Radnai Zoltán, az elemzőosztály vezetője résnyire nyílt szemekkel hallgatta három beosztottjának a jelentéseit. Azok jól tudták, hogy a férfi hanyag tartása, látszólagos szundikálása valójában mély koncentrációt takar. Valójában mindent hall, és elraktároz. A szobában a négy férfin kívül még egy hatalmas, vörös kandúr tartózkodott, gazdája ölében.
Bár a hivatalban tilos volt állatot tartani – meg egyáltalán, a nem haszonállat tartása nem volt túl népszerű dolog az átkerülés után, Radnaival mindenki kivételt tett. Ez a harmincöt éves férfi olyan páratlan intelligenciával volt megáldva, olyan memóriával és világos logikai rendszerező-készséggel, ami az ómagyar szolgálatok, de inkább az akkor ismert világ legjobb elemzőjévé tette. Bámulatos leleménnyel tudta megérteni, hogy egy esemény hogyan függ össze a másikkal, és mindez hogyan lehet az ország szolgálatába állítani.
Beosztottja rettegve szerették. Jó főnök volt, ám a hanyagságot, a munka kárára vétett lazaságot soha nem tűrte. Most épp az ibériai helyzettel kapcsolatos jelentéseket hallgatta. Sajnos ezen a területen nem volt valami erős rezidentúra, mégis a szükség úgy hozta, hogy itt kell Hamilkárnak, ennek a karthi zseninek befűteni.
- Tehát a mi jó kovácsunk három napja nem jelentkezett – összegezte az addig elhangozottakat. - Eladdig pedig rendszeresen adta az infókat, hogy milyen szép sikereket ér a karthik elleni lázadás. - az ölébe telepedő macskát kezdte el simogatni. Az állat hálából, vagy ösztönösen megérezve, hogy a gazdájának az ő duruzsolására van szüksége, hogy az agytekervényei a legmagasabb hatásfokkal foroghassanak, de dorombolni kezdett.
Molnár Imre, az ibériai félszigetért és Massiliáért felelős területi vezető nyelt egyet, majd folytatta.
- Igen. A rádiója elvileg egy megbízható R67-es. Az őrmester, mert az illető nem a mi állományunkba tartozik, eddig remekül alakította Extebarria, a Szent Kovács szerepét. Megtanította a helyieket hogyan kell a karthi, helyi fegyvereknél jobbakat készíteni, és részben erre alapozva Txurruka felkelése egyre jobban halad. – a macska ásított, megmutatva a nyelvét a Molnárnak, aki erre egy pillanatra elhallgatott. Utálta a macskákat. – Még a tanácsba is sikerült bekerülnie, mivel szent embernek vélték.
- A tanácsba – kérdezett vissza Radnai, és elmosolyodott, ám arca hamarosan elkomorult.
Óvatosan megemelte a macska mintegy öt kilós testét, és letessékelte az öléből, hogy felálljon. A kihallgatás ugyanis pillanatokon belül véget ér.
- Fenyvesi Géza őrmester minden bizonnyal meghalt – jelentette ki. – Így járunk, ha nem általunk felkészített embereket vagyunk kénytelenek bevetni. - Tegnap Hamilkár egyik alvezérének az embere Mago titokban ajándékot küldött neki, azzal a szadista Shafattal. Fenyvesi valószínűleg rálépett a helyi vallási vezetők tyúkszemére, azok meg feldobták. Léptessék elő azt a balféket, és szóljanak a családjának is.
Most már az embereinek is leesett a húszfilléres. Hát persze, milyen egyszerű a képlet. Tegnap még poénkodtak is, hogy mit kaphatott abban a hatalmas ládában. Visszagondolva a jelentéseire, tényleg benne van, hogy rá-rákoppinitott a helyi sámánok orrára… A meglepetéseknek azonban még nem volt vége. Randai ugyanis kereken megtiltotta, hogy ezt az információt átadják a seregnek. Indokot persze nem mondott.
- Molnár, maga nem szereti a macskámat, Lucifert. – A nevezett erre kissé elsápadt, már látta magát, amint kipenderítik ebből a beosztásból, és mehet ki a végekre… pedig azt nagyon nem akarta. – Remélem azért a kutyákat szereti? – Ezzel becsukta utánuk az ajtót.
Két elegánsan öltözött alak, egy férfi és egy nő csenegetett a dorogi bérlakás harmadik emeletén. Fenyvesinét keresték. Fenyvesiné a harmincas éveit taposó, valaha igencsak szemrevaló teremtés lehetett, akit a két porontyának világra hozatala alig viselt meg. Valójában mindkettő nagyon nehéz szülés volt, néhány vetélés is megelőzte a két sikeres próbálkozást, ám a soványságát mégsem a szerencsének köszönhette, épp ellenkezőleg. Az orvosok szerint a betegsége miatt levegőváltozásra van szüksége, egy kis vidéki életmódra, hogy ott újra erőre kaphasson.
Férje ezért is vállat különleges megbízatást. Azt remélte, hogyha ezt a különleges megbízatást teljesíti, vidéken vehet egy tanyát, ami a feleségének állítólag jót tenne.
Látogatói a kezdeti udvariassági körök után tapintatosan közölték vele, hogy férjét az egyik külszíni fejtés során – merthogy ugye egy veszélyes bányában vállalt munkát – baleset érte, az omlás maga alá temethette, és eltűnt. Ám a vállalat - hála Albert elnöki rendelete alapján – tetemes kártérítést fizet. Megvehetik az óhajtott tanyát, és a két gyerkőcnek pedig támogatják a tanulmányait, és minden egyebet megtesznek, amit csak tudnak...
Kommentek