(Életkép az átkerülés utáni negyedik évtizedből)

- Rajta van vagy nincs rajta?

A segédgépész beletúrt a szakállába, amely nála a feszült gondolkodás jele volt, majd megvakarta a tökét, ami arra utalt, hogy legalább két hete nem fürdött. Igaz ezzel nem volt egyedül a Fogatlan cápa legénységéből. A tengeren, minden ellenkező híresztelés ellenére a víz luxuscikk volt, a Fogatlan cápa pedig nem luxushajóként, hanem egy selejtezés előtt (ha valaki esetleg jobban megkapargatta a papírokat, akkor selejtezés után) álló tehergőzös, még egy talán két úttal.

- Nincs rajta kapitány.

- Akkor meg?

- De mi van, ha elfelejtették? Biztosan nem lehet baj belőle?

- Hányszor néztük át? Háromszor, nincs rajta az időszennyezési listán. Márpedig ha olyan csúcseszközök, mint a szemüveg, a gombmágnes vagy a csigás daru szerepelnek rajta, akkor az IDEA mindent beleírt, ami fontos.

- Vagyis odaadjuk neki?

- Már hogy a fenébe ne adnák oda neki. Ezer alexandria drachmát fizet érte, többet, mint amennyit a Cápa ért, amikor még volt neki foga. És mi csak egy rozsdás…

***

Anasztiádész újra leemelte a polcról a bűvös könyvet, a plasztikumra emlékeztető, egykor átlátszó és sima fedőlap az évek során maszatossá vált és a széle is több helyen megtört, a bal alsó saroknál pedig egy jó egyujjnyi darab ki is szakadt. Persze így is egy kisebb vagyont ért, de mégsem annyit, mint a varázskönyv. Az ómagyarok féltékenyen őrizték a tudásukat és ördögien ravaszak voltak, és az elővigyázatlan kereskedő gyakran értéktelen kacatokat kapott a nagyonis értékes ezüstjeiért.

Ez a varázskönyv azonban más volt, Anasztiádész jól emlékezett az ómagyar pap arcára, aki az őrhajó hajó gyomrában fészkelő füstokádó démont táplálta. ÓmHH Száva, ez volt a hajójuk neve, még ezt is fel tudta idézni. Akkor biztossá vált, hogy a könyv valódi, az ómagyarok természetesen azonnal elkobozták, de Anasztiádésznek voltak kapcsolatai Fiumében, és egy héttel később újra megszerezte az iratot.

Órakövető jegyzet, az F1130 Atomenergia c. tantárgyhoz, Debreceni Egyetem…

Pithagoreusként Anasztiádészt taszította az atom megnevezés, de persze ezek nem az ostoba fajankó Démokritosz atomjai voltak, óh nem a nevükön kívül semmi közük nem volt az abdérai bolond fantazmagóriáihoz. Sokkal inkább a harmóniákhoz és a számokhoz, Anasztiádész nem ringatta magát illúziókba, fiatal korában ugyan gyakran hencegett azzal, hogy a numerológia minden titkát megismerte. A könyv titkos formuláinak legnagyobb részét azonban továbbra sem sikerült megfejtenie, és nem talált magyarázatot a 8, 20, 28, 50, 82 és 126-os számok bűverejére sem. A 28 világos volt, tökéletes szám, ezt minden gyermek tudta, de a többi? A 8 és a 20 magyarázható, platóni testek, a levegő és az éter reprezentációi. Nade a 6 tökéletes szám és tökéletes test, annak is mágikusnak kellene lenni, de a könyv mégsem említi. Nem Anasztiádész nem értett mindent, de az évek folyamán éppen eleget sikerült kihámoznia.

A robbanás két kilométeres sugarú körben mindent hamuvá  égetett…

Két kilométer, tizenegy sztadion, egy ekkora körön belül elférne egész Alexandria. Anasztiádész jól emlékezett az ómagyar hadihajók bemutatójára, akkor lenyűgözőnek tűnt a fegyvereik ereje, de ha igaz, amit ez a könyv állít, akkor mindez semmi az uránfegyver hatalmához képest. Aki megfejti az uráncsinálás titkát az mérhetetlen hatalomhoz és gazdagsághoz juthat. III.Ptolemaiosz, ez a szánalmas báb, akit dróton rángat az ómagyarok Alexandriába delegált követe pedig nagyon vágyott a valódi hatalomra, amelyre semmi esélye nem volt az uráncsinálás titka nélkül.

Igaz Anasztiádész tudása szánalmas kevésnek bizonyult, viszont az Alexandria előtt tartott fegyverbemutató alapján az ómagyarok is képtelenek voltak hasonló hatású fegyvert készíteni. Dellasz beszámolói és Anasztiádész személyes tapasztalatai alapján az ómagyarok egy valaha nagy nép korcs leszármazottai. A kém bejutott az ómagyar terület szívébe, látta Tatabánya égig érő kéményeit, a hatalmas esztergomi templomot és látta a szánalmas viskókat, amiket manapság építenek. Ha a fele igaz volt a beszámolóinak, márpedig Dellaszt nem a szárnyaló képzeletéért szerették, akkor valóban az ómagyarok valóban az őseik rég elfeledett tudásával visszaélő szánalmas bohócok voltak. Akárcsak az egyiptomiak. Vajon képesek lennének a maiak piramisokat építeni? Ugyanakkor akadhat néhány közöttük, aki talán tud egyet s mást az építkezésről.

A negyedik módszert a franciák alkalmazzák katonai célokra, itt egy megfelelően hangolt lézerrel gerjesztik…

A kalmár szerint az irat egy esztergomi csillagjós tulajdona volt, aki az Átkerülés előtt Szicíliába távozott. De sem Anasztiádész, sem az ördögi ügyességű Dellasz nem bukkant a nyomára, ha valaha ott is élt a csillagjós elveszett a sziget körül kavargó eseményekben. A második próbálkozás éppen olyan sikertelen volt, mint az első. Az irat Debrecenben készült, azonban Debrecen egy koszfészek volt a mocsár közepén, amelyhez képest Szüéné egy valóságos világvárosnak számított. A varázsló nem hitt a kém jelentésének, ami hibának bizonyult. Sokszáz mérföldet gyalogoltak trákokkal, dákokkal, keltákkal és szarmatákkal teli járhatatlan őserdőkben, undorító húst és kukacos kenyeret majszolva, hogy aztán Anasztiádész kénytelen-kelletlen elismerje: a kém igazat beszélt. Debrecen egy nyomorúságos favágó és halásztanya volt egy végeláthatatlan mocsár kellős legközepén, a legjobb hely ha valaki el akar rejtőzni a kíváncsi szemek elől. Azonban Debrecenben és környékén legfeljebb nádi farkasok rejtőzködtek, nem bölcs mágusok.

Hasonló  csalódást okozott a massiliai utazás is, ahol az atomenergia állítólag legnagyobb mesterei a titokzatos franciák éltek. Semmi. A világon semmi. A franciák tényleg ott voltak, de sem az atomokról, sem a mágikus számokról, sem a lézerről (bármi is legyen az) nem tudott meg semmit. Az ételekről és a furcsa étkezési szerszámokról viszont többet is, mint szeretett volna.

A leggyakrabban alkalmazott módszer az urándúsításra az ún. centrifuga...

De most végre rámosolygott a szerencse. Még egyszer elolvasta a kém levelét, egy évtizeddel ezelőtt titkosírást és kódolt szavakat alkalmaztak volna, de az ómagyarok láthatóan semmit sem tudtak az uráncsinálásról, ígyhát teljesen nyíltan megírhattak mindent… egy rosszul zsírozott tengelyű kordé nyikorgása riasztotta fel. A hang csak egyetlen dolgot jelenthet. Anasztiádész őrültként rohant ki az udvarra.

- Üdv néked mágus, látom valami igencsak sürgős dolgod akadt – nevetett fel a kém.

- Nagyon jól tudod te azt, Dellasz, hol van?

- Itt a ponyva alatt!

- Akkor mutasd!

- Íme a híres centrifuga, az uráncsinálás kulcsa!

Egy nagyjából egy méter magas és fél méter átmérőjű hengeres tárgy lapult a kordén. A tetején egy nagy lyukkal. Az oldala valaha fehér színű lehetett, ám a festék több helyen felhólyagosodott és lepattogzott láthatóvá téve a rozsdás fémfelületet. Nagyjából húsz-huszonöt centiméter magasan egy kacsacsőrszerű képződmény törte meg az eredetileg nyilván teljesen sima hengerfelületet. Anasztiádész nem ismerte az anyagát, nem fém volt, sem nem kő, de nem is fa. A tapintása alapján a plasztikumhoz hasonlított, de annál keményebb volt és szürkés színű. Persze, ahogy fából is többféle van, úgy plasztikumnak is lehet számtalan megjelenési formája.

- Ezt kerested? – kérdezte a kém

- Nem tudom. Szeretném alaposabban megnézni.

Dellasz nagyon jó emberismerő volt, máskülönben nem lehetett volna a király kéme és orvgyilkosa, úgyhogy a varázsló meg sem kísérelt hazudni.

A henger rettenetesen nehéz volt, mintha kővel tömték volna ki, de végül leemelték a kordéról. Anasztiádész még egyszer körbejárta és egy kis fémtáblát fedezett fel a csőrrel ellentétes oldalon. A táblára apró betűkkel egy feliratot véstek. Az idő vasfoga ugyan kikezdte a szöveget, de meglepően olvasható maradt.

Hajdu 40     cent fug

Gyár a: Hajdu Zr   églás

Felúj  ta: Nagy és  agy Bt. De rec n

- Dellasz!

- Igen mágus?

- Nézd ezt meg! Mit látsz itt?

- Nagy és  agy Bt. Dercen.

- És a hiányzó  betűk?

- Azok akármik lehetnek.

- Óh nem lehetnek akármik, emlékezz!

- Hát persze Debrecen! Akkor ez azt jelenti, hogy…

- Szerinted az a koszlott halászfalu képes lenne egy ilyen centrifugát elkészíteni, vagy egyáltalán használni? Ez csak egyetlen dolgot jelenthet, ez a centrifuga a híres uráncsináló tulajdonában volt. Biztos vagyok benne, hogy ez a kulcs és végre itt van a kezemben. Ha nem is ma vagy holnap, de a titok fel fog tárulkozni.

Anasztiádész teljesen belefeledkezett a fényes jövőbe, pénz, hatalom, rang és Alexandria legjobb kurtizánjai. No persze ehhez meg kell fejtenie az eszköz működését, viszont némi apanázst így is kiharcolhat. Ptolemaiosz egyre türelmetlenebb volt és egyre kevésbé hitt az uráncsinálásban, a centrifuga viszont végre fordulópontot jelent az ügyben. Levelet kell írnia a királynak, nem még jobb, ha személyesen keresi fel. Kiváló szónoknak számított és egy ilyen nagyfontosságú ügyben biztosra kell mennie.

- Dellasz!

- Igen mágus?

- Ne fogd ki a lovat, a lehető legsürgősebben indulunk Alexandriába!
 

Itt folytatódik.