- Mielőtt megkérdezné: egy eltévedt germán hercegnő, egy régi röplabdás családból származó emancipátor, a gének szerencsés keveredése és megfelelő táplálkozás. Ha csak a seggemet hesszöli, az a sok edzéstől és a gyakori terepmunkától lett ilyen.

A lány legfeljebb huszonöt, de minimum százkilencvenöt volt és a borosüvegek címkéit vizsgálta. Vitéz messze nem rendelkezett akkora vagyonnal, mint az a régi Forma-1-es ürge, hogy egy harminc évvel fiatalabb és húsz centivel magasabb kislánnyal bármi ügye lehessen. Segget stírölni viszont ingyen van, sőt egy kis időt a combjára is rászánhatott.

- Ja majd el felejtettem – még mindig nem fordult meg, nyilván valami bányarém feje van, akkora orral, mint egy balkezes kozákpisztoly – Kovács Nikolett, ön gondolom Nyéki Attila.

- Nem, én vagyok Nyéki Attila, az úr Vitéz József…

- …A Türr István kereskedelmi hajó kapitánya, szolgálatára.

Egynek elmegy, na jól van csinoska, rendben, az arca is szép, a vörös haj jól megy a szeméhez, de a melle akkor is kicsi.

- Attila nem mondtad, hogy társaságunk lesz. Ha szólsz, úgy készültem volna.

- Mit csináltál volna? Esetleg megmosdasz? Rendbe teszed a szakállad?

Nyéki csak irigy volt. Vitéz kapitánynak sűrű, erős arcszőrzete volt, amit egyébként gondosan ápolt és kéthetente fazonra nyírt. A kocsmáros ezzel szembe csak ritka, szálas bajszot bírt volna növeszteni, szakállal pedig egyenesen nevetségesen nézett ki, Vitéz egyszer látta. Előbb-utóbb a puci arc is visszajön a divatba, Athénban biztos könnyen szerezne barátokat.

Nyéki egy egészen korrekt méretű ládát tartva állt a hátsó ajtónál. Az arckifejezéséből ítélve nem pehelypaplanokkal töltötték fel. Valami felirat is volt rajta, de abból a távolságból Vitéz nem tudta kibetűzni. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy segítsen-e neki, de ő sem szeretné, ha a saját hajóján valaki más rendezkedne. A kocsmáros majd leteszi a ládát oda, ahová akarja.

- Kösz –  fújtatott egy nagyot Nyéki, miközben egy kissé szemrehányóan nézte a magát kényelembe helyező Vitézt – remélem máskor is a segítségemre leszel, amúgy foglaljatok helyet, az én kocsmám a ti kocsmátok!

Niki egy palack Chateau Biatorbágy Juhfark mellett döntött, ha már így hirtelen részesedést szerzett a Kikötőben. Nagy szerencséjére Nyéki pont a szemmelverés leckéket hagyta ki a mágusképzőben, így túlélte a mutatványt.

Vitéz végre el tudta olvasni a dobozra írt feliratot is: Euskadi Ta Askatasuna. Kovács kisasszony(?) is csatlakozott az asztaltársasághoz. Egyáltalán nem szép, innen közelről tisztán látszanak a szeplői, kár, hogy Vitéz kapitánynak valójában tetszettek a kissé szeplős nők. Szerencséjére Nyéki magához ragadta a szót.

- Azt hiszem, mint a leginformáltabb ember, nekem kell levezényelnem a bemutatást. Józsi, íme egy istennő, illetve nem is egy, hanem sok. Kovács Nikolett az Alosztály egyik legértékesebb alkalmazottja, magas, pláne a stöpszli antikhoz képest, tökéletes alakú és négy nyelven beszél. Vagyis teljesen megfelel az antik istenekről alkotott sztereotípiáinak. Megfelelő felszereléssel még csodákat is tesz.

- A Cataniai Artemisz! – most döbbent rá, honnan volt annyira ismerős a lány

- Többek között, egyébként nem szeretek egyedül inni, olyat csak alkoholisták tesznek.

- A hölgynek igaza van Attila, én is kérek egy ugyanolyat.

- És akkor erről a kalózról, itt ni. – Nyéki mellényúlhatott, Vitéznek csak egy Fiumei Magyarrizling jutott - Vitéz József kapitány, az egyik legnagyobb bajkeverő, aki valaha nekünk dolgozott, de valaki odafent nagyon szeretheti őt, mert mindent túlél. Olyan, mint a régi filmekben a főhős, aki egészen valószerűtlen dolgokat megtehet, mert sem a forgatókönyvíró, sem a rendező, de a közönség sem hagyja, hogy meghaljon. Remélem, hamar megszeretitek egymást, mert együtt kell majd dolgoznotok.

- Nagyon hülye kérdés lenne, hogy min?

- Kivételesen a megfelelő kérdést tetted fel Jóska! Az Alosztály történetének legnagyobb szabású műveletén. A fedőneve Euskadi Ta Askatasuna.

- ETA? Robbantani fogunk vagy védelmi pénzt szedni? Vagy a spanyol kormány ellen lázadni, kár, hogy…

- Telitalálat!

- Mi?! –  Vitéz és Niki együtt sem értették az egészet, hát még külön-külön

- Egy ilyen Átkerülés előtti vén trottynak azt hiszem, nem kell elmagyaráznom a történelmi hátteret, de Nikolett kedvéért röviden. Szóval az Átkerülés előtt az Ibéria-félsziget nagy része egy Spanyolország nevű állam ellenőrzése alatt volt, a fővárosuk a sziget mértani közepén állt és a népesség túlnyomó részét a spanyoloknak nevezett újlatin népcsoport tette ki. De két jól elkülönült népcsoport többé vagy kevésbé komolyan küzdött a függetlenségérért. Az egyik a katalán, amelyik a mai gótokhoz vezethető vissza, szóval szegről-végről a rokonai. A minket érdeklő viszont a másik, a baszk. Ezek egy igen érdekes csapatot alkottak, egy olyan nép, amelyik egyetlen másik európai néppel sem hozható kapcsolatba. Az Átkerülés előtti nyelvészek szerint az ibér nép maradványai voltak, a mieink azt hiszem, megcáfolták ezt a lehetőséget. De a lényeg, az ő függetlenségi mozgalmuk volt a Baszkföld és Szabadság, vagy baszkul: Euskadi Ta Askatasuna. Ezek időnként robbantottak a spanyolok ellen, máskor meg inkább bűnszervezetként működtek. Eddig világos?

- Egen.

- Aha.

- És akkor az analógia varázslata. Elnyomott ibérek, vagy protobaszkok, elnyomó karthik vagy protospanyolok. Már csak egy darab hiányzik a kirakósból: a proto-ETA.

- Egy dolgot hagytál ki ebből a nagyszerű eszmefuttatásból Attila. Ezek az ibérek eddig is lázadoztak a karthik ellen, de lenyomták  őket, mint a bélyeget. Semmi esélye egy sikeres lázadásnak.

- Ha marad a jelenlegi felállás, akkor nem. De ha az ibérek technikai fölénybe kerülnek, akkor borulhat a papírforma.

- Te meghibbantál! Vagy Andersen, vagy Grimm, vagy bárki, aki ezt kitalálta. Fegyvereket akarsz adni az antiknak?

A láda végre értelemet nyert. Illetve nem nyert értelmet. Ugyanis kardokkal volt tele. Közönséges kardokkal.

- Kardok? Azt hiszem, ebből egészen jól el voltak látva eddig is.

- De nem ilyenekből  – hiába Pallasz Athéné nem csak a tudományok patrónusa, hanem hadistennő is volt – ezek középkori darabok, jobbak az antik cuccainál.

- Íme a Katzbalger, a Landsknechtek másodlagos fegyvere, az egyik legkiválóbb rövidkard a történelemben. Ibéria új reménye, a szabadság fegyvere.