Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Égből pottyantott mesék 4.

2017.11.02. 08:30 | szs. | Szólj hozzá!

Címkék: égbőlpottyantott

radio.jpg- Speedbird, you have to reconsider. We are your only contact and you will find nobody else. Loosing every contact should be enough proof. We had already been in the same situation. You have to follow our orders to have some chance of surviving.

A nyelvbank angolosa szerencsére egy átkerülésben itt ragadt amerikai fickó volt, aki kapott némi juttatást azért, hogy ne felejtse el teljesen az anyanyelvét. Miközben Szikszai stábjának egyik fele a lehetséges kényszerleszállást próbálta elrendezni, a reptéri illetékesek és az amerikai a gép pilótáit próbálták meggyőzni arról, hogy olyan dolgokat csináljanak, amik rémálmaikban sem jutottak volna eszükben. Szikszai ezt a részt rájuk is hagyta és inkább azokra koncentrált, akinek elég volt egy parancsot kiadni.

- Ez lesz a jobb! - bökött végül a második helyszínre. - Ha nem szarakodnak még sokáig, akár el is érhetik és itt a közelben van több egység is. Érjék el őket azonnal, személyesen akarok beszélni az ügyeletesükkel. Kár, hogy nincsenek felderítők a közelben…

Az asztalra kiterített térképre a segédje gyorsan berajzolta a véglegesített leszállózónát, majd kirakott pár színes korongot, amik a közelben levő fegyveres erőket jelölték. A legközelebbi nagyobb település egy eredetileg kelta falu volt, amit az utóbbi években kezdtek emancipációs központtá felfejleszteni és betelepített egy csomó kelta és pacifikált szkíta családot, a jellemzően férfi nélkül maradt pacifikált szkítákat beházasítva. A közeli átkelőt pár hónapja egy nem teljesen feltöltött megtörő század őrizte a maradék szkíta rokonságra számítva. Szikszai nagy reményekkel tekintett rájuk.

- Elég gázos banda – jelezte neki az összekötője a minisztériumból, mikor a legutóbbi helyzetjelentését tette. - Én nem bíznék rájuk semmi összetettebbet egy szkíta falu felégetésénél.

- Majd a körmükre nézünk – próbálta megnyugtatni Szikszai. - És ezek legalább nem jöhetnek vissza az átkerült területekre, hogy mindenféle szóbeszédeket terjesszenek.

- Igaz – hagyta rá az összekötő.

Szikszai az órájára nézett. Sejtette, hogy az odafent repkedő pilóták is igen gyakran ezt teszik: semmire nem volt idő és a fizika könyörtelenül jelezni fogja, amikor lejárt. Annak a gondját, hogy mi lesz akkor, hogy ha a gép valahol máshol, mondjuk egy sűrűbben lakott átkerült részen esik le, szerencsére levették Szikszai stábjának a válláról és átadták a Bazilika alatti pincében dolgozó elnöki stábnak, akik az újabb átkerülésre készültek. Az újabb átkerülésnek továbbra sem volt semmi jele, de ez nem nyugtatott meg senkit. Szikszait sem. Remélte, hogy a felesége és a gyerekei már Géza oltalma alatt vannak, sokat kockáztatott azzal a telefonnal, de meg kellett tennie. Azt is remélte, hogy a barátja hallgatott rá abban is, hogy ne Erikát vigye magához, hanem ők menjenek át Szikszaiékhoz. Nem mondhatta el neki, hogy erre azért van szükség, mert a Szikszai-ház jóval közelebb van a repülőtérhez, így ha átkerülnek, jobb eséllyel marad együtt velük. Legszívesebben elhozatta volna a családját a reptérre, de azt nem lehetett volna sem eltitkolni, sem kimagyarázni.

- Sikerült kapcsolatba lépni a megtörőkkel – jelentették Szikszainak. - Azt mondják, hogy szerintük az a rét most nincs víz alatt. Parancsot kaptak az indulásra.

- Elérték az emancipátorokat is? - kérdezte Szikszai.

- Még nem, valami gond van a vonallal. Rádión próbálkozunk.

- Mikor ér oda az Ancsa?

- Még úgy egy óra.

- Az túl sok.

A segédtiszt tehetetlenül széttárta a karját. Szikszai legyintett. Az An-2-re felraktak két ágyából kirángatott fickót az Átkerüléskutató-intézetről, két katonaorvost és Albert valamelyik kedvencét a minisztériumból egy segédtiszttel és egy rádióssal, hogy a helyszínen legyen egy teljhatalmú megbízott. Túl sok volt az ismeretlen az egyenletben. Ha az átkerült gép hallgatna is rájuk és mindent megértene – a történet már itt kezd botladozni –, akkor se tudnák végig irányítani, mert jóval a leszállási körzet előtt elvesztenék vele a kapcsolatot és különben sincs semmi támpont a navigáláshoz. A térképeik használhatatlanok és a folyók se ott vannak, ahol lenniük illene, az pedig esetleges, hogy épp kibukkan-e a Hold a felhők közül, hogy ezüstösen csillogjanak az éjszakában. A városok fényei nem léteznek, még Esztergom közvilágításának összfénye sem éri el egy átkerülés előtti faluét, odakint pedig még sötétebb.

Reménytelen és lehetetlen, gondolta Szikszai. Idegesen az ajkába harapott és közelebb hajolt a térképhez. Ez a repülőgép még mindig jobban áll, mint azok, amik annak idején velük együtt kerültek át: amikor szép sorban lepotyogtak, semmiféle segítségre nem számíthattak, nem is nagyon élte túl senki. Aki nem halt meg a kényszerleszállásnál, meghalt az ellátatlan sérülései miatt, ha valahogy mégis megmaradt, elintézték az antik vagy a később összeszedett fertőzések, két kézen meg lehet számolni, hogy az átkerült gépek utasaiból végül hányan jutottak el az átkerült területekre és mesélhették el, mi történt velük. Vagy egy kézen. Hát most se biztos, hogy többen lesznek, gondolta Szikszai.

- Szpídbörd végre észhez tért – szóltak át neki a toronyból. - Részletes utasításokat kér.

- Akkor adják meg neki! - Szikszai szinte felpattant a székéből a térkép mellől és döngő léptekkel átviharzott a szomszéd helyiségbe. A repülőgép pontos pozícióját továbbra sem tudták megállapítani, bár több beavatott megfigyelőt kihelyeztek, riasztottak, de a szemükön és a fülükön kívül másra nem nagyon hagyatkozhattak. Jobb híján a kijelölt területhez legközelebb eső átkerülés előtti város koordinátáit adták meg a gépnek, jelezve, hogy földi irányítás nélkül és vizuális megfigyelés alapján kell majd landolniuk egy primitív módszerrel kivilágított rétre. A pilóta ezt hallva kissé kilépett az addig kínosan tartott protokollból és nem volt szükség tolmácsolásra ahhoz, hogy mindenki pontosan értse, mit is mond.

- Ott állítólag viszonylag tiszta az ég – mondta Szikszai. Az amerikai fickó továbbította. - Sík terep, nincsenek hegyek, dombok, jöjjön le alacsonyra, lassan, nem tudom a pontos értékeket, azt a pilótának kell tudnia. Olyan hosszú pályát rögtönöznek neki, amennyit csak tudnak, látnia kell majd a tüzeket.

- Azt kérdezi, miért nem ide hozzuk le?

Szikszai kinézett a torony ablakán. Az átkerülés előttihez képest alaposan kibővítették az esztergomi repülőteret, de nem csak azért nem jöhetett szóba, mert ennél nagyobb dobra nem is verhették volna a dolgot. A kifutópálya füves, rövid és a léghajók miatt tele van csupa olyan dologgal, amiknek nagyon nem hiányzik, hogy egy sugárhajtású monstrum essen rájuk. Kezdetnek ott van a hidrogénfejlesztő-állomás, amit nem tudnak olyan gyorsan odébb reptetni, mint a léghajóikat.

- Zárja rövidre a témát és húzzanak a megadott irányba! A többi dologról a századossal konzultáljanak!

A százados a hirtelen előkerített második legtapasztaltabb ancsapilóta volt, a legtapasztaltabb épp Albert különmegbízottjával repült a kivilágított rét felé, hogy a Szpídbörd hamarosan a porban hagyja őket. Az átkerülés előtti nagygépekhez semmit sem értett, a szükségreptérnek használt rétekhez kicsit többet, de még mindig ez volt a legtöbb, amivel szolgálni tudtak.

- Aki tud, imádkozzon mindenhez, ami csak eszébe jut – mormolta Szikszai és átadta a terepet. Visszaült a térkép mellé és próbálta kizárni a Szpídbörddel folytatott nem túl emelkedett társalgást a szomszéd helyiségből. Hiába próbáltak a lehető legközelebbi, még rejtve tartható helyszínt találni, a sürgősen beavatkozni tudó egészségügyi egységek nagyon messze voltak, a megtörők felcserei meg az emancipátorokhoz tartozó körzeti orvoson kívül gyakorlatilag semmi nem volt. Két teherautó már elkezdett begyűjteni egy balesetnél használható szakorvosokat Esztergomból és a másik Ancsát meg két léghajót már fel is készítettek, hogy elindítsák, de lehet, hogy már akkor is elkéstek volna, ha félúton járnának. Ott van még az a két orvos az első Ancsán, jutott még Szikszai eszébe.

- Uram, sikerült végre elérnünk az emancipátorokat! - jelentette a segédtisztje.

- Kérem – nyújtotta a kezét Szikszai. Az emancipátorokat sem tartotta valami sokra, de biztos volt benne, hogy odaérve sokat dobnak majd az ómagyar erők értelmi szintjén. A legendás emi-megtörő barátságot persze nem fogja erősíteni az, hogy az egész megtörő századot rögtön az emancipátorok rangidőse alá rendelik, de a megtörők már ennél komolyabb traumákat is kihordtak lábon.

- Szpídbördöt mindjárt elveszítjük – jelentette a rádiós, majd zavartan hozzátette: - A rádiókapcsolatot, úgy értem.

- Legyünk optimisták – bólintott Szikszai, majd jelentkeztette az emancipátorok ügyeletesét.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2413065496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása