- Herman, meséltem már, hogy egyszer Capuaban láttam egy kártyajóst?

- Még nem – a római szeme résnyire szűkültek és a pupillái kitágultak, ez nagyon nem tetszett Hermannak.

- Egy ostoba görög volt, rézzel szegett fára festett kártyákból jósolt a szerelemről és a vagyonról azoknak, akik hittek neki. Persze nem tudhatom, lehet, hogy tényleg megáldották az istenek. Bár úgy hallom, ti csak egy istent tiszteltek.

- Attól függ, mi ómagyarok általában csak egyet, de a germánok közül sokan hódolnak Wotannak és társainak.

Herman élt a gyanúperrel, hogy a római istenek közül Fortunának lesz kiemelt szerepe a következőkben. Noha a római mitológiát ostoba babonaságnak tartotta Valgus szerencséje mellett mégsem lehetett elmenni.

- Mindegy. Ami a lényeg, hogy talán engem is megajándékoztak az istenek a jövőbe látás képességével. Legalábbis ez a Tell Vilmos nevű istenetek azt súgja nekem, hogy hamarosan hat denarius üti a markomat. Szóval azt mondom snapszer.

Valgus akkurátus mozdulattal kihúzta a makk tizest a pakli aljából, amit Herman már szinte a sajátjának érzett az alsó birtokában, és lapjával lefelé a csomagra helyezte.

- Szóval egy negyvennel indítanék.

Herman magában átkokat szórt Bakos István, vagy Imre a fene se tudja, a Fortuna Nyomda és Játékkártyagyár alapítójára és arra a barom hivatalnokra, akik elterjesztették a játékot a Földközi-tenger térségében. Óh a rómaiak nem érzik a dolgot, az ő játékuk a kocka, simacsiga lesz, nyugtatta meg Héraklész játszotok egy kicsit, amíg leellenőrzöm a számításokat, legalább nyersz egy kicsit. Az kicsi nyeremény eddig mínusz hetven denarius volt, egy havi zsoldja… mert a rómaiak nem tudnak játszani, lehet, hogy a rómaiak nem tudnak játszani, de hogy Valgusnak piszok szerencséje volt az is biztos. Mert miért ne kapna egy ász és egy negyvenet kézbe, miközben a tízes alul figyel. És természetesen nincs nála a zöld ász amikor kellene, tök ász az bezzeg van, de hát az nem jó semmire. Fulladjon meg ott ahol van Valgus és Bakos István (vagy Imre is). Ja meg még…

- Héraklész, mi tart ennyi ideig?

- Jó munkához idő kell főnök.

- Pláne a lassúhoz, van már valami eredmény?

- Egyelőre semmi.

- Mit jelent az, hogy semmi?

- Azt, hogy még nem végeztem, fel kell vezetni a térképre az adatokat, aztán elemezni, és…

- Vagyis nem leszünk gazdagok az Átkerülés titkának megfejtőiként?

- Ezt nem mondtam…

- Herman, Héraklész, bocs hogy közbeszólok, és tényleg rendkívül ellenemre van, hogy szegényeket és gyengéket fosszak ki, de valaki ennél az asztalnál tartozik hat dénárral.

- Héraklész, parancsba adjam, hogy most azonnal jelenj meg az asztalnál és kártyázz?

- Igyekszem.

- Legalább valami jó kifogást mondanál, bakker.

Herman az erszényért nyúlt, hogy újabb hat dénárt halásszon elő, amikor a kunyhó sarkában megszólalt a rádió.

- Ez meg micsoda? – kérdezte meglepetten Valgus

- A kifogás – válaszolt Herman, a római utász ugyan tudta mi az a rádió, de még sohasem hallotta a vészcsatorna hívójelét – Most meg kérnélek a kunyhó elhagyására.

- Merthogy?

- Merthogy ez a jelzés a bizalmas üzeneteket előhívója és csak beavatottak vagy halottak tartózkodhatnak itt – szólalt meg Héraklész.

- Hidd el, kedvelünk téged Valgus, ezért nem szívesen ölnénk meg. – tette hozzá Herman.

- Ez valami vicc ugye?

- Nem, tényleg bírlak, noha egy mákosköcsög vagy a kártyában. Az üzenet azonban valóban bizalmas.

- Értem, akkor további szép napot.

Másodpercekkel a római távozása után Héraklész leadta a „Figyelek” jelzést. Herman közben a poggyászt túrta Rejtő Jenő Három testőr Afrikában című könyve után, amelyik a kódkönyv szerepét látta el. A kódolás első hallásra komplexnek tűnt pedig nem volt az, a központ számhármasokat adott le, amelyek a könyvbeli oldalszámot, sorszámot és szószámot jelezték. Az ember a szavak első betűjét összeolvasta, aztán kapott belőle egy értelmes ómangol nyelvű szöveget, amit már csak le kellett fordítani és kész is volt. Aki nem tudta, hogy melyik könyv kell a megfejtéshez vagy nem tudott inglisül az semmit sem értett az üzenetből. A római affér után, amikor a Szávánál zsákmányolt rádión lehallgatták az ómagyar követséget a minisztériumok reagáltak. Mert bármennyire is valószínűtlennek tűnt, de megfelelő álruhában akár a makedón király, a római konzul vagy éppen Karthágó trónörököse is bejuthatott egy inglis tanfolyamra. Vagyis a valódi biztonságot a kódkönyv jelentette, amelyik a rádiósoknak véletlenszerűen kiosztott könyvek egyikét jelentette, ezúttal Rejtőt.

- Hatvankettő, nyolc, öt. Kilencvenhárom, húsz, kilenc…

- És mindez mit jelent? – Hermannak éppen elég gondja volt a latin nyelv elsajátításával az ómangolra egy perce sem maradt volna… még akkor sem, ha valaki külön tanítani szerette volna

- Kurva nagy bajt azt hiszem.

- Részletesebben?

- Felfegyverzett csőcselék támadta meg a Szenátus épületét, a lictorok minimum húsz embert megöltek.

- Majd helyreáll a rend, van aki csak abból ért, ha pofán verik.

- Ez tegnap volt, este megöltek egy szenátort elszabadult a pokol Rómában.

***

A négy ránc nem akart eltűnni Varro homlokáról. Igaz sem a térkép, sem a vezérkarának tagjai nem kecsegtették semmi jóval.

- Be vagyunk ide zárva legátus, Fabius uralja a völgyet és bárhol megállíthat minket.

- Ha a csapatok tényleg hozzád hűek.

- Ez nem kérdés Iunius, Lugdunum után feltétlenül megbíznak bennem.

- De akkor is csak egy légió legátus, és köztünk és Massilia között ott van Fabius négy légiója és a massiliaiak maguk.

- Őket esetleg? – reménykedett Varro – Elvégre nem az ő harcuk.

- Felejtsd el legátus, Loikatorz Ibericus…

- Fabius.

- Igazad van legátus, szóval Loikatorz Fabius bábja, ő választotta ki a Gall Kakasok élére, ő tanította mindenre. Nem fog ellene fordulni.

- Köszönöm Cornelius, bár derűsebb információkat mondhattál volna.

- A völgy bejáratát esetleg megerősíthetnénk, ha az emberek hűségesek, akkor akár tízszeres túlerőt is visszaverhetnek. És ki tudja talán az ómagyarok mellénk állnak, akkor pedig…

- Hű barát vagy Valgus, de az embereid? Készek lennének Róma ellen harcolni? Mert, ha a mieink veszítenek a városban, akkor úgymond a Köztársaság ellenségeivé válunk.

- Vagyis?

- Vagyis bíznunk kell az embereinkben, az igazságunkban és az istenekben… és Valgus, kezdjetek hozzá, ahhoz a sánchoz!