Konzel tanácsos szorgalmas hívogatásain kívül egyelőre nem érkezett be újabb információ, így a Petrési reptérparancsnok őrnaggyal kiegészült operatív stábnak maradt egy kis ideje az eddig történteken agyalni.

- Az nem is kérdés, hogy a dolog az átkerüléshez kapcsolódik – szögezte le Szikszai. Főzetett egy erős jó teát, majd még egyet, és lassan sikerült úrrá lennie a gondolatain is. - Ha a mi átkerülésünkről van szó, akkor egy dolog biztos lehet: nincs közünk ehhez a géphez, mert nem tudunk róla, hogy repülőképes állapotban maradt egy is az átkerült sugárhajtású gépek közül, de még ha így is maradt volna, húsz év alatt biztos nem tudták volna ilyen állapotban tartani. Vagyis két lehetőség maradt és nem tudom, melyik aggaszt jobban. Az egyik lehetőség az, hogy másik, távolabbi területek is átkerültek húsz évvel ezelőtt és olyan technikai fejlettséggel rendelkeznek, hogy azóta is vagy újra képesek sugárhajtású repülőgépeket reptetni. Mivel felderítőink vagy anti informátoraink Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet nagy részét már lefedték, ez a másik átkerült terület vagy az Atlanti-óceán túloldalán vagy a Távol-Keleten, vagy valami még távolabbi helyen van és ha ide repülőgépet küldtek, azt tekinthetjük célzott felderítésnek is… Ami nem tudom, hogy jót jelent-e.

- Ha lenne egy ilyen fejlett terület – szúrta közbe Petrési –, akkor arról már tudnánk, valami rádióadást fogtunk volna, ha mást nem.

- Magam is így vélem – hagyta rá Szikszai. - A másik lehetőség tehát egy frissen történt átkerülés, ami talán még aggasztóbb. - Belekortyolt a második teájába is, amit már mézzel kért. - A kérdés az, hogy ez mit jelent ránk nézve? Ez az egy repülőgép került át? Egy újabb terület került át, és vele együtt ez az egy vagy több repülőgép, mint a mi átkerülésünkkor? Vagy küszöbön áll egy új átkerülés és utazunk tovább az időben, ez pedig egy előátkerülés vagy hasonló? Egy dolog biztos csak most, a bizonytalanság.

Letette a csészéjét és fáradtan megtörölte a homlokát. Többen a csoportból izgatott pusmogásba kezdetek, amit gyorsan leállított.

- Ez nem a mi feladatunk. Egyelőre – emlékeztette őket. - Röviden beszéltem Albert elnök úrral és tájékoztatott, hogy a fenti lehetőségek elemzésével és a szükséges lépések megtételével egy külön stáb foglalkozik, a lehető legmagasabb szinten. Ha újra átkerülünk, fel leszünk rá készülve, mind ahogy arra is, ha újabb területek jelennek meg valahol a környéken. - A reptér felszállópályáján álló léghajókra és AN-2-es repülőgépekre mutatott. - Ha mások érkeznek, nem lesznek annyira elveszve, mint mi voltunk. Mi arra a repülőgépre koncentrálunk, amit észleltek… - Az órájára nézett. - Amit nemrégiben észleltek. Egyelőre csak ennyit tudunk és az a dolgunk, hogy erről minél többet megtudjunk, és ha lépéseket kell tenni, tegyünk. Petrési őrnagy úrnak adom át a szót.

- A meteorológiai állomásunk egyelőre semmi rendkívülit nem észlelt – mondta a repülőtér parancsnoka. - Így a nagyobb mértékű átkerülést kizárnám, azzal a feltételezéssel dolgozunk, hogy csak egy repülőgép került át. Ha katonai repülőgép vagy valami különleges megbízással repül, akkor nem tudok róla semmit sem mondani, egyedül csak arról, hogy egy utasszállító gép, ami, legalábbis az észlelt iránya alapján az egykori budapesti repülőtéren akart leszállni, mint a mi átkerülésünkkor velünk jött gépek. Ennek a forgatókönyvnek ismerjük valamennyire a részleteit.

- A Gellérthegy és a pesti telep őrhelyeiről nem érkeztek jelentések – emlékeztette Szikszai.

- Ellenőriztetem a meteót – bólintott Petrési. - Őket már jóval hamarabb elérte az a felhőfront, ami minket, sűrű felhőzet és szél, ami zúg a fák lombjaiban, így ha a gép nem ereszkedett a felhőalap alá, nem láthatták, nem hallhatták, főleg, ha eszükbe sem jut ilyesmire figyelni. Tehát az ottani észlelések hiánya nem jelent semmit.

- Folytassa – intett neki Szikszai.

- Éjszaka van, felhős idő, ez tisztán műszeres repülést jelent, ami az átkerülés előtt nem számított rendkívülinek. A gép hirtelen elveszített minden külső kapcsolatot, illetve feltételezhetjük, hogy amikor átkerült, komoly széllökésekbe került, így hihetik azt is, hogy a kommunikációjuk romlott el. Ilyen helyzetben biztos nem kezdik meg a leszállást irányítás nélkül bele a felhőkbe.

- Mit tesznek helyette?

- Nem tudom. Talán megpróbálják helyreállítani a kapcsolatot. Mást nem tudnak tenni. A mi rádiósaink próbálják elérni őket, illetve a szakkönyvtárunkat is nézzük, hogy találunk-e valamit. Elképzelhető, hogy átkapcsolnak a vészhelyzeti frekvenciára. De egyelőre nem jutottunk semmire. Talán a Gellérthegyi bázis rádiósát kellene ráállítani. Elképzelhető, hogy a repülőgép ott kering most, ahol a budapesti repülőteret sejti.

- A Ferihegyet.

- Igen.

- Én még repültem onnan – jegyezte meg Szikszai, begyűjtve pár elismerő pillantást. - Sajnos csak utasként. Okosabbak lennénk, ha nem így, de… Kérek egy vonalat a Gellérthegyi bázishoz!

Éppen a Gellérthegyi emancipártor-bázis ügyeletesét kapcsolták neki, mikor az irányítótorony rádiója hirtelen életre kelt és az átkerülés óta nem hallott nyelven megszólaló hang újra szíven ütötte Szikszai ezredest a régi emlékekkel.

- Maradjon készenlétben, újra hívom majd! - rakta le a telefont Szikszai és átrobogott az írányítóterembe.

- Esztergomi repülőtér – mondta a rádiós.

- Beszél angolul? - kérdezte tőle Szikszai. - Rendes angolul.

A rádiós tekintetét látva intett neki, hogy adja át a helyét. Ahogy leült a mikrofon elé, hirtelen rémítő bénultságot érzett: húsz éve nem beszélt ő sem angolul és hiába tudott annak idején nagyon jól, egy fél emberöltő és pár világ választotta el attól a tudásától.

- Disz iz Esztergom erport – mondta a mikrofonba. Petrési már ott állt mellette és a rádiós noteszébe pár betűt firkált.

- Ez volt a kódunk – súgta.

- Disz iz Esztergom erport – ismételte meg Szikszai, kicsit kezdett magára találni. - El, édzs, í, em. Kód el, édzs, í, em. Hú ár jú?

A rádió sistergése még sohasem tűnt ennyire hangosnak.

- Mit mondtak az előbb? - kérdezte idegesen Szikszai.

- Nem tudom, nem értettem – felelte a rádiós. Szikszai Petrésire nézett, aki szintén széttárta a kezét.

- Miszteri erplén, szpík! Hú ár jú? - nyomta meg még egyszer az adó gombját Szikszai. - Ví áre ofisál erport. Szpík tu mí!

A rádió hirtelen életre kelt.

- LHEM airport, Speedbird One-Echo-Two-Seven. Say again.

Szikszai háromszor is nekifutott, mire rendesen le tudta írni a számokat, amiket a gép mondott. A számokat már az első leckéken megtanulják, de mikor hirtelen kellenek, rohadékok tudnak lenni. Ceruzájával rájuk bökött, de Petrési csak a vállát vonta.

- Megérkezett már az az angoltudós, akit iderendeltem? - kérdezte az ügyeletes tiszttől.

- Már úton van.

- Remek. - Újra megragadta a mikrofont és nagy levegőt vett. - Szpídbörd Ván, ví ár dő onli ektív ofisál erport.

- Gyengül az adás – jegyezte meg a rádiós. - Mindjárt eltűnnek újra.

- Pestnél köröztek és most elindultak visszafelé, mert fogalmuk sincs, mi van – tette hozzá Petrési. - Mondja nekik azt, hogy maradjanak holdingon.

- Mi az, hogy maradjanak holdingon? - kérdezte ingerülten Szikszai.

- Körözzenek.

- Szpídbörd, mék holding. Ví lúz jú. Dont gó evéj. Mék holding.

- LHEM airport, Speedbird One-Echo-Two-Seven. Say again – jött a válasz, már alig lehetett kivenni a sok zajból.

- Kám bekk! Szpídbörd! Törn bekk! Jú ár dö big méjdéj!

Szikszai megizzadt egy pillanat alatt. Kétségbeesetten körülnézett és szinte áhítattal teli arcokat látott, akik mind őt figyelték, ahogy a legendák átkerülés előtti repülőjével beszél egy átkerülés előtti nyelven. Ha tudnák mit művelek, gondolta Szikszai és kínjában majdnem kinevette őket.

- LHEM airport, , negative. We lost contact with ATC. We are NORDO. We maintain a heading of 128. Speedbird One-Echo-Two-Seven

- Mit mond? - kérdezte Petrési.

- Ha tudnám – morogta Szikszai. - Szpídbörd, jú hev trászt mí. Jú ár veri big méjdéj. No erport, no rédió, no help. Onli áj. Áj ofisál erport. Mék holding end kám bekk. Kurva gyorsan hozzák ide azt az angolost! - tette még hozzá emelt hangon arrafelé, amerre a tisztjét sejtette, meg se szakította az adást.

- Megsürgetem, uram.

- LHEM airport, , we have no contacts. Who are you? Speedbird One-Echo-Two-Seven

Szikszai ezt végre tisztán értette, kicsit kezdett beolajozódni és már a régi angol káromkodások is eszébe jutottak. Kik vagyunk? gondolta. Most mégis mi a fenét mondjon erre?

- Szpídbörd – felelte. - Ví ár júr onli hóp. Mék holding end áj tell jú mór. Veri mór.

- LHEM airport… Affirm. We maintain holding over MAMOS. Speedbird One-Echo-Two-Seven.

Szikszai kinézett az ablakon. Az eget már teljesen ellepték a felhők, a hold fényét is már szinte teljesen elnyomták. Valahol a felhők fölött pedig ott repült a gép, amivel beszélgetett, vagy legalábbis valami olyasmit próbált. Pár embere már egy ideje a még életben lévő átkerültek kartonjait nyálazza a levéltárban, keresve, hogy van-e valakinek légiforgalmi irányítói vagy repülési tapasztalata, de egyelőre nem találtak semmit. A nyelvbank angolosával meg feléjük száguldott az egyik szolgálati autó, bár Szikszainak akadtak kétségei azzal kapcsolatban is.

- Jó lenne tudni, mennyi üzemanyaga van még – jegyezte meg Petrési. - Ha a Ferihegyre tartott, már nem lehet túl sok.

Szikszainak sehogy sem jutott eszébe az üzemanyag szó.

- A kerozin angolul is kerozin volt, nem? - tippelt Petrési.

- Háu meni kerozin jú hev? - próbálta meg Szikszai.

- LHEM airport, Speedbird One-Echo-Two-Seven. Say again – jött a válasz. Szikszai megismételte. - LHEM airport, , we are fifteen minutes to minimum fuel. I repeat, we are fifteen minutes to minimum fuel. Speedbird One-Echo-Two-Seven.

Tizenöt vagy ötven? Szikszai idegesen a az ajkába harapott. Hosszan mondta, kétszer is. Az tizenöt. Mi az, hogy minimum fjúl?

- Tizenöt perc múlva eléri a minimumot – mondta végül Petrésinek.

- Azzal mihamarabb le kell szállnia – bólintott a reptérparancsnok. - Most már csak azt kellene tudnunk, milyen gép ez és pontosan hol van. És akkor már csak alig pár dolog kellene, hogy legyen egy kis esélyük.

- Megérkezett az angoltudós – jelentette Szikszai kísérőtisztje.

- Remek – mormolta az ezredes. - Hozzák ide a környék legrészletesebb térképét és minden elérhető információt a fegyveres csapatok és az egészségügyiek helyzetéről.

Az órájára nézett. Hosszú negyed órának néztek elébe.