Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II

 

 



free counters





Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) átkerülésnap (1) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (34) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) hamilkar barkasz (1) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (3) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (17) térkép (1) triumpathor (44) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Családok szakadnak szét a határon

2016.05.17. 10:15 | szs. | Szólj hozzá!

Címkék: hirsarok hirsarok au2

eap2.JPGHírsarok Áu. 2.

 

Továbbra is megoldatlannak tűnik a helyzet a dunántúli ómagyar határsáv menekültek számára kijelölt zónáiban. Az átkerülés és az azt követő ómagyar-kelta fegyveres összecsapás után kialakult helyzet miatt földönfutóvá, őshonos törzsek által elkövetett támadások áldozatává vált, zömmel kelta származású menekültek egyik túlélési lehetősége az ómagyar hatóságok által létrehozott integrációs program. A komoly fegyveres erővel, tűzparanccsal védett határsávval elzárt átkerült területek két pontján hoztak létre tranzitzónákat, ahol az ómagyar védelem alá kerülni szándékozó anti személyek és csoportok jelentkezhetnek.

 

Lefegyverzésük és egészségügyi felmérésük után a zóna belső oldalán kialakított táborokban kerülnek ideiglenes elhelyezésre, ahonnan a munkaképes lakosság a tábor parancsnoksága által kijelölt munkákat végez, cserébe az ómagyar hatóságok védelmet és minimális ellátást biztosítanak a számukra, illetve a gellérthegyi-területen már alkalmazott integrációs program bizonyos elemeit is gyakorolják (nyelv- és kultúra tanítása, a további emancipációra alkalmas személyek kiemelése). A férfiak által végzendő munka leginkább a gyepű védelmi akadályainak megerősítése, karbantartása segédmunkaerőként, illetve az erdőirtásokban való részvétel, míg a munkaképes nők és nagyobb gyerekek a táborhelyek rendben tartását és a napi teendőket végzik, illetve - a férfiakhoz hasonlóan ómagyar szakértők irányítása alatt - a táborok mellett kialakított kertekben dolgoznak, saját ellátásukat kiegészítve.

A hatóságok által garantált napi fejadag az „antizóna” lakói számára alacsonyabb, mint az átkerült területe népessége számára, de még így is jóval több, mint amire odakint számíthatnának, nem is beszélve a védelemről, amit az ómagyar fegyveres erők garantálnak. A zónákban néhány civil és egyházi segélyszervezet is tevékenykedik, legjelentősebb mértékben a Karitász önkéntesei és szakemberei. (Nem is mindig problémamentes az együttműködés...)

 

A kelta-magyar „háború” után sebtiben kialakított integrációs program számos hiányossággal küzd. A legnagyobb probléma a kijelölt zónák befogadóképessége - hely lenne bőven és tekintve, hogy a szálláshelyeiket az anti családoknak maguknak kell kialakítaniuk, a bővítés is viszonylag egyszerűen megoldható. A zónákhoz tervezett ellátórendszer viszont nagyon hamar elérte a kapacitása határait. Leginkább az élelmezés a gond: maguk az átkerült területek is komoly takarékoskodásra kényszerülnek sok élelmiszerfajta esetén (az átkerülés utáni termelési program felfutása ellenére is) és a Brennus seregének megsemmisülése után szétszóródott, zömmel kelta népesség is jóval nagyobb annál, mint amit a dunántúli anti területek saját erőforrásból el tudnának látni. (A sereg, még szervezett korában egy migrációba kezdett népcsoport volt, ami az őslakosságot elűzve vagy maga alá kényszerítve haladt déli célja felé.) A jó időjárás és a vadban gazdag, termékeny ókori területek ellenére jelentős számmal haltak és halnak éhen anti személyek, mások fosztogatások, támadások áldozatai lesznek, rabszolgakereskedők prédájává válnak. Ezen körülmények között az egykori ellenségnek számító ómagyarok által ajánlott védelem és minimális ellátás maga a Kánaán. Felderítőcsapatok is megerősítették azt a szóbeszédet, miszerint több száz kilométerről is az ómagyar határok felé tartanak menekültek kisebb-nagyobb csoportjai; pedig az integrációs zónákra már most ki lehetne tenni a „Megtelt!” táblát.

 

braveheart.jpgA gyepű védelmével megbízott csapatok az érvénybe lévő parancsoknak megfelelően továbbra is fegyverrel védik az ómagyar határokat. Ha a belépni kívánó anti személyek vagy csoportok az első felszólításra nem fordulnak vissza vagy indulnak el a kijelölt zónák irányába, fegyveres támadónak számítanak és így is lépnek fel ellenük.

 

A zónáknál szolgálatot teljesítő tisztek és hatósági személyek az elmúlt hetekben látványosan lelassították a beléptetési és elbírálási folyamatot. Míg az eredeti irányelvek mindössze a lefegyverzést és a fertőző betegségben szenvedő (vagy azzal gyanúsítható) egyének külső karanténba helyezését írták elő, mostanra rengeteg új szempont bukkant fel a gyakorlatban - legalábbis az befogadott antikkal kapcsolatban levő ómagyar önkéntesek szerint. Állítólag az öregebb antikat sem engedik már be, arra hivatkozva, hogy csak az élelmet fogyasztaná de nem tudna dolgozni. Más esetben a fegyverét önként leadó, de jól láthatóan jelentős harci tapasztalatokkal és testi erővel rendelkező kelta férfiaktól, családfőktől tagadták meg a belépést (talán mert biztonsági kockázatot jelent és nagyobb fegyveres erőt kell a táborok belső rendjének fenntartására fordítani?) - de a veszélyesnek tartott családfő feleségét és gyerekeit közben beengedték. Több olyan esetről is hallani, ahol a családokat a megkérdezésük nélkül szakították szét. Múlt héten több kilométerrel odébb telepíttették azt az illegális tábort, amit az ómagyar hatán külső oldalán, a beléptetési pontoknál alakult ki spontán módon, jelentkezésük elbírálására váró vagy egyenesen visszafordított antik építettek ki.

 

A gyepűn egyre több menedéket kereső kelta és egyéb származású anti torlódik fel, miközben az integrációs zónákat belülről, ómagyar részről is egyre több kritika éri. Egyelőre nem látszik, hogy az ideiglenes kormányzati feladatokat ellátó Védelmi Bizottság milyen megoldást tervez a problémára. Könnyen lehet, hogy a nyárra tervezett választások utánra, a következő kormányra hagynák ezt a bonyolult kérdést. Még könnyebben lehet, hogy addigra már késő lesz és csak olyan eszközök maradnak, amik újabb tömegsírokat eredményeznek majd a gyepű mentén...

 

 

A hír alapja

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr158724212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.