Nesze neked albertizmus

Gondolatok, idézetek, tematikus fókuszban

 Lexikon: Albert István dandártábornok, államférfi

A szuperhatalommá válás esélyéről

Lehet, hogy ez a két szó egymás mellett túlzásnak tűnik, de nem az. Ha túléljük az első pár évet - és a túlélést nem elsősorban az egyénekre, hanem az államszervezetre értem -, ha megszilárdul a helyzetünk, felfut a mezőgazdaságunk, árutermelésünk, ha biztosítjuk a stratégiai nyersanyagforrásokat, szénbányákat, vízierőműveket, olajmezőket, egyéb bányákat, ha mindez sikerül - és miért ne sikerülne - Ómagyarország rálép a globális szuperhatalommá válás útjára. Egész egyszerűen nincs más választása, ha nem süllyed anarchiába és nem válik a környező barbárok zsákmányává, akkor semmi más nem lehet belőle, csak az ókor vezető hatalma. Nem mondanám azt, hogy ez a küldetésünk. Ez a sorsunk. És a manapság újra népszerű görög tragédiákat olvasva mindenki tudhatja, mi lesz a következménye annak, ha valaki ellenszegül a sorsának.

(forrás)

Milyen tényezők teszik Ómagyarországot szuperhatalmmá?

- A technikai fölénye, beleértve elsősorban a katonai fölényt, ami nélkül minden más értelmetlen lenne, az ipar és a mezőgazdaság fölényét, azt, hogy egy adott területből a többszörösét nyerjük ki mindannak, amire a legfejlettebb ókori civilizációk képesek. Mindez kombinálva a Kárpát-medence előnyös adottságaival egyértelmű a helyzet.

- A kulturális fölénye. Igaz, hogy az átkerült területeken csak töredéke létezik a XXI. században felhalmozott tudásnak, de a könyvtáraknak, adatbázisoknak, magángyűjteményeknek és az ezeket rendszerező, biztonságba helyező erőfeszítéseknek hála több ezer évnyi előnnyel rendelkezünk a környező népekhez képest. Ismerjük a tudományos módszereket, tudunk rendszerezni, újítani, túllépni olyan babonaságokon, amik még a legfelvilágosultabb ókori népeket is gúzsba kötik. A történelem és a földrajz ismeretéről nem is beszélve. Nincs szükségünk arra, hogy ismeretlen földeket fedezzünk fel - egyszerűen csak oda kell mennünk, és minden pontosan ott lesz, ahol a térképeink mutatják. Ezért válhat Ómagyarország lokálisból globális szuperhatalommá. És még egy fontos dolog: ismerjük a történelemben elkövetett hibákat, így nagyobb esélyünk van arra, hogy elkerüljük őket - vagy éppen belecsábítsuk némelyikbe a leendő vetélytársainkat.

(...)

(forrás)

A szuperhatalmi lét szokatlansága és veszélyei

Az átkerültek tudatában - hacsak nem egy nagyhatalom ittragadt képviselőjéről van szó - nincs benne az, hogy egy szuperhatalom állampolgárai. Magyarként mindig is úgy kellett éreznünk, hogy kicsit vagyunk, kényszerpályán mozgunk, a történelem vesztes oldalára kerülünk, néha önhibánkból, de néha semmit sem tehetve ellene. Ezért kulcsfontosságú a következő nemzedékek oktatásában ennek is teret adni, mert különben a kisebbrendűségi érzésből fakadó frusztrációk zárójelbe tehetik a politikai egyetértésben megfogalmazott "barátságos szuperhatalom" képet. Márpedig Ómagyarország nem lehet agresszív, mindent eltipró, csak önös érdekeit néző, másokon élősködő szuperhatalom. A kialakult helyzetben megvan az a potenciál, hogy egy nyer-nyer játszmát folytassunk az egész világgal, de mindennek a kulcsa azok az ómagyarok, akikből az ország - vagy nevezzük birodalomnak, ha területileg nem is lesz az a klasszikus fajta - áll. Ha egy emancipátor vagy katona egy dák paraszton vezeti le a vélt történelmi (és teljességgel irrelevánssá vált) sérelmeit, azzal évek és százak munkáját teheti tönkre. Ha a szuperhatalmi lét nem szolgálatra, hanem gőgre indít - és ezt az egész közösség elnézi, sőt, tüzeli - akkor nem leszünk se jobbak, se többek, se hosszabb életűek (és ez a legfontosabb), mint azok a birodalmak, melyekről történelemkönyveink részletesen beszámolnak. Felemelkedésükről és bukásukról. Szokatlan hát a szuperhatalmi lét? Az. De ez nem ment fel senkit, sőt, éppenhogy nagyobb felelősségre kell, hogy ösztönözzön mindenkit.

(forrás)