Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

A Galliai-háború 13.

2017.11.29. 08:30 | bz249 | Szólj hozzá!

Herman végigtekintett a völgyben folyó sármunkákon. A szó a térképész találmánya volt, de kétségkívül ült, az elmúlt hónap talán még a télnél is rosszabb feltételeket teremtett az építkezésre. Nappal pluszban volt a hőmérséklet éjjel mínuszban, a felszínről már elolvadt a hó, de az altalaj még nem engedett fel teljesen, miközben a Rhône szintje megállíthatatlanul emelkedett. A végeredmény egy rendkívül finom szemcsés és „kellemesen hűvös” iszap lett, amelyik gyakorlatilag lehetetlenné tett bármilyen emberi tevékenységet. A munkára azonban szükség volt, még így is nyolc légiós kellett eltemetni olyan események miatt, amelyet a bűnügyi szaknyelv az „italozás közben szóváltásba keveredtek, majd dulakodni kezdtek” kifejezéssel ír le. Épít vagy ront, de nem henyél, az emancipációs kézikönyv hatodik fejezetének címét erről az ősi bölcsességről vették. A fejezet meglepő módon arról szólt, hogy valakit vagy bevonnak az emancipációs munkába és ekkor pozitív szinergiák alakulnak ki, vagy pedig a magasabb életszínvonal jelentette extra szabadidőt Ómagyarország ellenes tevékenységek folytatására fogják felhasználni. Herman szélsőségesnek tartotta ezt az álláspontot, azonban kénytelen volt elismerni, hogy az AntiAlkoholizmus Bizottság jelentése nem áll szöges ellentétben a valósággal és legalábbis a germánok között tényleg sok alkoholista van (és a kelták közül állítólag még többen váltak szenvedélybeteggé). Márpedig az államtitkár sógora szerint az alkoholizmus az egyike az Ómagyarország ellenes tevékenységeknek. Márha azzal egy emancipált, vagy emancipálandó egyén foglalkozik főállásban.

Meg persze az is tény, hogy a sáros és hullafáradt légiósnak sokkal kevesebb levezetendő energiája marad. Ráadásul mostanra már a legtufább közkatonának is kezdett derengeni a szituáció, korábban Héraklész javasolta, hogy ne osszák meg a rómaiakkal az adások eredményeit. Azonban egyrészről valahogy így is értesültek az eseményekről, másrészről az ómagyarok éppenhogy kommunikációs részlegként csatlakoztak a légióhoz, tehát a titkolózás csak még vadabb pletykák számára adott volna táptalajt.

Nem mintha, ha a valóság ne lett volna eléggé komor. Ahogy korábban mondta a rádiósnak, Fabius a leghatékonyabb megoldást fogja választani, a kiéheztetést. Megerősítette Lyont, névleg természetesen a gallok ellen, merthát a totálisan szétvert helyi gall hadsereg olyan komoly fenyegetést jelentett. De rendben az északi részt ellátó depót érdemes megerősíteni, mert az ördög viszonylag sokáig bírja ébren. Ez teljesen oké.

A készletek azonban nem igazán jöttek. A lyoni főnök szerint az utak sártengerré változtak, a folyó árad és különben sincs elég lova és szekere. Ráadásul az erdő tele van veszedelmes barbár portyázókkal szóval, ha lenne elég szekere, akkor sem tudna kíséretet adni melléjük, anélkül pedig nem teszi kockára a kevés járművet. Úgyhogy légiósok vadásszanak és horgásszanak, úgyis rengeteg idejük van, és állítólag halban-vadban bővelkedik a vidék. Ha pontról pontra kellene végigmenni a listán, akkor egy szót nem szólhatna. Azonban figyelembe véve a politikai helyzetet, nem kell egy stratégiai zseni, hogy összerakja a kirakós játékot. Még akkor is, ha történetesen a tábornok a színtiszta igazat mondta, az igazság tulajdonképpen mindegy is. Az a lényeg, hogy mit válthat ki a valószínűség.

És ennek a tetejébe az ő szerepük…

- Herman, ezek a víztározók, biztos vagy benne, hogy érnek valamit? Mert elég sziszifuszi munkának látszik.

… na igen belefolyni egy esetleges római polgárháborúba, Herman már kisgyerekkorától erről álmodott. Najó valójában nem, bár egyszer olvasott egy könyvet Iulius Caesarról és Kleopátráról azalapján érdekesnek tűnt egy ilyen római polgárháború. Persze a könyvben Caesar nem víztározókat ásatott és karókat döngölt bele az iszapba. A hírek alapján persze a Városban. Furcsa, Herman számára a nagybetűs Város Liptószentmiklóst jelentette… noha a konvenció alapján csak Róma vagy Esztergom jöhetett volna szóba a tulajdonnévi Városként... Na szóval Rómában aztán tényleg nem volt megállás. No persze tízezernyi ideges római katonával körülvéve annyira nem is tűntek vonzónak a latinok belső ügyei.

- Az az igazság Valgus, hogy Héraklész a térképészünk. Szerintem ezek a víztározók hülyeségek, ha Ibericus mindenképpen harcolni akarna…

- Úgy érted a gallok.

- Ja igen, de ugye Ibericus teljesen kiismerte a barbárok harcmodorát.

- Természetesen igen.

- Vagyis, ha Ibericus gondolkodásmódról beszélek, akkor olyan, mintha a gallok gondolkodásmódjáról beszélnék igaz?

- Igen a Diskurzusokban egy Caedmon nevű gall hadúr játszotta a legátus szerepét, vagyis Ibericust tekinthetjük tiszteletbeli gallnak.

Na igen, még csak az hiányzott volna, hogy Ómagyarország oldalt válasszon a kirobbanni készülő polgárháborúban. Ez természetesen minden szabálynak ellent mondott volna. Ómagyarország célja az egyensúly kialakítása, márpedig ahhoz egy erős, de kezelhető Róma kell. A gallok ellen azonban szabad volt védekezni, vagyis Herman és Héraklész nyugodtan adhatott erődítéstani tanácsokat a rómaiaknak, feltéve, hogy egyébként nem követnek el időszennyezést. Valgus szerint a közkatonákat megnyugtatná, ha az ómagyarokat a maguk oldalán tudnák. Ígyhát a hegyivadász és a térképész katonai tanácsadói funkcióba helyezte magát és ötleteket adott a rómaiaknak. Herman valamilyen szinten kénytelen volt elismerni Robi zsenialitását. Ezek a víztározók éppen az értelmesnek látszó haszontalanságok sorába tartoztak volna nyáron. Amikor száraz a talaj, akkor rengeteg eredménytelen, de hasznosnak látszó munkát lehetett volna eltölteni a vízi védművek kialakításával. És első gondolatra milyen jónak látszik az ötlet, a rengeteg vízből félreteszünk egy kicsit arra az időre, amikor az ellenség támadni fog. Márpedig támadni egyetlen helyen lehetett a Rhône-áttörésénél. Amelyik simán elárasztható némi extra vízzel.

- Ugyanakkor akár a hegyeken is átszivároghatnának és akkor…

- A gallok pajzsfal alakzatban harcolnak.

- Mindenki pajzsfal alakzatban harcol Valgus!

- Mindenki kivéve a rómaiakat és az ómagyarokat. Persze még a római katonák is szeretik az alakzatokat… vagyis még egy római hadsereg sem használna beszivárgó taktikát. Pláne nem a gallok, akik ugye az ellenségeink itt.

- A Kárpátoktól északra élő germánok szerették a rajtaütéseket. Állítólag a kelták, akik nagyjából ugyanazok, mint ezek a gallok is gyakran alkalmaztak ilyen taktikát.

- De nem egy egész légió ellen. Pláne nem egy megerősített tábor megtámadása céljából. Mégha egy Ibericushoz hasonló zseniális hadvezér vezetné őket, akkor is csak egyetlen lehetőségük lenne, a közvetlen támadás a völgy bejáratánál.

Már leszámítva a kiéheztetést, tette hozzá Herman magában. Minél többet gondolt erre annál kellemetlenebbnek hatott. Inkább az árokásás irányítására kellene koncentrálnia.

 

***

 

- Szárad.

- Már három napja, viszont Lyontól ideáig nem kis utat kell megtenni.

A tavaszi esők kellemetlenek voltak. Herman soha nem értette miként, de az ilyen esőket sokkal hidegebbnek érezte a hónál, ami pedig ugye fagyott vízből áll. Nyilván a mennyiséggel függhetett össze, vagy a levegővel, a havazáskor talán már előre érzéketlenné vált a bőre és a hó hidege semmit sem számított. Most viszont mégis sajnálta, hogy elmúltak. Amíg sár volt, addig a lyoni prefektus kifogásai szilárd, illetve hát éppen hogy ingoványos alapon álltak. A kifogás pedig reményt jelentett, ostoba egy reményt, de a semminél többet.

A helyzetük materiális szempontból közel sem volt aggasztó, még hetekre elegendő élelemmel bírtak és végső soron a gallok tartalékait is megdézsmálhatják, ha arra kerülne a sor. Varro több tervet is kidolgozott, és amennyit az egyre javuló, de azért még mindig nem elégséges latinjával valamint Valgus és Robi magyarázata segítségével megértett ezek jó tervek voltak. Egy fegyelmezett, erős hadsereg az idők végezetéig kitarthat itt Genfi-tó mellett. Csakhogy éppen ezzel akadt némi gond, a hadseregek ugyanis általában nem úgy szoktak megbukni, hogy az utolsó emberig lemészárolják őket. Általában az egyik fél morálja megtörik, és a másik megnyeri a csatát vagy a háborút. A sokk-stratégia az egész megtörő fegyvernem alapja, de a megtörő jellegű műveletekben részt vevő egyéb csapattestek is alaposan kitanulták az alkalmazását.

A sokk-stratégia persze csak az egyik lehetséges módszer a morál szétzúzására. Egy másik lehetőség az egyszerű várakozás. A római hadsereg, bár a legközelebb állt hozzá, mégsem volt hadsereg az ómagyar értelemben. Persze lelkes hazafiak, ha arról van szó. Utoljára Pürrhosz ellen volt róla szó. Itt egyszerű római polgárok, akik az otthoni megélhetésüket elcserélték a zsákmány ígéretére. Márpedig itt a tó partján maximum halat és tűzifát lehetett zsákmányolni.

- Ha hinni lehet a rádiónak, hamarosan béke lesz. Az ómagyar repülőktől biztosan összeszarták magukat.

A kimberek mindenesetre nem fosták le a bokájukat. Herman második szolgálati évében indították meg a „Drezda-hadműveletet”, amelyik a szarmaták elleni sikeres légi hadjárat tapasztalatain alapult. Az északi felderítőknek a légitámadásokról eredményeit kellett felmérniük, így Herman egészen közelről figyelhette az eseményeket. Látványos és zajos volt. A három gépből álló alakzatok, ahogy elhúztak a város felett, az ellenséges területen robbanó bombák és a magasba szökő füstoszlopok, mint egy régi mozifilmben.

Tizenkétezer kiló bombát szórtak le, a zászlóalj több éves lőszerfelhasználását. Többet, mint a szarmaták elleni hadjáratban. Csakhogy a szarmaták nomád állattenyésztők voltak és a füves sztyeppén vándoroltak. Ami egy fokkal kevesebb fedezéket nyújt a géppuskatűz ellen. Plusz a jószágban is könnyebb kárt tenni egyetlen jól eltalált lövéssel, mint az „árpatáblában”, ha szabad ezt az eufemizmust használni a kimberek primitív erdei irtásaira.

Az egész légi háború csalódás volt. Ha el is találtak nagy néha egy hosszúházat vagy egy disznóólat akkor is alig voltak a támadásnak áldozatai. A gépek motorját percekkel előbb meghallották és bemenekültek az erdőbe. Természetesen féltek a masináktól, azonban amint kiismerték őket többé nem rettegtek, a légierő persze kötötte az ebet a karóhoz és újabbnál újabb statisztikákkal igazolták az eredményességüket. Aztán az egyik pilóta a ködben szétcsapta a vasmadarat a Kriván oldalán, mire a gépeket kivonták. Hirtelen sokkal rosszabb ötletnek tűnt a változékony időjárású Tátrában röpdösni, mint előtte. Ha minden igaz újra lovasokat géppuskáznak valahol.

- Elképzelhető – felelte Herman.

Minek lombozza le a fiút, volt elég baja enélkül is.

- Biztosan béke lesz, az Isztriai-válság miatt nem mernének újat húzni velünk. Márpedig Ómagyarország elkötelezett a Róma békéje mellett.

- Amennyire tudom az isztriai összeröffenést hivatalosan elveszítettük.

Herman belemerült a hivatalos anyagokba, volt ideje, most hogy csak várakoztak. A rómaiak szentül meg voltak győződve, vagy legalábbis egy nem elhanyagolható részük, hogy megnyertek egy Ómagyarország elleni háborút és a „hadisarc” idézőjel nélküli hadisarc volt. Sőt még egy szenátort is adott Isztriai kerület, hogy Gaius Maximus Vitellus járt-e már a félszigeten, és ha igen mit szóltak hozzá az ott élő „római polgárok” arról sajnos nem szólt az érdekes iromány.

- Katonák! – robbant be Valgus a sátorba – Római katonák közelednek az úton!

 

***

 

- Szep erőd Varro legátus! Látom alaposan felkészült az ellenség fogadására.

Longinus lovasparancsnok erősen megnyomta az ellenség szót, Varro legszívesebben kiköpött volna. A patrícius éppen azon a határon belül maradt, hogy még nem sértette meg őt, azonban mindketten értették a mondatot.

- Megtettük, ami tőlünk telt.

- Az ellenség kapcsán valóban. De mi a helyzet a honfitársaink ügyében?

- Nem teljesen értem mit szeretnél mondani Longinus.

Na igen, egy patrícius máshogy fogalmazott volna. Görög módra addig tekerte volna a beszéd fonalát, hogy a végén még Longinus tűnt volna hülyének.

- Nézd a köpönyegem, csupa sár! – valóban kissé megbarnult a vörös szövet – Marsra! Csoda, hogy nem süllyedtünk el abban az útnak csúfolt mocsárban. A szekerek viszont bizonyosan el fognak. Legátus a Köztársaság hatalmának alapjai a jól karban tartott utak. Az ehhez hasonló erődített helyek hasznosak, de az utak létfontosságúak.

Hülye pöcs, gondolta Varro.

- Ezek Fabius legátus parancsai?

- Hogy Ibericus – vajon Gaius Terentius Varro-t is Gallicusnak fogják majd egyszer hívni? – mit gondol az egy dolog. A józan ész diktálja, hogy jó útjaink legyenek. Mi nem barbár gallok, hanem rómaiak vagyunk. Másrészről a légiók éhen halnak, ha nem kapnak elég ellátmányt. Gondolom te is tapasztaltad, hogy milyen az, ha szűkösek a készletek.

De még mennyire, gondolta Varro, de aztán eszébe jutott a korábbi meggondolatlansága. Ki tudja, mire akar ez a jó családból származó mérgeskígyó kilyukadni.

- Egyelőre rendben vagyunk. Jó beosztással sokáig kitartanak a készletek, ráadásul élelemből bőven akad a környéken, meghát a gallok is segítőkészek, ha noszogatják őket egy kicsit.

- Akárhogyis út az kell. Rendes szilárd kőburkolattal.

- Amint lehetőségem lesz hozzáfogok. Viszont Longinus, továbbra is fúrja az oldalamat, hogy minek köszönhetem, hogy te és száz bátor lovasod felkeresett itt az úttalan utakon át megközelíthető vadonban.

- Gondolom az ómagyaroktól már értesültél azokról a sajnálatos történésekről, melyek hőn szeretett Rómánkban estek meg.

- Néhányról.

- És arról, hogy a pártok megállapodtak?

Megállapodtak volna? Ez vajon jó vagy rossz hírt jelent? Longinus és a fegyveresei talán azért jöttek volna, hogy felajánlják a tőrt. Varro plebejus volt, ez a hólyag egyszerűen lecsapná a fejét, de biztosan nem bájologna vele, hacsak… ezek szerint jó hírek.

- Folytasd kérlek! – Varro a lehetősegeihez mérten igyekezett szenvtelen arcot vágni

- Nem akartuk nagy dobra verni és közzétenni a rádión, nos szóval a megállapodás részeként a galliai sereget két részre osztják egy délire Ibericus parancsnoksága alatt és egy északira, amelyet te vezetsz Varro legátus.

Iuppiter pöcsére. Gaius Terentius Gallicus Varro. Hát meglesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9513340079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása