Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (3) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Valami elveszett, valami megkerült

2008.12.12. 10:00 | szs. | 3 komment

Címkék: beteg szs csentőfa

Mikor hazaértem a temetésről, egy cetli várt az önkormányzattól, miszerint mielőbb menjek le, mert egyeztetni kell az üresen maradt házam kiutalásáról.

Elég sok temetés van mostanában, az atya már nem is hajlandó külön temetni, hanem minimum hármat összevár - általában nem is kell sokáig várnia. Az tanácsházán elesetteket is együtt temettük (kivéve a támadókat, őket elvitték Dorogra fekete zsákban, mielőtt még darabokra szedték volna a maradványaikat), már egy emlékoszlopot is tervbe vettünk, csak még fafaragót keresünk hozzá. Állítólag már több is jelentkezett, de a VB még nem jutott döntésre. Sok öreg is meghal mostanában, lassan kifogytak a gyógyszerek, amiken már évek óta éltek, sokan spóroltak a fűtéssel és nem bírták, volt, akit az idegeskedés vitt el. Bár érdekes módon akadt pár olyan nyugdíjas is, aki kifejezetten jobban lett attól, hogy nem evett meg naponta egy marék bogyót - Adó bácsi pedig az abszolút kivétel, bár többször alkalmazta nagymértékben a kismértékű orvosságát. Állítólag kifejezetten jól alakult a helyzet Luca nénivel, már csak az volt a gond, hogy a néni templomi esküvőt akart, Adó bácsit pedig nem tudta meggyőzni, hogy fontos az a papír. Az atya egyelőre nem nyilatkozott, pedig a fél falu követte az eseményeket, Barátok közt helyett megtette ez is. A másik dolog, ami izgalomban tartotta a falut a doki indítványa volt, aki bizonyos életkor felett megtiltotta volna a temetésekre való járást - elege lett abból, hogy a sokadik betegét vitte el a tüdőgyulladást, amit minden bizonnyal a szeles, hideg temetődombon álldogálva szedtek össze. Régebben is nagy hagyománya volt annak, hogy sokan kijártak minden temetésre, de nem mindegy, hogy ezt hetente egyszer teszik vagy majdnem naponta, ráadásul hidegben és legyöngülve. Egyelőre nem fogadta kitörő öröm a doki felvetését.

Szóval hazaértem a temetésről (apósom egyik rokonát is most temették) és ott várt a cetli. Az amúgy se fényes napomat kifejezetten bearanyozta, a napi hasábdarabolás is jobban ment valahogy, majd még sötétedés előtt sikerült is leérnem. Ma szerencsére nem voltam szolgálatban.

Kiderült, hogy ott követtem el a hibát, hogy átkértem magam apósomék körzetébe, hogy ne kelljen az őrségeket a falu másik végében letöltenem, indokként meg az összeköltözést jelöltem meg. Eltelt pár nap, mire valamelyik hivatalnok összerakta a képet és kibővítette a házunkkal az üresen álló ingatlanok listáját, Egomból meg egyből rá is uszítottak valami itt ragadt tagot. Na szép. A túszejtéses sztori miatt nem csak rémálmaim és baloldali izomremegésem lett, hanem némi tekintélyem is, így verbálisan az asztalra csaptam és közöltem, hogy csak tavaszig nem lakunk otthon és különben is hagyják békén a házamat, nehogy már egy kategória legyen azokéval, akik nem kerültek át, vagy örökös nélkül meghaltak, családos ember vagyok és csak azért nem lakom otthon, hogy az irányelveknek megfelelően takarékoskodjunk a tüzelővel. Nem igazán sikerült meggyőzni senkinek senkit, egyedül annyit értem el, hogy pár nappal elhalasztották az átköltöztetést és új elbírálást kértek, amit először helyi szinten néznek meg, majd ha jogosnak találják, akkor küldik egy szinttel feljebb. A magam részéről azzal zártam le, hogy ha ide akarnak hozni valakit, akkor inkább visszaköltözünk, a nagy nehezen megvett házamba nehogy már valami vadidegen lakjon.

De legalább jó, friss illat volt a tanácsnál, frissen meszelték ki, miután lekaparták a vérfoltokat és újravakolták a golyószaggatta foltokat.

Amúgy a visszaköltözés már a cetlizés előtt is felmerült, mert kezdtünk kicsit sokan lenni az éjszakára is fűthető nagyszobához, apósomék olcsógázkorszakos háza pedig elég nehezen lett volna alkalmas arra, hogy rendesen befűtsük.

Anyósomat végleg hazaengedték a szükségkórházból, a sérültek mostanra már vagy hazamentek, vagy eltemették őket és az egész kórházat takarékra állították, gyakorlatilag nem is működött, csak ott maradt a keret, amit szükség esetén gyorsan be lehetett újra üzemelni. De a környék már annyira tele van katonával és egyéb fegyveresekkel, hogy ilyesmire kevés az esély. A busz fegyveres kísérettel érkezett vissza a faluba, az ápolónőnek és egyéb, kisegítő személyzetnek behívott falusiak mellett egy csomó "luxusfejadagot" is hozott, amivel a munkájukat próbálták meghálálni. Anyósom pedig nem egyedül érkezett, de még nekem is eltartott egy ideig, mire a bekötött fejű, karikás szemű vékony alakban, aki egy pár számmal nagyobb kabátban sétált mellette, felismertem Csillát, Gábor barátom menyasszonyát.

 

Valószínűleg azért esett le ilyen lassan a tantusz, mert egyáltalán nem számítottam rá (bár utólag eszembe jutott, hogy tényleg van a környéken rokonsága), ahogy Gábor is, ő is Pesten élt, párszor aludtam abban a lakásban, ahova az esküvő után készültek költözni, addig meg legénylakásként funkcionált. Valószínűleg rosszul időzített egy rokonlátogatást és ittragadt - hogy pedig utána mi történt, azt csak találgatni lehetett. A kórházi adatok alapján egy fejreállt kisbuszból szedték ki a Dobogókő felé vezető úton, a kisbuszban még vagy tízen menekültek rajta kívül azon az éjszakán, amikor a kelták feldúlták Esztergomot. Nem volt nála semmiféle irat, sem telefon, sem egyéb személyes tárgy, amiről be tudták volna azonosítani, felrakták a személyleírását az erre szolgáló listákra, de senki sem jelentkezett, hogy ismerné - és ő sem tudott sokat mondani magáról. A fejsebét nagyjából összerakták, már a haja is kezdett valamennyire kinőni, vékonynak pedig mindig is vékony volt, sokat fogyni már nem tudott belőle. Az első vizsgálatok alapján csak a balesetben szedett össze sérüléseket, így a kelták nem érthettek el hozzá, de ennek ellenére olyan sokkot kaphatott, ami szinte mindent törölt nála. Még a nevét is, de sokszor bizonyos szavakat sem talált meg - vagy ha meg is találta, nem magyarul, hanem szlovákul, angolul, néha állítólag finnül is, bár nem tudom, hányan tudnak errefelé finnül. Anyósom csak egyszer találkozott vele Zsombor keresztelőjén (Gáborékat szántuk a következő gyerek keresztszüleinek, ha addigra összeházasodnak, ez most némi időbeni problémák miatt nem tűnt reális lehetőségnek), de még ebben az állapotában is felismerte, bár kerülgette pár napig, amíg megbizonyosodott róla, hogy tényleg. Végül jobb híján úgy döntött, hogy hazahozza, mert valami szükségmenhelyre rakták volna ki a kórházból, ami még egy egészséges embernek sem esik jól, neki pedig valószínűleg igen csúnya dolgokat jelentett volna. Megbeszélte volna velünk is a dolgot, csak a telefonvonalat akkor még nem hozták helyre. Nem csinált belőle különösebb problémát senki, apósomékban mindig is csodáltam, hogy mennyire befogadók, mondjuk jó nagy házuk is volt hozzá.

Csillát bemondásra ellátták új személyazonosságival  a VB-n (bár a nevén kívül biztosra nem tudtam semmit, a születési évét is csak saccperkábéra adtam meg), felvették a fejadaglistára, egy kis pluszt is kaptunk, amiért beteg és vállaltuk az ápolását. Eszter és anyósom sokat beszélgetett vele, Eszter minden nap jött azzal, hogy Csilla már erre is meg arra is emlékszik, de őszintén szólva túl nagy javulást nem láttam nála. Lehet, hogy ez már így is marad. Befogták segíteni is, szigorúan terápiás céllal, a sógoraimmal és Zsomborral is jól elvolt, de - a cetlivel együtt - a tömegszállássá vált nappali volt az utolsó csepp ahhoz az elhatározáshoz, hogy visszaköltözünk. Fapazarlás ide vagy oda.

Most lehet, hogy önző dög vagyok, de nem érdekel. 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr49818286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bz249 2008.12.12. 11:08:33

Csilla totális amnéziája a kompromisszum a megölését támogatók és Gador álláspontja között?

Ha már a gyógyszerek elfogyása szóba került: inzulin gyártó kapacitás került át? Mert azt hiszem a cukorbetegség jelenti az egyik legkomolyabb fenyegetést. Inzulin nélkül halálos és elég sok embert érint.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.12.12. 11:37:24

csak az A típusú cukorbetegeknek kell inzulin, a B típusú (ami tényleg sok embert érint) nem igényli

a poszt nagyon jó lett, grat!

Gador · http://omagyar.blog.hu 2008.12.12. 13:38:19

Hurrá, megvan Csilla! Csak én még hivatalosan nem tudok róla...

Cukorbetegség: ha már inzulint kapsz, baj van. De a gyógyszerek nélkül hamar romlik az emberek állapota, sajnos. Valamit lépni kell.