A kiköltözése előtti estén csak összejött végre a szomszéd áccsal az a közös vacsora, amit már az érkezése óta terveztünk. Eszter sütött-főzött, bár nagyon nem tudott miből válogatni, de végül is az a lényeg, hogy van mit enni. Így az új kenyér ünnepe után – bár az utcában többen is kifejtették, hogy azért az új borét jobban várják.
Szóval ismét szomszéd nélkül maradunk, bár annyira nem tartok a magánytól. Biztos vagyok benne, hogy valahol fent már ki is utalták az üresen maradó házat valakiknek, csak a csentőfai bürokratákat még nem értesítették erről, ezért holnaptól „határozatlan ideig” én vagyok a szomszéd ház felügyelője. Ha esetleg unatkoznék így iskolakezdés előtt.
Vacsora után egy-egy szénsavmentes fröccsel kiültünk a teraszra, János felesége hazavitte a gyerekeket, hogy időben lefeküdjenek, Eszter pedig Zsombort altatta, amit az úrfi élénk monológokkal próbált szabotálni.
- Én csak akkor mennék, ha muszáj lenne – közöltem Jánossal, valahogy túl szépnek találtam azt, ahogy vacsora közben ecsetelték a Vértes alján épülő telep előnyeit. - Biztos jól átgondoltátok?
Csak négyszemközt akartam erre rákérdezni, mert a feleségén azt láttam, mintha magának is bizonygatná a dolgot. Nem akartam belenyúlni olyasmibe, amihez semmi közöm.
- Szerintem most kell lépni – felelte. - A gyerekek miatt is.
- Épp a gyerekek miatt nem mernék kimenni a vadonba.
- Nem olyan vadon az, mint gondolják – legyintett. - És szerintem van olyan biztonságos, mint itt. Folyamatosan járőröznek a katonák, de amúgy se jön semmi barbár a közelbe. Meg mindenkinél van fegyver.
- Jó, de akkor is egy olyan helyen laktok, ahol folyton fegyverrel kell mászkálni.
Ezen felnevetett.
- Miért, te nem?
Eszembe jutott, hogy ha itt a faluban nem is pisztollyal mászkálunk, de azért majdnem mindenkinél van valami olyasmi, amivel lehet csúnya dolgokat okozni.
- Jó, nyilván most rosszabb lesz – ismerte azért el. - De mondom, előre gondolkozunk. Most mész tíz kilométert az átkerülés határától és már a vadon közepén vagy. De mire a fiaim felnőnek, az már nem a vadon közepe lesz, hanem egy nagyon értékes terület, közel az ország központjához. Na és most ha kiköltözünk és ott lehúzunk pár évet, egész korrekt területeket kapunk ott cserébe, erdőt, szántót, hegyet, most még lehet válogatni. Ha már úgyis elvesztettem mindent, legalább ezzel hagyok örökséget nekik.
- És nem fog hiányozni a falu?
Sóhajtott egyet.
- Nem mondom azt, hogy rosszul éreztem magam, mert nem. Végül is egész jól befogadtatok, meg kaptam házat, munkát... De azért ez mégse az én házam, ezt mindannyian tudjuk. Valaki gondol odafent valamit és kiutalja másnak, aki szerinte jobban rászorul, én meg mehetek oda, ahova küldenek. A magam ura akarok lenni, már amennyire ez lehetséges.
- Mondjuk ebben igazad van – kortyoltam a savanykás italomba. - Még velem is szórakoznak, pedig ez a ház teljesen a mienk.
- Na látod. Ráadásul olyan szakmám van, ami odakint nagyon keresett lesz, kiemelt fejadag meg minden jár érte, meg azt mondják, nemsokára pénz is lesz, akkor meg még jobb. És tök jó érzés házakat építeni, komolyan. Még akkor is, ha nem magadnak. Ha meg a sajátodat...
Persze ezeket elmondta már odabent is, de akkor ezek szerint komolyan is gondolta. Bizonyos szempontból irigyeltem az elszántságát. Ha meg tényleg bejön neki, akkor, mit tudom én, tíz év múlva ő egy menő földbirtokos lesz, én meg legjobb esetben is egy csóró tanár.
- És akkor nincs semmi, amitől tartasz? - kérdeztem azért. - A gyerekek elkódorognak, vagy ilyesmi.
- Nyilván oda kell figyelni. De van kint iskola is, egész napos, amíg a szülők dolgoznak, láttam a telepesek listáját, lesznek sokan kisgyerekkel. Mondjuk amitől tartok, az az, hogy mennek ki olyanok is, akiket száműznek.
- Száműznek?
- Ja, nem hallottad? Az ÓMR-en volt egy műsor a napokban, többször ismételték.
- Nagyon ritkán hallgatom.
- Pedig vannak egész jó dolgok is, nálam munka közben mindig az megy.
- Nálam érdekes lenne, bár lehet, hogy a kölkök nem bánnák a suliban.
Újra nevetett, én sose voltam az a harsány nevetős típus, de a boros víz fölött azért nekem is sikerült egy kicsit mosolyogni.
- Ja. Szóval az a helyzet, hogy kisebb stiklikért nem bírságot meg elzárást osztogatnak, hanem kötelezik az embert arra, hogy kiköltözzön egy ilyen telepre. Lopás, üzérkedés, ilyesmi, a súlyosabb dolgokért meg kihelyezett, szigorított börtöntelepre mennek, ahol dolgoznak.
- Aham. Ez olyan fegyences, mint az ausztrálok ősei – okoskodtam.
- Biztos – hagyta rám. - Szóval tudom, hogy csak az enyhébb ügyekbe keveredettek jönnek még velünk, de azért annak sem örülök. Meg kell majd válogatni a társaságot.
- Tényleg nem értem, hogy normális ember miért hagyja itt a civilizációt – sóhajtottam. - Mármint úgy értem a normálist, hogy aki nem bűnöző, hogy muszáj legyen neki, hanem csak olyan sima átlagember.
- Már nincsenek sima átlagemberek – közölte velem, majd fenékig ürítette a poharát. - Amúgy meg szerintem jönnek majd sokan, ha beindulnak ezek a telepek. Ha meg nem mennek, küldenek majd embereket, be kell lakni a környéket. - Elgondolkozva nézte a kiürült poharát, időközben lement a nap és lassan elborított mindent a sápadt félhomály. - Akár jöhetnétek ti is.
- Eszter hülyét kapna, ha csak gondolnék rá.
- Látogatóba is jöhettek. Ha berendezkedtünk, majd idetelefonálok a szomszéd nénihez, aztán megbeszéljük a részleteket. Úgy tudom, ha kérsz valami igazolást, hogy telepre mész látogatni, akkor minden további nélkül utazhatsz a hivatalos járatokon. Környéig lepöfögtök vonattal, onnan meg lovaskocsik járnak. Szerintem egy hónapon belül szólok.
- Jó – mondtam. - De az szinte biztos, hogy csak egyedül megyek. Zsombor kicsi még, Eszter meg várandós, tudod.
- Persze. Persze, egyedül gyere. De teljesen biztonságos. Annyira, mint itt.
- Akkor nem az.
Újra nevetett, kicsit kezdett berekedni.
- Aztán a fene tudja – folytatta. - Még a végén kedvet kapsz a vadonhoz és újra szomszédok leszünk. Olyan házat építek neked, amilyet csak akarsz.
A sötét tömegként mellettünk lapuló házunk felé bökött. Először azt hittem, hogy le akarja szólni, hogy ennél a száz éves kéglinél simán jobbat tud, de végül csak a poharát emelte felém.
- Na, még egy búcsúital?
Kommentek