ÓmL Istennyila léghajó, Isztria felett

- …és az a rohadt medve majdnem kitépte az összes létező belső szervem.

- Biztos te kerested a bajt, engem még soha nem támadott meg semmi az erdőben. De ha mégis, akkor meg le tudtam lőni. Nyomi emi vagy hallod. Kelta csajokat kellene presztrálnod, ha ennyire nem megy a munka.

- Ja, azt kellene – nyugtázta Szerémi törzsőrmester, a barátainak csak Kolos.

Vajon mi lehet azzal a Katával? Mondjuk így, hogy már nem az apja volt a helyi góré, egy kicsit más színben tűnt fel a megállapodás ötlete. A helyi góré vejének lenni és fontoskodva mászkálni az menőbb munka, mint a mindig gyanús ex helyi góré vejének.

- De ez az evekszezés se rossz. Itt aztán nem fognak minket antik vagy medvék kergetni.

Kócos, vagy Kóczián szakaszvezető, aki nem mellesleg kopaszabb volt Szardínia királyánál láthatóan remekül érezte magát.

- Meg annál is jobb, mint ami Esztergomban megy. A fasse tudja, hogy ott ki az ellenség. Itt ezen a gyakorlaton tiszta sor, a zöldek jók, a pirosak rosszak.

- Nem mintha számítana, mert evekszelni és nem harcolni vagyunk itt.

Egy árny jelent meg fölöttük, amelyik a kapitány alakját öltötte magára.

- Akkor mi lenne, ha dolgoznának egy kicsit? Mondjuk régen le kellett volna jelenteniük a flotta hajóinak a helyzetét.

Kolos bosszúsan fordította maga elé a PannOptik távcsövet. Hülye tenger, rohadt nagy, sokkal nagyobb még a Balatonnál is. A hajók helyzetét persze nem volt nehéz felismerni, irgalmatlanul telefüstöltek mindent, na de hogy melyik hajó melyik volt és mi volt a neve a különböző szikláknak azt a jó ég sem tudta. Leegyszerűsítette volna a helyzetet, ha a Flottának is lettek volna léghajói, de nem voltak, “csak” hidroplánjai, azokkal meg nem lehet evekszelni. Bár a kapitány erős kétségeit fejezte ki, hogy nagyon sokáig itt maradnának, a fiumei összekötő szerint legalábbis gyorsan "elverik" a rómaiakat, mint szódás a lovát. Mindegy, jobb ez itt, mint a Pilisben, ebben Kócosnak teljesen igaza volt. Ráközelített a hajóra.

- Valami név rá van pingálva, de nem tudom elolvasni.

- Mennyi ágyúja van? – kérdezett vissza Kócos

- Mittomén, na várj, egy… kettő… három. Három, ja nem négy.

- Ha négy akkor az a romboló. Fiume, ez a neve.

- Rendben tehát a Fiume és egy másik hajó most haladt el a félsziget csúcsa mellett. Látja kapitány úr, mennyire hatékonyak vagyunk.

- Látom, azt hiszem fel is terjesztem magukat kitüntetésre. De lehet mégis megrovás lesz belőle, mire a parancsnoksághoz ér.

Az öreg mufurc bal lábbal kelt fel. Ok, ez a légi kommunikációs támogatás nem volt valami izgalmas meló, de az izgalmas melók végén kórházban köt ki az ember. Ami nem akkora baj, ha ilyen Kata kaliberű nővérkék ápolják le az embert, de a legtöbb nővér inkább öreg és mogorva volt. Mint a kapitányuk ma. A hátuk mögött ülő rádiós hangja szakította meg a gondolatait

- Kapitány, a kettes megtörő járőr jelenti, hogy római légiósokat lát az úton. Légi felderítést kér.

Az a másik oldal dolga, nyugtázta Kolos, és újra a szabad szemmel bámulta a tájat. Legalább szép idő van, ha kikötnek végre megnézi magának a helyet, állítólag híres turistaparadicsom fasza kis stranddal.

- Római menetoszlop 500 méterre a járőrtől, századerejűnek becsülöm.

- Számolja már meg jóember, ezeket az oszlopban vonuló rómaiakat nem annyira nehéz! - mordult rá a kapitány – rádiós adja tovább.

- Igenis, uram – válaszolták ketten is.

- Uram, egy lovas kivált az oszlopból… uram, a lovas leesett a lováról… a római alakzat felbomlik. Számoljam meg őket?!

- Ne! Rádiós, kössön össze a Fiuméval!

- A várossal vagy a hajóval uram?

- Az ÓmHH Fiume rombolóval, hogy az Isten áldja meg magát a precízségéért!