Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

ÓML2 - I. Ajtony, 1.

2012.10.01. 21:21 | szs. | 8 komment

Címkék: ÓML2

hajokereskedo.jpgA kalózhajó kiemelte az evezőit a vízből és hangtalanul siklott tovább az öböl nyugodt felszínén. Ajtony a puska irányzékán át nézte a baljós, sötét tömeget. Olyan volt, mint valami vizibogár, innen az erődből nézve még méretre is. Csak egyetlen hajó. Ha valami felderítő lesz és nem tér vissza közülük senki, akkor nyerhetnek még pár napot.

De ahhoz nem ártana, ha még közelebb jönne.

Mióta az ÓmHH Esztergom itthagyta őket a szigeten, Ajtony úgy érezte, mintha folyamatosan ostrom alatt állnának. Az erőd falait javítgatták, karókat hegyeztek, vermeket ástak a tengerpartról felvezető útra, kivágták azokat a bokrokat, amik búvóhelyet nyújthattak a feltételezett támadóknak. A volt rabszolgákkal még egy szekér méretű sziklát is odébb rakatott a Bolyáki kapitány által kinevezett parancsnok. Arányi tizedes, aki pár napja nem is gondolta volna, hogy egyszer csak ennyi ember és egy egész sziget ura lesz. Ha csak pár napra is. Ajtony erősen remélte, hogy csak pár napra.

Arányi az első nap még járőröket is kiküldött, hogy a sziget belseje felől is biztosítsa az erődöt. Ezek csupa felszabadított antiból álltak és a négy járőrből csak egy jött vissza. Rögtön egy tucat ember a veszteséglistára, mégpedig a jobbak közül, mert olyanokat válogattak be a járőrrajokba, akiknek a siker halvány reményével lehetett fegyvert adni a kezébe. Anti fegyvert, természetesen, a kalózok ostromot túlélt készletéből. Ajtony nem tudta eldönteni, hogy melyik lehetőség a rosszabb: az, ha ezt a tucatnyi antit lemészárolták a szigeten bujkáló megmaradt kalózok, vagy ha egyszerűen csak nem akartak visszajönni. Az ómagyarok meg voltak győződve arról, hogy a rabszolgapiacokra szánt, de az ÓmHH Esztergom érkezése után felszabadított antiknak ők kínálják a legjobb alternatívát. Mi van, ha mégse? Ha ez majdnem száz főnyi anti itt az erőd falain belül igazából csak kényszerből van velük? Ha a visszatérő kalózok támadása esetén hátbatámadják a parton hagyott maroknyi ómagyart, hátha így kegyelmesebb sorsot remélhetnek a krétai tengeri rablóktól? Ha az a lehetőség mégsem olyan csodás, hogy a rádiózást bemérő fiumei flotta majd elviszi őket és benyomja mindegyiküket a híres emancipációs programba, mindezt egy szépen alakuló polgárháború közepén?

Túl sokat agyalsz felesleges dolgokon, emlékeztette magát Ajtony. Újra a puska irányzékába nézett. A kalózhajó mintha megállt volna az öböl közepén. Bőven elérték így is a tűzfegyverekkel, de ahhoz messze volt, hogy a teljes legénységét gyorsan semlegesíteni tudják, vagy a hajót hamar elsüllyesszék. Ha most nyitnak tüzet, ez a liburna egyszerűen fogja magát és lelép. Legalábbis van rá esélye. Kis szerencsével. Persze ezt Ajtony nem magától tudta, annyira nem értett a hadi dolgokhoz, Arányi tárgyalta meg fontossága teljes tudatában a parancsnoksága alá adott pár ómagyarral. Ami azt illeti, a Dérhajú is hasonló véleménnyel lehetett. Pár méterrel odébb állt, ahol az őrtorony gerendái a mellvédhez simultak és az íját próbálgatta. Gondosan kiválasztott egy vesszőt, a sodort idegre helyezte, a kalózhajó felé feszített, majd lövés helyett csak megcsóválta a fejét és visszatette a nyilat a mellvédnek támasztott tegezébe. A fiára nézett, majd újra megcsóválta a fejét.

Sajnálom, gondolta Ajtony. Néha én is szeretnék másmilyen lenni.

Az apja egyre gyakoribb megjelenését betudta a körülményeknek, a környezetnek, a feszült, életveszéllyel teli napoknak. Talán védeni akar. Talán el akarom hitetni magammal, hogy véd. Ettől a makacs víziótól eltekintve egész normális vagyok. Annyira azért nem sikerült megnyugtatnia magát, mint szerette volna.

- A fenébe, mi lesz már? - mormolta Arányi tizedes. Pár leveles ággal álcázta a kilövőállását, mintha ez nem lett volna legalább annyira feltűnő az erőd falán mint az RPG sziluettje, amit szorongatott. A gyújtófejes rakétalövedéket szánták üdvözlésnek, a tizedes tűzcsapása adja meg majd a jelet arra, hogy a többiek is lőhetnek. A kalózhajó azonban pont azon a határon ringott, ahol még lehet, hogy eltalálják, de lehet, hogy nem.

- Talán most – monta Ajtony. Szabad szemmel is lehetett látni, hogy a liburna fedélzetén valami mozgás támad. Mozgásnak mozgás, de az evezőkhöz nem nyúltak: egy hosszú, íves kürtöt cipelő nagydarab férfi jött előre a hajó orrába, kémlelte egy darabig a néma erőd falait, majd a szájához emelte a hangszert és hosszan, hangosan belefújt.

- Ez valami jel – állapította meg Arányi szakszerűségének teljes méltóságával. - Valamit válaszolni kellene rá.

Volt egy kürtjük is, szintén a kalózoktól. A romboló támadását követő tűzben kicsit megpörkölődött, de még így is szólt, az egyik felszabadított anti gyerek egész jól meg tudta fújni. Amíg még aktív járőrökkel tervezték az erőd biztosítását, ezzel a kürttel hívták volna vissza őket egy tenger felőli támadás esetén, de most mindenki behúzódott az erőd falai közé. A kitüntetett szerepét elveszítő fiú azért továbbra is a hátára szíjazva hordta a kürtöt, ráadásul most is itt kuporgott a tizedes közelében. Vízhordásra osztották be a tűzoltó csapat egyik tagjaként. Arányi egy hosszú pillanatig a hajót figyelő fiút bámulta, talán a válaszjelet próbálta kitalálni, de a parancsig már nem jutott el, mert az erőd túlsó felén felugatott egy rövid sorozat. A váratlan hangra Ajtony úgy összerezzent, hogy egy rövid sorozattal ő maga is elláta az alsóneműjét.

- A rohadt – hördült fel Arányi, az RPG-vel a vállán az erőd belseje felé pördült. Ajtony is szívesen káromkodott volna, de egyelőre nem talált egyetlen szót se. Szerencsére csak a sárga, futott át a gondolatain, majd az jutott az eszébe, hogy reméli, a Dérhajú nem veszi majd észre, de tudta, hogy hiába, a Dérhajú mindent észrevesz.

- Támadás a sziget felől! - ordította valaki. Hátul alig volt emberük, mindenki az öbölben sikló hajót figyelte, ha Arányi nem vágatja ki a fákat és bokrokat a másik oldalon, egészen a falakig eljutottak volna a támadóik.

A kürt nem is nekünk szólt, állapította meg Ajtony. A nadrágja elég bőnek bizonyult, nem ütött át rajta a nedvesség, még jobb. Magához szorította a puskáját és átkapaszkodott a mellvédet támasztó vastag fatörzsön. Miközben a hátrafelé vezető, keskeny pallón próbálta megvetni a lábát, észrevette, hogy a liburna is mozgásba lendült, az evezősök teljes erőből húztak, hogy a hajó orrában tömörülő harcosokat minél előbb partja tegyék a hajócsúzdánál.

Arányi már félúton járt lefelé egy létrán.

- Tizedes! - kiáltott utána Ajtony. - A hajó! Közeledik!

Arányi mozdulatlanná dermedt mászás közben, majd úgy is maradt. Túl sok ez neki, gondolta Ajtony, azt se tudja, mi van körülötte. Látta, hogy a katona az erőd hátós fala felé néz, ahol már két gépkarabélyos ómagyar osztotta az áldást, körülöttük a felszabadított anti férfiak, görög káromkodások, asszonyok sikoltozása, lentről sebesültek ordítozása, majd az egyik tagbaszakadt anti férfi hátrazuhan, mellkasában egy rövid, barna tollú nyílvesszővel. Majd a tizedes felfelé nézett, ahol a létra tetején túl a vakítóan kék mediterrán ég várta, valahol mögötte pedig egy kalózhaó egy újabb csapat támadóval.

- A hajó! - üvöltött rá Ajtony kappanhangon. Annyira gyűlölte azt, hogy nem tudott férfi módjára ordítani. Valahogy helyre akarta billenteni a mérleget, a behugyozást, a vékony hangú vinnyogást; a puskáját a mellvéd két rönkje közé támasztotta, egyik kezével próbát kicsit jobban kapaszkodni, a másikkal a hajó sötét tömege felé fordította a fegyvert, cél az alsó széle közepe, gondolta, úgyis visszarúg majd ez a rohadt mordály és elszáll a fenébe a lövés, de kell, céloz, megrántotta a ravaszt és nem történt semmi.

A róka a ravasz, hallott egy régi hangot, már nem is tudott arcot kapcsolni hozzá, fegyvervizsga az érettségihez. Végre sikerült káromkodnia egyet, kibiztosította a fegyvert, újra célzott és lőtt.

A kalózhajó orrában megtántorodott egy alak és a társai karjaiba esett.

A Dérhajú ott állt Ajtony mellett. A fiára nézett és rosszallóan megcsóválta a fejét. Nem mondott semmit, csak az íjára mutatott, majd a tegzére, amiből hiányzott egy vessző. Nem, gondolta dacosan Ajtony. Nem te lőtted le. Én voltam. És neked most büszkének kellene lenned rám.

De már nem a Dérhajú állt ott, hanem Arányi tizedes, vállán az RPG, gondosan célzott majd a rakétalövedék nagy csattanással kirepült a csőből és lustán beleszállt a part felé közeledő liburna sötét tömegébe.

Ahogy berogyott a hajó teste és a lángok szétcsaptak mindenfelé, Ajtonyban egyszer csak tudatosult, hogy rosszul tartotta a puskát és a diadalmas kövése alaposan pofán csapta, már érezte, hogy kezd feldagadni az arca. Legszívesebben a földhöz vágta volna az összes magára aggatott felszerelést, töltényövet, kést, az ormótlan és nehéz rohamsisakot. Soha nem leszek harcos, nézett a Dérhajúra, aki már mellette állt, fél lábbal a levegőben, de nem zavarta, mert így is meg tudta feszíteni az íját és egy újabb nyílvesszőt küldött a lent haldokló hajóra. Ajtonyt immár nem méltatta egy pillantásra sem. Ahogy életében sem sokszor.

- A rohadékok – kommentálta Arányi a vízben küzdő kalózok látványát. - Engedje ki a foglyokat! Hé, hallja! - Ajtony összerezzent. - Szedje össze magát! Engedje ki a foglyokat és fegyverezze fel őket. Igyekezzen!

A part felőli mellvéd tetején ekkor bukkant fel vagy fél tucat kalóz és vadul a rémülten hátráló felszabadított antikra vetették magukat.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr614814474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

neutor 2012.10.02. 17:55:23

Ebéd időben - lopva - elolvastam. Nem kezdődik rosszul, bár inkább folytatásról kéne beszélni. Mikor is volt az előző része a történetnek???
ha nekem fele ennyi , nyári, szabadságom lenne...
Persze, megint, akkor lett vége amikor rendesen kezdett volna folyni a vér! Azért azt illene tudni, hogy mainapság már nem oly nehéz találni egy használható magánnyomozót, aki olvasó szivató irodalmárokra van szakosodva. Lehetőleg olyat, aki olvassa ezt a blogot! És ( tudom, tudom éssel... ) akkor a macskákat nyugodtan el lehet adni.
No, jó. Ezzel együtt várom a folytatást.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2012.10.02. 21:24:40

A történelem során számtalanszor bebizonyosodott, hogy hosszú távon a pozitív eszközökkel történő ösztönzés sokkal hatékonyabb. :) És ez egy hosszú regény lesz...

bz249 2012.10.02. 22:11:19

@szs.: "a pozitív eszközökkel történő ösztönzés sokkal hatékonyabb"

Biztos, hogy az elektrosokk tenyleg ilyen hatekony? Azt hittem mar kiment a divatbol, vagy az valami emberijogi ize miatt volt?

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2012.10.02. 23:01:34

Vagy csak nem fizették a villanyszámlát.

bz249 2012.10.03. 12:57:07

A Tag der Deutsche Einheit Omagyarorszagon is munkaszuneti nap? Vagy lesz ma patakver? :P

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2012.10.03. 17:28:14

Teljesen real-time megyünk, amikor elkészülük egy kb. tízezer karakteres szakasszal, fel is küldöm. Hatezer környékén vagyok és a foglyok még mindig be vannak zárva...
süti beállítások módosítása