(IDEA epizód Áu. 69-ből)

Tatai IDEA központ

Említettem már, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel? Pedig így van. Én aztán semmiből sem kértem. Semmiből az égvilágon, mégis minden szar a nyakamba szakadt. Apám ritkán mesélt a sajátjáról, de ha olyan volt, mint ő, akkor nem csodálkozom semmin. De igazából akkor sem, ha pont az ellenkezője volt. Elég csak Mikit megnézni. Majdnem ugyanúgy csüngött az öreg szavain, mint bármelyik eredeti anti a Mecsekben. Apa nagy ember volt, az tény. Nagy szarkavaró, mert azt képzelte, csak az a jó, amit ő annak mond. Tántoríthatatlanul tudott ragaszkodni dolgokhoz. Miután már semmi értelme nem volt élnie is, csak prédikált tovább a világról. Tanító volt a maga módján, jól meg is tanított önállónak lenni. Tizenhat voltam, amikor Lolával megszöktem otthonról. Negyvennégy, amikor végül hazatértem. Egy részem remélte, hogy tényleg beleroppant a távozásomba és ha még él is, már semmi ereje. Ugyanakkor számoltam azzal is, hogy az a rohadt makacs természete valahogy csak helyre teszi. A mai napig emlékszem arra a júniusi napra, amikor beértünk a Ligetbe. Nem tudok vele mit kezdeni, állandóan vissza-visszatér. Szerencsére mindig akad valami tennivaló. Apa gondoskodott róla… Több, mint tíz éve már, hogy gyakorlatilag havonta felmerül a nevem, az egész rohadt Fülöp-klán neve az IDEA jelentésekben. És ez csak az egyik fele. Magyarországon gyakorlatilag nyugdíjas lennék, de itt Apám játszóterén mindenre tőlem akarnak választ és mindenért engem okolnak. Egyesek szerint páran el akarnak tenni láb alól. Még jó, hogy Egom támogatja a törekvéseimet. Apa székelyesdit akart játszani és valahogy még ment is neki. Sajna a magokat elvetette és elég gondosan ahhoz, hogy a gyomlálás gyakorlatilag szántást kell jelentsen. Pedig még visszafordítható lenne, ha csak erre koncentrálhatnék. De az öreg keze még a sírból is érződik.

Nagyjából tíz éve volt egy teljességgel legitim és előírásszerű vizsgálat, mert az öreg sose tudta, mit szabad és mit nem. Jellemző módon ért véget a dolog. Gyakorlatilag az egész Mecsek lázadozni kezdett. A lényeg, hogy nem lett belőle komolyabb baj és végre azt a félnótást is alaposan seggbe rúgták Egomban. Engem is felrendeltek, de velem külön tárgyaltak. Kósai közölte, hogy apámból elegük van, nem kell nekik még egy Fiume, ráadásul jóval közelebb szénen és uránon csücsülve. Amikor Kapitány végre beadta a kulcsot, felbontották a maradék pezsgőt. Illetve az egyiket, mert kettő maradt. A másikat az öreg tiszteletére tartogatták. Csakhogy Kapitány távozása inkább rontott a dolgokon és az öreg tevékenységét elnézve ez Pécsen is várható. Így maguk akarják biztosítani az utódlást és hajlandóak alkudozni. Nem sokat szórakoztam a régi tanárommal, elvállaltam. Otthon persze nem volt ilyen egyszerű a helyzet. A tanács természetesen tudomásul vette a történteket és úgy reagált, ahogy azt vártam. Én majd megírom Egomnak, hogy minden szép és jó, Gerikirály meg továbbra is uralkodik. Nem tudom, hogy ezért vagy pedig önmagáért, de amit apám tett, az teljesen letaglózott. Fölállt és kerekperec közölte, hogy ő ezennel minden tisztségéről lemond és aki jót akar magának, az hagyja békében megdögleni. Azt hittem újabb forradalom tör ki, de végül elmaradt. Apa elvonult remetének és egy ideig senki sem tudta, mit csinál. Aztán jóságos bölcs képében járta a vidéket. Mint a régi mesékben és vallási iratokban. Szeretetről és bölcsességről prédikált, na meg a letűnt világról mesélt naphosszat. Én közben igyekeztem könnyű átmenetet biztosítani a Mecseknek és a pécsieknek. Egész jól haladtak a dolgok, már telefonunk és postánk sem csak egy volt.

Aztán az öreg meghalt és az egész ilyan kevert zagyvaság lett. Az egyik tábor igazi ómagyarrá akart vedleni, a másik pedig Rousseau után indult volna a vadonba. A vége az lett, hogy a két tábor közé szorultam. Végül csak kicsikartam egy patthelyzetet, de az külön történet. Ha az öreg számára nem is létezett a külvilág, attól még egyes antik vígan tevékenykedtek. Neki köszönhetően egyre vígabban jöttek ide is geológust játszani. Antik kintről, antik bentről, IDEA meg fentről. És akkor még ott a család is. Ahogy apa fütyörészte kegyetlen hamisan: „Az élet kemény, nem leányregény.” Nem, helyette „rádiós” antikat hajkurászunk. AZ IDEA nagyon rácuppant a dologra és most egyaránt kutatja a magamfajtákat és őket. Minket azért, mert mi vagyunk az utolsók, akik legalább laikus-elméleti alapokkal rendelkezünk a témában az uranzitákat meg érthető okokból. Én persze azonnal jelentkeztem és most itt ülök a tatai várban arra várva, hogy valaki végre csináljon valamit. A szoba egész kényelmes, de már unom. Hamarosan hozzák a vacsorát.

Livius hozta végül. Leültünk az asztalnál ő csendesen megvárta, amíg kitörlöm a gulyást a kenyérrel. Biztos nála van a feladatom, különben már rég nosztalgiáznánk a gyakornokévekről. Így én sem siettem.

- Fura – szólalt meg végül.

- Mi?

- Pont úgy eszed, ahogy az öreged szerette.

- Na és? Ami jó, az jó.

- Platón, mi? Na mindegy. Végre akadt valami számodra!

- Mit találtatok? – toltam félre az edényeket.

- Ezt – Egy levelet nyújtott át. Anti papirusz, legfeljebb harminc centis, nílusi. Tehát görög. Széthajtottam. Titkosított görög és egy kis héber, még formában vagyok. – Új?

- Píreuszi fogás, ma hozták sárkánnyal.

- Sárkánnyal? Mi ez, puccs?

- Uranzita. Boldogulsz magad is, vagy kéred a megfejtést? – Ránéztem, erre elmosolyodott és odadobta a másik lapot. – Lustulsz Adamus. Bár ennyi eltávja az egész szakosztálynak nincs.

- Pofád lapos. Olvasok.

Lex Aragosz Stabil Oroszlánjának saját kezébe, Ilúvatartól a Tellertől

Rá fényeskedjen tereád testvérem! Atlanta Kövérje szerint elérkezett az idő. Az Ucso’nak hamarosan kifut és begyűjti a felkészült testvéreket, hogy beteljesítsék szent küldetésüket. Állj rá készen, több üzenetet nem fogsz kapni, figyelnek minket. Az Egykövű már itt van és hamarosan bebocsátást nyer a könyvtárba. A centrifuga már majdnem kész, hogy segítsen nekünk kinyerni a Holtak Könyvének igaz erejét. Kisfiú személyes kérése, hogy ezt a levelet őrizd meg magadnál a nap minden percében és a hamisat égesd el, hogy üldözőink tévútra vezettessenek. Rá fényeskedjen tereád az üvegsivatagának pompájában testvérem!

- Ezzel mi a gond? – kérdeztem döbbenten.

- Az, hogy az okosoknak fingjuk sincs, mi a frászt jelent ez a sok név. Ezek újak, Ádám.

- Aha. És hogy akadtatok rá?

- Az egy külön sztori, a lényeg, hogy Fortuna ezúttal nekünk kedvezett. Ki tudsz hámozni belőle valamit?

- Persze. Kisfiúról tudjuk, már ki?

- Utoljára Antiochia környékén látták a zéró gyanúsítottat.

- Tehát semmi.

- Nix.

- Lex Aragosz… Ismerős, adj egy percet.

- Talán valami argoszi dolog?

- Lehet, de nekem inkább Los Alamos! Muszáj kiderítenünk, hol van az uranziták Los Alamosa! Mielőtt megkérdeznéd, a régiek egy ilyen nevű helyen robbantottak először atombombát.

- Tehát a levél Los Alamosba, a központba készült? És ki az oroszlán?

- Stabil Oroszlán. Ez Szilárd Leó lesz. Ki a bánat fordította ezt a szart? És mióta tudnak az uranziták Szilárd Leóról?

- Nem tudom amicus, de azért vagy itt, hogy segíts. Mit tudsz még?

- Atlantával semmire sem megyek sajna. De ez az Ucso’nak valahogy ismerős.

- Azt írja, kifut, tehát valami hajó lesz. Sok hajójuk van Ádám, melyikre kell ügyelnünk?

- Az a jó az uranzitákban, hogy mindent a mitológiájuk köré építenek. Az meg átkerülés előtti történelem. Apám jó volt belőle és utolsó éveiben valóságos időszennyezés volt az öreg. És aki ezt fordította, azt küldjétek el, mondjuk Kubába.

- A lényeg?

- U-csónak. U-boot, tengeralattjáró. Volt egy német tengeralattjáró, ami rengeteg uránt vitt és végeredményben hozzájárult a sikeres bombához. Az Egykövű pedig Einstein lesz. Övé az egész ötlet.

- Így már egész világos! Sokat segítettél, Ádám, nagyon hálásak vagyunk. Van kedved Alexandriába jönni?

- Nincs.