Á.u. 27.

Három év alatt, gyalog tettek meg 4000 kilométert, állították azok a baktriai menekültek, akiket a Szeged környékén járőröző Perbált őrhajók fogtak el. A fiúk azt mondták, hogy Esztergomba akartak eljutni, ugyanis az a legjobb zene hazája.

A baktriai és az Esztergom közötti négy és félezer kilométeres táv legnagyobb részét már megtették, és a Szeged melletti anti temetőben aludtak, amikor az ómagyar fegyveres erők felfedezték őket. A három 17 éves és egy 14 éves fiú az útjuk során azt ette, amit a szemétben talált. A fiúk a "szabad földön szabad ember" elv alapján kérvényezték a Pax Hungarica védelmét és az emancipációs eljárás elindítását. Az emancipációs eljárás lezárásáig Szegeden maradnak, de remélik végül eljuthatnak Esztergomba.

A Tavaszi Híradó információi szerint a fiúk a Szeleukida Birodalom ellen fellázadt baktriai szatrapa udvarához tartoztak és valószínűleg az egyik udvari fogadáson hallhatták a II.Antiokhosznak ajándékozott Lajcsi típusú kazettás magnót. Történetüket alátámasztja, hogy több ómagyar előadót is meg tudtak nevezni, kedvencük a Svédacél nevű metálbanda. Ennek a zenekarnak a műveit azonban nem vették bele a kulturális csereprogramba, így valószínűleg csempészek útján juthatott a szeleukida udvarba az egyik kazettájuk.

A Szeleukida Birodalom és a függetlenné vált Baktriai Királyság között négy éve tört ki a háború, mely változatlan hevességgel tombol. Ómagyarország fenntartotta a semlegességét a konfliktusban, azonban antiokheai nagykövete révén a Antiügyi Minisztérium több alkalommal is reményét fejezte ki, hogy az értelmeten vérontás véget ér, és sikerül helyreállítani a békét.

Itt is dübörögtek.