Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

A kilencedik átkerülésnap margójára

2017.10.25. 02:12 | szs. | 5 komment

0323pezsgo_02.jpgÜnnepi köszöntő

(Albert István, Ómagyarország elnökének ünnepi beszédéből)

(…)

Ma, hölgyeim és uraim, mi másról beszélhetnék, mint az időről? Bár nincs se év vége, se év eleje, az Átkerülés évfordulója vált hagyományosan azzá a nappá, amikor visszatekintünk a megtett útra, de ugyanakkor az előttünk álló napokat, hónapokat, éveket, évszázadokat, sőt, évezredeket fürkésszük, és mindenekelőtt arra a kérdésre kell választ találnunk: hol tartunk? Hol tart ma Ómagyarország, az átkerült területek ómagyarsága, az egykor volt jövő ide szakadt kényszerű nemzetsége, amit a történelem vasmarka forrasztott eggyé? Hol tartanak azok az anti honfitársaink, akik kényszerből vagy önként az ügyünk részesei lettek? Mit mondunk akkor, ha gyermekeink, akik már az átkerülés után születtek és értelmük lassan nyiladozni kezd, megkérdezik tőlünk: valójában kik is vagyunk mi, honnan jöttünk, és ami még fontosabb: hova visszük őket és hol fogják találni magukat, mikor mi majd kénytelen-kelletlen elengedjük majd a kezüket és saját lábukra kell állniuk? Lesz-e a lábukon cipő és lesz-e alattuk út, amin futhatnak, vagy ugyanígy elgáncsolva és összetörve találják majd magukat, ahogy mi találtuk kilenc évvel ezelőtt azon a viharos éjszakán, aminek az emléke kitörölhetetlenül belevésődött mindnyájunk elméjébe, de talán még a vérünkbe, génjeinkbe is.

Válaszolhatjuk a kérdésükre azt is, hogy nem állunk rosszul. Nem állunk rosszul, pedig állhatnánk úgy is. Lehettünk volna bénult, tehetetlen áldozatok, akiket az átkerülés sokja után lerohannak a barbár hordák, leölnek, a túlélő keveseket egzotikus rabszolgaként adják el, az átkerült tudás feledésbe merül, az átkerült technológia az enyészeté válik és pár emberöltő múlva már csak pár furcsa rom emlékezteti az erre járó keveseket arra, hogy egykor itt valami történt, de hogy mi, arról már nem lehet addigra bizonyosat tudni. De mégsem ez történt. Elestünk, veszteségeket szenvedtünk, talán kicsit meg is nyomorodtunk, de összefogtunk és felálltunk és elkezdtük elfoglalni azt a helyet ebben a világban, ami megillet bennünket. Baráti kezet nyújtunk mindenkinek, aki elfogadja és anti embertársainkat felemeljük magunkhoz, feltéve, ha ezt megértik és hagyják. De ez nem gyengeség, hanem erő! Olyan erőt tudunk mutatni, ami elgondolkodtat mindenkit, aki ártó szándékkal indulna felénk és talán ezért van, hogy Ómagyarországnak csak egy háborút kellett vívnia és az is csak egy napig tartott: a lecke azóta is tart.

De beszélhetünk-e csupán a sikerekről? Lehetünk-e optimisták? Tagadhatjuk-e, hogy azóta is a barbárságba süllyedés és nemzetpusztulás szélén egyensúlyozunk nap mint nap? Várhatunk-e békés és boldog öregkort a magunk számára és gazdag, virágzó jövőt a gyermekeink, unokáink számára? Milyen lesz a világ akkor, amikor az utolsó átkerült is meghal és a ki tudja miért hátra hagyott világunk átlép a legendák földjére, amit csak dokumentumokból és elbeszélésekből ismernek, ha ismernek? Nem vetjük-e el a magjait ugyanazoknak a hibáknak, kudarcoknak és bűnöknek, amiket elődeink elkövettek azokban az évszázadokban, amiket mi magunk mögött hagytunk, de gyermekeink még előttük állnak? Én azon kevesek egyike vagyok, akik az elmúlt kilenc évet végig a kormányzat élén, az eseményekre való legjobb rálátásban töltöttem, ez nem olyan nagy idő, de talán ad egy olyan szemmagasságot, amivel kicsit messzebbre láthatok, mint Önök közül a legtöbben. És azt kell mondjam, ha a fenti kérdésekre gondolok, nem tudok határozottan pozitív választ mondani. Sokszor elszorul a szívem. Elszorul a szívem, ha a jövő évi választásokra gondolok, mint mindig, amikor választásokról volt szó. Azon gondolkozom, lát-e mindenki annyit és annyira, mint én és a választók tiszteletre méltó, de néha vaknak tűnő akarata nem fordítja-e meg az ómagyar történelem lassan lendületet vevő szekerének rúdját és nem fordulunk-e szivárványos ábrándok felé, amik talán vonzóbbnak tűnnek, mint a realitások kemény, de valós kilátásai? Barátaim, talán érzik a dilemmáimat…

(…)

 

druid1.jpgÁtkerülésnapi írások – előzetes

 

A csillagok kedvező együttállásának köszönhetően (eddig) három ómagyarországos szerző jelentkezett friss, hosszabb írásokkal az átkerülésnap alkalmából. Így a következő hetekben a blog visszavált napi frissítésű üzemmódba (hétvégén adásszünet, azért nem esünk túlzásokba), az első számítások szerint egész karácsonyig! Mindenképp maradjanak velünk, kattintsanak, kommenteljenek, lájkoljanak és osszanak, mindenféle értelemben. Ki tudja, talán több régi szerző is ihletett állapotba kerül és annak még soha nem lett rossz vége.

 

Mire számíthatunk?

 

Pár óra, és élesedik az első írás első része: Triumphator ős-szerzőtársunk korábbi írásának, az Airport 280BC-nek hősei lépnek elénk kilenc évvel későbbi állapotukban, a szerzőtől megszokott színvonalon. Egy gyors ismétlő olvasás a korábbi írásra kattintva ajánlott, de nem kötelező.

 

Triumphator után maradunk a levegőnél nehezebb szerkezeteknél. A blog ötletgazdájának, szs-nek egy korábbi novellája, az Égből pottyant mesék szála bomlik ki kissé részletesebben, felvillantva azt, amit Konzel tanácsos csak szeretett volna tudni, de neki ez nem adatott meg. Ennél a történetnél már ugrunk az időben, Áu. 20-ban járunk.

 

De nem ragadunk ott le, mert jön az igazi nagyvas, egyenesen Áu. 46-ból, az Anyagtudományi Intézet és a Gőzeposz szerzőjétől, bz249-től. A Gőzeposzban (innen egyben letölthető) megismert stílust és világot tovább részletezve, az egyik szereplő szálán elindulva követhetjük végig a Római Köztársaság és Ómagyarország egyik legnagyobb közös vállalkozását, a Galliai hadjáratot, ahol az ómagyarokkal és a rómaiakkal állandóak kekeckedő kelták-gallok végre megtanulhatják, mi merre hány lépés. Persze meglepetések akadnak majd bőven, minden fél részére, ahogy ezt a szerző írásaitól már el is várjuk.

 

A kedves olvasók már ne menjenek sehová, de mindenki hozzon még egy embert!

 

Boldog Átkerülésnapot, immár kilencedszer!

(Hogy jövőre mi lesz itt…) 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6713073296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bz249 2017.10.25. 07:31:08

Ofelsege szereny, mint mindig. :-) Amugy a Cezar Gyula nevu olasz csoka hianyaban, vajon az Albert fog-e koznevesedni? Esetleg lesz-e belole tipikus kutyanev?

rgranc 2017.10.25. 18:24:49

Hehe, újraolvastam a Gőzeposzt és rákerestem a youtube-on a Panzerlied-re. És szerintem pont ugyanígy kerestem rá akkor is amikor először olvastam :D

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2017.10.25. 19:52:46

Albert nem farag semmit, egyből aranyból önti.
Egyébként az Erős Pista is mást jelent az átkerülés után... :)

bz249 2017.10.25. 20:51:57

@rgranc: ez az egyik amire relative gyorsan bealszik a gyerek. :-) Naja a dedapjanak meg nem az Aida hanem az Admiral Hipper volt a "cruise ship" amivel a norveg fjordokat jartak (igazabol valami korhazhajo volt, de az kozel sem hangzik ennyire menonek)
süti beállítások módosítása