2009. február 2. Előre tudtam, hogy ez lesz! Tessék! Eltelt két hét, és azóta egyetlen egy bejegyzés sem készült a naplómba! Ezúttal ünnepélyesen megfogadom, gyakrabban fogok írni neked, kedves naplóm. (Miért is nem hiszem én ezt el még magamnak sem…) Még mindig nagyon…

A harangok zúgása minden más hangot elnyomott, öblösen zengett az egész város felett, és visszhangzott végig az utcákon. A székesegyházban telt ház volt, a tömegben alig lehetett megmozdulni. Alig vártam már, hogy felhangozzon a Te Deum és már furakodtam is kifelé a friss…

2009-es időszámítás szerint január 23-án, kevéssel este nyolc előtt nyílt ki a cellám ajtaja, hogy bedugja rajta lavórnyi fejét az általam csak Lusta Dicknek keresztelt Sztipán honvéd, és közölje, hogy szedelőzködjek, átvisznek. Át, de hová, tettem fel magamnak a fájóan…

Miután elindultunk az autóval, biztos, ami biztos alapon tettek rám egy gyorsszorítót. A városban legalább négy ellenőrző-áteresztő ponton haladtunk át, mindenhol elég volt a sofőr által bemutatott cetli, hogy gond és bárminemű kérdeződés nélkül áteresztettek minket. A…

Kedves Naplóm! Sokadjára fogok bele a naplóírásba, de ez idáig sosem jeleskedtem eme területen. Mindig hatalmas hévvel kezdtem bele a dologba, de aztán eleinte kimaradt egy-egy nap, aztán egy-egy hét, végül azon kaptam magamat, hogy már hónapok óta semmit sem írtam bele, s így…

Csillával elhatároztuk, hogy nem várunk tovább, és a lehető legrövidebb időn belül összeházasodunk. Sándor barátomékat kértük fel tanúnak, és a tervek szerint itt is házasodnánk össze. Persze még el kell ehhez intézni pár dolgot a tervek szerint azonban tavasszal…

Az ünnepélyes avatás meglepően jól sikerült. A nagy nap reggelére szép idő kerekedett, kellemesen melegített a bágyadt téli napsütés, az ég a magasban lebegő pára miatt fakókék színű volt. Reggel kilenckor indultunk a palotából, elöl a százados és a két zászlóvivő…

Fogalmam sincs, hogy a francba kerültem fel a teherautóra. Homályosan láttam csak a sorban ülő katonákat, a tovasuhanó éjszakai tájat, és a padlón dolgozó felcsereket, akik épp szívmasszázzsal próbálták visszahozni egyik társunkat. Rohadtul sajgott az állkapcsom, és nehezen…

Sokszor gondoltam arra, jó, hogy nem ez a város volt az otthonom, mert akkor sokkal jobban fájt volna az, ami vele történt. Mert a város gyalázatosan nézett ki. A partmenti házsorok nagy része leégett, üszkös romhalmaz volt a sétány is, ahol Piluval szembekerültünk a keltákkal.…

11.06 Az utazás teljesen kikészített, de válságmenedzserünk tette fel végül az i-re a pontot, amikor közölte, hogy „a megváltozott közbiztonsági körülmények miatt” be kell költöznöm a központba. Már megszoktam, hogy szabadon allokálható céges erőforrás…