Ómagyarország

Miközben az utakkal együtt a korábban dübörgő ómagyar oposszum is kissé lefagyott szerzőstől-kommentelőstül, előkerült a ládafiából egy régi adósság. A történelmi jelentőségű Solairia-interjú készítése közben többen írtak jóval hosszabban magukról és a...

(Alábbi írásunk nem tartozik a blog kanonizált vonulatába. Szegény szerzője vért izzadt, amíg többször átírta, de a szerkesztő brutálisan visszautasította még az utolsó változatot is, holmi mondvacsinált világkompatibilitási okokból. Az ellenőrzés lazaságát és a kevés...

A helyiség parancsnoka egy szûk betonfolyosóra vezetett. Az egész pár lépés hosszú volt és egy igen tetszetõsen faragott lépcsõhöz vezetett. Már itt kezdtem gyanakodni, de a tanya és az atombunker szavak összefüggése csak a házikó konyhájában tudatosult bennem. Mondjuk most...

 Április 28. asszem. Az igazság fáj. Ócska közhely, de mint általában mindegyik: ez is igaz. Nekem tulajdonképp mindenem sajog tőle, szerencsétlen honfitársaimnak köszönhetően. Tussal nem sokat kaptam, hiszen elég kevés fatusájú kala van errefelé, a fém meg azért szerintük...

Április 21. A második nagy nap.   A nagy nap hajnala az öreg Conner szebb napokat is látott kunyhójában ért. A többiek persze a hosszúházban akartak tudni, de hajthatatlan voltam. Egy ideig ez a kis szellemfalu és ez a kunyhó volt az otthon fogalmához legközelebb álló hely....

Április 12. Az első Nagy Nap.   Kezdek nagyon türelmetlen lenni. Ha még sokat pattog ez a druida, esküszöm, lelövöm. Abban mostanában úgyis jó vagyok. Hosszú napokba telt mire sikerült kapcsolatot teremteni Bolgiosszal és társaival. Háború van, vagy valami hasonló. Nagy nehezen...

(Gherrít itt hagytuk abba.) Április 1. A nemzetközi helyzet kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.   Kerras behunyt szemmel térdepelt előttem. Szemei remegtek és könny szivárgott a szemhéjai alól. Igyekezett egyenletesen lélegezni. Próbált megszabadulni saját kicsinyes...

- Nem viccelsz? - Dehogy is. Na, mi lesz azzal a csirkével? Még kihűl itt nekem. - Jól van na, egyed! De közben mesélj ám, mert kifizeted! – Passer gúnyosan, egy falattal a szájában nézett föl a vendéglő tulajdonosára. Régi ismerőse, illetve ügyfele volt. Ha Passer nincs, a...

Két férfi sétált a Via Appia szélén. Egyikük egy sovány, harmincas éveiben járó, barnahajú, borotvált férfi volt, hivatalnoki tógát viselt. Marcus Comelus Passernek hívták és épp féktelen izgalmát leplezni próbálva magyarázott valamit alkalmi útitársának. Caius Esopius...

Fingom sincs, milyen nap van. De most nem is érdekel.   Érdekes és meglehetősen bonyolult kérdés: kik, mik vagyunk mi egyáltalán emberek? Miben különbözünk annyira a világ többi részétől? Anno, szabad perceimben nekem is sikerült egy egész elfogadható magyarázatot találnom....