Á. u. 58.

Gergelyföld Autonóm Terület

- Fáradjon be kérem! – kezdte hivatalos udvariaskodással az ötlet-ügynök. Na persze, anyád. Utasítgatsz abban a házban, amit akkor építettem, amikor te még csak kósza gondolat voltál valami szerencsétlen átkerült és egy elvarázsolt kelta agyában. Komolyan mondom, életem legszarabb húzása volt, hogy megpróbáltam jobbá tenni ezt az elcseszett világot. Igazából nem panaszkodhatom, alapjában véve a dolgom jól megy és még nem is hülyültem el teljesen, de ezek az állandó hivatalos látogatások és ellenőrzések. Sose legyél tanár! Mindig ezt mondogattam, aztán most megnézhetem magam. Nagyon szívesen mondanám, hogy már rutinos vagyok ebben is, de igazából baromira unom. Elfáradtam, megöregedtem. De amíg élek, itt az lesz, amit én akarok, bárki, bármit is higgyen.
- Le is ülhetek esetleg?
- Hogyne Fülöp úr, csak tessék! – intett tollal a kezében az íróasztalom előtti szék felé. – Elnézését kérem, de nagyon szoros a határidő.
- Ja, én megértem. – ültem le. Tipikus kormányzati alak, csak azért nem hívom G-mannek, mert szőke a haja, kék a szeme és szakállas, egyébként tök olyan. Mondjuk megérne egy próbát, ez a vakarcs azt se tudná, kihez hasonlítom. – Akkor essünk túl rajta, minél hamarabb.
- Úgy lesz. – Becsukta a mappáját és a táskájából egy másikat halászott elő, majd elég fura képet vágott. Egyszerre sajnálta magát és mintha engem is. Na ja, az albertisták között van egy hírem, az tény. Pedáns alaknak tűnt, úgy söpörte le az asztalomat, hogy ne bontsa meg annak saját rendjét és valószínűleg fejből tudja a hivatalosan dokumentált életem. Mondom én, hogy G-man. – Tudja, a hivatalos ügymenet…
- Hogyne tudnám, maga a…
- A harmadik IDEA vizsgálóbiztos, aki kényszerű hivatalos látogatást tesz önnél. Ha nem számoljuk Fiumét, maga dobogós helyen áll Fülöp úr.
- Jó tudni, köszönöm. Szóval biztos végig akarja kérdezni a múltamat, hátha változott-e valami, mióta… legyen oly kedves, árulja el mióta nem találkoztam a hivatalával!
- Nagyjából nyolc éve és három hónapja.
- Nagyjából?
- Nem tartunk nyilván minden szirszart Fülöp úr. Ómagyarország és a világ biztonsága nyugszik a vállunkon. Csak azzal törődünk, ami igazán fontos.
- Pedig az igazság odaát van… - vetettem közbe merő gonoszságból.
- Hogy mondja?
- Nem tehetem, az időszennyezés lenne magával szemben, sajnálom!
- Nézze Fülöp úr, jól tudom, hogy ki maga és hogy szokta intézni hivatalos kötelezettségeit, de velem ez nem fog menni! Mindkettőnk érdeke, hogy a lehető leghamarabb elmehessek innen az embereimmel együtt, úgyhogy kérem, ne játssza a szenilis öregembert és működjön együtt, értve vagyok?
- Hej, de katonásak lettek! Felőlem aztán… Kérdezzen, amit csak akar.
- Köszönöm. – Kinyitotta a mappáját, élesítette tollát és épp a hivatalos kérdéssort töltötte be. Bürokrata-droid. – Neve, születési helye és ideje?
- Fülöp Gergely, Budapest, 1988. – Az évszámnál kicsit zavart lett.
- Segítene, kérem…
- Átváltani? Kínos… Átkerülés előtt 20.
- Átkerülés módja?
- Na bazmeg, ennél hülyébb kérdést! Épp ma olvastam a legújabb baromságot, már antik is vizsgálják a témát?
- Átkerülés módja? – Ez már keményebben hangzott.
- Tököm tudja, autóbaleset vagy mi. Egyedül.
- Foglalkozás az átkerülés előtt?
- Egyetemi hallgató.
- Pontosabban?
- Történész.
- Kivel került kapcsolatba az átkerülés után?
- Donagh-gal, Angusszal és a harmadik nevére már nem emlékszem.
- Átkerülés utáni lakóhelye?
- Nevenincs falu.
- Átkerülés utáni foglalkozása?
- Ezt maguknak jobban kéne tudni! – mosolyodtam el. Annyi minden voltam már, hogy képtelenség fejben tartani. Az Egomban tanuló Timi unokám szokott néha olyan sztorikat hazaküldeni, amiben szerepelek valahogy. Némelyik egész szórakoztató.
- Elég lesz a jelenlegi is.
- Ezt is. Egyébként a GERAT atyaúristene vagy kormányzója. Netán a falu polgármestere, vagy az Akadémia rektora. Válasszon, magára bízom.
- Házas?
- Özvegy, de ha erről tovább mer kérdezősködni, a következő hivatalos szerv, amivel találkozom valamelyik bíróságuk lesz, a vád pedig minimum emberölési kísérlet. Csak mondom.
- Részvétem.
- Van egy ilyen gyanúm is. – Egy ideig farkasszemet néztünk. Gondolat olvasni ugyan nem tanultam meg, de egy magamfajta megkeseredett öregemberrel szar lehet ilyet játszani. Nem is bírta soká és kissé feszültebbé vált. Jó. Szeretem, ha az albertisták kényelmetlenül érzik magukat.
- Akkor a továbbiakban, mint a Gergelyföldi Akadémia rektorát kérdezem.
- Tegye… - Többet is akartam mondani, de megint rám tört ez a rohadt köhögés. Na ja idő van, lassan jönnie kéne a teámnak. Már ha beengedik Nóra lányomat ezek a tetvek.
- Jól van?
- Nos, ez felettébb érdekes kérdés. Mit akar, melyik kortárs anti iskola véleménye alapján vitassuk meg?
- Talán majd máskor.
- Ahogy akarja.
- Mesélne nekem az Akadémia tanmenetéről?
- Az oktatás a hét minden napján folyik, napi két alkalommal.
- Részletezné az alkalmakat?
- Napkeltétől délig. Azután szünet. Napnyugta előtt általában három órával kezdjük a másodikat. Estére végzünk, amennyiben nem tartunk csillagászati órákat.
- Milyen tárgyakat tanítanak?
- Mindent.
- Mindent? Pontosítson, kérem!
- Mindent, amit csak az eszközeink megengednek. Átkerülés előtti tantárgyakat nagyjából középiskolai szinten, kortárs ismereteket és gyakorlati tárgyakat. Az Akadémia az életre készít fel.
- Ugye tisztában van az átkerülés előtti tananyagra vonatkozó törvényekkel?
- És maga a GERAT területén folyó oktatásra vonatkozó 45-ös országgyűlési határozattal?
- Az a határozat csak irányelv jellegű, valódi törvényerővel nem rendelkezik.
- Azóta sem írták fölül, szóval érvényes. Én ehhez tartom magam.
- Ebben nincs hiba, a legutóbbi puskaporos esetből is csak valami csoda folytán mászott ki ép bőrrel. Jelen helyzetben ez terhelő körülménynek minősül.
- Írja a többi közé és kérdezze meg a sziszekieket, hogy szuperál a töltésük. Vagy a kecskemétieket, esetleg Tolossa veteránjait arról, hány földim vett részt a kelta deszantosok leszerelésében.
- Nem vitatom az érdemeit, csupán emlékeztetem, hogy az államigazgatásban nincs karma. – Láthatóan kurva büszke volt magára, hogy ezt össze tudta hozni. – Azt javaslom, tegyük félre a további formaságokat és térjünk a tárgyra.
- Épp ideje.
- Tagadja, hogy nyilvánosan állította, hogy a Mecsekben urán található?
- Legalább fél tucat kémük jelentette a falum felelősének a maguk oldalán, szóval ezt fölösleges volt megkérdeznie. Egyébként Józsinak üzenem, hogy a legutóbbi szalonnája elég avas volt, de nincs harag.
- Van fogalma róla, mit jelent ez?
- Mi? Az, hogy urán van a Mecsekben? Én nem tudom, maga mit tud az atomenergiáról, de nem pont a Pázmány az az intézmény, ami tud vele kezdeni bármit is. Az egész világon nem él már olyan ember, aki pontosan tudná, mit hogyan kell vele csinálni. Tökéletesen ártalmatlan, ráadásul ki is kéne szedni a hegyből. Az meg megint bajos, mer’ a „pécsi szén” az állam tulajdona és állami vállalat bányássza. Én már kétszer szétrohadok, mire bármelyik földim bekerülhetne oda lapátolni a szart. Nem értem a problémáját ügynök úr.
- Tudomásunk van egy anti csoportról…
- Azt ne mondja nekem, hogy atombombát akarnak csinálni, mer’ összehugyozom magam, pedig nincs semmi baj a hólyagommal! – Erre már a bürokraták dühében égett. Majdnem nosztalgiázni kezdtem a MÁV és a BKV ellenőrei kapcsán, de G-man felolvasott: - Ezek az ön szavai szó szerint idézve: „Szóval már tisztáztuk, hogyan épülnek fel az atomok és az anyagok. Azt is, hogy miért világít nekünk a Nap. De az atomok nem csak egyesülni tudnak, hanem szétszakadni, hasadni is. Ehhez persze aránylag hasonlóan lehetetlen körülményekre van szükség, mint a Napban, de mint mondtam azelőtt ezt is megvalósították. Ebből született az atombomba. Ez olyan erős, hogy ha itt robbanna fel, akkor nem csak a falu tűnne el, hanem a Liget is és valószínűleg a hegy egy tisztességes darabja is eltűnne. A föld üvegessé válna és évekig nem teremne meg itt semmi. Az atombomba igazából nem olyan bonyolult szerkezet, én két változatára emlékszem. Az elsőben két, kritikus tömeg alatti töltetet kell egymásba robbantani a másikban pedig robbantással kell összepréselni a tömeget, hogy elérje a kritikus tömeget. Nos, a kritikus tömeg…”
- Tovább is van.
- Ez már bőven kimeríti az időszennyezés vádját!
- Ynevet kerestetni az antikkal az poén. Lószarra nem mennek vele. Atombomba-receptet megosztani főbenjáró bűn, mert lószarra nem mennek vele. Asszem tényleg az az ország került át, ahol születtem.
- De a maga minősíthetetlen felelőtlensége miatt, most a fél ügyosztály antikat kerget keresztül kasul a Balkánon!
- Helyes, oda is valók.
- Fülöp úr, ezennel… - kezdett bele a nagymonológjába, amit eddig kétszer adtak elő nekem ezek az ötletelők. Sajna leordítani nem tudtam, mert megint elkapott ez a kurva köhögés. A végén még kiderül, hogy megmérgeztek. Albi halála óta kevésbé válogatósak. Ó anyám, ez nagyon szúr!

A padlón tértem magamhoz. Biztos leestem a székről. Nem hallok semmit, lüktet a fülem, ég az arcom. Talán most van itt az ideje? Lófaszt, nem! Még nem! Még nem fejeztem be, még nem készültek fel. Na meg itt van ez a G-man is. Ezzel is kezdeni kéne valamit. Már nem is szúr annyira. Meglátom Virág unokám aggódó arcát. Rámosolygok. Ő kiabál valamit, de még mindig nem értem. Lépések dobbannak, érzem. nem ismerős, biztos a G-man lesz az. Ordítozik a kis unokámmal. Hiába, hetvennyolc vagyok, már nem tudok felpattanni és padlót törölni vele. Helyette ő kap fel gyakorlatilag a galléromnál fogva. Jól odavág az asztal pereméhez, jaj, a csípőm! Mialatt csillagokat látok, tisztul az adás. Torkaszakadtából üvöltözik. – Hívja vissza őket! Érti? Kurvára hívja vissza mindegyik koszos keltáját!
- Mi? Mi van?
- Most! Mindet! – Látja, hogy nem igazán értem, kiráncigál a szobából, át a folyosón és az előtéren. A bejáratot két kalás és egy RPK-s biztosítja. Mi a rák folyik itt? Feltépi a faluháza ajtaját. Esküszöm, a tévéostrom lehetett ilyen. A földijeim mindenfelé, amíg a szem ellát. Kapa, kasza, kard, kala, meg ami kell. Az IDEA kocsijain pedig G-man többi embere. Józsi is. Döbbent csend támad, csak pár kuvaszunk ugat. Basszátok meg gyerekek, még rohadtul nem végeztem itt…

(A részlet a Gergelyföld igaz története című kötet második kiadásából származik.)