Az új részek indulásáig némi háttéranyag, ezúttal a sport területéröl, ismerjük meg a Római Köztársaság labdarúgóéletét

Caius Fabius Licinus konzul az első római polgárok között volt, aki focimeccset láthatott. Méghozzá az ÓLB I. Áu. 19-es döntőjét, Albert elnök vendégekén. Licinus rögvest a futball nagy rajongója lett és hazatérve rögtön hozzá fogott a sport terjesztéséhez. Áu. 21-ben pedig létre hozta az első „fossi” klubbot a Peddem Clava de Gloria Jupiteris-t (FC Jupiter Diadala), ismertebb nevükön a Capitóliumiakat.

Bár jelentős haladást ért el, például létrehozta a Peddem Repreasetanta di Roma-t (A római futball képviselői), ami lényegében a római futball szövetségnek fogható fel, de már nem érhette meg, hogy Áu. 36.-ban létrehozzák az első állandó római futball versenyt a Militum Consulari-t (Konzuli kupa). A szervezés legnagyobb nehézsége, az volt, hogy Licinus egy egész Itáliára kiterjedő az ÓLB-t idéző versenyt szervezett volna. Halála után viszont felszabadult a PRR vezetése a nyomás alól és egy új, római mintájú versenyt szerveztek.

A Militum Consulari (Ómagyarországon ismertebb nevén a római liga) minden évben folyamatosan folyik le. A csapatok indulását a PRR engedélyezi, de lényegében az egyetlen kizáró ok az, ha a csapat túl messze lakik Rómától és nem tudják megoldani a városba költözést. A csapatok bármikor kihívhatják egymást egy mérkőzésre (bár ezt jelezniük kell a PRR felé), amit egy a PRR delegál bíró vezet le. A vesztes csapat kiesett a Kupából az adott évre, míg a győztes hamarosan újabb kihívó után nézett. Így játszanak egymással a csapatok egyészen addig, amíg csak egy nem maradt. Egy csapat sem utasíthat vissza két meccs között egy kihívásnál többet, így garantálva, hogy mindenki nagyából ugyan annyi mecset játszón.

Különbség a Római futball és az Ómagyar között

Ugyan a rómaiak átvették az ómagyar futball szabályokat, de az ómagyar hagyományokat már nem igazán. Az ómagyar futball labdarúgás hamar kettészakadt két tengely mentén is. Ez a profi-amatőr és az átkerült-anti ellentét, azonban ezek nem voltak hatással a római focira. Míg a profi-amatőr szemben állás inkább a csapatok szerveződésének lényegét vitatta, addig az átkerült-anti sokkal inkább a játékstílusról szólt. Az átkerült csapatok (Tatabánya FC, Dorog FC, …, de még olyan csapatok is mint a Nagymarosi Matrózok) amatőr foci hagyományokra épültek és bár ezt később elhagyták, de a hatás már ott volt, az átkerült csapatok játéka gyors, és technikás, kevéssé agresszív. Az anti csapatok (Fiumei Vitorlások SE, Sziszek FC, …) viszont sokkal inkább hajlandóak erőfocit játszani, keményen védekeznek és támadnak, valamint támadóbb szelleműek, még ha a bírók ezt sokszor lapokkal honorálják.

Rómában ezek a hatások nem jelentkeztek, az ottani foci sokkal véresebb és kegyetlenebb, mint az ómagyar. Piros lapok csak a legsúlyosabb sérüléseknél kerülnek elő, sárga viszont majdhogynem sohasem. Ezt az Ómagyar Nagykövetség csapata is tapasztalhatta, amikor Áu. 39-ben indult a római ligában. A csapat az első meccsen 10-1 es vereséget szenvedett a középmezőnybe tartozó Clava Septimus Aurelis Campus Martiuse-tól (Mars mezei Septimus Aurelius Csapata), mindemellett négyen eltörték a lábukat, kettő embernek pedig kiütötték a fogát. Ezek után ómagyar csapat nem játszott rómaival, egészen Áu. 47-ig amikor Esztergomban játszott egymással barátságos meccset az ómagyar és a római bajnok (Sziszek FC-Peddem Clava Filii Lupus (Farkas Fiai FC; palatinusiak) 2-2).

Peddem Repreasetanta di Roma

A Peddem Repreasetanta di Roma (A római futball képviselői), röviden PRR a római "labdarúgó szövetségnek" felel meg. Áu. 31-es létrehozása óta a Róma városában működő labdarúgó "csapatokat" képviseli, az ő érdekeiket védik

Bár a "fossi-t" már közel egy évtizede űzték Rómában, de egészen 31-ig csak egyéni meccsek, vagy 4-8 csapatos amatőr versenyek zajlottak le. Caius Fabius Licinus egykori konzul azonban elkötelezett volt, hogy létrehoz egy nagy, az ÓLB I.-hez hasonló labdarúgó versenyt, ennek szervezésére hívta életre a PRR-t. Az első PRR gyűlésre az összes Rómában működő labdarúgó csapat egy képviselőjét meghívta (ez körülbelül 40 főt jelenTett). Azonban egy új szervezet létrehozása sem tette lehetővé Licinius álmának beteljesülését, a vidéki csapatok nem is reagáltak a megkereséseire és a PRR nem engedelmeskedett az akaratának. Különösen sokan szidták Liciniust, egy ómagyar bíró Naulobatus Gusztáv felbérléséért. Bár az alapító ettől azt várta el, hogy az új bíró megfegyelmezi a sokszor kegyetlenné váló játékosokat, de ehelyett a második általa vezetett meccs után félholtra verve szállították az ómagyar nagykövetséghez.

Áu. 36 óta a PRR-be minden az az évben a Militum Consulariban induló csapat egy főt delegálhat, aki a csapatot képviseli. A PRR minden döntése a képviselők hozzák meg többségi szavazás útján, az üléseket pedig az előző évi bajnok csapat képviselője vezeti. A PRR viszonylag ritkán ül össze (évente két-három alkalommal), általában jól meghatározott céllal (pl. kiírni az új versenyt, a díjak megbeszélése, egy csapat megbüntetése, stb...) ez garantálja a szervezet minél hatékonyabb működését.