„Albert segíts!” táblát visz az ellehetetlenített polgármester

Tétény egy közepes méretű község, főleg eraviszk és egyéb kelta törzsekből származó ómagyar polgárok lakják. Lakói mezőgazdaságból, halászatból és fakitermelésből élnek, illetve a „Campona” becenevű katonai utánpótlásbázison dolgoznak. Az immár második emancipációs szintet elért település a Gellérthegyi kelta teleppel egy időben csatlakozott Ómagyarországhoz és azóta sem történt semmi olyan dolog arrafelé, ami miatt bekerült volna az országos hírekbe. Az őslakos eraviszkok befogadták a máshonnan ide települt egyéb keltákat és átkerült ómagyar telepeseket is, az emancipátor egységek is rekordidő alatt végeztek a feladataikkal és átadták a község irányítását a lakóinak, akik azt továbbvitték a fejlődés útján. Az átadáskor megtartott helyi választásokon Hillish Toma lett a polgármester, aki ráadásul a legutóbbi parlamenti választásokon a Nemzeti Párt színeiben a Gellérthegyi választókörzet képviselője is lett. Majd nem sokkal később alulmaradt a polgármesteri székért folyó küzdelemben, ráadásul egy nővel szemben. Kihívója, a szintén kelta származású Tethen Aaue a helyi választópolgárok kétharmadának bizalmát nyerte el. Ekkor kezdődtek a gondok – illetve, Tethen Aaue hívei szerint már jóval korábban.

„Hillish egy idő óta már nem polgármester, hanem kiskirály” - közölte tudósítónkkal egy magát megnevezni nem kívánó tétényi polgár. „Főleg amióta megszaladt neki a Pártban. Mindenhova az embereit ültette, hivatal, iskola, cégek, az egész város úgy ugrál, ahogy fütyül. Csak bólogatni lehet neki, mást nem.”

„Kár volt leváltani Hillisht.” Ezt is hallani, ha kevesebb szájból is. Sorolják az elmúlt években elért eredményeket: lakóházak, középületek modernizálását, az új fagyárat, a Gellérthegyi utat, a budafokiakkal közösen épített kikötőt. Ennyi beruházást csak erős kézzel lehet véghezvinni, különben is, a keltáknak mindig is királyuk volt, mindegy, hogy most épp másnak nevezik. Valóban furcsának tűnhet az, amikor ezek az alacsony, feltűnően szőke emberek a görög eredetű „demokrácia” szót próbálják értelmezni, ha kell, pár pofonnal is megtámogatva az érveiket – de hát nem ettől Ómagyaroszág Ómagyaroszág?

Tény, hogy az újonnan megválasztott polgármester asszony hirtelen légüres térben találta magát. A hivatalban nyíltan közölték vele, hogy Hillish a főnök, az immár „csak” képviselő maga sem titkolta azt, hogy nem igazán ismeri el a vereségét. A testület többsége szintén őt támogatta, Tethen Aaue nem tudott olyan javaslatot tenni, amit ne szavaztak volna le. Az áldatlan állapotot sokféleképpen próbálta kezelni, hiába. Míg a település aktívabban politizáló része továbbra is mögötte állt (néhol igen heves megnyilvánulásokkal), a hivatal falain belül patthelyzet alakult ki. A sorozatos botrányok az országos média figyelmét is felkeltették – a dolog pikantériája pedig az, hogy a fekete báránynak kikiáltott Hillish Toma annak a Nemzeti Pártnak a képviselője, ami nemrégiben tett újra hitet amellett, hogy Ómagyarországot a működő és magukat kormányzó helyi közösségek szövetsége teszi naggyá és az önérdek sehol sem írhatja felül a közérdeket.

Hillish képviselő úr is a közérdekre hivatkozik, rámutatva az új polgármester tapasztalatlanságára, járatlanságára a politikában, na meg azokra a lépéseire, amik – szerinte – igencsak súrolják a törvényesség határát. A közösség érdeke nem lehet az, hogy egy kétségkívül népszerű, ámde tehetségtelen ember (vagy nő) vezesse. A keltáknak még fel kell nőniük ahhoz, hogy ennyire megbízhassanak a saját választásukban.

Tethen Aaue másképp gondolja. Nemrégiben – akadályoztatásra hivatkozva – felfüggesztette a helyi testület működését, hogy ezzel is kikényszerítse az új helyi választások kiírását. Majd még egy (sok) lépéssel tovább ment: támogatóit egy zarándokútra invitálta, aminek során gyalog mennek fel Tétényből Esztergomba, hogy ott az Ómagyar Parlamentnél személyesen adják át a Nemzeti Párt elnökének, a kormány miniszterelnökének, Albert Istvánnak a kialakult helyzetet leíró és a segítségét kérő levelet. Ezt aláhúzandó a polgármester asszony egy kétnyelvű – kelta és magyar – táblát is visz, amin az ALBERT SEGÍTS! COOIN IHIAM ALBERT! felirat olvasható.

A zarándoklatra mintegy százan jelentkeztek, a menet biztosítását a Camponában állomásozó emancipátorok vállalták. A zarándokok a Duna vonalát követve ( „a sodrással szemben, ha kell, mindennel szemben”) mennek fel Óbudáig, majd a hegyeken átvágva az átkerülés előtti (és az átkerülésben megszakadt, majd később kipótolt) 10-es számú főúton mennek tovább Esztergomig. Több szervezet jelezte a csatlakozását és egészen távoli települések is küldtek szimpátianyilatkozatot. Az utat egy nap és egy éjszaka alatt tervezik megtenni, beleszámolva a pihenőket és az útba eső települések által szervezett fogadásokat, kis ünnepségeket is. Az Ómagyar Parlament szóvivője jelezte, hogy készülnek a menet fogadására, de a kormányfő egyéb elfoglaltsága miatt valószínű a titkára veszi majd át a levelet.

A menet célba érése nem kétséges. Hogy célt érnek-e, az viszont igen.

Albert segít?

Itt is mennek.