Legfeljebb húsz kilométert tehettek meg, talán még kevesebbet, a nagy részét ráadásul girbegurba vadcsapásokat követve. Vagyis légvonalban még szánalmasabb volt az eredmény. Viszont végre védve voltak, az egyelőre fiktív, germán lovasságtól és magától a főseregtől is. Másrészről persze csupán negyvenheten voltak. Ideértve a hordágyon fekvő és még mindig kába térképészt is, akinek a harcban legfeljebb lövedékként lehetett volna hasznát venni. Úgyhogy, ha a Vogézek erdei ellenséges szándékú gallokat rejtettek, akkor még komoly csapdára sem volt szükség a kicsiny csapat ellen. Mégis a hegység jelentette az egyetlen esélyt. A germán horda, melynek létszámát valahová húsz- és kétszázezer közé becsülték, számára az egyetlen járható utat a Vogézek és az Eifel hegység közötti relatíve sík vidék alkotta. Ha pedig a vezérük képzett harcos volt, és figyelembe véve a civilizáció ezen fokán álló népekre jellemző meritokratikus katonai kiválasztási rendszert, ez jogos felvetésnek tűnt, alighanem felderítőket fog kiküldeni a feltételezett haladási irányba. Közvetlenül azután, hogy kijózanodtak. Egy ilyen húsz-harminc lovasból álló egység ellen pedig a maroknyi légiós számára a harc, legalábbis kétes kimenetelűnek tűnt.

- Na?

- Severus szerint túl fogja élni.

Mutatott Valgus egy ráncos képű katonára, aki, mint Herman megtudta, már Gallia Cisalpina meghódításakor is seregben szolgált. Nem volt ugyan „orvos”, nem mintha egy római orvos olyan sok mindent tehetett volna, de azért látott már elég sebesültet. Másrészről simán hazudhatott is. De, amennyire Herman meg tudta ítélni, a térképész egyetlen életfontosságú szerve sem sérült meg. Szerencséje volt a tábort, fiatal, tapasztalatlan és rosszul felszerelt harcosok támadták meg. A furkósbot ugyan csúnyán összezúzta a vállizületet, és a fejre mért ütés a sisak ellenére is kemény lehetett, merthogy Héraklész a csata óta nem tért magához… de élt. Egy kard vagy egy balta egy az egyben levágta volna karját és öt percen belül elvérzik. Persze ha nem ezek a gyengén felszerelt segédcsapatok ütnek rajta a táboron, akkor mind halottak lennének.

A csata előrehaladtával Messalla tábornok minden tartalékot bevetett, a járőrökre többé nem volt szükség, a gallok nem menekülhettek el. A négy római táborban csupán a sereget kísérő ilyen-olyan mesteremberek és természetesen a „mesterasszonyok”, a sebesültek és egy maroknyi katona maradt. Utóbbiak egyfajta rendészi szerepkörben. A táborokat összekötő utakon gyakorlatilag senki. A germán derékhad egészen az utolsó pillanatig rejtve maradt, és amikor északnyugati irányból belerobbant a római hadseregbe a légiók hadrendje összeomlott. Nem csoda, a Heulfryn ellen küldött csapatokat nagyrészt frissen toborzottak alkották, többen a márciusi zavargások után elfogadott hitelestörvény után csatlakoztak a sereghez. A légiók maradványa egy rendezetlenül menekülő masszává változott. Legalábbis, aszerint, amit Herman a maga alapszintűre felfejlődött latinjával megértett a Lucius nevű katona beszámolójából.

A germán főerővel párhuzamosan a segédhadak átkarolták a csatateret, hogy felszámolják a táborokat és levadásszák a menekülőket. Nem volt valami kifinomult haditerv, de a sikert nem kell megmagyarázni. A germánok és Heulfryn galljai kvázi totális győzelmet arattak. Illetve totális győzelmet arattak, ez a negyvenhét túlélő és a Lugdunum felé vánszorgó hasonló létszámú, csak még leharcoltabb csapat csupán annyit jelentett, hogy pl. ő Kovács Herman hadnagy nem szenvedett totális vereséget, mert, egyelőre legalábbis élt.

- Viszont…

- Viszont?

- Az a nagy helyzet, hogy ez a hegység önmagában is elég problémát jelent. Egy magatehetetlen sebesült nélkül is. Megértem, hogy az ómagyarok senkit sem hagynak hátra.

- Nem Valgus, nem érted meg. Én vagyok ennek a Galliába küldött ómagyar katonák vezetője. Vagyis, ha Takács Héraklész Róbert elesik az az én felelősségem. De kérdezek valamit. Ha Messalla tábornok itt állna, mi lenne az első dolga?

- Úgyérted, ha túléli a csatát?

- Pontosan.

- Gondolom, a gyomrába döfné a kardját, hogy megvédje a családját a szégyentől.

Herman egyetértően bólintott.

- Ha nem mentem meg, vagy legalább nem teszek meg minden tőlem telhetőt a térképész megmentéséért akkor hadbíróság elé állítanak, és alkalmatlanként kidobhatnak a seregből. Másrészről, hogyha egy római tiszt példátlan bátorságot tanúsítva megmenti egy ómagyar katona életét… gondolom sejted, hogy ez semmiképpen sem okoz hátrányt a római tisztnek.

- Feltéve, hogy időben elérjük Varro seregét. – morfondírozott Valgus.

- El fogjuk, a germánoknak semmi okuk sietni, szétverték az egyetlen valamirevaló hadsereget kétszáz kilométeres körzetben.

- Legyen hát.

Még egy napot nyert. Feltéve, hogy a vén Lucius Severusnak igaza volt és a térképész túléli. De túl fogja élni, mert úgy kell lennie és kész!