Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Az átkerülés lovasai - Második

2010.09.22. 08:30 | szs. | 8 komment

Címkék: az átkerülés lovasai

- Ébren van?
Ada a szülőágyon, boldog mosollyal elkínzott arcán, a kis vakarcs kétségbeesetten sírva kapirgálja anyja átizzadt hálóingét, kis kezeit mintha margarinnal kenték volna be. Az orvos felém fordítja a lámpát, a régi, sárgás izzók a szemembe világítanak, tudom, hogy sápadt vagyok, halottsápadt, de szerintem ez ilyenkor még egész jó eredmény.
- Ébren van?
A lámpa felé intek, hogy ne világítson a gyerek és Ada szemébe, van elég új inger enélkül is, amikor megérzem a Para súlyát a tenyeremben -
Kellemetlenül hirtelen tisztult ki minden.
Kolos felnyögött, ahogy oldalra dobtam magam és véletlenül belerúgtam az ágyába, gennyedző sebeinek szaga újabb pofonnal üdvözölt az ébrenlét oldalán. Reflexszerűen kibiztosítottam a Parát és az ajtónyílásban sejlő homályos alakra fogtam.
- Állj! - próbáltam rákiáltani, de csak száraz, rekedt hörgés jött ki a torkomon, mintha a nyelvem érdes fakéreghez ért volna, ahogy körbeforgattam a számban. De a pisztoly épp elég egyértelmű, még egy olyan anti számára is, aki csak a hősi énekekből hallott rólunk.
És aki tud magyarul?
Egyszerre krákogok és pislogok, a pisztolyt egy pillanatra sem fordítom el a bejáratról. Hol a banya?


A banya Kolos mellett ült és épp a homlokát törölgette a vizes ronggyal. Ennyit arról, hogy a bejárat mellett marad és nem enged be senkit. A fene tudja, mennyit alhattam, nem volt érkezésem az órámra nézni, de még jobban úgy éreztem magam, mint akit fejbe vertek. Amúgy meg tényleg. Ez a legrosszabb, keveset aludni és nem magunktól felébredni.
- Nyugalom, barátok vagyunk! - emelte fel a kezét az ajtóban sejlő alak.
Pislogtam, pislogtam, s végre sikerült némileg többet is látnom homályos foltoknál. Az ajtóban álló alak is végre kapott némi formát. Első pillantásra antinak néztem volna, másodikra...
Nem is tudom.
A ruháinak szabása hasonlított a pár évvel ezelőtti ómagyar divathoz, de anti anyagokból, anti módra készült. Ráadásul a hátán egy puska lógott és az arca is inkább volt egy antié, mint egy átkerültté.
És mosolygott.
A banyát egyelőre várólistára tettem és lekászálódtam az ágyról.
- Ki maga? - kérdeztem, továbbra is pisztolyt szegezve a férfire.
- Tamás vagyok, Gondvin fia - felelte.
- Hogy mi?
Megismételte. Úgy beszélt, mint aki az anyanyelvét használja, mégis összetéveszthetetlen anti akcentussal.
- Ne mozduljon! - közöltem vele, majd letettem a pisztolyt, előkotortam az AMD tárát és a helyére kattintottam. Pisztoly a tokba, AMD egyes lövésre állítva, máris jobb lett egy kissé a közérzetem. Úgy tűnt, a vénasszony csak Kolos láztól rózsás arcát hűti, egyelőre maradhat.
- Semmi szükség nem lesz arra a karabélyra - jegyezte meg Tamás, Gondvin fia.
- Azt majd én eldöntöm - mértem végig. Határozottan vöröses fény festette meg a körvonalait, a fáradságomból ítélve még csak esteledik, nem a hajnali napot látom.
- Nem tartozunk ehhez a faluhoz - közölte gyorsan Tamás.
- Azt észrevettem - bólintottam. Megkerültem az ágyat és közelebb léptem hozzá. Tartozunk?
- Kézdivásárhelyről jöttünk, mert hírt kaptunk arról, hogy egy ómagyar járőr megsebesült és segítségre szorul. Kint vár a szekerünk, orvos is van velünk.
Lentebb engedtem az AMD csövét. Kézdivásárhely? Kaptunk tájékoztató anyagot a környékről, északra jelöltek egy időszennyező kiskirályságot Kézdivásárhely központtal, de nem nagyon fejtették ki, mert távol esett a bevetési területtől. Az a pár mondat viszont, amit az emancipátor elejtett róla, kifejezetten pozitívnak hatott, pedig alapból elég mérgesek szoktak lenni az ilyen minibirodalmakra. Az egyik emancipátor, aki annak idején tanított, kifejezetten az időszennyező kalandorok pereire specializálta magát és láthatóan élvezte a munkáját.
- Kézdivásárhely? - húztam fel a szemöldököm.
- Fél napi szekérút innen - bólintott Tamás.
Fél nap? Kezdett kitisztulni a fejem. Ha fél napi szekér, akkor... akkor némileg máshol vagyunk, mint azt az eddigi számításaim alapján sejtettük. Feltéve, ha ez a falu, vagy akármi, amiről beszél tényleg ott van, mint az az Átkerülés előtti város, amiről a nevét kapta. Brassót se ott alapították meg az emancipátorok, ahol a jövőtörténelmi térképek szerint lett volna.
- Milyen orvos? - kérdeztem gyanakvóan.
- Rendes - vágta rá egyből Tamás, mintha némi kivagyi büszkeség is vegyült volna a hangjába. - Ómagyarországon tanult.
- Tényleg? - Bólintott. - Mik vannak. Nekem semmi bajom, de a bajtársam...
- Tudunk róla. Ha leengedné azt a fegyvert, akkor szólnék is neki, hogy jöhet.
Leengedtem, de a banyát azért kizavartam. Jól esett.


- Azt amúgy tudja, hogy ma hajnalban feláldoztak egy fiút a társa életéért cserébe?
Még nem láttam ahhoz hasonló szekeret az antiknál, mint amin utaztunk. A kerekeket egy erős alvázra rögzítették, maga a szekér teste ezen alvázon lógott erős bőrszíjakon, az Átkerülés előtti történelem hintóit építhették valahogy így. Az amúgy döcögős úton így lágyan ringatózva haladhattunk, amit én sem bántam, de Kolost is sok szenvedéstől szabadíthatta meg. Ha nem is mindtől.
- Micsoda? - pislogtam zavartan. A szalmazsákkal kibélelt bakon ülve, a szekértől ringatva egyre nehezebben tudtam figyelni. Pedig még kávét is hoztak - elég szörnyű löttyöt, ráadásul ereje sem volt sok. Vagy csak nekem volt már mindegy, mit öntenek belém.
- A falusiak - bökött hátrafelé Tamás. - Feltépték a hasát és az egyik ellopott kötést beletömték, hogy a társát gyötrő sebdémon az ő húsával jóllakva eltávozzon.
Ez se használt, de annyira mélyre sem ütött. Barom antik az emberáldozataikkal. A franc se kérte rá őket.
- Most lekötelezve kellene magam éreznem, hogy meggyilkolták a társukat? - morogtam.
- Úgy érzi magát, ahogy akarja - vont vállat. - Csak kérdeztem, hogy tud-e róla. Bár sejthettem volna abból, ahogy minket fogadott. Ha jobban megismerte volna a falut, nem lett volna ilyen bizalmatlan.
- Ébren vagyok, mióta az a medve kidekorált minket, és előtte se aludtam valami sokat - dőltem a kemény háttámlának, az AMD lecsúszott a combom mellé, megfogtam és az ölembe fektettem. - Kevés embert tudnék mondani, akivel ne lennék bizalmatlan jelenleg és egy anti sincs köztük.
- Értem - vonta meg a vállát Tamás. - De bennünk bízhat.
- Itt vagyunk, nem? - vetettem egy pillantást hátra, ahol Kolos fehér lepedővel leterített állatbőrökön feküdt, az állítólag Esztergomban is tanult, de gyanúsan keskeny szemű orvos pedig mellette kuporgott és az infúziót igazgatta éppen. - Biztosíthatom, hogy az emancipációs hadtest busásan megjutalmazza majd magukat a segítségért. És persze a falut is.
Elengedte az ölébe fektetett primitív kialakítású, de veszélyesnek tűnő puskát és nagy sercegéssel megvakarta a borostáját. Az orrába is beletúrt, majd hirtelen kapcsolt és visszafektette a kezét az ölébe.
- Nem jutalomért csináljuk - közölte végül. - Pál vezér küldött minket. Az ómagyarországiakat a mieinknek tartjuk és senkit sem hagyunk segítség nélkül.
- A kézdivásárhelyi főnök? Ez a Pál vezér?
- Igen, ő. Még az Átkerülés előtt született.
- Ő alapította a várost?
- Ő adott neki új nevet.
Egy időre újra hallgatásba merültem. Ez a Pál, aki vezérnek hívatja magát, gyakorlatilag egy köztörvényes bűnöző. Időszennyező. Lehet, hogy pár fokkal normálisabb, mint az a Kálmán „lovag” volt, aki az Alpokalján rendezte be a rablótanyáját félistent játszva a XXI. század fegyvereivel az antik között, de akkor is egy időszennyező. Szükséghelyzet van, el nem marasztalhatnak, amiért elfogadom a segítségét, de valami kellemetlen vizsgálat biztos lesz belőle, amit a hátam közepére sem kívántam. Rohadt medve.
Jó pár göcsörtös, sokszáz éves fával és három alvásba húzó rohammal később kicsit helyezkedtem, majd kértem még egy kis kávét. Készségesen előhúzta az agyaggal körbetapasztott műanyag palackot, amit termosz helyett használtak és a kezembe nyomta.
- Köszönöm - adtam vissza. Szó nélkül letörölte a palack száját (nem mintha én nem töröltem volna le) és visszacsavarta rá a karcos műanyag kupakot, amin alig lehetett kivenni az egykori Fanta feliratot. Óvatosan a puskájára mutattam. - Ez saját gyártmány?
Eltette a palackot és büszkén átnyújtotta a fegyvert.
- Az - bólintott. - Az utolsó csavarig.
Meglepett a közvetlensége, amit a fegyverrel tanúsított, ha tőlem kérte volna, hogy megnézhesse az AMD-met, biztos kiszedem előtte a tárat és kétszer is ellenőrzöm, hogy nem maradt-e a csőben töltény. Minden katona rémálma, hogy az antik a saját fegyverét fordítják ellene. Bár nyilván az antik kevésbé tartanak az ilyesmitől velünk szemben, miért is tennénk?
A fegyver egyszerű kialakítású, rövid csövű csőletörős puska volt, otrombaságában is nagyszerű, nem igazán láttam rajta olyan dolgot, ami elromolhatna. Tusa kezelt diófa, a felületi sérülései alapján nem csak arra használták, hogy a vállukhoz szorítsák lövés közben.
- Ott kell lenyitni - mutatta Tamás. Lenyitottam a csövet, egy vaskos töltény rézfeneke csillogott tompán a lombokon átszűrődő fényben. A patron többi része durva anyagú papírból készült.
- Sörét? - kérdeztem.
- Apró vasdarabok - bólintott. - Nem szoktak repetát kérni belőle.
- Elhiszem.
Nem akartam a fegyver összecsukásával bajlódni, lenyitott csővel adtam vissza. Rutinos mozdulattal összerántotta és visszatette az ölébe.
- Nem rossz - mondtam, majd az AMD-re böktem. - Esetleg...
- Láttam már olyat - vonta meg a vállát. - De ezt jobban kedvelem. Szeretek az ellenségem szemébe nézni.
Amíg még van szeme, jutottak eszembe a patronba tömött apró vasdarabok.
- Milyen ellenség? - érdeklődtem.
- Mi őrizzük a szorost - magyarázta. - Ami nemsokára Ómagyarország határa lesz.
- Melyik szorost?
- A mienket.
Oké, hülye kérdés volt. Próbáltam felidézni a térképet, hogy Kézdivásárhely közelében melyik szoros van, de csak rosszul lettem a gondolkodástól. De addig nem akartam aludni, amíg meg nem látom, hova visznek. Túlságosan mélyen belénk verték az antikkal szembeni bizalmatlanságot. És az anti akkor is anti, ha tud magyarul, sörétes fegyverrel rohangál és már előre őrzi Ómagyarország leendő határait.
Valahogy kibírtam, de hogy a cölöpfallal körülvett városukban mi történt, arra már csak nyomokban emlékeztem. Annyi rémlett, hogy semmi különös.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr862313283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drazsé 2010.09.23. 12:34:21

hmmm

vagyunk ugye áu 10...

namármost egy akár csak sörétes fegyver csövének elkészítése nem egyszerű feladat... viszonylagosan komoyl ipari háttér szükségeltetik hozzá - pláne, ha füstmentes lőporral van szerelve... hmhmhmh... kíváncsi vagyok, kíváncsi vagyok :)

bz249 2010.09.23. 12:59:29

40 az a 10, Albi mar csak az egbol/pokolbol (nyilvan a politikai oldal fuggvenyeben) kiseri figyelemmel az orszag sorsat.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.09.23. 13:11:47

Hogy lehet olyat csak gondolni is, hogy a pokolból! Ilyet még az egalisták is csak akkor mondanak, ha maguk közt vannak és extra ütős anyagot csempésztek az italukba. Ejnye.

bz249 2010.09.23. 13:18:27

@szs.: Akkor Albirol legfeljebb a mely es sokat mondo hallgatas megengedett nyilvanosan? Vagy mar azert is elvihetik az embert?

drazsé 2010.09.23. 13:24:47

@bz249:

my bad.. mentségemre szolgáljon sok minden, de úgyse érdekel senkit :)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.09.23. 14:49:47

@bz249: Nem arról van szó, hogy elviszik felségsértésért, hanem arról, hogy végső soron Albert csinált az átkerült katyvaszból országot és ezt az emberek többsége tudja is, így aki ennyire durvát mond róla, az igen sok potenciális szavazót veszít, még közül is, akik nem értenek egyet az albertizmus jelenlegi irányvonalával. Vannak persze kritikus hangok, meg tévedések is kitudódtak, de ilyen sommás minősítést nem engedhet meg magának az, aki a hatalom közelébe akar kerülni (vagy ott maradni). Amúgy szólásszabadság van, már amennyire az ilyesmi létezik. :)

drazsé 2010.09.23. 15:19:37

@szs.:

szabad ember szabad országban azt mond, amit szabad!

:D

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2010.09.23. 21:41:29

... És még utána is szabad!:P
süti beállítások módosítása