Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Pislákoló lidércfény - Kovács Gusztáv

2009.10.28. 08:30 | Vinitor | 4 komment

Címkék: vinitor fiumeévad kovácsgusztáv

Azért a tenger biztos szép lesz. Még legalább két hétnyire voltunk tőle, de éjszaka nem haladhattunk ismeretlen terepen. Ez volt a szabály. Túl sok forgott kockán. KomEgom megyét már rég elhagytuk, de a közös nagygyűlés sokáig nem jött össze. Majd ha már nem lesz a fáknak is füle (én úgy emlékeztem, ezt a falakra mondták, de hát itt nincsenek falak), és rádiója. Persze nagy vonalakban mindannyian ismertük a küldetést. Ki kell jutni a tengerre. Hadihajó-flottát kell építeni. Ehhez hátország kell, és Egom messze van. Maradt a part, így esett a választás Fiume történelmi városára. Valószínűleg csak egy koszos kis halászfalu, vagy csak egy lakatlan öböl. Aztán mikor már tényleg csak mi voltunk, egyedül (több száz ember, egyedül, ja), előbújt a szög a zsákból. A vezető, Fater, ahogy a bokorugrók hívták, a tábortűz mellett állt, igazi relikvia, egy elemes hangosbeszélő erősítette fel a mondanivalóját.

– Egom, és Albert eredményeket akar, minél előbb. Dicséretes, de szarból nem lehet várat építeni. Túl kevesen vagyunk, túl kevés a technológia, túlságosan ismeretlen a terület, és a francba is, még mindig túl kevesen vagyunk. Ennek ellenére meg fogjuk csinálni, értik. Sikerülni fog, mert sikerülnie kell. Ehhez pedig mindenki olyan engedelmes és közösségi és óvatos lesz, hogy csak na. Én leviszem az expedíciót emberveszteség nélkül az Adriára, de ehhez maguk is kellenek. Reggelre megkapja mindenki a pontos részleteket, most pihenjenek, hosszú út áll előttünk.

Már csak kevés időm van hátra az őrségből, ilyenkor a legveszélyesebb, ha elkalandoznak a gondolataim. Inkább megembereltem magam, és füleltem a nagy semmit.

A nap egy órája kelt fel, mikor leváltottak, a tábor már javában mozgolódott. Visszaértek a világosodáskor egyből kilovagolt felderítők, a környék tiszta, elméletileg sima az út vagy 40 kilométernyire. Többet amúgy se nagyon tudnánk haladni. Vagyis hát mi tudnánk, de az igavonókat nem gyógyszerezhetjük be, a parancsnok meg a végén gyanút fogna, miért tudunk teljes menetfelszerelésben úgy menni, mint a gép, több napon keresztül. Mert hát tudnánk. Elég sokakat meggyőzött a kis táplálék-kiegészítőm. Még a civilek között is akadt, aki pedzegette, hogy egy próbát megérne a dolog. Na persze, hogy aztán meg beköpjön a vezetőnek, aha. Idővel persze muszáj lesz, nincs mese. Már elkezdtem ápolgatni a kapcsolataimat a gazdákkal – több család is jött velünk, földművesek, állatokhoz, gazdálkodáshoz értők –, hiszen rájuk is leszek utalva odakint. Az egyikkel, egy fiatal sráccal még a behajózásnál összehaverkodtunk – berúgtunk a dugiborából indulás előtti éjjel, de úgy istenesen –, úgyhogy a szesztestvéri kötelék jegyében az igavonói néhány számomra igen értékes holmit is cipeltek. Kell a rafkó, a személyes holmi nem lehetett több párszor tíz kilónál, nekem pedig szükségem lesz erre-arra.

Este a szokásos program, szekerek, kocsik körbe, civilek, állatok belülre, katonák kívülre, őrség még jobban kívülre. Kísérteties látványt nyújtott a kibelezett Ignisek, Swiftek mellett a még jobban kibelezett Ifák tövében égő tábortűz, mellettük rongyos (legalábbis az éjszakában pislákoló lángok fényénél annak tűnő) alakok, fegyverrel, étellel, bizbaszokkal. Világvége-hangulat a javából. Öröm lesz ilyen körülmények között összehozni a világ elejét. Még ha ez csak Ómagyarország egyre fényesebben ragyogó csillagának az eleje is. Most még pislákoló lidércfény, később felfelé ívelő szerencsecsillag, aztán dübörgő üstökös. Az utolsó utáni fokozat nyilván az „ánuszba helyezett háromfázisú rakéta” lesz, persze az ember hangosan nem ragadtatja magát ilyen tiszteletlenségre. Meg aztán ki tudja, lehet, hogy csak én látom pesszimistán a dolgokat. Lehet, hogy éppen tényleg valami nagy dolgot hozunk össze. Nem volt kedvem aludni, bár hajnali szolgálatba voltam megint beosztva, inkább bámultam a tüzet egy kicsit. Tavaszhoz képest igen jó időnek örülhettünk, de éjjelre kellett az a kis tábortűz. Meg elméletileg itt ragadozók is élnek, azokat visszatarthatjuk. Mondjuk, ha ezekben a végeláthatatlan és minden bizonnyal vadban gazdag erdőkben valami ostoba farkas a mi vézna öszvéreinkre vetemedik, meg is érdemli, hogy csizmát csináljunk a bundájából. Az erdő volt a legneccesebb része a dolognak. Túl sűrű volt, hogy mélyen felderítsük, viszont túl átlátható, főleg az ilyen ritkán előforduló, ligetesebb részeknél, szóval túl jól átlátható, és ez hamis biztonságérzetet kelthet. Mert ugye meglátnánk, ha valami közeledne. Ugye. Meg. Hát nem. Másfél hónapot szívtam a hegyivadászoknál, a svájci, olasz, francia hármas határnál, kőkemény kiképzésen, és egyet megtanultam. A hegyi harcnál csak egy nagyobb szarosgödör van, a hegyi harc erdőben. De ezzel amúgy sem tudok most mit kezdeni, ha helyzet van, akkor majd reagálok.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr871479695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2009.10.28. 09:22:54

Direkt van az, hogy pl. Horánszky Róbertből Horánszky Zsolt lett és Kovács Miklósból Kovács Gusztáv? :) Az egyes szereplők első posztja más néven futott, mint a többi. Persze látom, hogy utólag át lett javítva. :)

bz249 2009.10.28. 09:37:16

@bogesz001: ez egy titkos kuldetes, mindenki alneven kezdte :)

boibo 2009.10.28. 10:44:09

Mikor T1gris előkerül majd jövő ősszel, Kapitány Alajos agyag H1úz lesz a neve.
süti beállítások módosítása