Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (3) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Csatazaj

2008.12.08. 18:22 | Ghery88 | 25 komment

Címkék: fegyver kelták ghery

Kábé november 29. -15 fok, derült ég, reggel. Kurva hideg van.

 

A most következő sorok az eddigi legszürreálisabb élményem nyitánya lesznek. Számtalan csatát láttam már képernyőn és vásznon, a földről és a levegőből, közelről és távolról, de átélni egyet, az egészen más. Mármint a látottakhoz képest, mert egyébként teljesen természetesnek tűnt. Sose voltam még tüntetésen – és őszintén kétlem, hogy erre sor kerülne – de az lehet hasonló. Tömeg, hangzavar, lendület, aztán futás… Nem Wilson, semmi dolgom, így írhatok. De miért is magyarázkodom? Annyira még nem kattantam be, hogy egy naplón keresztül vitatkozzak magammal…

 

A csata előtti táborban jutott eszembe először érdemben elővenni a naplót. Sikerült leírnom a történteket anélkül, hogy be tudtam volna fejezni. Aztán a csata után ismét nem tudtam írni, ennek is megvolt az oka. Majd szépen sorjában. Igazából, azt sem tudom, hol kezdjem. A csata majdnem olyan, mint egy agyrázkódás. Vannak utána világos részek, de akadnak foltok is. Ha sikerül mindet időrendben összeszedni, akkor van esélyem a történtek teljes leírására.

 

Miután abbahagytam az írást, megkerestem Desmondot, ahogy meghagyta. Elég érdekes látni, ahogy durván kétszáz kelta télen próbál meg hadat viselni. Ilyenről aztán nem is hallottam. Télen problémás a hadtáp, de itt a távolság és a sereg kicsi, ráadásul nem is gazdasági indíttatású hadjáraton vagyunk. Na, ezt tessék elképzelni a 21. században! Desmond és pár jobban öltözött kelta egy sátorban gyülekezett és ha jól értelmeztem a rajzokat épp a haditervet beszélték át. Ide nekem egy madártávlatot és egy mindenható egeret! Lehet, hogy kicsit sokat játszottam a Rome-mal és társaival? Desmond feltekintett és gyorsan bemutatott:

- Gerrí, az elf druida. Segíteni fog.

 

Bólintottak, majd távozás közben sorra kezet szorítottak velem. Nem tudom, mi járt a fejükben. Az még nekem is feltűnt, hogy nem kedvelik, de tisztelik a félkezű óriást, aki egy tisztességes kardélre valót klopfolt belőlem. Hasonlóképp éreztem én is, de engem hajtott a kíváncsiság: kicsoda Desmond? Miért vitatkozhat a faluja druidájával? Honnan jött? Mi történt a kezével? Mitől olyan fontos személy? Leírva soknak hangzik, de a valóságban ez az egész egyetlen gondolatban villant át a fejemen. Aztán Desmond sóhajtott. Valahogy engem is el kellett igazítania és utált hülyén viselkedni. Még mindig, az alábbi párbeszéd a tényeken alapuló fikció. Én lennék a legboldogabb, ha ez tényleg szóban zajlott volna. Érdekes lesz majd visszakövetni, ha már folyékonyan tudok keltául.

 

- Tudják, hogy jövünk és már felkészültek.

- Számoltál ezzel, nem?

- De. Viszont túlerőben vannak és az otthonukat védik. Keményen fognak küzdeni.

- Érthető. Mi a dolgom?

- El kell terelned a figyelmüket. Adok köréd két tucat embert. A mieink, ismernek és szeretnek. Meg fognak védeni.

- Te magad tanítottál védekezni.

- Az már régen rossz, ha magadnak kell vívnod! Használj mágiát! Azt a mennydörgést, amivel megölted a foglyot!

- Az a mágia véges. Csak egy tucatszor lehet használni, utána elfogyott.

- Értem. Valamit csak tudsz tenni, nem? A fél téli élelmünket adtuk volna a tárgyaidért! Segíts!

- A harcosok kedvelik a pattogó zenét?

- Zenét akarsz csinálni? Harci zenét?

- Igen, olyasmi. A mi harcosaink, ha elég bátrak, erősebbek lesznek tőle. Aztán, ha már nem kell, majd átkokat szórok.

- Tudsz átkokat is?

- Igen. Meg fogja zavarni a dúnadán harcosokat.

- Jól van! Számítok rád! Donagh tudja, honnan kell közelítenetek. Miután felálltunk, elkezdheted a varázslatot. Amint érezzük a hatását, támadunk. A melléd adott emberek a te parancsaidnak engedelmeskednek. Vigyáznak majd rád, de neked is vigyáznod kell rájuk. Ha győzünk, mi ketten még beszélgetünk. Menj!

 

A tábor egyik fele már a formálódó csatasort alkotott, a másik pedig csatlakozóban volt. Összeszedtem minden szükséges kelléket. A kardot, a pisztolyt, az mp4 lejátszómat, a megafont és a pajzsot. A maradékot a málhazsákomban hagytam. Donagh érdeklődve nézett, de nem szólt semmit. Ő már lélekben harcolt. Délkelet felől álltunk fel. A dúnadán falu durván kétszer akkora volt, mint a mostani otthonom. Hevenyészett földsánc vette körül. A védők a sáncon vártak az oszladozó hajnali ködben. Jobbra előre már felsejlett a Duna. Balra messzebb erdős hegyek magasodtak. Úgy tippeltem, a Budai Hegyek lesznek. Fura, valaha, régen, én is ott éltem a Rózsadombon… De a múlt most a legjobb szóval élve is jövő, bár sokkal inkább csak emlék. A tágabb jelen pedig most jóval fontosabb volt. A mágián kellett ügyködnöm. Az egész egy elég kétségbeesett és hülye ötlet volt, de mivel ösztönösen jött, hajlottam rá, hogy kipróbáljam. Jobbat úgyse tudtam volna. Keresek egy jó kemény számot és a megafonnal felerősítve megpróbálom feltüzelni a mieinket. Nagyon reméltem, hogy nem csak azért van kedvem bizonyos számok hallgatása alatt rombolni, mert egy elfojtott személyiség és miegymás vagyok, hanem mert ez valami ősi ösztönből táplálkozik. A másik kritikus pont, pedig a mieink reakciója lesz…

 

Végül többé-kevésbé egyenes vonalba rendeződtünk, három-négy tömbre tagolva. Álltunk. Az idő csak múlt, a reggel kezdett kibontakozni. Kérdőn néztem Donagh-ra. Még vagy kétszáz méterre voltunk a tábortól. Még mindig nem éreztem semmit. Semmi olyat, hogy mi lesz, ha engem ott… Inkább azon aggódtam, hogy sikerül-e a tervem. Donagh láthatóan rám várt. Intettem, hogy menjünk közelebb, lassan, mindenki. Füttyentett egy éleset, majd még öt vagy hat visszhangozta és lassan menetelni kezdtünk. A dúnadánok még mindig csak vártak.

 

A durván kétszáz férfi talpa alatt ütemesen ropogott a hó. Itt, a parton valamivel enyhébb volt a tél. Próbáltam valami ritmust kivenni, hogy hatásosabb legyen a produkció, de végül feladtam. Fogtam az egyik fülest és a jobb fülembe dugtam. Jobb kézben fogtam a megafont amihez a másik fülest tartottam. Az elgémberedett balommal pedig az mp4-et próbáltam kezelni. Úgy tippeltem, hogy ez lesz az utolsó előadása. Ehhez híven, be is kapcsolt és működött is. Végigpörgettem a lehetséges számok listáját, végül az egyik örök favorit lett a befutó: AC/DC Thunderstruck. Erre aztán bármit érdemes… Elindítottam, a hangerőt maximumra tekertem és megnyomtam a megafon gombját is. Pár másodperc kihagyása után a Duna part is részesült a villámgyors nyitó riffekből. Éreztem, hogy ez még nem az a hatás, amit akartam, de vonultunk tovább. Aztán egyre érthetőbbé vált a háttérvokál. Én is rákezdtem, bíztattam a közvetlen közelemben kissé zavartan menetelő Donaghot, Angust, Bevant, Gradyt és Guthriet, hogy csatlakozzanak. A testőreim hamarosan velem zengtek. Aztán szépen lassan terjedni kezdett. Aztán az egyszerű torokhangok helyett már a thun-der hullámzott végig. Thun-der! Gurgulázás. Thun-der! A testőreim, majd az egész sereg a pajzsaikat ütve követték az ütemet. Egyszerűen nem lehetett nem érezni a feltámadt erőt. Én legjobb tudásom szerint igyekeztem követni a szöveget, de a kelták egyre csak a thun-dert szajkózva készültek a harcra. Egyetlen, ritmusra kántáló és mozduló tömeggé váltunk. Érzékeltünk mindent, de semmi sem számított. Láttuk, hogy a dúnadánok mozgolódnak, de csak törtettünk előre. Aztán felröppent pár rakéta. Tűzijátékkal várnak? Páran elbizonytalanodtak, de az elf kitartóan dalolt és menetelt tovább. Ne féljetek! Majd ő megvéd mindenkit! A dúnadánok egyre idegesebben mozgolódtak. A mágiájuk nem vált be. Rövidlátó vagyok, de már én is tisztán láttam a testőreim feje fölött, hogy a dúnadánok sorakoznak. Az AC/DC közreműködése immár felesleges volt, az mp4-et eltettem, a megafont átvettem a balkezembe, a jobbal kardot húztam. Gyűrűben voltam, de egyszerűen nem tudtam nem kardot rántani. Harcolni akartam. Vívni és ölni. Vért és belsőségeket ontani. Ledöfni valakit és végignézni, ahogy felfogja, hogy meg fog halni... Egyszeriben pille könnyűvé vált minden felszerelésem. A fülem csak az újdonsült csatakiáltást volt hajlandó befogadni. Thun-der! Thun-der! Majd egyszeriben tudtam, hogy az utolsó jön. Thun-der!

 

A dúnadánok nem tudom, mire gondoltak, de leküldtek egy sor embert rohamra. Az én csapatom kissé leszakadt, az első hullámot a többiekre bíztuk. Úgy gázoltak át a dúnadán támadáson, mintha ott se lett volna. Komolyan úgy tűnt, veszteség nélkül jutunk át a sáncokon, még egyetlen dárda vagy nyílvessző sem repült felénk. Amint felértek az elsők, már zúdult is rájuk az áldás. A lendület megtört, de nem torpantunk meg. Mi a harmadik hullámban jutottunk fel. A látvány egy pillanatra elbizonytalanított, túl racionális voltam én ide. Kunyhókat alig láttam, mindenütt csak csíkos, kockás köpenyek, pajzsok és ordító kelták.

 

A mieink újabb lendületet vettek és egyre közelebb kerültek a kézitusához. Az én testőrgárdám körkörös védelemre rendezkedett be és igyekeztek valahogy egymást és engem is pajzs mögé rejteni. Élesítettem a megafont és ordítani kezdtem: „Talpra magyar, hí a haza!...” A soraink közé repült egy könnygázgránát. Kisebb felfordulást okozott, egy szívós dúnadán ék azonnal be is nyomult. Én tovább „átkozódtam” és reménykedtem, hogy valaki megszívja a dúnadánok soraiban az Esztergomból szerzett cuccokkal. A kívánságom teljesült, két könnygázfelhő és egy robbanás történt. Egy pillanatig mintha megdermedt volna az idő. A két oldal egyszerre üvöltött fel. A mieink ismét fokozták a nyomást, a dúnadánok pedig ezután kiemelt célpontnak tekintettek. Az egyik frissen pályára állt dárda tökéletes ívben repült az arcom irányába, de két testőrömnek és az alaposan feljavult reflexeimnek hála megúsztam. A megafonra viszont keresztet vethettem. Igyekeztem meghúzni magam és afféle teknőst kreálni, épp csak az az apró szépséghibája volt az elképzelésnek, hogy ez kicsi, kerek pajzsokkal, szegényes nyelvismerettel, csatában, egészen konkrétan - lehetetlen. Aztán a pajzs alól valami ismerőset láttam meg az égen. Egy motoros sárkányt. Hogy a fenébe került ez ide?! Ám ekkor Angust eltalálták. Valami furcsa, elfúló hangot adott és kibukott az alakzatból. Donagh pajzsa már kettétörni készült. Itt nem maradhattunk.

- Előre! – én ordítottam volna ilyen öblös hangon?

Megindultunk. Ha a sánc megközelítése felpumpálta bennem az adrenalint, akkor a mi kis rohamunk egyenesen kifacsarta a mellékvesémet. Bármire képes lettem volna. Egy tömegben rohantam egy adag megvadult fegyveres keltával egy másik adag megvadult fegyveres kelta felé. Már nem dobáltak, megakasztásra készültek. Eltorzult arccal, kidagadó erekkel ordítottam. Én, az elf. Azt hiszem már a látványom is elég jó benyomást kelthetett, mert úgy száguldottunk be közéjük, mint bowling golyó a bábuknak. A testőreim a csata és a védőgyűrű sűrűjében tartottak Balról egy pillanattal ezelőtt még Grady fedezett, de láttam, hogy hol hibázta el és mikor kapott halálos sebet. Nyomban a helyére ugrottam, még mielőtt a hátamat fedező Finnbarr elzárhatott volna. Ölni akartam. Grady gyilkosa egy fiatal, szeplős, vörös hajú, zöld szemű srác volt. Vastag bőrmellény volt rajta, kezében kard és pajzs. Nem tudom, mire gondolhatott, mikor farkasszemet néztünk addig a három másodpercig míg szétrúgtam az egyik térdét és keresztül nem szúrtam. Éreztem ahogy a kardom szinte ellenállás nélkül siklik át a mellényen majd a testén két bordája között… Nem hazudok magamnak, ott és akkor felemelő volt. Két dúnadánnal arrébb az egyik vállas, őszes fickó, az enyémhez hasonló rendezetlen szakállal úgy üvöltött fel mintha őt szúrtam volna le. Pár pillanattal később már a fia helyén termett és támadott. Meglepően egyszerű volt hárítani. Újra és újra lecsapott, még cselezni is próbált, de majdnem körberöhögtem. Desmond talán a harmadik napon szívatott ilyenekkel. Azonnal riposztot adtam és alaposan felhasítottam a jobb alkarját, majdnem könyöktől csuklóig. A kard egyszerűen kiesett a kezéből, én pedig az alkalmat kihasználva hónaljba döftem. A kardom hamar elakadt egy csontban, így csavartam rajta egyet és kirántottam. A fickó el fog vérezni. Aztán valami mozgás támadt távolabb, de nem tudtam rá ügyelni. A figyelmemet egyetlen hústorony kötötte le. Egy fejjel fölém magasodott, tele volt friss sebekkel és könnyedén gázolt át a társain, csakhogy velem küzdhessen. Hát legyen! Egy lépéssel később már kardtávolságban lesz. Farkasszemeztünk. Aztán az óriás meghalt. Szétrobbant a feje.

 

A begőzölt agyam kissé lassabban kapcsolt, mint szerettem volna. Az a kis mozgás, amit nem vettem figyelembe, valójában a teljes bal szárnyunk felbomlása volt. Két zöldre festett, PKM-mel felszerelt honvédségi terepjáró érkezett. Egyszerűen behajtottak a dúnadán faluba és osztani kezdték a népet. Ugattak a géppuskák az állványokról, belevakkantottak az AK-k és robbantak a gránátok. A vérszomjam egyszeriben eltűnt és a helyét a halálfélelem vette át. Nem a pánik tört ki belőlem. Egyszerűen másik üzemmódba kapcsolt az agyam. Villámsebesen vette végig a lehetőségeket. Ezek itt meg nem mondják, hogy nem kelta vagyok, ráadásul remekül ki is lógok az átlagmagasságból. Hogy pontosan mit is csináltam ezután, az már számomra is rejtély. Ordítoztam, futottam, lehasaltam, minden magasugró rekordomat megdöntve ugrándoztam át sebesültek, halottak és egyéb akadályok fölött, aztán lélekszakadva sprinteltem az erdő felé. Nem törődtem senkivel és semmivel. A táborhelyünkre érve felkaptam a holmimat tartalmazó zsákot (meg se néztem, egyszerűen tudtam melyik az a tucatnyi kecskebőr zsák közül) és rohantam tovább. Perceken át, mint az őrült. Aztán elfogyott az adrenalin. Szinte azonnal meg kellett állnom haldokolni. Egy fa tövébe rogytam és zihálva kapkodtam a levegőt. A legjobb úton voltam egy kiadós tüdőgyulladás felé. Nem sokkal később a közeli bokrok megzörrentek. Csak most eszméltem rá, hogy még mindig szorongatom a véres kardomat. Erőtlenül felemeltem és vártam. Az a kard, ami nem rég még egy gyilkos tollpihének tűnt, most tőből ki akarta tépni a karomat… Nem tudtam én már ártani a légynek se. Bukta volt.

- Magyar vagyok, ne lőj!

- Te vagy az Gerrí?

- Desmond! – Előlépett, valahonnan a hátam mögül érkezett. Csupa vér volt, a kardjáról is csöpögött. Nem úgy tűnt, mintha az övé lett volna. Furán nézett rám, de nem tudtam eldönteni, mit akarhat. Ha engem hibáztat, nekem annyi.

- Mennünk kell! Állj fel!

 

Mint mondtam, ez még csak a nyitánya volt életem legszürreálisabb élményének. De mára ennyit, ma még fát is kell vágni.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr69811647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szakyster 2008.12.08. 21:15:27

Izgalmas :) tényleg kelta lett belőled... Félek, nagyon hamar két tűz közé fogsz kerülni :(

bz249 2008.12.08. 21:43:55

Elnézést, de elképzeltem, hogy nézne ki ez a csata szerepjátékban...

"- rohan feléd egy barom nagy benga állat barbár, mit csinálsz?
- kivonom a kardom és támadok!
- jó, dobj kezdeményt!
- .... elég?
- sajnos nem, a kezdemény a géppuskás nyerte aki beleküldött egy sorozatot a barbárba. A helyedben én futnék..."

gonosz játék lehetne az Ómagyarországból ]:-)>

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.08. 21:49:10

Elég elborult játék lenne az fix:D Közönség találkozó és első játék? Na? Ki jön?:D Írás alatt a szürreális élmény;)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.08. 21:50:03

Távlati terveim között szerepel az ilyesmi, csak össze kellene állnom valakikkel / valakivel, aki ért a komolyan szerepjátékrendszerekhez. Érdekes kihívás lenne pl. túlütni egy T72 páncélját. (jó, rpg-vel megoldható) :)

Dirky 2008.12.08. 22:45:50

Emlékeztet az Albion dala könyvekre, de ez határozottan pozitívan értendő :-)

Néhány általános vagy posztapok világra kihegyezett rendszer szerintem tudja kezelni a bronz kard T72 ellen szitut, de a túlütésre nem vennék mérget...

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.08. 23:16:47

Utánanéztem az említett könyveknek és az rpg.hu-s ajánlás nyomán felvettem a megszerzendők listájára:) Nem is hittem volna, hogy ennyire hasznos lesz ez a blogosdi;)

kaktusztea 2008.12.09. 09:42:06

Szerintem a Shadowrun rendszere kifejezetten jól el tudná vinni ezt a világot a változatos fegyvereivel.

Könnyű Karma (törölt) 2008.12.09. 10:52:29

Valóban éltek errefelé kelták?

T1GRIS 2008.12.09. 10:59:54

Egyetértek kaktuszteával, pont a Shadowrunt akartam én is javasolni.

Bazo 2008.12.09. 13:01:30

Az SR rendszere nem a legjobb, inkább Armageddon vagy Cyberpunk esetleg Warhammer40k. Az első kettőben csak modern fegyverek és közelharc van, az W40k-ban van valamennyi pszi is.

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2008.12.10. 08:39:04

A WH40K nem szerepjáték, hanem táblás stratégiai játék. Ha már Warhammer, akkor inkább Warhammer RPG. De szerintem is legjobb a Shadowrun, esetleg a Call of Cthullhu, melynek szerintem e legjobb a fejlődésrendszere.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.10. 10:03:42

Na, látom, lesz kihez fordulni, ha aktuális lesz a projekt. :)

Bazo 2008.12.10. 10:05:55

A W40k-ban van táblás és rpg is Dark Heresy címmel. De a Call of Ctullhu tényleg jó ötlet nem nagyon ismerem a rendszert de amit láttam belőle az tényleg jó.

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2008.12.10. 12:03:02

A CoC eleve olyan szituációkra épül, ahol a félelem (pszichológia) fontos szerepet kap. Na az Átkerülés is hasonló lehet, mint ómagyar, mind kelta oldalról. A fejlődése pedig nagyon logikus. Minél jobban értesz valamihez, annál kisebb esélyed van a fejlődésre. Minden ismeret 0-100-as skálán van mérve. Ha pl. tesztet dobsz valamire, akkor azt D100-al dobot, és ha alá dobsz (vagy ugyanannyit), akkor sikerült. A fejlődésnél meg úgy néz ki a dolog, hogy ha a JM (DM, KM, vagy ahogy hívjuk) azt mondja, hogy a játék alapján te abban fejlődhettél (pl. lőttél AK-47-el a játék folyamán, akkor a jáéték végén a JM azt mondja, hogy arra dobhatsz fejlődést), és a fejlősésre is D100-at dobsz. Ha ez nagyobb, mint az aktuális értéked, akkor fejlődsz D3, vagy D4 (már nem emlékszem) pontot. Tehát ha valaki nagyon profi céllövő, vagy autóvezető, akkor elég kicsi esélye van fejlődésre, mert már sokat tud. Ellenkező esetben meg szinte minden cselekedetéből tanul.

Na ez jó hosszú lett, meg nem is akarok RPG előadást tartani. A lényeg, hogy jöhetnek az új postok....

T1GRIS 2008.12.10. 12:19:13

Ó, azért ne zárjuk le ilyen hamar ezt a témát, nagyon jó úton haladunk! (Csak nem biztos, hogy jó helyen - kár, hogy itt nem lehet külön topikot nyitni, ami fent is maradna.)
Én is kezdetektől azon gondolkodom, milyen ütős szerepjáték lehetne ebből. Nagyon magas színvonalú postok születnek így is, és fordulatos a sztori, de bele se merek gondolni, milyen durva írások kerekednének, ha semmi mást nem csinálnánk, csak a szerzők leülnének szerepjátszani, és utána leírnánk egy-egy este történetét. ;)

Bazo 2008.12.10. 13:23:56

A W40k is ugyanígy működik, csak a fejlődés más, ha lesz szavazás a témáról akkor a CoC rendszerére szavazok. Tetszik a fejlődési rendszer.
Játékban én is szívesen részt vennék ha lesz. :)
Egy 40 éves ex-szerződéses szolnoki katonával aki militáns fegyverbuzi. :)

bz249 2008.12.10. 14:08:46

Úgy látom ez lett az "Ómagyarország szerepjáték alfórum"... :D

Ami a legfőbb nehézség egy ilyen játékban az a megfelelő egyensúly. Szóval nálam alapesetben csak kétféle játékos jöhetne szóba.

1.) valamilyen barbár törzs tagja, aki éli a szokásos törzsi életét, harcol, rabszolgát szervál a szomszéd törzstől... stb. és próbálja túlélni, hogy 300.000 modern kori ember jelent meg a környéken

2.) mint Tigris, egy adag felszereléssel lelép a civilizációból a nyomában egy egész zászlóalj ómagyar katona és nincs lőszerutánpótlása... ehhez ugye gondolkodni kell nem is keveset

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.10. 14:09:28

Jó ötlet a külön topik, este hegesztek egy kommentelős aloldalt és kirakom ide oldalra valami hozzáilló ikonnal. Az a gond, hogy magához a játékrendszerhez nem értek (de látom, itt bőven akadnak tapasztalt szerepjátékosok), a világ hátterét és egyebeket már jobban össze tudom rakni. Szóval coming soon, aztán a további lépéseket is összerakjuk.

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2008.12.10. 15:47:49

Persze, hogy vannak szerepjátékosok, hiszen sokan az RPG.HU alapján jutottun kel ide. :)

Szerintem nem kellenek karakter típusok. Kell vagy 50 féle jártasság (úszás, nyelvek, közelharc, lőfegyver, tűzfegyver stb.) és ezek a játék alatt a használatuktól függően fejlődnek. Kezdetben meg amikor elindul egy karakter megmondja, hogy ő egy sofőr volt, akkor kap alapból 50%-ot autóvezetésre, stb. Na a kerettörténetből meg kiderül, hogy ki mihez ért. Pl. ha átkerült ómagyar, akkor olvasásra kaphat X %-ot, ha kelta, akkor meg a közelharcra, meg tűzgyujtásra, meg ilyenekre. Ezeket a jártasságokat kell kitökölni, meg a harcrendszert. Ezek a legfontosabbak.

bz249 2008.12.10. 15:56:41

bogesz001: azért egy teljes megyényi modern infrastruktúrával a hátad mögött nem olyan nagy pálya lezúzni egy csapat barbárt ;)

szóval szerintem valahogy érdemes korlátozni az ómagyar származású karaktereket... azt meg a legegyszerűbb úgy megtenni, hogy a civilizációval való kapcsolata korlátozott

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2008.12.10. 22:04:22

Kérdés, hogy mikor játszódna a szerepjáték (esetleg több időpont is lehet, szintén lásd CoC)? Lehetne Az átkerülés időpontja és utána pár héttel, meg lehetne 40 évvel később is akár, mint a novellában.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.10. 22:33:32

Örülök, hogy alapot adtam a témának, de érdekelne, hogy a poszt is jó volt-e;) (Vagy adjam át a sztorit mondjuk Triumphatornak:P)
Aki pedig a következő résznél először tér el abba az irányba, amit várok, egyszer a vendégem lesz;)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.10. 23:07:11

Bogesz001, javaslom a szakoldalt: omagyar.blog.hu/2008/12/10/omagyarorszag_szerepjatek
Engedelmeddel átmásolom oda a hozzászólásod és ott reagálok, mert Ghery már kezd lilulni. :)

bz249 2008.12.11. 08:45:32

Gherry: mivel azt szeretném, hogy jól érezd magad és írjál többet. A történetszál jó, kíváncsian várom mivel fogod fokozni a nemzetközi helyzetet, mert ugye valami ilyesmit ígértél a történet végén. Asszem megyek is visszaélni a szerkesztői jogosítványommal. :D