Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Ómagyarország lángokban - Epilógus (első könyv) 1.

2012.05.23. 21:15 | szs. | Szólj hozzá!

Címkék: ómagyarország lángokban

drava.jpgA menekültek egy kopott gőzösön érkeztek, ami felhajózott a Bakéron és az alszegi nádrakodónál kötött ki. Három gyerek is jött velük, egy lány és két fiú. Testvérek voltak, a lány a legidősebb, de mindegyik egyformán szőke, nyúlánk és szegényes ruhájú. Az apjuk vigyázott rájuk, az anyjukat állítólag megölték a déliek barbárjai.

Lászlóvári Soma tiszteletes a Baki gyerekekre bízta a szakadt menekült gyerekeit. Kint álltak a rakodó mellett, amikor a gőzös kikötött, elöl a református lelkész és a nőszövetségi elnök, mellettük két presbiterfeleség egy nagy kondér meleg, híg teával és vékonyan megkent zsíroskenyerekkel. Kicsit odébb, hivatalának méltóságával a kunszentmiklósi polgárőrség hadnagya és a községi jegyző egy mappával felszerelkezve, mögöttük meg a bámészkodók. A Baki fiúk persze nem tudtak hátul maradni, Náncsi meg nem hagyhatta, hogy az öccsei valami kalamajkába keveredjenek, így valahogy ott találták magukat Lászlóvári tiszteletes közvetlen közelében. A lelkésznek pont ekkor esett meg a szíve az anyátlan félárvákon.

- Náncsi! Bence! Te is, Keve! - intette oda magához a három testvért. - Nézzétek azokat a gyereket, ők is hárman vannak, pont mint ti. Menjetek oda hozzájuk, barátkozzatok össze! Nagyon nehéz lehet most nekik, gondoskodjatok róla, hogy jól érezzék itt magukat, ameddig itt kell lenniük!

Náncsi félrehúzta a száját, mint mindig, ha nem tetszett neki valami. Elég neki a két öccsét valamennyire kordában tartania, ráadásul amióta a kis Virág megszületett, otthon is sokkal több a dolga. A menekült gyerekek sem tetszettek neki. A lány tekintetében volt valami sötét. A két fiú meg még az öccseinél is vadabb lehetett. Ráadásul az a környék is elmaradott, ahonnan jöttek. Tele mocsárral, szúnyoggal, barbárokkal. Az is lehet, hogy betegek. Tetvesek. Talán nem is fürdenek rendesen. Mikor észrevette, hogy Bence és Keve hogyan méregeti a menekült fiúkat, már tudta, hogy nagyon nem fog tetszeni neki, ami a következő napokban rá vár. Vagy hetekben. Azután már csak hazaköltözhetnek ezek az... emberek.

Ezek az emberek egytől-egyig ágrólszakadtak, tudatosult benne. Figyelte, ahogy partra szállnak a hajóról. Látta, hogy alig van csomagjuk, azok is csak zsákokba, vászonlapokba csomagolva, durva kötéllel átkötve. Semmi bőrönd vagy utazóláda. A ruháik elnyűttek. Kezük, körmük piszkos, még a nőké is. Pont olyanok voltak, mint a helyi antik, akik a székalja melletti putrikban laknak. Azoknak a gyerekeitől az apjuk el is tiltotta őket, pedig a nádvágásoknál és a fokos halászatoknál az öreg Baki is együtt dolgozott az antikkal, bár nem szerette, mikor „putris” brigádokat kellett vezetnie. Most meg a nagytiszteletű úr három ilyen kölköt bíz rájuk. Náncsi remélte, hogy otthon azért majd felülbírálják ezt a dolgot, lelkész szava ide vagy oda.

A menekültek teát kaptak olcsó, kopott fapoharakban. Volt, aki megköszönte, volt, aki tudomást sem vett a kínáló kezekről. A kirendelt polgárőrök sorba állították őket és a jegyzőhöz terelték őket. Amíg a pecsét nem került rá a magukkal hozott papírokra, addig minden lépésüket vigyázták. Ezek a lentiek szegényei, emlékezett Náncsi anyja szavaira. Akiknek nem volt hova menniük a kitelepítés után. A jómódúak választottak maguknak más helyet, ahol nincsenek rászorulva a helyiekre. Mi legalább kedvesen fogadjuk őket, gondolta. Nem is vagyunk olyan ridegek, mint aminek mondanak minket. Hiába gyüttmöntek.

- Gyertek! - intett nekik Lászlóvári tiszteletes. A két fiú lelkesen csillogó szemmel, Náncsi kelletlenül követte a fekete inget és mellényt viselő lelkészt. Hamarosan ott álltak a gondjaikra bízott csonka család mellett. A tiszteletes köszöntötte az apát és a gyerekeket is bemutatta, mint a „híres Baki család sarjait”. Úgy tűnt, a menekültek még nem hallottak a híres Bakikról, Náncsi amúgy sem szerette ezt a titulust. Igen, híresek, kétség sem fér hozzá. Az őseik már az átkerülés előtt is itt éltek, régi, törzsökös családként, majd az átkerülés után élére álltak annak a balszerencsés turistacsoportnak, aminek az esztergomi kirándulása az ókorban végződött. Nem minden miklósi tartott velük, voltak, akik már berendezkedtek az új világban, mire körvonalazódott az újraalapítás. (Persze páran visszaoldalogtak, miután a semmi közepén már felépítették a kisvárost és ma ugyanolyan büszkék az eredeti kun vérükre, mint mondjuk a Bakiék.) Jöttek helyettük mások. Kaptak antikat is, azok szinte folyamatosan jöttek volna. Ők is miklósiak lettek, de azért nem annyira, mint Náncsiék. A következő polgármester-választáson az öreg Baki is indulni fog, már korábban is biztatták erre. Náncsi alig várta, ez lesz az első választás, amin ő is szavazhat és egyből az édesapjára. Persze addigra ezek a menekültek már nem lesznek itt.

- Segítsetek nekik! - mutatott a csonka család cókmókjaira a tiszteletes. A négy fiú megosztozott a csomagokon, Náncsi majdnem rászólt Kevére, hogy ne a legkoszosabb batyut válassza, de inkább összeszorította a száját és nem mondott semmit. A menekült lány se. Sőt, egész úton nem mondott semmit, pedig Náncsi valahogy megemberelte magát és megpróbált beszélgetni vele. A lány ilyenkor mindig ránézett azzal a nagy, barna szemével, jelezve, hogy észrevette, hogy valaki szól hozzá, de nem érzi úgy, hogy foglalkoznia kellene vele. A büszke Baki vér három próbálkozást engedett, majd a menekült lány egy olyan jelzőt kapott, amit Náncsi hangosan még egyedül se mert volna kimondani.

A régi emancipációs ház egyik szobáját kapta meg ideiglenesen a csonka család, akikről kiderült, hogy Halász a családnevük. Tipikus ómagyar-anti családnév, az apa halász volt, ezért. Azt mondaniuk sem kellett, hogy eredetileg kelták, látszott rajtuk. De szépen beszéltek magyarul, mármint a lány kivételével, aki egy szót sem szólt. A fiúk szinte végig beszélgettek. Náncsi biztos volt benne, hogy ha magukban lennének, még a fütyijük hosszát is összevetették volna. Ki tud jobban úszni, ki kapja el hamarabb a csíkhalat puszta kézzel, ki az erősebb, ki fogott már igazi puskát, ki látott már több repülőt és halott barbárt. Ez utóbbit egyértelműen a Halász fiúk nyerték, de nem fejthették ki részletesen, mert az öreg Halász rájuk mordult, pedig amúgy kedves embernek tűnt. Kedvesnek és szomorúnak.

- Az a lány nagyon fent hordja az orrát – jegyezte meg Náncsi, mikor hazafelé menet megálltak az ártézi kútnál, hogy megmosakodjanak. Este a hajukat is át kell majd nézni, nehogy tetvesek legyenek.

- Enyának hívják – mondta Keve, miközben vizes homokkal dörzsölte a kezét, immár harmadszor, Náncsi parancsára. - Halász Enya. És már menstruál.

- Kapsz egyet a szádra! - emelte fel a kezét Náncsi. - Ilyenről nem illik beszélni!
- Ők mondták! - dörzsölte tovább a kezét Keve. - Konor mondta, hogy a hajón megjött neki és mindenki örült.

Náncsi nem szerette a felesleges mozdulatokat, így ha már felemelte a kezét, szájon is vágta vele az öccsét.

- Ezt befejezted! - közölte vele. - Meg fogom mondani anyának!
Bence remekül szórakozott a dolgon, de mikor a nővére ránézett, igyekezett komolyabb képet vágni.

- Enya nem beszél – mondta végül, amíg Keve magában fortyogott. Lehet, hogy már erősebbek nálam, gondolta Náncsi. De pár év múlva biztos, hogy azok lesznek. Hogyan fogom fegyelmezni őket, ha addigra sem nő be a fejük lágya? Egy idegen lány havi vérzéséről beszélnek az ártézi kútnál. Az ember esze megáll! Arról fiúknak amúgy sem illik beszélni, lányoknak is csak az édesanyjukkal. Még jó, hogy csak a süket Teri néni van itt és ő is a lukas kannájával bajlódik.

- Nem beszél – ismételte meg Bence szavait. - Néma? Úgy mondják, hogy néma.

- Nem, nem néma – rázta a fejét az öccse. - Csak nem beszél.

- Ez butaság – állapította meg Náncsi.

- A lányok buták – nézett rá mérgesen Keve, mire a nővére újra felemelte a kezét.

- Indulás haza! Jobban jártok, ha ti se beszéltek.

 

Az öreg Bakiban hiába reménykedtek, egyetlen bólintással jóváhagyta a nagytiszteletű úrtól kapott megbízást, sőt, a családi vacsora alatt a szülők már azt is nekiálltak tervezgetni, mi mindent tehetnének még a gyerekeik a Halászék megsegítésére. Édesanyjuk még ebédre is meg akarta őket hívni. Náncsinál ez volt az utolsó csepp.

- De hát koszosak! - csattant fel. Nem ez zavarta a legjobban, de ez volt az a pont, ahol átszakadt a gát. - Nem ültethetjük őket az asztalunkhoz!

Az öreg Baki ránézett, majd a feleségére.

- Szégyelld magad, Náncsi! - pirított rá a lányra az anyja. - Milyenek legyenek a hajóút után? Szépen meg fognak mosakodni. Szégyelld magad, hogy így beszéltél!

- Igen, szégyelld magad! - kajánkodott a két fiú is, de az öreg mordult egyet, mire gyorsan elhallgattak és a tányérjuknak szentelték minden figyelmüket.

- Nem jószántukból vannak itt, Náncsi – magyarázta tovább anya. - Ott kellett hagyni mindenüket. Az a legkevesebb, hogy segítünk nekik. Nem tanultok semmit a vasárnapi iskolában?

Náncsi kétszer nyerte el a legjobb vasárnapi iskolásnak járó hímzett kendőt, így az utolsó megjegyzés jobban fájt neki, mintha kapott volna egy pofont. Még hogy semmit! De egy dolog megtanulni azokat a történeteket a pátriárkákról meg a zsidó királyokról meg Jézusról, egy másik meg ágrólszakadt menekülteket ültetni ahhoz az asztalhoz, amit napról-napra tisztára kell súrolni, a fáját ápolni, a szőnyeget kirázni, a mellette levő ablakot lepucolni, hogy egy porszem se maradjon rajta. Ide engedjen be olyanokat, akiket a háta közepére se kívánna? Mérgében legszívesebben egy hétig nem szólt volna az édesanyjához. Persze ahhoz nagyon mérgesnek kellene lennie, hogy ezt így kibírja.

- Konor holnap mutat majd pár trükköt, hogyan szoktak ők halat fogni – újságolta Keve egy kicsit később, mikor már túl kínosnak tűnt a csönd. - Van az a lapos rész, ahova kiöntött a Bakér, azt mondta, az jó lesz.

- A piócákra vigyázzatok! - bólintott az öreg. - Vigyetek majd egy üveget, ha mégis rátok akaszkodna egy. Az öreg Fonó bácsi szereti azzal kezelni a lábát.

- Majd kérünk anyától – csillant fel Keves szeme. - Kapunk?

- Csak egy csorbát – mormolta anya.

- Te meg addig elviheted Enyát a konyhakertbe – fordult az öreg Náncsi felé. - Gazoltok, meg szedtek nekik egy tálra való zöldséget, biztos szeretik.

- Rendben – mormolta Náncsi ugyanolyan hangon, mint előtte az édesanyja. Az öreg nézte őket egy darabig, majd hangosan felnevetett. Meg akarta őrizni a jókedvét, ezért aznap este nem is hallgatták meg a híreket a rádióban.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr254542509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása