ÓmHH Fiume romboló

- Értem saját veszteség 1 halott 2 sebesült. Igen egyetértek itt Ómagyarország becsülete forog kockán. Ha szó nélkül hagyjuk, hogy belekössenek a megtörőinkbe, akkor mikor fogunk végre megszólalni? Ha Fiumét dúlják?

Belényesi admirális letette a rádió kézibeszélőjét, és amennyire tőle telt indulatot, de mégis ünnepélyességet színlelve felállt. Amit most fog mondani azt lejegyzik majd a történelemkönyvek. Ő és nem a néhai Jecsmenik admirális fogja az Adria Svadront először igazi háborúba vezetni. Tudta, hogy nem ő volt a flotta legkarakteresebb tisztje, tudta, hogy soha nem fogja megkapni azt a tiszteletet, amit Ómagyarország ellentengernagya és a Központi Páncélos Dandár után (ha egyáltalán után) legnagyobb erejű katonai alakulatának a vezetője megérdemelne.

De most csatába viszi ezt az alakulatot, itt és most történelmet fog írni.

- Petrovics hadnagy. Riadó, mindenki a harcálláspontjára. Szabó hadnagy lépjen kapcsolatba a kötelék többi hajójával.

Egy pillanatra elgondolkodott, hogy esetleg a civileket is értesíteni kellene, és egy drámai hangú nagy beszédet mondani a hadiállapot beálltáról, de aztán elvetette. A mostani események egyelőre torzsalkodásnak számítottak, a fiumei megtörők az isztriai légiók ellenében. De, bármennyire is valószínűtlen volt, a lehetséges végkimenetelben benne volt az Ómagyar és a Római Köztársaságok háborúja is. És akkor nem az isztriai győztesek lesznek Herceghhel együtt... hanem az a két ember, aki kirobbantotta a Brennus elleni hadjárat óta a legsúlyosabb háborút.

Vagyis csak szerényen.

- Valamennyi hajón hallják önt.

- Köszönöm hadnagy. A most elhangzottakat rögzítse a jegyzőkönyvbe.

Szabó hadnagy lenyomta a record feliratú gombot és az admirális kezébe adta a mikrofont. Belényesi megköszörülte a torkát, és adásra állította a kézibeszélőt.

- Ómagyarország tengerészei! Most értesültem róla, hogy római légionáriusok, ómagyar területen, álnok módon csapdába csalták a fiumei megtörő ezred egyik járőrét. A járőrünk hősiesen harcolva megállította ellenségeinket, de mindeközben az egység egyik tagja hősi halált halt Ómagyarországért és Fiuméért. Amennyiben ez az alattomos támadás válasz nélkül marad, akkor muníciót adunk ellenségeinknek, hogy Ómagyarországgal és Fiuméval bármit meg lehet tenni. Nem sokkal azután, hogy a Szávánál kiköszörültük a csorbát. Éppen ezért, nehéz szívvel ugyan, de parancsot adok ezeknek a válaszlépéseknek a megtételére. A parancs visszavonásáig minden Isztriában tartózkodó, onnan vagy oda igyekvő római katonát és polgári személyt ellenségnek kell tekinteniük. Emellett a korábban tervezett hadműveletek végrehajtását felfüggesztem és az Adria Svadron elérhető hajóit valamint legénységüket egy Isztriában végrehajtandó partraszállásra rendelem. Isten engem úgy segéljen!

Kikapcsolta az adást és visszaadta a mikrofont a rádiósnak. Kicsit túltolta a beszédet, de soha nem rendelt el még csak hasonlót sem. Ha megint lesz háború, majd jobban belejön.

- Köszönöm hadnagy. A vezérkari jogosultságú tisztek kivételével mindenki hagyja el a termet. Szabó hadnagy, hozzon össze egy konferenciát a hajók kapitányaival és Hercegh ezredessel tizenöt perc múlva. Menni fog a léghajó nélkül is?

- Megpróbálom uram, de nem ígérek semmit. Egyáltalán abban sem vagyok biztos, hogy Hercegh ezredes elérhető.

- Próbálja meg, én megmutatom magam a fedélzeten.

Nagyon nem volt mit megbeszélni, a Hotel Fiuméban ugyan azt mondta, hogy a flottának is megvannak a tervei, ami nem volt éppen hazugság, de ezeket a konkrét terveket Hajdú főhadnagy készítette. Próbált nem nagyon hülyén bambulni, amikor a lelkes Hajdú a logisztikai- és harcértékszámításokat magyarázta, de a részletek megértésével nem is próbálkozott. Aztán a maga részéről a tervet elnevezte “Adriai vakációnak” majd láttamozta és kiosztotta a hajók kapitányainak bő egy hónapja. Mondjuk az a konkrét “Adriai vakáció” két rombolóval és két csapatszállítóval számolt, de pont elég volt a két csapatszállítót visszatartani. Az ÓmHH Kapitány Csaba, különösen az átépítése után teljesen elégséges volt az egyik romboló helyett.

A Szentély sötétsége és kissé áporodott levegője után egyszerre hatott üdítően és letaglózóan a felső fedélzet ragyogása és sós levegője. Jó pár másodpercbe telt, mire kitisztult a kép, persze annyiszor bejárta már a hajót, hogy csukott szemmel is eltalált akárhova. Uram, Admirális. Rohamsisakos, páncél- és mentőmellénybe öltözött matrózok tisztelegtek, ahogy a híd felé tartott. Az arcukon magabiztossággal vegyült izgalom tükröződött. Helyes, így is kell kinézniük, amikor az Adria Svadron harcba indul.

- Izgatottak a fiúk, de jó ez így.

A kapitány továbbra is távcsövébe bámult, mondjuk azok közül, akik csak úgy beállíthattak a hídra tényleg mindenki ott volt már a relatíve szűk fülkében.

- Jó – nyugtázta Belényesi

- A gépeket teljes gőzre kapcsoltam, de egyelőre csak az akkukat töltjük. Melyik variáció lesz?

- Az “Adriai vakáció”, szétlőjük az Isontius és a Tiliaventum hídját, a Sziszek Tergestenel, a Kapitány és a Nándorfehérvár Colonia Claudianál partra teszi a gyalogosokat.

- Jó terv. A Dorkával van egy kis gond. Hanák azt mondta, hogy legfeljebb fél óra és olyan lesz, mint újkorában. Ha meg nem, akkor három ágyúnak is elégnek kellene lenni. Mégiscsak anti objektumokról van szó. A hidroplán tíz perc múlva indításra kész, felküldjük?

- Fel, de ne a hidakhoz. A Felderítő Parancsnokság kegyének köszönhetően van evekszünk. Légi tűzhelyesbítéssel fogunk bombázni Marci. Ott leszünk a tananyagban.

- Biztos vagy ebben Vilmos?

- Totálisan, én fogom írni a tankönyvet ugyanis. Le van minden zsírozva a Nautikán. Ha leszerelek adnak egy katedrát. Nekik se árt egy egykori admirális, Lórántot és Jecsmeniket meg hiába kérnék fel az ördög nem engedné a lelküket.

- Úgy könnyű, ha te írod… nade a hidroplán. Általános felderítés az Adrián?

- Például. Hadd lássák a nagyeszű a felderítők, hogy milyen menők vagyunk.

Szabó hadnagy lépett be a híd ajtaján.

- Uram a többi hajó készen áll a konferenciára, azonban Hercegh ezredes elfoglalt.

- Elfoglalt? Egészen pontosan mit jelent ez?

- Sajtótájékoztatót tart a Kormányzói Palotában.