Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (3) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Egy régi adósság

2008.10.31. 08:40 | Gador | 3 komment

Címkék: esztergom gador védelemigazgatás

(okt. 25 - Gador)

Egy régi adósságot - sőt egyszerre kettőt is - készültünk törleszteni Csillával: egyrészt meglátogatjuk az Esztergomban élő nővérét, aki már az eljegyzésünk híre óta vár bennünket, másrészt pedig elviszem őt Dobogóköre a Hotel Pilisbe egy éjszakára.  

A hotel a szokásos jó színvonalát hozta. Csillának sokat meséltem már az évente megrendezett nagy védelemigazgatási konferenciáról, ahol a megyei védelmi titkárok és a minisztériumi munkatársak összejönnek, megbeszélni az aktuális problémákat, sikereket, teendőket, és persze nem utolsósorban egy jó nagyot… szóval kulturális programban részt venni. Persze a legutolsó részt nem ecseteltem neki, már csak azért sem, mert jómagam mindig is a beszélgetős, „szakmázós” részeket kedveltem. Egy-egy ilyen beszélgetésből nagyon sokat lehet tanulni az „öregektől”, a bizottsági titkároktól a szakmáról, meg minden másról.

A minisztériumnak külön kerete volt ezekre a konferenciákra, és azt hiszem a fentiek miatt komoly hozadéka is volt a dolognak, hisz pár év után már mindenkit jól ismertem. Ez meg a mi szakmánkban nem hátrány! Jó, ha tudjuk, hogy ki az, akivel épp együtt kell dolgozni, és hogy mit lehet a másiktól elvárni. Emlékszem, amikor az egyik EU-s gyakorlat hazai részvételét szerveztem, a delegáltak névsorából tudtam, kinek mit kell mondjak, hogy úgy vegyen részt a szervezete, ahogy én azt szeretném.

Vannak ugye az jogi-kockák, akiknek mindene a jog, csak az ad nekik biztonságot. Meg aztán vannak az öregek, akik mindig tudják, mit kell tenni, hogy a lehető legjobb eredményt kapjuk. Nos, néha nem azt, amit a drága jó parlamenti képviselők kitaláltak… 
 

Azt hiszem, mind a vacsora, mind a szobák kielégítették Csilla igényeit, legalábbis a csillogó szemei erről tanúskodtak, mikor este elváltunk. Szerette, ha elvittem bárhová is, én meg azt, ha őt boldognak, örömtől sugárzónak láthatom. Persze, ha velem van…

Reggel kissé bosszúsan ébredtem, ugyanis szerettem volna lemenni úszni reggeli előtt, ám a szobaszolgálat elfelejtett ébreszteni. Bosszantott a dolog, mert nem szoktak hanyagok lenni! Pláne, hogy ismernek is, meg úgy általában mindig figyel egy hotel az ilyesmire.

A telefon természetesen süket volt… Próbáltam villanyt kapcsolni, de úgy látszik, elment az áram. Gyorsan kisakkoztam, hogy akkor ezért nem szóltak – mert ugye az ilyen igényeket is gépre viszik.

Csilla még aludt, legalábbis halk kopogásomra nem reagált. Nem akartam zavarni, nem túl jó alvó, meg aztán úgyis pihenni jöttünk. Lebattyogtam a portára a sötét folyósón, egy kis infóért.

A fiatal recepciós elég ijedt képet vágott, és recepciós létére semmi érdemlegessel nem tudott szolgálni. Az idős meg még nem ért be. Azt azért megtudtam, hogy lehet már reggelizni, csak épp sokkal kisebb választékkal, mint általában, merthogy gáz sincs… Na szép, az biztos, hogy sok borravalót nem fogtok kapni. A hasamat nagyon tudom félteni. 

Csilla már felébredt, mire visszaértem. Az ajtóm előtt várt, ő is észlelte az áramszünetet. Sikerült megnyugtatnom, hogy semmi gond, és elmentünk reggelizni. Reggeli után egy túra volt betervezve, és még egy ebéd a szállodában, majd irány Egomba a nővérékhez, hogy a család kívánságának megfelelően estére érkezzünk meg. 

Most valahogy nem volt kedvem a túrához, pedig általában szívesen járom az erdőt. A környéket meg az nemzetvédelmi egyetem járőrbajnokságairól különösen jól is ismertem, de zavart ez az áramszünet. 

Csilla nem örült, mikor lelkesen felajánlottam, hogy induljunk előbb, és nézzünk be a védelmi titkár barátomhoz, Laci bátyámhoz (Páhy Ferenc a becsületes neve – mármint a megyeinek), bár gyanítottam, hogy sok dolga van. Ahogy menet közben tapasztaltuk, úgy tűnt, sehol sincs áram, telefon, és gáz… Persze erre megvan a megfelelő terv, ám ahogy a legutóbbi konferencián beszéltük, ezek a tervek igencsak… szóval a terv mindig csak terv, annyit ér, amennyit meg lehet valósítani belőle. Gondoltam beugrom hozzá, és élőben is bemutatom neki, aki elcsavarta a fejem, no és megkérdem, hogy tudok-e valamit segíteni.

Ezirányú szándékomat persze Csillával nem közöltem, mert ugye most „pihenünk és kikapcsolódunk”! Megígértette velem, hogy a szolgálati mobilomat mellőzöm.

Persze a Kormányzati Biztonsági Ügyelet miatt leadtam a magánszámom, hogy ha baj van, akkor azon el tudjanak érni. Bár mobil térerő reggel óta nem volt. Lehet, mégsem lett volna olyan hülye ötlet az EDR-ek használata ügyeleti célra? Ám ha a drága pénzen kiépített Egységes Digitális Rádiórendszer személyi készülékei az akkumulátor hibája miatt csak 1 óráig használhatók, az ember az addig bevélt mobilban bízik. Úgy tűnik, hogy mégiscsak hiba volt mellőzni az EDR-t… 

Esztergomba hamar beértünk, bár az feltűnt, hogy picit több rendőr van az utcákon… Biztos jön valamelyik kormánytag. Egyébként itt sem volt áram, ahogy a környező településeken sem. Az EON kellemeset fog szívni… nem lennék az ügyfélszolgálatosok helyében.  

Csillával együtt mentünk fel Laci bához, be akartam neki is mutatni. Sejtettem, hogy elég nagy felfordulás lesz, ha a fél megyében nincs áram, akkor sok dolga van a megyei védelmi titkárnak…Már összeült a Megyei Védelmi Bizottság, épp az ülésről jött vissza. Idegesnek tűnt, ami egy ilyen öreg szakinál meglepő…

Látszólag nagyon felderült a látványomra, bár a szokásos poénjai elmaradtak. A gyors bemutatkozás után megkérte Csillát, hadd raboljon el pár percre. Persze ő nem szívesen engedett el, nem szerette, ha magára hagytam.  

Nos, jó, hogy ültünk. Ugyanis munkaajánlatot kaptam. Legyek én a megye egészségügyi ellátásáért felelő megbízott. Bár nem vagyok orvos, a szervezéshez, a védelmi igazgatáshoz én értek a legjobban. Ráadásul nekem van a megyében a legjobb rálátásom az egészésgügyi tartalékkészletekre is, mivel az minisztériumi hatáskör.

A legmegdöbbentőbb mégsem ez volt, hanem az ok – aminek szigorúan kettőnk között kell maradnia, legalábbis addig, míg a sajtósok elkészülnek a nép beetetésére, akarom mondani tájékoztatásával.  

Először azt hittem, tréfál. De fáradt, komoly tekintetéből megértettem, ez nem tréfa. Fogalma se volt, hogy miért, hogyan, miként, de megyén kívüli terültetek nagyjából eltűntek! Nincs Pest, nincs Párkány, az M1-esen túl is csak nagy erdők vannak, Komárom sincs. Tatabányával van kapcsolat, a lövészdandárt meg a páncélosokat mozgósítják,  fél órán belül minősített időszak, rendkívüli állapot kezdődik. Magyarázat nincs rá, ne is kérdezzük.  

No szép. Először is, fel kell mérnünk, hogy mi van, hogy az eü ellátást biztosítani lehessen. A háziorvosi körzetekkel kezdjük, módosítani kell, hogy a lehető legésszerűbben láthassuk el az embereket. A kórház most a vésztartalékkal működik, még jó, hogy nemrég nyerték el a pályázatot, aggregátorral, saját kutakkal fel vannak szerelve, persze azért jó lesz odafigyelni rájuk.

Közben megkaptam a megbízólevelem – Laci bá gyorsan dolgozott, és ezt mindenkitől el is várta. Két szó a titkárnőnek, aki megírta, majd behozta szignálásra. Intézkedett közben, hogy kapjak irodát, meg kocsit. Láttam rajta, hogy már a következő feladaton járt az esze, de azért arra még volt gondja, hogy emlékeztetett, Csilláról még gondoskodnom kell… 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr94741788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anisus 2008.11.01. 23:15:02

Nagyon jó ötlet!!!
Ügyes a kidolgozás.

Hajrá Ó-Magyarország!!!
Hajrá ómagyarok!!!

Kíváncsian várom a folytatásokat.

Komavary · http://orokorom.freeblog.hu 2008.11.02. 14:58:16

Hüh, nekem ebben a szövegben túl sok a Csilla, elkéne egypár neki, vele stb.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.11.02. 18:55:27

Hamarosan csökkentjük az egy sorra jutó Csillák számát. :)