Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) hamilkar barkasz (1) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

ÓML2 - Prológus 1.

2012.09.11. 20:15 | szs. | 9 komment

Címkék: ómagyarország lángokban ÓML2

pirostelefon_kis.jpg- Kvarnert is elkaptuk – mondta a hang a telefonban. - Hegyi még kint van a Városban.

- Nem együtt mentek ki? - kérdezte Rozsnyói.

- Együtt – erősítette meg a hang a telefonban.

- Megsejtett valamit?

- Talán nem.

- Tájékoztassanak, ha bármi új fejlemény történik.

- Természetesen.

Rozsnyói letette a kézibeszélőt, felemelte a töltőtollát és akkurátusan kihúzta Kvarner nevét is a listáról. Tizenöt név eddig, állapította meg. Azt remélte, hogy ezzel a hívással meglesz az utolsó is.

Gondosan visszacsavarta a kupakot a töltőtollára, majd a nevére gravírozott íróeszközt eltette a tokjába. Rozsnyói István nagykövet, Róma. Eddig csak a szerződéseket és a többi kiemelt fontosságú iratot írta alá vele, de talán ez a papír sem lesz kisebb jelentőségű. A római nagykövetség a legfontosabb ómagyar diplomáciai állomáshely és amíg az ő vezetése alatt van, addig biztos nem fog belesüllyedni abba a posványba, amit a fiumei bajkeverők dagasztanak. Kvarnert és Hegyit a kapuban le kellett volna kapcsolniuk, amikor elindultak kifelé a piacra. Vagy vissza kellett volna vonniuk a kilépési engedélyüket. Lehet, hogy hiba volt úgy ítélni, hogy az engedély felfüggesztése túlságosan gyanús lett volna. Kitalálhattak volna valamilyen indokot. Csak túl kevés volt az az ember, akiben feltétel nélkül megbízott. Nem a hűségében, az Esztergom iránti hűség a listán szereplő tizenhat követségi munkatárs esetén tűnt csak kérdőjelesnek. Egyszerre kellett lecsapni rájuk, hogy ne fogjanak gyanút, hogy ne legyen idejük lelépni vagy bizonyítékokat, iratokat megsemmisíteni. Ehhez az akcióhoz pedig olyan emberek kellettek, akiktől nem szivárog ki semmi, Rozsnyói pedig nagyon kevés ilyen embert talált az irányítása alatt álló nagykövetségen. Sohasem jutott volna ilyen magasra, ha megbízik az emberekben. És nem is ezt a posztot szánta a karrierje csúcsának.

Bámulta egy kicsit a telefont, de mikor az továbbra sem akart csörögni és hírt adni Hegyi elfogásáról, sóhajtott egyet és hátratolta a székét. Amikor felállt, valami roppant a derekánál; újra el kellene kezdenie tornázni. Nehéz idők jönnek és lehet, hogy egy ilyen öregedő test izmaira is szükség lesz majd. Bár ne legyen.

Az ablakhoz lépett. Odakint szép idő volt, kora őszi verőfény, vénasszonyok nyara mediterrán módra. Róma füstölt, mint mindig, ráadásul piacnap volt, ilyenkor még jobban nyomják a rusnya füstoszlopaikat az égbe. Szerencsére a szagot most nem hozta erre a szél. Az ilyen dolgok valahogy mindig lemaradnak a képeslapokról. A követség mellvédjén az egyik őr is a várost figyelte, gépkarabélya a hátán lógott, acélsisakja tompán csillogott a fején. Amióta Esztergom életbe léptette a legmagasabb biztonsági fokozatokat a külmissziók számára, a római nagykövetség a szokottnál is jobban emlékeztet egy ómagyar erődre, amit az anti vadonba telepítettek. A szokásos őrség megerősítésén kívül felszerelték a géppuskákat a tornyokba, a fogadóépület előtt ott áll feltankolva és lőszerrel feltöltve a terepjárójuk, az oszlopcsarnok hűsében várakozó személyzettel. Az aknavetős udvarra tegnap kitelepítették a komplett üteget, amiket a követségre vezető útra nulláztak. A mai napon pedig teljessé válik a védelmi potenciál, mert megszabadulnak a bizonytalan elemektől is. Hegyi... Hegyi maximum odakint tud kavarni, bár az veszélyesebb lehet, mintha idebent tenné. Hegyi... Rozsnyói mérgesen összeszorította a száját. Valaki hibázott, az már biztos. Lehet, hogy ő maga.

Szívesen elszívott volna egy cigarettát, de két éve leszokott, felszedte az ilyenkor megérdemelt kilókat vezeklésként és nem állt szándékában újrakezdeni az egész cirkuszt. Ilyenkor el kell foglalnia magát valamivel. Valami olyannal, ami izgalmasabb, mint a kopott, piros telefonkészülék szuggerálása.

Az ajtóhoz lépett és résnyire kinyitotta.

- Hívja ide Andort – szólt ki az ott posztoló őrnek.

- Itt van ez a lista, másolja le – tette a hírközlési csoportvezető elé a tizenhat nevet. - Utána gyűjtse össze, hogy ezek a személyek mikor forgalmaztak rádión az elmúlt fél évben. És mit.

- A kihúzott neveket is? - kérdezte az őszülő csoportvezető. Amikor jó húsz évvel ezelőtt először találkoztak, még csak „Andor gyerekként” emlegette a hírközlési technikust mindenki, azóta alaposan rájárt a rúd, most még Rozsnyóinál is öregebbnek tűnt, pedig még csak a negyvenes éveiben járt.

- A kihúzott neveket is – bólintott a nagykövet. - Mikorra készül el?

- Hát... Nem tudom, attól függ, mennyit használták...

- Siessen – zárta rövidre Rozsnyói. - Kiemelt fontosságú az ügy, tegyen félre mindent, vegyen maga mellé segítséget. Induljon!

Várt egy kicsit a telefonra, majd egy újabb sóhajtás után maga mellé rendelte a követségi titkárságvezetőt és a biztonsági erők parancsnokát.

- Sikerült minden őrizetesnek egy elkülönített helyet találnunk – jelentette Bolics őrnagy. - De nem volt könnyű és ezt a fajta őrzést nem tudjuk sokáig fenntartani.

- Sokáig nem is kell – nyugtatta meg Rozsnyói. - Csak amíg kihallgatjuk őket. Addig nem engedhetjük, hogy összebeszéljenek. A tizenhatodik személy helye is megvan?

- Igen.

- Bármikor előkerülhet – sandított a telefon felé Rozsnyói. - Addig is átkutatjuk az őrizetesek szobáit. Maguk fognak elkísérni.

Meghagyta az őrnek, hogy azonnal értesítsék, ha telefonhívást kap. A telefonhálózat csak a követségen belüli kommunikációt szolgálta, ezért más ügyben nem is kereshették, csak Hegyivel kapcsolatban a kapuügyelettől. Rozsnyói magához vette az asztalfiókból a katonai rohamkését, majd két kísérőjével átvonult a személyzeti blokkba.

Mikor Esztergom életbe léptette a legmagasabb biztonsági fokozatot, Rozsnyói szabad kezet kapott a követségen belüli kétes elemekkel való leszámolásra is; haladéktalanul meg is tette. Igyekezett a lehető legszélesebb merítéssel dolgozni, inkább fogjanak le több ártatlant mint hogy akár egy bajkeverő is lehetőséget kapjon. Ha valaki a déli területekről került a követség állományába, egyértelmű volt a dolog, vagy ha valamelyik hagyományosan déli súlypontú szolgálatnak (is) dolgozott, szintén – így került az esztergomi lakos, de ex-dezinformációs Kvarner is a listára. Amúgy is tipikus déli neve van. Az egyik szakácsról kiderült, hogy nemrégiben vett egy nyaralót Fiume mellett, állítólag családi kölcsönökből, aztán ki tudja. Az amúgy majdnem tiszta átkerült vérvonallal büszkélkedő szakács így most ugyanúgy egy zárt szobában várt a sorsára, mint a második generációs emancipált illír komája a felszámolóktól. Az első megmérgezi a követségi állományt, a második meg ámokfutást rendez a túlélők között, de nem Rozsnyói misszióján.

És Hegyi, aki nem jött vissza a piacról. Kvarner azt állítja, hogy csak a hídig mentek együtt és ott elváltak egymástól, mert Hegyinek valami dolga akadt az ostiai csónakosok képviseleténél, Kvarner meg minél előbb végezni akart a piacolással. Hegyi, akinek a sógora polgárőr hadnagy a sziszeki körzetben. Ki se kellett volna engedni az akció előtt, de Hegyit veszélyesnek tartották és minél több embert akartak ráhozni a letartóztatáskor, annyi meg nem volt egyszerre.

- Be se vetette az ágyát – jegyezte meg Rozsnyói, miután feltörték Hegyi szobáját. A hajózási attasé nem elégedett meg a kincstári zárral, még egy külön szerkezetet is rakatott az ajtajára, amire nem is kapott engedélyt, meg így kulcsuk sem volt hozzá. Véső, kalapács, feszítővas, most már úgysem kell észrevétlennek maradniuk.

- Maga nézze át a szekrényt – intett a nagykövet a titkárnak. - Maga azokat a dobozokat, utána az ágyat, fel is vághatja a matracot. Itt a késem.

Rozsnyói a éjjeliszekrényt túrta át, rögtön talált is pár dobozt, igényes, zárható, lakkozott fadobozokat, pont akkorákat, amikben leveleket lehet tartani. Üresek voltak, de érződött bennük a papírszag. Sőt, papirusz szaga is. A falon egy térkép, nem tengeri térkép, hanem Ómagyarországé. Azt meg minek nézegeti, a tengerrel kellene foglalkoznia. A szolgálati fegyverét sem találták.

- Azt én is magammal vinném, ha bemegyek – jegyezte meg Bolcsi őrnagy a nagykövet észrevételére.

- Lejelentette a kilépésnél?

- Le – bólintott a titkár.

Rozsnyói kinyitotta a leveles dobozokat, majd mérgesen visszacsapta a fedeleket. Papirusz szaga. Az a tipikus avas anti papirusz. A leveleket is magával vitte. Vagy elrejtette valahol. Vagy elégette. Lehúzta a vécén.

Felforgatták az egész szobát, de nem került elő semmi új. Sem a levelekről semmi nyom. Semmi. Semmi. Többek között Hegyi sem. Rozsnyói felhívta a kapuügyeletet a közösségi szobából, de nem tudtak jó hírrel szolgálni.

- Küldje be a felszámolókat – utasította végül az őrnagyot. - Hegyit elő kell keríteni a föld alól is!

A bejegyzés trackback címe:

http://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr104770856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

drazsé 2012.09.12. 11:01:08

na azért...

cicc sicc!

:)

Geronim0 2012.09.12. 13:42:01

Ez jó volt! Jöhet a folytatás! Mik a tervek erre az évadra?
Egy kis emlékezet frissítést is kérnék!
Hegyi és Kvarner neve nagyon ismerős, de most nincs időm előkeresni kik is ők.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2012.09.12. 19:00:38

"Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyet..."

Kvarner és Hegyi nem volt még, illetve Hegyire nem merek mérget venni, mert az egy tipikus antiknak adott emancipációs név a hegyesebb vidékeken, de akkor az a Hegyi nem ez a Hegyi.

Geronim0 2012.09.13. 13:40:13

Este volt időm visszanézni, összekevertem őket Kapitánnyal, meg Csehivel a Római követséges sztori végéről (?)
Várjuk a következő posztot!!! A nép követel. :-)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2012.09.13. 16:09:37

Csehi meg Kapitány megenné reggelire Rozsnyóit, bár a mostani történet idején ők már eléggé ki vannak öregedve mindenből. (A római követséges novellafüzér még nincs lezárva, jegyzetekben már ki van dolgozva, csak még meg kell írni a maradékot is. Rozsnyói ott még egyelőre csak attasé, de feltör majd, mint a talajvíz. (Még ennyi lesz hozzá: omagyar.blog.hu/2011/03/02/a_romai_kovetseg )

neutor 2012.09.15. 21:38:06

Üdv Mindenkinek!

No végre!
Macskák alapjáraton - de üzemkészen.

neutor 2012.09.21. 17:16:50

Mivel tudnám a macskákat megnyugtatni? Jövő héten, esetleg, valami?
Ghery és Tiger még van? BZ-től valami? Akár csak nehány,jó komment? Vagy olvassam inkább a napi híreket? No neeeeee......

szs. · http://martinluther.blog.hu 2012.09.21. 21:06:28

:)
A macskák öntörvényű állatok. :)
Ghery tiszta politikus alkat, mert csak ígérget, bár egy ideje azt sem teszi. BZ dolgozgat a Galliai háborún, ami jó anyag lesz, de a közlését majd csak akkor indítjuk, ha elkészül. Az Ómagyarország lángokban következő részét szeretném hétfőig összehozni, amivel lezárul a prológus és kezdődhet a lövöldözés a görög szigetvilágban.

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2012.09.22. 07:22:05

Már azt hittem, sose lesz folytatás. :)