Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II

 

 



free counters





Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) átkerülésnap (1) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (34) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) hamilkar barkasz (1) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (3) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (17) térkép (1) triumpathor (44) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Kommandósakcióval hozták vissza a miniszterelnök fiát?

2016.05.02. 12:04 | szs. | 3 komment

Címkék: hirsarok hirsarok au2

 

felderitok.JPGHírsarok Áu. 2.

Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint fegyveres akcióval hozták vissza a miniszterelnök fiát, aki egy egyházi irányítás alatt álló missziós csoporttal magas kockázatúnak ítélt anti területen tevékenykedett. Nevüket elhallgató katonai források szerint a kormánytagok védelmére kirendelt fegyveres tisztek mellett az un. „megtörő” csapatokból válogatott, szakasz nagyságú katonai egységgel mentek a kormányfő fiát is tagjai közt számon tartó missziós csoport után és a kiemelés során fegyverek használatára is sor került. Mind kormányzati, mind honvédségi részről cáfolták, hogy erre sor került volna, a különféle katolikus tevékenységeket összehangoló Karitász szóvivője pedig nem volt hajlandó nyilatkozni. Tény, hogy Albert Gáspárt (22), aki kötelező katonai szolgálatát a Karitász által felügyelt kelta emancipációval foglalkozó csapatoknál töltötte, az elmúlt fél évben nem látták az Átkerült területeken. Ismerősei sem találkoztak vele, vagy semmit sem tudtak róla, vagy csak annyit, hogy „elutazott” - ez utóbbira az átkerülés után viszonylag korlátozottak a lehetőségek. Könnyen elképzelhető, hogy a családi konfliktus mellett az Albert István miniszterelnök, dandártábornok és a Karitász közti ellentét is felszínre került ebben az esetben.

 

Albert Gáspár és a kelta ügy

Az átkerülés előtt profi futballista karrierbe kezdő fiatal férfi a kataklizma után hamar a felduzzasztott fegyveres erők kötelékében találta magát, azonban nem az átkerült területek határain, a sebtiben kialakított gyepűn szolgált, hanem meghódolt és emancipációs programba bevont Gellérthegyi kelta misszióban. A viszonylag biztonságos és könnyű szolgálati hely miatt megfogalmazott kritikákra Albert István dandártábornok, az akkori Védelmi Bizottság elnöke nem kívánt reagálni,

mondván, hogy a fegyveres erők személyi ügyeibe neki nincs beleszólása és abszurdnak tartja a feltételezést is. Albert Gáspár felettesei és társai szerint azonban az egykori focista nagy odaszánással és emberséggel végezte a feladatait, ami előrehaladásán is meglátszott, illetve szorosabb kapcsolatba került az egyre több feladattal megbízott katolikus szervezettel, a mára egyre inkább párttá szerveződő Karitász Szövetséggel is. Így kerülhetett be egy olyan csapatba, ami kísérletképpen nem csak a gyepűn belül rekedt keltákkal, hanem a kelta háború után ómagyar befolyási övezetté tett, de valójában senkiföldjének számító dunántúli területekre szervezett hosszabb-rövidebb, emancipációs célú küldetéseket. Ezeket a segély- és kulturális missziókat természetesen elégséges fegyveres biztosítással látták el és valószínűleg Albert István politikai karrierjét is támogatta azzal, hogy a fia ilyen aktív és tevékeny részt vállal kockázatosabb területeken is.

 

A Karitász elszabadul

Bár Ómagyarország önmagát világi államnak, világnézetileg semlegesnek mondja, a keltákkal és egyéb antikkal való viszony kialakításában kezdettől fogva erős befolyást kapott a keresztény (leginkább katolikus) missziós jelleg. A szakmai indoklás ezt a hívő csoportokban levő erőforrások társadalmilag hasznos irányba való fordításával és azzal a ténnyel magyarázza, hogy egy anti számára sokkal inkább értelmezhető egy másik vallás, mint a vallásmentesség. A különféle, zömmel katolikus kezdeményezéseket, programokat a Karitász Szövetség fogta össze, ami kezdetben az átkerült területeken belül végzett segélyezést, jótékonykodást, majd a helyzet stabilizálódásával egyre inkább kifelé, az anti népesség irányába kezdett koncentrálni. Az un. „emancipációs” csapatok tagságának igen jelentős része Karitász tag vagy szimpatizáns volt már a kezdettől fogva, majd később ezt hivatalossá is tették, a Szövetség így állami feladatokat átvállalva tehermentesítette a kormányzati hivatali gépezetet, ami így a belső nehézségek megoldására és a külső fenyegetések elhárítására tudott koncentrálni. A Karitász hálózata a Nemzeti Párt szervezését is segítette az átkerülés utáni év választási időszakában. Mostanra azonban úgy tűnik, szövetséges helyett egyre inkább kihívóvá válik a katolikus szerveződés és önálló jelölteket kíván állítani a nyárelőn esedékes általános választásokon. Könnyen elképzelhető, hogy az Albert Gáspárral kapcsolatos ügy – feltéve, ha valóban megtörtént – a Karitász önállósodásának egy újabb erőpróbája.

 

Gáspár szakaszvezető megmentése

Az igazoltnak tűnik, hogy Albert Gáspár emancipációs feladatokkal megbízott szakaszvezetőt és egységét egy kelta ideiglenes település mellé helyezték ki egy honvéd támogató szakasszal és egészségügyi felszereléssel az átkerülés előtti Zámoly térségébe. A kelta-háború után a dunántúli terület hatalmi viszonyai felbolydultak, a szétvert seregtestek egymással és a helyi törzsekkel fegyveres konfliktusok egymást gerjesztő sorába bonyolódtak, a Brennus király seregéhez tartozó nők és gyermekek nagy része pedig a férfiak védelme nélkül maradva szabad prédává vált. Egy ilyen, ideiglenes védelmet kereső csoport mellé települtek ki Albert Gáspárék, egyfajta előemancipációs tevékenységet végezve, orvosi segítséget és némi védelmet biztosítva. A csapat egy része azonban, hírt kapva egy másik hasonló, nehéz helyzetbe került kvázi-törzsről, nem utolsósorban vallásos indíttatásra úgy döntött, hogy mélyen anti területekre hatolva segítséget visz nekik, illetve megpróbál közvetíteni a harcoló felek között. Elképzelhető, hogy ezt a lépést a Karitász vezetése jóváhagyta, de a honvédséget – így a kormányzatot, beleértve Albert Gáspár apját – nem értesítették. Mikor a hír mégis eljutott a miniszterelnökhöz, személyesen intézkedett egy kellő tűzerővel és felkészültséggel rendelkező csapat összeállításáról és a fia kiemeléséről, akár akarata ellenére is. Az akció során mindenféle emancipációs és diplomáciai elvet figyelmen kívül hagytak a hatékonyságot és a parancs végrehajtását mindenek fölé helyezve. Az akció áldozatainak számáról nincsenek pontos adatok, de több forrás szerint is számos ómagyar áldozata is volt.

 

Az én egyházam az én váram

Albert Gáspár jelenleg az esztergomi ferences rendházban kialakított képzőközpontban tartózkodik és zárt továbbképzésen vesz részt. Jelenléte és jó egészségi állapota bizonyítottnak tekinthető. Hogy a háttérben mi történt valójában és a jövőre nézve mit sejtet a Karitász és a kormányzat (illetve a Nemzeti Párt) közti erőpróba, illetve milyen viszony alakul majd ki a fontos pozíciót betöltő apa és az oroszlánkörmeit próbálgató fiú között - ezt még talán senki sem tudja.

 

A Tavaszi híradó összeállítása.

Mindent az ómagyar fociról itt!

 

Ihlet.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr358679628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dirkstruan 2016.05.05. 22:20:37

Végre!!
Felébredt Ómagyarország!
Hajrá!

ekszvájzed 2016.08.22. 13:43:16

Szomorú, hogy így belekeveredik az aktuálpolitika ... Pontosan így meg tönkre ez a kiváló ötlet, persze minden csoda három napig tart.

Jobban érdekeltek volna az "ómagyarok" kalandjai az ókori világban, Rómában, esetleg Kínában, stb. egy kis történelemismerettel bővítve, vagy annak kibontása esetleg, hogy a keresztény hit mit tesz azzal, hogy az "üdvtörténet" eseményei még le sem zajlottak, illetve hogy nem látogatnak el épp ez ügyben körülnézni a későbbi Szentföldre ...

Vagy az a feloldhatatlan konfliktus, ami abból adódik, hogy világhódításra képes tudásanyaggal és technikai ismerettel miért marad meg egy fix, nem bővülő terület, ún. "polgári demokráciában", miközben ezt néhány felelős polgárának "lelkiismeretén" kívül az égvilágon senki és semmi nem követeli meg tőle.

S érdekelt volna még a kor legnagyobb koponyáinak elképzelt véleménye erről az egész szituról, hogy illeszkedik be mindez a világrendbe, vagy épp mennyire rombolja le azt, és késztet új gondolatokra, stb.

Valóban hogy lesz ebből ún. "alternatív" VILÁGTÖRTÉNELEM? Lesz-e "steampunk" Róma, mint más elképzelésekben, vagy épp egy magyar gyökerű világcivilizáció?

Kiknek a tradíciói és hitei erősebbek, és miben, istenekben vagy kütyükben, a lelkület és a kultúra megtartása fontosabb-e, vagy a társadalmakon tett erőszak, a "nagyobb jó" érdekében, hogyan biztosítható a további emberi fennmaradás: a korabeli viszonyok fenntartásával, vagy inkább a megváltoztatásával, "forradalmasításával" illetve milyen (akár globális) káosz alakulhat ki ilyen "ómagyarok" vs. ókori emberiség feltételek megléte esetén?

Talán a mi korunk kérdésfelvetéseit is jobban körül lehetne járni így, mint Zorbány Gázsika nyomi kalandjaival ...