Kiss Zsigmond első osztályú hadnagy (Atlanti-érdemrenddel kitüntetve) majdnem kimondta,

amit gondolt, hogy a béke időszakában csak mérsékelt előrejutási lehetőség van még a legkiválóbb tisztek számára is. Ha hinni lehetett a pletykáknak, akkor tervbe vették a flotta átstrukturálását, és a naszádokat átneveznék korvettnek, az első osztályú hadnagy helyett pedig bevezetnék a korvettkapitány rangot. Ugyanakkor az ilyen pletykák hetente röppentek fel, no nem mintha ennek nem lenne alapja, a modern Kapitány-osztályú hajókat aligha lehetett egy lapon említeni a régi naszádokkal, szóval a kezdeményezés teljesen logikusnak tűnt, ugyanakkor… a biztos persze egy éppen jó méretű háború lett volna. Azt hitte, hogy az új-karthágói titkos akció elindítja felfelé a karrierjét, de Jecsmenik nyugdíjba vonulása után elapadt a támogatása.

- Azonban?

Nyéki és Albán két rohadt tetű az van, Belényesi admirális meg a legnagyobb mind közül.

De hol is hagyta abba, ja igen.

Igen, a hatodik vagy hetedik talán nyolcadik sört itta meg, rohadt meleg van itt és a tengerészeknek nem járt trópusi uniformis, de legalább az alubigyót sem kell hordania, mint az őrszolgálatot ellátó tengerészgyalogosoknak. Fiumei Vasmacska, jellemző a római követségen bezzeg Tatabányai Világost tartanak, és itt ül vele szemben ez a tűzoltójelmezbe öltözött fickó ezzel a valószínűtlen méretű ezüst vagy ezüstözött csillaggal.

És éppen arról beszélgettek… te jó ég miért is ült le ezzel a taggal? A rómaiakból persze elege volt, gyorsan körbepillantott szerencsére még megvoltak, remélhetőleg kibírják nélküle, az ideúton mindenesetre úgy tűnt kibírják. Kosztasz Papadopulosszal, az Ómagyar-Egyiptomi Kereskedelmi Szövetség vezetőjével és nem mellesleg annak a rohadt Albánnak és Nyékinek a haverjával nem szívesen beszélt volna, ugyanis amennyire ismerte ezt a zsugori faszkalapot előbb-utóbb szóba került volna az az ezer forint, amit három hónapja vett kölcsön két hétre.

Az egyiptomival, aki állítólag a Fáraók Csatornájának a felügyelője pedig pláne nem kívánt társalogni, legalábbis nem most, a hét folyamán mindenképpen beszélnie kell vele, át kell adnia neki Nyéki Schwarznak szánt üzenetét valamint felvenni a csomagot és akkor végre vissza tudja fizetni a kölcsönt. De hol is hagyta abba?

- Mi azonban?

- A béke – a tűzoltó a nagy ezüstcsillaggal a mellén meglehetősen furcsán bámult rá. Végre eszébe jutott ki az, a segédkövet, fontos figura, óvatosan Zsiga.

- A béke, szóval béke általában jó.

- Ezt már mondta.

- Tudom, de befejezném – húzta ki magát önérzetesen – szóval a béke hátránya, hogy ellankasztja a figyelmet. Puhánnyá és szeleburdivá tesz minket és az ördög és az ellenség nem alszik.

- Az ellenség? De hát ki?

Vagy az alkohol tette vagy tényleg ő volt a világ legszebb nője.

- Bárki, ki tudja azt manapság. Karthágó, Róma, Egyiptom, Hérón vagy akár a Tarfejű. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy ő ki?

- Brigitta? Titkárnő és azt hiszem testőr kiképzést is kapott. Grigorovszki imádta a női alkalmazottak harci kiképzését. Senki nem számít arra, hogy egy nő fegyvert ragad és a PA-63 nagy esélykiegyenlítő, ha van idő használni. Vagy valami ilyesmit mondott. – a segédkövet is fogyaszthatott nyugtázta Kiss – Amúgy azt hiszem félig vagy teljesen anti. Igaz th-val írja, de a Horvát tipikus antiknak adott családnév.

- Megbocsát?

- Persze.

Kiss Zsigmond elsőosztályú hadnagy az állapotához mérten szokatlanul feltűnésmentesen lehúzta a gyűrűt az ujjáról és a zubbony zsebébe süllyesztette.

 

 

 

Izzadtságcseppek gördültek le Anasztiádész homlokáról, pedig a pince elég hideg volt. No persze nem a hőség volt a fő ok. Az ómagyar elektromos berendezésekről nem sokat tudott, bár úgy sejtette, hogy a centrifuga felélesztése majd bőven felvértezi ilyen tapasztalatokkal is, de az majd a jövőben lesz most meg most van. A mostani ismeretei pedig a „Sony HT-DDWG800 típusú házi mozi együttes kezelési útmutatójá”-ra szorítkoztak. Azt is csak azért vette meg, mert a titokzatos English, Deutsch és Français nyelvekről remélt megtudni valamit Halkan elmormolt egy imát az istenekhez, akikben normál körülmények között nem hitt, és remélte, hogy az egyetlen dolog, amit megjegyzett a „Hibakeresés” nevű részből, hogy „amennyiben a hangszórók nem működnek megfelelően ellenőrizze a kábelek csatlakozását”, itt is beválik. Ha jó látta, no nem mintha biztos lett volna ennek a kurblis generátornak a működésében az egyik csavar kilazult és a kábelsaru leesett a csatlakozóról.

- Kezdhetjük mágus?

- Nos mi lehet a legrosszabb? Nem fog működni, kigyullad és az egész ház porig ég.

Az egyiptomi láthatóan nem volt vevő a humorra.

- Kezdhetjük?

- Tekerd meg.

A sötét bőrű fickó megtekerte a kurblit és a kazettás magnón felgyulladt egy piros fény. Anasztiádész diadalmas mosollyal nyomta le a Pléj gombot, majd felharsant a zene, valami rémséges nyivákolás, bár ezt a véleményt a varázsló gondosan megtartotta magának.

Baalhanno elismerően bólintott mire Anasztiádész kikapcsolta a zajforrást.

- Láthatod Kövér Ember, Anasztidész igazi bölcs, minden titkos tudást ismer.

- Nos valóban meggyőző, egy ilyen bonyolult szerkezet megjavítására kétségtelenül nem lehet képes bárki.

- Akkor rátérhetnénk az üzletre…

- Dellasz. Tudod, hogy mennyire szeretlek, mintha családtag lennél. Csakhogy a tapasztalatok. A bátyám százezer drachmát költött zsoldosokra, hogy leverjék lázadó Hamilkár nevetséges seregét. Gazdag jutalmat remélt Hannotól, de csak az lett a vége, hogy a százezer drachmával együtt eltűnt Mauritániában. Az öcsém húszezer drachmáért vett bíbor festéket, hogy aztán egy viharban alámerüljön az egésszel Szicília partjai mellett. Nem mintha olyan nagy kár lett volna érte, elég hitvány egy alak volt, de bíztam benne és adtam neki kölcsön, most meg kérhetem vissza a halaktól. Hanem ez mind semmi volt a fiatalabb öcsémhez képest, aki harmincezeret szórt el kockán, hogy a végén valami barom leszúrja. További tízezerbe került a gyilkosainak a megbüntetése, mert akármekkora tróger is volt Hasdrubal, az azért mégsem járja, hogy a családom tagjait csak úgy ledöfködjék. Vagy szerinted igen?

- Dehogy.

- Hanem, tudod mi fáj a legjobban? A sógorom. Na őbenne megbíztam, gazdag karthágói kereskedő a legjobb családból, hogy micsoda fényes egy esküvő volt az el nem tudod képzelni. Közös vállalkozásunk volt, húsz hajó és csak úgy dőlt a pénz. Aztán ez a varacskos disznó átállt Barkidákhoz. És tudod mit mondott, amikor Korinthoszban találkoztunk és kértem a részem az üzletből?

- Mit?

- Hogy Karthágóban majd megadja! A szemét férge! Karthágóban, ahova persze akármikor bemehetek, de ki már csak egy fejjel alacsonyabban jöhetek. És ez a gyáva nyúl azóta sem hagyja el a várost, pedig ellátnám a baját.

- De Baalhanno, én azért mégsem vagyok családtag.

- Nem, de annak érezlek. Úgyhogy megmondom mi fog történni, ha adok neked és a varázslónak ötezer drachmát. Vagy befuccsol az ötlet és Ptolemaiosz nem ad nektek egy vasat se, de legalábbis kevesebbet, mint ötezer drachma. Vagy pedig bejön a dolog, ekkor te és a mágus a király bizalmába kerültök. Márpedig a király bizalmi embereinek nincs szüksége Baalhanno barátságára, úgyhogy bármikor elfelejthetitek, hogy valaha is adtam kölcsön nektek ötezer drachmát. Így van vagy nem így van?

- De Kövér Ember, hát mikor vertelek én át téged?

- Amikor csak az érdeked úgy kívánta Dellasz.

- Tehát nem segítesz?

- Dehogynem.

- Akkor tehát mégis adsz kölcsönt?

- Nem.

- Nadeakkor?

- Emlékszel Dellasz mit mondtál? Hogy áldani fogom ezt a találkozást. Most én mondhatom ezt vissza. Egyiptom nem becsül benneteket, de van aki igen. A Tarfejű ugyan bátor hadvezér és ügyes politikus, de jelenleg csak az egymástól és az ómagyar beavatkozástól való félelem tartja vissza Karthágót, Rómát vagy Hérónt attól, hogy elfoglalja a szigetet. Mert ugyan a mieink jobb katonák, de ők meg többen vannak. Viszont ez az atomfegyver. Ez mindent megváltoztatna, és Mago bölcs király, nála bőséges jutalomra és támogatásra számíthatsz.

- Szó sem lehet róla!

- Úgy hallottam Szardíniának nagyon kellemes az éghajlata – Dellasz és Baalhanno egyaránt meglepetten néztek az eddig csendes varázslóra

- Pompás, az ember jobbat nem is kívánhat. És a Tarfejű udvartartása, el nem tudjátok képzelni az olbiai udvart. Bölcsek a világ minden tájáról, neked való társaság lenne Anasztiádész.

- Káldeusok is vannak?

- Káldeusok? – színlelt csodálkozást Baalhanno – Miért lenne akár egyetlen káldeus is

Szardínián?

- Akkor eldöntötted? – Dellasz egyáltalán nem színlelte a csodálkozást

- El. Irány Szardínia! Ha Ptolemaiosznak nem kell az atomfegyver majd megkapja a Tarfejű

Mago!