Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Ómagyarország lángokban - XX: Hannibál 2.

2012.03.23. 10:42 | szs. | 4 komment

Címkék: ómagyarország lángokban

A nap hevesen tűzött. Hannibál a szeme fölé emelte a tenyerét, hogy kicsit árnyékolja az arcát és jobban lásson. Meleg volt, de itt fent a palota teraszán kellemes szellő fújt, a tárgyalóteremben megrekedt forróság után szinte hűvösnek tűnt a kinti idő. Cirta furcsa, szűkös utcái, sziklaormokra felkúszó házai és a mindenfelé nyíló hasadékokat átívelő hídjai még mindig megragadták a fantáziáját. Ha a katonáit nem lakomával és ünnepléssel, hanem fegyverrel várnák, mennyi ideig tartana bevenni ezt a várost? Mit tennének a védők? Vajon ledöntenék a hidakat a támadó szakaszok előtt? Elvágnák a függőhidak háncsait, köteleit, szétvernék a fáradtságos munkával felépített kőhidak pilléreit? Védené a pun harcosokat a fejük fölé emelt pajzs a magasban futó utcákról rájuk hajított kövek és egyebek ellen? Vagy nem is rohammal, kézitusával vennék be a várost, hanem kiéheztetnék? Mekkora raktárakat rejtenek a sziklás hegyek, mennyi van, amiről még a Karthágót képviselő helyi hivatalnokok sem tudnak?

Becsukta a szemét, ómagyarul elszámolt húszig, majd újra kinyitotta. Mikor először szolgált ómagyar hadihajón, akkor tanulta ezt a gyakorlatot egy idősebb kadéttól, aki a szárnya alá vette valami miatt. Ha hirtelen tele lesz az ember feje oda nem való dolgokkal, akkor ez a leggyorsabb módja annak, hogy kitisztítsa. Már ha van annyi ideje, hogy elszámoljon húszig a nyakatekert ómagyar számokkal. Pun nyelven is próbálta, de úgy valahogy nem volt olyan hatásos. Most is az ómagyar változat működött: mikor kinyitotta a szemét, nem a harcokban lángoló Cirtát látta, hanem az ünnepi díszbe öltözött numida fővárost, ami a hegyeken túl élő királyának fogadására csinosította ki magát.

A háta mögött pedig halk fuvolafutam jelezte, hogy a megbeszélést vezető karthágói király által elrendelt szünet véget ért, a vízóra nem volt tekintettel senkire és semmire. Hannibál ugyan átléphetett volna az utasításán, senki nem szólt volna semmit, de annyira a háta közepére kívánta ezt az egész szócséplést, hogy csak a saját szenvedését hosszabbította volna meg. Vett egy mély lélegzetet, vetett egy utolsó pillantást a sziklákra épült városra, majd megfordult és visszatért a sötét fából faragott trónusra, ami pont olyan kényelmetlen volt, mint amilyen szép.

- Átgondoltam – közölte az alacsony asztal körül kuporgó imazig előkelőkkel. - Átgondoltam a kéréseteket. Karthágó királya továbbra is fenntartja az adókedvezményt a gabonára, amik a Cirta által kormányzott területen terem, minden száz mérőből csak egyet kell beadnotok a király raktáraiba és ezt továbbra is a déli határon épített telepek kapják, ha el tudják szállítani magukhoz. De azok a gazdák, akik szőlőt és gyümölcsöt termelnek, nem kaphatják meg ezt a kedvezményt, ők ugyanúgy fognak adózni, mint mindenki, aki szőlőt és gyümölcsöt termel. Cirta földjét gabonára teremtették az istenek, ezért őket tiszteljük az adókedvezménnyel. Más terményről nem szólnak a bölcsek és a papok.

Látta, hogy Massinissa homlokán elmélyülnek a ráncok, az érintett imazig előkelők se nagyon rejtették mélyre az érzelmeiket. Hannibál figyelmeztetően felemelte a kezét, amin ott csillogott a király vaskos pecsétgyűrűje.

- Öt évet adok – mondta. - Öt év kedvezményt, nem többet, ezt is azért, mert rabul ejtett a városotok és a környéketek szépsége. Az első évben úgy adóztok, mintha gabonát termeltetek volna, száz részből egyet. De mivel a gyümölcsöt és a szőlőt nem lehet úgy szállítani, mint a gabonát, ezért a termésetek századrészének értékét pénzben, aranyban, ezüstben vagy elefántcsontban kell letennetek a király raktáraiba. Az ötödik évben úgy adóztok, mint a pun birtokosok a Nagy Tenger partján, nem többet és nem kevesebbet. A köztes években pedig minden évben arányosan nő majd az adótok, amíg el nem éri a punoktól kért szintet. Ennyi könnyítést adok.

A téma már Karthágóban felmerült. Hamilkár annak idején csak jelképes adót vetett ki a szövetséges numida területek gabonájára, sokféle módon kifejezte Gala király népének a háláját, ez volt az egyik. Igazából a punoknak nem volt szüksége a nomádok terményeire, a jól karbantartott tengerparti földek terméséből még kivitelre is került – nem utolsósorban belső piacokra, mert a falvakba, városokba települő imazig klánok is szerették a bort és az aszalt gyümölcsöt. Hamilkár fel akarta duzzasztani a letelepült népességet, ezért is ösztönözte őket gabonatermesztésre, a több lakos pedig nem csak több adót és katonát jelentett, hanem több biztos, belső vásárlót is a pun kereskedőházak árui számára. Jó lett volna, ha ez így is marad. De az ember hálátlan és Massinissa alattvalói (a kémek szerint a hercegük sugallatára) úgy gondolták, hogy Hamilkár századrészes adója mindenre vonatkozik, ami a földjükön terem. A pun kereskedőklánok pedig már ennél kevésbé felháborító ötletek kiagyalóira is küldtek már bérgyilkost.

- A király szólt – zárta le Hannibál, majd Massinissára nézett. Figyelte a tekintetváltásokat, az imazig véneket, hatalmasokat, akiknek az arca sivataglakó volt még, de a ruhájuk, a nyelvük és egyre több szokásuk már pun. A gondolataik rejtve maradtak, de a tekintetek sokat elárultak, Hannibál látta, hogy Massinissa uralma egyáltalán nem olyan szilárd és megkérdőjelezhetetlen még, mint atyjáé volt. Elvégre még csak egy kölyök. Hiába szőrösebb, mint egy gorilla és rendelkezik akkora férfierővel, mint egy kisebbfajta hegyi falu, mégis csak egy fiatal kölyök, akit egyelőre az atyja jogán tisztelnek.

Hannibál helyzete sem volt sokkal rózsásabb, ezért kifejezetten megnyugtatónak érezte, hogy a numida herceg sem áll jobban.

- A király szólt – ismételte meg fennhangon Massinissa. Egy pillanatra összeakadt a herceg tekintete a királyéval.

 

- A déli sivataglakók követei azok – érkezett vissza a szentek kapitánya. Aranyozott sisakján megcsillant a késő délutáni nap fénye. - A király engedélyét kérik arra, hogy megnézhessék a lovasok gyakorlatát.

A sivataglakók gyaloghintón érkeztek, nem sok látszott belőlük az árnyékolófüggöny mögött. Hannibálnak nem tetszett a dolog. Már értesült róla, hogy Massinissa egy Cirta melletti faluban elszállásolt egy kisebb követséget, ami délről, a sivatag belsejéből érkezett, a garamanták királyságából. A kereskedőiket már régóta ismerték, rendszertelen időközökben felbukkant egy-egy karavánjuk, de állítólag a déli telepeket nyugtalanító sivatagi rablók is hozzájuk tartoztak. Ha egy-egy helyi parancsnok üldözni akarta őket, általában dolgavégezetlenül fordult vissza, miután elfogyott a vize – és ez még a jobbik esetnek számított. A tengerből élő punoknak és a sivatagban – állítólag – városokat építő garamantáknak nem sok közük volt egymáshoz, de amióta Karthágó megszilárdította az uralmát a különféle numida törzsek fölött és elkezdte beolvasztani őket a birodalmába, gyakorlatilag határossá vált a sivatagi királysággal – még ha ez a határ meglehetősen bizonytalanul és elmosódottan is húzódott. Hannibált nem nagyon érdekelték a garamanták, ahogy a karthágói előkelőket se nagyon, sokan még a létezésükben sem hittek. Egy hivatalnok azonban nemrégiben összeakadt egy karavánjukkal, miközben a déli telepeket járta körbe és valahogy kibújt belőle a diplomata. Ennek eredményeképpen érkezett meg a követség, akiknek a fegyveres védelmét a területileg illetékes numida nemzetségfők garantálták, kézről-kézre adva a napszítta küldötteket egészen Cirtáig. Az útjuk itt még nem ért véget, Karthágóban fogadják majd őket a király emberei. Az istenek furcsa időzítése az, hogy Hannibál pont egyszerre ért velük Massinissa városába. A pun király ez egyszer nem bánta, hogy a diplomácia szokásai túl nehézkesek és kifinomultak az ízlésének. Egyelőre fogalma sem volt arról, hogy mit kezdjen a garamantákkal, így meg sem próbálta előbbre hozni a hivatalos kapcsolatfelvételt velük. Szépen elutaznak majd a fővárosba, ott jól tartják őket, látják Karthágó hatalmát és gazdagságát, majd mikor a király visszatér a birodalomjárásból és kipiheni magát, utána valamikor tárgyalnak. Addig a tanácsadóinak és a kémeinek is lesz elég ideje ahhoz, hogy végezzék a munkájukat.

- Hát nézzék – intett kegyesen Hannibál. - Remélem csalódást okozunk nekik és hiába gyűltek ide a vérszagra.

Massinissa érkezett jobbról, kíséretében hagyományos felszerelésű numida lovasok. A ló hátán egyszerű takaró, a harcosokon könnyű, vékony ruha, kezükben rövid kardnak is beillő kés, néhányuknál egy kis köteg hajítódárda. Massinissa sem szerelkezett fel jobban, a nyerget helyettesítő takarója készült csak kicsit díszesebb anyagból. Szardínián ő is pun-ómagyar módra felszerelt lovat ült meg, engedve Hannibál akaratának, de a portyázói ott sem hajlottak az új módira. A király tudta, hogy tapasztalt harcosokra nem szabad olyan felszerelést és harcmodort erőltetni, amit nem ismernek, így a segédcsapatként, portyázóként bevetett numidáknak csak felajánlotta a kengyelt, de nem erőltette. A saját lovasságával már más volt a helyzet, ott nem lehetett dönteni. A pun lovasságot amúgy sem a menekülők levágására és a szárnyak zaklatására készítették fel, hanem az ellenség lovasai és könnyűfegyverzetű gyalogosai elleni támadásra, ezért vértet viseltek, kardot, nehezebb lándzsát, pajzsot is. A kezdeti idegenkedés után senki sem bánta az újfajta lószerszámot. Hannibál azonban biztos volt benne, hogy a könnyűlovas numidák is sokkal értékesebb és hatékonyabb erővé válnának az ómagyaroktól ellesett újítással.

- Király! - hajtotta meg magát Massinissa.

- Herceg – viszonozta kissé visszafogottabban Hannibál. - A néped tehát elvetette a kengyelt.

- Ö... - Massinissa nagydarab volt, életerős és otromba, mindenben otromba, az érzéseit sem tanulta még meg rendesen elrejteni. Látszott rajta, hogy zavarban van, egyszerre kétfelé kellene megfelelnie és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Hannibált egyáltalán nem szórakoztatta a dolog, pedig volt valami komédiába illő abban, ahogy ez a férfierőtől duzzadó, hatalmas országot uraló herceg úgy habog, mint egy kisfiú, amikor az iskolamester már készíti a pálcáját. - Igen. Elvetették. De hajlandóak megnézni, mit tudnak a hegyeken túli király lovasai.

Karthágóban támogattad a kengyelt, gondolta Hannibál, Cirtában pedig minden bizonnyal együtt bólogattál azokkal, akik becsmérelték. Ez legyen a te bajod. Az enyém pedig az, hogy szeretném tudni, mi az, amit igazán gondolsz. Ha van olyan egyáltalán.

Hannibál végignézett a folyóparti mezőn. A fák hűvösében előkelő bámészkodók gyűltek össze, a garamanta követek is letelepedtek egy szikla mellett. Az imazig nemzetségfők számára sátorrudakból és színes szövetekből készítettek árnyas helyet, hasonlót, de persze kevésbé díszesebbet, mint ami Hannibált és kíséretét várta kicsit hátrébb. Az imazig menedék mellett az erdetileg Massinissát kísérő, de hátrahagyott numida lovasok gyülekeztek, komor, elszánt arcú barbárok. Testvéreik, a karthágó mellett letelepített nemzetségekből származó, kengyellel és nehezebb fegyverekkel felszerelt imazigok velük szemben, a király oldalán várakoztak. Az eredeti pun lovasok, köztük a lóra ültetett szentek közvetlenül Hannibál mögött izzadtak a napon; az sem sokat segített rajtuk, hogy páncéljuk és fegyverzetük nagyobbik részét a málhánál hagyták. A folyó partján helyi katonák egy kisebb századra való, szakadt ruhákba öltözött alakot őriztek, kissé odébb halomba rakott gyakorlófegyverek, lándzsanyelek, nádpajzsok. A környékről összeszedett rabok és olcsó vagy problémás rabszolgák bűzét néha az előkelők orráig vitte a furcsán tekergő folyóparti szellő. Hannibált nem zavarta, sokszor ilyen szaga van a katonáknak is.

Minden készen áll, gondolta. Nem fog sok vér folyni, de ez is lehet nagy győzelem.

- Akkor megmutatjuk nekik – nézett Massinissára.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr644334733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mezőbándi 2012.03.23. 22:56:12

"erdetileg Massinissát kísérő"

Geronim0 2012.04.05. 09:14:46

Lassan két hét eltelt a legutóbbi poszt óta. A nép követeli az újabb fejezetet!!!

bz249 2012.04.05. 09:17:20

A benszulott amerikai ur nagyon helyesen fejezi ki a nep allaspontjat.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2012.04.05. 20:57:33

Péntek délelőttre összekapom magam.
süti beállítások módosítása