A blog második születésnapja alkalmából röviden megemlékeznék pár dologról, ami az elmúlt évben előfordult errefelé. A teljesség igényét nem vállalom, ezért ha valami fontos (valakinek valami fontos) kimaradt, az reklamáljon nyugodtan.

Mindig vannak jobb és rosszabb időszakok, a blog második éve az elsőhöz képest inkább a rosszabb kategóriába tartozik. Bő egy éve kezdtünk bele a harmadik közös évadunkba, ami a Fiume megalapítására küldött expedíciót követte volna végig. Ezt az évadot készítettük elő a legjobban, már-már tudományos alapossággal, sörözés közben közösen összerakva a szinopszist, jó sok időt adva magunknak mindenre - aztán valahogy mégse hasított úgy a dolog, mint a spontán felindulásból elkövetett első és második évad. Elkezdeni elkezdtük, aztán torzóban maradt, bár nem adtuk fel véglegesen. (Főleg Vinitor nem, köszönet neki, hogy néha élesztgeti a tüzet.) Kicsit tárgyilagosan szemlélve nincs ebben amúgy semmi meglepő, az ilyen szerelemből fakadó dolgok, amivé Ómagyarország világa az olvasók és az alkotók segítségével vált, nem tudnak folyamatosan teljes hőfokon izzani. (Itt most egy pontot levonok magamtól ezért a költői képért.) Miután ez nyilvánvalóvá vált, a csapásirány a fenntartható fejlődés kidolgozása felé fordult, vagyis mi az a forma, amit hosszabb távon is tartani tud a projekt.

Egyik ilyen kísérlet volt az, hogy átalakulunk egyfajta hibrid újsággá. A lapterv megszületett, a dizájn is mocorgott (ime egy most kiszivárgó címlapterv), sőt, az első szám anyaga is összeállt, főleg korábbi blogpublikációkból szerkesztve, de volt benne új anyag is. Aztán valahogy ebből is hiányzott az átütő erő és megszületése előtt elhalt, evolúciós zsákutcának bizonyult. Így utólag már nem is baj annyira.

Pótlékként nagyobb teret kaptak a zömmel igazí hírek ómagyarosított változatait közlő Hírsarok  írásai, ezekből már egy kisebb kötetre való is összegyűlt, ami a tervek szerint e-könyvként is kikerült majd a netre, csupán idő és energia kérdése. Az eredeti ötlet egyébként Gadort dicséri.

Az Ómagyar Wikia Lexikon is bővülgetett az év során, bár a legutóbbi 500-as célnál még nem tartunk, a válság ezt a részt is elérte, de azért a mostani 300+-os szócikkmennyiség se olyan kevés.

Összetett okok (de főleg az Átkerülés napjait érintő kevés rendelés ;) ) miatt a nyomtatott kötetek POD-os kiadásait is felfüggesztettük egy időre, bár a második évadot erősen tervezzük, nem is annyira anyagi okok, hanem inkább idő- és energiabeli szűk keresztmetszet miatt csúszik. De ezt sem adtuk fel. A Gőzeposz hamarosan e-könyvként érkezik, legalábbis valószínűleg.

Új próbálkozásként született egy kattintgatós játékkönyv is, a Míg az idő el nem választ , amiben Gador bőrébe bújva élhetjük át az átkerülést, tervezett folytatásában Tigris karakterét irányítva vethetjük majd bele magunkat a kelta vadonba és az ómagyar hatalmi harcok piszkosabbik részébe. Ez egyelőre csak terv, de annak egész jó, nem? :) Rokon témaként szerepjátékot is fejlesztgetünk,   bár mostanában leginkább csak standby állapotban, vagy abban sem - csak kellene egy időkibővítő.

A Római követség története is gazdagodott egy résszel , még három várható a harmadik születésnap előtt.

Besült novellapályázatunk  a "merre-ne-menjünk" dossziénkat gazdagította.

Teddybear történetekkel is  jelentkezett, illetve nem csak ő, csak a többiek egyelőre vagy még dolgoznak, vagy a most futó évad utánra csúsztak.

Őszre új dizájnnal készültünk a Castor Design segítségével és elindult Az átkerülés lovasai c. regény évadként.

De a legnagyobb eredmény szerintem az, hogy még éldegél a blog, akad pár olvasó, aki szorgalmasan visszatér, a háttérben pedig több hosszabb lélegzetvételű (és nagyon jónak ígérkező) írás is készülget több szerzőtől. Egy ilyen kis garázsprojekt ennél többet nem is kívánhatna.

Ja, és van Facebook csoportunk is, most indult. (Volt egy régi is, személynek álcázva, de itt több plusz anyagot lehet majd feltenni.) Lehet lájkolni. :)