hogy vajon eljegyezhetem-e Annát Ada gyűrűjével. Túl sok minden mutatott arrafelé, hogy igen. Egyszer, titokban még az ujját is lemértem egy köré font hajszállal, miközben aludt. Be kellett volna mennem a hálószobába a papírfecniért, amire ráfirkantottam, hány milliméter, de nem volt kedvem mozdulni.

Ha meglesz a kicsi, behozod, jó?

Összerezzentem, ahogy csörögni kezdett a telefon. Reflexszerűen a csipogóm felé nyúltam, majd elfojtottam egy káromkodást, félretoltam a szétnyitott puskát és kimentem az előszobába, hogy felvegyem a kagylót.

- Szondi – szóltam bele mogorván.

- Na végre, apa, azt hittük, már sose érsz haza! - hallottam Eszter lányom hangját. - Mi a helyzet?

- Semmi új – feleltem, majd röviden vázoltam a nagy semmit. Ahogy a konyha felé néztem, az egymás mellé fektetett két aranygyűrű vidáman csillogott a lámpa sárgás fényében.

- Figyelj, apa – változott meg egy kicsit Eszter hangjának az árnyalata. - Arra gondoltunk Petyával, hogy átjöhetnél hozzánk. Hogy... ne legyél egyedül, érted. Van egy...

A szétnyitott puskára néztem és az Ignis anyósülésén láttam, amint a város éjszakai fényei elsuhannak mögötte az ablakon, miközben az időmet, az érzelmeimet és a benzint pazarlom. A kép megremegett és szétfoszlott, bár a másik lehetőség sem tűnt sokkal kellemesebbnek. De legalább kicsit szocializálódom.

- Jó – feleltem.

- Van egy programunk is, talán érdekel – folytatta Eszter. - Tudod, van ez a rádiós sorozat, a Barbárok közt, a művházban élő, nyilvános felvétele lesz, egy óra múlva kezdődik. Petya szerzett rá négy jegyet.

- Négyet?

- Két barátunk is eljött volna, de szóltunk nekik, hogy nem alkalmas.

Vagy Annának és nekem szánták őket eredetileg, csak nem akart tapintatlan lenni. Hallottam már erről a rádiós sorozatról, egy olyan családról szólt, akik az Átkerülés során keveredtek a kelták közé, hogy aztán mindenféle bonyodalmas szenvedéssel tartsák fent a hallgatók érdeklődését. Állítólag konkrét visszaemlékezések és történészek segítségével írják, de az ilyesmi sohasem érdekelt különösebben. De nem akartam megbántani Esztert. És túlságosan tartottam a saját magam társaságától.

- Tíz perc és ott vagyok – ígértem.

- Remek – hallottam Eszter hangját. - Minden rendben lesz, apa, ne aggódj.

Az anyád is ezt mondta.

 

- Kicsit utánanéztem annak, amit mondtál. A korábbi spontán átkerülésekről.

A művelődési ház szépen kivilágított előterében álltunk, a vastag, szépen faragott tölgyfaajtók mögül fúvószene szűrődött ki, az élő felvétel előtti utolsó simításokat végezték a mai adáshoz. Látszik, hogy nem voltam képben, mert azt hittem, az összes adást élőben veszik fel, de Eszter felvilágosított, hogy ez a mai egy ritka és kivételes alkalom, amire már hetekkel előre elfogy az összes jegy. Úgy éreztem, hogy kicsit szégyellnem kellene magam, amiért ezt nem tudtam értékelni.

Szerencsére Eszter leszakadt a témáról és felfedezte egy hasonlóan rajongó barátnőjét a kint ácsorgó tömegben. Petyával egy darabig néztük egymást, majd végül megtalálta a hangját.

- Mármint a korábbi átkerülésekről? - kérdeztem. - Amik nincsenek?

- Ö, igen – bólintott, majd valahova félrenézett, majd beharapta az ajkát. - Nem volt teljesen megfelelő a valóságnak, amit mondtam. Átnéztem a szélszigetek adatbázisát és akad pár olyan terület, jellemzően nem a határokon, hanem bent, amiknek vitatott a származása.

- És az mit jelent?

- Az Átkerülés után csak a határokat mérték fel úgy-ahogy, a belső szélszigetek nagy részét nem vették észre, főleg bent a Gerecsében, meg a Pilisben, nem nagyon mászkált arra senki az első években, és akkor sem a szélszigetre utaló jeleket figyelte. Később mérték csak fel, és párról vitatkoznak, hogy az Átkerüléssel együtt jelentek-e meg, vagy később. Vagy előbb...

- Előbb?

- Akár előbb is.

Észrevettem, hogy önkéntelenül is a jegygyűrűm helyét dörzsölöm a másik kezemmel.

- És mi alapján vitatják? - kérdeztem.

- Olyanok beszámolói alapján, akik jártak a területen az Átkerülés után és emlékeztek modern objektumokra, vagy utakra. Főleg katonák meg favágók, nem éppen olyan körülmények között, ahol méterre pontosan be tudják azonosítani, hol járnak, jártak éppen. Zavaros ügyek, ráadásul a szóban forgó szélszigetek elég aprók, párszor tíz, némelyik párszor száz méter átmérőjű.

- Tehát a Gete nem egyedi eset?

- Az eset dokumentálását tekintve az – vakarta meg a fülét. - Itt ugyanis egyértelmű, hogy mikor történt a dolog.

- És ezeket kutatjátok? - érdeklődtem.

- Nem ez a fő csapásirányunk, de...

- Tehát nem fésülitek folyamatosan az Átkerült területeket, hogy megjelentek-e újabb szélszigetek?

- Miért tennénk? - nézett rám csodálkozva. - Amúgy ott a római nagykövet!

Lassan elfordítottam a fejem, tömegben is kerülni kell a hirtelen mozdulatokat. Újságok képeiből és a Felderítő Parancsnokság anyagaiból jól ismertem a jellegzetes arcot. Élőben még zavaróbbnak tűnt a sasorra, amit ennek ellenére büszkén és magasan hordott. Publius Marcus Scipio. Ha nem kerültünk volna át, a családja más téren viszi sokra, de az sem kis teljesítmény, hogy őket bízták meg a Köztársaság képviseletével Esztergomban. Hivatalosan nem tudhatott a második pun háborúról, Hannibál hadjáratáról és a legvitézebb Scipio Africanusszá válásáról, de szinte biztos, hogy olvasott róla valami kiszivárgott anyagot. Érdekes lenne belelátni a gondolataiba ezzel kapcsolatban. Az antik többsége úgy hisz a történelemkönyveinkből kiszivárgott dolgoknak, mintha maguk az isteneik súgnák őket a fülükbe, bár mostanában már alábbhagyott egy kicsit a lelkesedés. Magam is részt vettem néhány olyan akcióban, ahol pihent agyú bölcsészek és történészek által kitalált kamu történelemkönyvek kitépett lapjait adtuk el aranyért, hogy a fals információk tengerében a „valódi”, Átkerülés előtti történelem igazából semmit sem érő foszlányai is elértéktelenedjenek.

Scipio öltönytógát viselt, külön szenátusi engedélyt kapott az ősi viselet ómagyarosítására, szépen szabott nadrágja és kikeményített, ragyogó fehér inge fölött jelzésértékű, bíborszegélyű, tógaszerűen hajtogatott és átvetett anyag tekeredett a vállára, a kísérői megelégedtek laza szabású,drága anyagból készült tunikával is.

- Mit keres itt? - kérdeztem, igyekeztem elűzni a hangomból a nagyképű antikkal szemben táplált ellenérzésemet.

- Állítólag ő is nagy Barbárok közt rajongó – világosított fel Petya. - Azt beszélik, a stábot többször meghívta, hogy lépjenek fel a Római Játékokon, de persze hiába.

- Jézusom – szakadt ki belőlem, majd gyorsan bocsánatot is kértem apám emlékétől.

 

Egy kék köpenyt viselő hölgy sietett a tölgyfaajtóhoz, majd nagy nehezen kinyitotta a súlyos ajtószárnyakat. Eszter visszalibbent mellénk.

- Minden rendben? - nézett rám.

- Miért ne lenne? - kérdeztem.

- Láttátok a rómait?

- Ja, láttuk – bólintott Petya. - Megvan a jegyed?

- Persze – emelte fel Eszter mosolyogva a háromszínnyomásos, vastag papírcsíkot.

 

A rendező még egyszer utoljára emlékeztetett mindenkit arra, hogy lehetőleg semmilyen hangot ne adjunk ki, akinek köhögnie kell, az lépjen le, gyerekeket meg amúgy se engedtek be a terembe. Megtudtuk azt is, hogy fél Ómagyarország a készülékek előtt ül ma este, mert a történet egyik csúcsizgalmakkal járó részéhez értünk: Brennusz király útnak indította a seregeit a pár hónappal ezelőtt átkerült ómagyarok ellen, oldalán Gerígővel, az áruló átkerülttel, akinek a fejéért Albert dandártábornok, az átkerültek erős kezű, hősi vezetője egy külön csapatot küldött, a Tigriseket. A sorozat központi szereplőit adó család élete így alaposan felfordult, mert miközben az áruló Gerigő és kísérői bevették magukat a falujukba, a Tigrisek bekerítették őket.

Valami miatt színielőadást vártam, pedig ezt nem ígérte senki. A színpadon csupán szövegtartó állványok, vastag, lépések zaját elnyelő szőnyeg és szőrös mikrofonok sorakoztak, a színészek a szövegük mögött álltak, egyedül a rendező mászkált ide-oda köztük, egy apró bottal hadonászva, minta karmester lett volna. Az igazi karmester a színpad előtt állt, a tucatnyi zenésze még egyszer utoljára ellenőrizte, hogy jól sikerült-e a hangolás. Láttam, hogy Scipio a legelső sorban kap helyet és felfedeztem az egyik jól ismert egalista politikust is, aki barátságosan, kézfogással és öleléssel üdvözli, épp csak a talpát nem nyalogatja meg.

Az egyik mikrofon előtt nem szövegtartó állvány, hanem egy vaskos kisasztal állt, rajta gyanúsan fegyverekre emlékeztető dolgokkal. Eszembe jutott, hogy a rendező felhívta a figyelmünket arra, hogy lesznek „ijesztő hangeffektek is”, amiknél számít a csöndben maradásunkra, bár egy-két rémült „sikkantás” azért belefér. A Para súlya továbbra is megnyugtatóan húzta a vállamat. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyi fegyver lehet a teremben. Scipio vajon megelégszik a klasszikus tőrrel, tóga alá rejtve a'la március idusa, vagy már beszerzett ő is mondjuk egy Berettát?

- Remélem nem lesz semmi baja Lucának – mormolta mellettem Eszter.

- Ki az a Luca? - kérdeztem.

- A tizenkét éves kislány, tudod – nézett rám szemrehányóan.

- Ja, persze. - Igazából fogalmam sem volt.

- Gerígő nagyon kerülgette, amikor megszállták a falut, nem bocsátanám meg az íróknak, ha bármi baja esne.

- Melyik az a Gerígő? Az a vékony?

- Nem, az a kövér. Ott jobbra.

- Az a fülbevalós?

- Igen.

- Egyszer kerülgetné a lányomat, érzékeny búcsút kellene vennie a golyóitól.

Petya diszkréten felkuncogott, pedig akár aggodalmaskodhatott is volna egy sort a kijelentésem nyomán.

- De igazából nem így néz ki – magyarázta Eszter. - Mármint a történetben. Ott egy vékony, izmos fiú, mélyen ülő, gonosz szemekkel.

Végigmértem a legalább százhúsz kilós alakot.

- Nehéz elképzelni.

- Ilyen a rádiósorozat – vonta meg a vállát Eszter. - Na csitt, kezdődik!

Lekapcsolták a nézőtér lámpáit, csak a színpad háttérvilágítása és a szereplők szövegeit megvilágító olvasólámpák maradtak. A feszült hangulatot szinte tapintani lehetett a teremben. A rendező felemelte a pálcáját, mire kigyulladt egy nagy, vörös ONER felirat a keverőpult fölött, majd a zenekar játszani kezdte a Barbárok közt főcímzenéjét.

Hátradőltem a párnázott székben és próbáltam élvezni a műsort, de kevésnek bizonyultam hozzá.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr991208343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szakyster 2009.06.26. 09:23:17

Akkor Gerry áruló marad?

bz249 2009.06.26. 09:36:07

Na úgy látszik Gherry bekerült a történelembe. Sőt még rádiósztár is lett belőle :)

horwy 2009.06.26. 10:35:44

Áruló? áhh! szappanoperáról beszélünk.
ki fog derülni, h Alber dandi törvénytelen fia, és ő vezeti majd az Ómagyar seregeket diadalmas hadjáratokra :D

Harkaly 2009.06.26. 10:39:16

Hogy is mondják a Gyűrűk Ura elején: Először történelem lett belőle, aztán monda, aztán mítosz. (Vagy valami ilyesmi)

rgranc 2009.06.26. 11:31:45

OFF:
"Van egy programunk is, talán érdekel – folytatta Anna." - helyett "- folytatta Eszter." kellene...

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.06.26. 11:34:20

Valóban, köszönöm, javítom.

(F)ordító · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2009.06.26. 11:34:59

nos, mikor lehet megvenni regényt? holnaptól?

rgranc 2009.06.26. 11:36:17

Még egy OFF a végén: mi az az ONER ???

Amúgy nagyon jó, kösz és gratula az íráshoz!

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.06.26. 11:44:19

Az ONER-t tessék kitalálni. :)

Triumphator: nem tudok válaszolni a kérdésre, a megkeresett kiadók - már amelyik válaszolt - azt a szakvéleményt közölték, hogy az ötlet jó, de az olvasókat az ilyesmi nem érdekli. Úgyhogy egyelőre pihen, főleg, hogy a blogkönyvvel is ennyit szenved a POD kiadónk. Majd a tapasztalatok alapján meglátom, merre tovább.
(Persze tesztolvasónak való jelentkezést korlátozott számban fogadok. ;) )

bz249 2009.06.26. 12:06:48

@szs.: első! első! első!

még sose elsőztem, de erre a tesztolvasóságra most mégis :)

bz249 2009.06.26. 12:12:38

Amúgy lehet hülye kérdés, de gondolom a rómaiknak csak feltűntek az ómagyar hónapnevek... meg az is, hogy a quintilis és a sextilis latinos hangzású, de ismeretlen nevű. Ezzel kapcsolatban mi a hivatalos álláspont, mert gondolom Guilio Cesare és a fogadott fia azért mégiscsak.

A nagykövet meg hazafiságból kapna Berettát vagy csak úgy rajong az olasz kultúráért és cuccokért? :)

teddybear01 2009.06.26. 13:02:11

@szs.: Erre a tesztolvasásra én is benevezek, ha lehet. Ígérem nem húzom le a regényt, ha legalább olvasható!

@bz249: A Berettát gondolom pénzért kapta valamelyik "üzletembertől", a'lá T1gris.

rgranc 2009.06.26. 15:23:21

szs: ON AIR lámpát láttam már, csak nem írtam volna le így... :) De nekem jó, ha neked jó. Tesztolvasást (a fenti hozzászólások függvényében akár konstruktív tesztolvasást is :D ) bevállalnék én is... Aztán lehet, hogy ha sok hiba van benne, a második fejezetnél visszaadnám... :)

bz249 2009.06.26. 15:25:58

@rgranc: a történet ugye 40 évvel most után játszódik, és az autentikus angol anyanyelvű személyek kissé megritkultak ahhoz képest... ennek függvényében nézd az ONER-t ;)

bz249 2009.06.26. 15:30:55

@rgranc: lásd még Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation és hogy az ezen az elven működő eszköz a jelenlegi helyesírásunkban a "lézer".

horwy 2009.06.26. 15:53:14

tesztolvasásra beneveznék akár én is.
megvéleményezem közben a tördelést is :D

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2009.06.27. 01:00:08

Háhá, én már tesztolvastam réges-rég:D (Azért ajánlom, mert jó:)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.06.27. 08:15:37

Fizetett hirdetésünket hallották. És most következik, kedves hallgatóink... :)

A jelentkezéseket köszönöm, megtisztelő az érdeklődés, hamarosan jelentkezem a továbbiakkal, amint hazakeveredek.

Az ONER valóban az, hogy az angol, ami megmaradt egy fontos holt nyelvnek az átkerült (szak)irodalom fontossága miatt, a mindennapi életben furcsa mutációkkal jelentkezik, meg van egyfajta sznobság is abban, amikor valaki átkerülés előtti angolt használ erre-arra, pl. a rádiósok ezt. De beszélt angolt már csak nagyon kevesen tanulnak és ők is minek. :)

bz249 2009.06.28. 10:59:54

Más: hogy sikerült a találkozó? Most a héten volt, nem?

Szakyster 2009.06.28. 13:28:46

Amugy érdekes volt a változó szélszigetes megjegyzés is. Már régóta fontolgatom egy előadás leírását az átkerülésről fizikus szemmel :)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.06.28. 20:34:11

@Szakyster: Az nagyon érdekes lenne, mert egyes elvetemültek hajlandóak kinézni Ómagyarországot a tudományos-fantasztikum akolmelegéből, és egy tudományos elemzéssel jól oda lehetne csördíteni nekik. :)

@bz249: Milyen találkozó? És nekem nem is szóltak???

bz249 2009.06.29. 09:16:26

@szs.: ja bocs, nem tudok olvasni... valamiért júniusra tettem a Con-t (:elpirul)
süti beállítások módosítása