Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (3) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Keresztesek

2008.12.13. 11:00 | triumphator | 59 komment

Címkék: beteg vallás rendőr esztergom kelták triumpathor

Sokszor gondoltam arra, jó, hogy nem ez a város volt az otthonom, mert akkor sokkal jobban fájt volna az, ami vele történt. Mert a város gyalázatosan nézett ki. A partmenti házsorok nagy része leégett, üszkös romhalmaz volt a sétány is, ahol Piluval szembekerültünk a keltákkal. A város más helyütt is viselte a tűz pusztításának nyomait. A szél hamut hordott, sálat kellett a szám elé kötni, hogy ne érezzem a pernye keserű ízét a torkomon. Elmúlt a támadás előtti napok pikniket idéző hangulata, senki sem volt a parkokban, nem jártak már össze az emberek.  Az emberek nem jöttek már ki az utcára nappal sem, csak az mozdult ki az erődítménnyé változtatott, bedeszkázott ablakú és homokzsákokkal körbevett házakból, akinek tényleg nagyon muszáj volt. Akkor is szemüket lesütve, a falnak lapulva surrantak céljuk felé; nem mertek egymás szemébe nézni, féltek, hogy elsírják magukat. És nem mertek felnézni a falakra és a házakra, mert akkor látták volna, hogy kinek az otthona égett porrá, látták volna, hogy a falakon ott van a karonülő gyermekek vére, akiket a barbárok vertek a falhoz. Látták volna az út menti fákon a friss szélben lengedező kötelek csonkját, amiről már a felakasztottakat levágták ugyan, de szellemük ott kísértett minden egyes pillanatban. A kelták támadása megölte a várost.

A város a késő őszi verőfényes nappalok ellenére egyetlen hatalmas ravatalozóvá vált. Mindenki gyászolt vagy keresett valakit. A temetőkben pedig sorra emelkedtek az újabbnál-újabb hantok, amik egy magaslatról nézve úgy néztek ki, mintha valaki bizarr strigulákat húzott volna hosszúkás fekete földkupacokból az időközben leesett első hó vakítóan fehér hátterére. 

A házfalakon és lámpaoszlopokon kis kézzel írt papírcetlik jelentek meg az eltűnt nevével és személyleírásával, meg az értesítési címmel. A legnagyobb, ilyen cetlikkel teliaggatott tablót a buszpályaudvar menetrendi tábláin láttam, rengeteg volt belőlük kifüggesztve. És még mielőtt a VB-nek dönteni kellett volna a kényszer-kitelepítésekről, tömegek hagyták el önként a várost és húzódtak a biztonságosabbnak hitt belső területekre, rokonokhoz, ismerősökhöz. Nyomorúságos menetek voltak ezek, lovas kocsikon utazó családok, bútorokkal, málhás zsákokkal felpakolva. A lovak patái ütemtelen gyászdallamot doboltak végig a kihalt városi utcákon, ahol a bedeszkázott ablakokból senki sem integetett a távozók után. Az emberek már nem bíztak abban, hogy a Duna megvédi őket a barbárok támadásaitól. A kivándorlás a VB nem ellenezte, sőt. A körzetbizalmik összeírták azokat, akik a körzetükből el kívántak költözni és megjelölték a célállomásukat. Ezeket a listákat a VB összefésülte és biztosított néhány katonai konvojt erre a célra.  

A Prímás-szigetet megszállta a katonaság. Az ott felállított kelta harci tábort egyetlen rohammal széttiporták, és akit értek megöltek vagy a folyóba szorítottak. Csak a roham után és a hajnal eljövetelével vették észre, hogy nem csak keltákat tiportak a földbe. A kelták itt gyűjtötték össze a sebtében összefogdosott városiakat is, hogy a tutajaikon átszállítsák őket a folyón. Sok esztergomi végezte a BTR-ek kerekei alatt, vagy a fegyverek tüzében. Ezt a tényt igyekeztek titokban tartani a lakosság elől, de egy ilyen kis városban titkok tulajdonképpen nincsenek. Sőt, nálunk országos titkok sem voltak, mert Magyarország ilyen hely volt. Amit két ember tudott, azt tudta az egész ország. Ezt a hagyományt sikerült átmenteni erre az elátkozott földre is. 

A sziget most egy katonai és egy koncentrációs tábor elegye volt. Északi részén a katonák rendezkedtek be, a Sportcsarnokban volt a tábori szükségkórház, mivel a városi nem bírta egyedül a sérültek áradatát ellátni. És ide hordták az azonosítatlan esztergomi halottakat is.  

A sziget déli részén a kelta fogolytábor volt, ahol kettős szögesdrót mögött tartottak fogva vagy ötven barbárt, akik nem voltak elég szerencsések és nem haltak meg a harcokban, vagy nem tudtak elmeneküli tutajokkal a szigetről. A kelta hullákat a tábor mellett hordták össze egy nagy halomba, hadd lássák a túlélők, hogy hogyan végezték a társaik, de azok nem nagyon törődtek a látvánnyal. Ezekkel a hullákkal aztán csak addig foglalkozott egy speciális egység, amíg levettek róluk minden fémtárgyat: kardot, kardhüvelyt, tőrt, amuletteket és hasonlókat. Ennyi hasznunk legyen belőlük legalább. Majd a holttesteket egy nagy sárga Volvo homlokrakodógép kanalába dobálták és a Mária Valéria híd csonkjának végéről a Dunába öntötték, ahonnan a sodrás a túlpartra vitte őket. „Hazaküldték” őket – mondták morbid humorral a rakodást végzők.  

A kelta foglyoknak felállítottak egy nagy katonai sátrat, de nem akartak az istennek sem benne aludni. A szabad ég alatt húzták meg magukat, ami így november közepén már nem volt a legegészségesebb dolog. De látszólag jól érezték magukat. A napi fejadagjuk, amit az őrök eléjük löktek, szerintem minden eddigi étkezésüket felülmúlta, mert boldog pofával ácsorogtak a kajabeadó nyílás előtt minden délben és megelégedett csámcsogással, és szemérmetlen böfögéssel nyugtázták az ebédet. Szemükben egy cseppnyi megbánást, vagy félelmet sem láttam, úgy tűnt, hogy a világ legtermészetesebb dolgának veszik a fogságukat. Attól sem ijedtek meg különösebben, amit maguk körül láttak. Nem tett rájuk mély benyomást sem a fegyverzet, sem a járművek zaja. Látszott rajtuk, hogy tudják, halandó emberekkel van dolguk, akiken alkalomadtán majd bosszút állhatnak. Vagy ők, vagy az utódaik. Csak egyetlen dologtól irtóztak babonásan. Amikor nő volt beosztva őrségbe, akkor riadtan kiabálva mégiscsak behúzódtak a sátor alá. Ki nem állták a katonanőket. Pár ördögöt állítólag elvittek a papokhoz kihallgatásra, legalábbis ez a hír járta, de biztosat senki sem tudott. Ezeket aztán vissza is hozták néhány nap múlva és az életük a szokott kerékvágásban folyt tovább. Nem tudom, mit terveztek velük a továbbiakban.  

Ha nem voltam szoliban, mindig elsétáltam a kórházba. A kórház kapujában az őr csak bólintott, amikor meglátott. Volt, hogy naponta kétszer is eljöttem ide, már látásból ismertek. A kórház a múltat, pontosabban a jövőt idézte. Villanyfény, folyóvíz, fűtés – már ezek léte is kisebb csodával ért fel. Egy fiatal orvos, vagy menedzser szervezte meg az ellátást a kórházban, aki éjjel-nappal szidta a keltákat, szerintem jobban utálta őket mindenkinél és állandóan valami büntetőexpedícióról beszélt. Felballagtam a másodikra, ahol a nem intenzív ápolásra szoruló, de – ahogy a fiatal orvos mondta – „nemzetvédelmi szempontból” fontos betegek ellátást végezték. 

Júlia az ágyában ült és az ablakon nézett kifelé. Nem volt szép lány, arca elnagyolt formákból állt, orra a tipikus római sasorr példaképe lehetett volna, merész vízválasztóként metszette ketté kicsit kerekded arcát. Sűrű szemöldöke szinte összeért orrnyerge fölött, de csodálatosan nagy barna őzikeszemei valamelyest enyhítettek az előnytelen formákon. Vékony volt, vagy inkább vézna, testén meglátszottak a nélkülözéssel töltött hónapok nyomai. De úgy nézett ki, hogy életben marad. Rám nézett és elmosolyodott, de nem szólt hozzám. Ahogy az első éjszaka óta senkihez sem. 

*** 

Amikor aznap éjjel megtaláltam a Bazilika előtt szerintem a halálán volt. Nem tudott felállni, nem tudott járni, csak a nevét hajtogatta meg még valamit kérdezett. Tudtam, hogy latinul beszél, de a nevén kívül semmit sem értettem. Felnyaláboltam vézna testét, nem lehetett több negyven kilónál, és bevittem a templom déli hajójához, ahol homályos emlékezetem szerint a bejárat volt. Szegény roppant büdös és koszos volt. Bakancsommal rugdalni kezdtem a bejárati ajtót, aztán rájöttem, hogy erre nem fognak kijönni, mert hallják, hogy a várost éppen kifosztják a barbárok, és azt hihetik, hogy már itt is vannak értük. Elkezdtem segítségért kiabálni, mire egy fiatal pap nézett ki az ajtó kémlelőablakán. Elemlámpája fényében nyomorultul éreztem magam. Elmondtam neki, hogy a nő fennhangon olvasta a feliratot a homlokzaton, és azt hogy mondott nekem valamit, amiből én csak a Júliát értettem. A pap azt hitte, hogy teljesen megőrültem, és be akarok hurcolni magammal a templomába egy büdös és koszos kelta örömlányt. De ekkor Júlia neki is elmondta a mondókáját, ami után a pap keze megremegett és majdnem elejtette az elemlámpáját. Egyből kitárta az ajtót. 

- Kövessen! – mondta és elvezetett minket a sötét templom még sötétebb folyosóin. Egy lépcsőházban lefelé követtem, sokat fordultunk, szerintem legalább háromemeletnyi mélységbe mentünk. Megálltunk egy acélajtó előtt, amely a filmekből oly ismerős hatalmas, hajókormányra emlékeztető kerekes zárral volt elreteszelve.  

- Itt várjon – mondta és eltűnt a résnyire nyíló ajtó mögött, amely mögött világosságot láttam. Pár pillanat múlva hangtalanul kitárult a húsz centi vastag ajtó és a pap intett. - Jöjjön be.  

Beléptem az ajtón, a lány félig öntudatlanul lógott a nyakamon, a hátamat vágta az AMD vasa, vállamat húzta a szimatszatyor súlya, a homlokomat abroncsként szorította a rohamsisak rögzítőpántja. Erőim végső határán állhattam, térdeim össze-összekoccantak, ahogy remegtem az erőlködéstől.  

Az első pillanatban nem fogtam fel, hogy valami nincs rendben, aztán rájöttem. A szoba fényárban, energiatakarékos izzók vakító fehér fényében fürdött. A falakon pár vallásos témájú, nagyon drágának tűnő festmény függött, volt néhány fénykép is, mindenféle egyházfikat ábrázoltak csoportosan vagy egyenként. A szoba túlsó végén, két hatalmas datolyapálma között egy óriási, sötétbarna, gazdagon faragott íróasztal mögött, nagy vörös posztós karfás széken egy idősebb, fekete reverendás pap ült. Amikor meglátott, először dermedten bámult rám, majd felugrott a székéből és hozzám sietett. 

- Oda, gyorsan – utasított kezének intésével, hogy egy öblös fotelba tegyem le a lányt. Azután a fiatal papot elküldte orvosért.  

- Hallgatlak, fiam – mondta halkan, miközben hihetetlen gyengédséggel tartott egy pohár vizet a lány szájához, aki mohón ivott.  

- Odakint háború van, maga nem tudja?! – robbant ki belőlem a feszültség. – Jöttek a kelták és lemészárolták a fél várost és…  

Elcsuklott a hangom, a felindultság, a fáradtság, majd utána egyből a szégyenkezés egy-egy hulláma borított el. A szégyenkezés tartósnak bizonyult, mert egy csapásra világossá vált számomra, hogy sokkal többet tudhat, mint én. A nagy asztalon felrecsegett egy adóvevő. 

- Püspök úr, itt Keresztes-1, vétel – recsegett a készülék diszkrét hangerővel.

- Hallgatom, Keresztes-1 – a pap olyan természetességgel vette kézbe a rádiót, amit soha nem feltételeztem volna.

- Jelentem, a várhegyet biztosítottuk, a szórványos ellenállást leküzdöttük, a zárást végrehajtottuk, állásainkat a terv szerint elfoglaltuk. Veszteség nincs. Kérem a további utasításokat – iszonyat katonásan hangzott a forgalmazás.

- A további utasításig tartsák jelenlegi pozícióikat! – szólt a pap a rádióba, aki határozott parancsnoknak tűnt.

De kiknek parancsol? Milyen katonái vannak? Ki az a Keresztes-1?  Mi folyik itt? Nagyon fáradt voltam, de ezek a kérdések őrült sebességgel pörögtek az agyamban. 

- Nyugodjon meg törzsőrmester úr, itt biztonságban van – nem tudom, mikor szólítottak utoljára a rendfokozatomon és azt sem tudtam, hogy miért hiszek neki. – Ki ez a szerencsétlen? 

Röviden elmondtam neki, hogy miként találkoztam a lánnyal és mi történt a parkolóban, mire ő a lányhoz fordult. 

- Pontifex Paulus sum. Amicus tuus.* – szólt latinul a lányhoz, aki megrándult, mintha egy ostorral vertek volna végig a hátán.  

- Ubi sum? – kérdezte a lány, miközben potyogtak a könnyei. – Romanos estis?** Azután elmondta megint a felirat szövegét és rám mutatva, azt mondogatta, hogy „Salvator, Salvator”. 

- Ssss… - csitította a pap, miközben a lány arcáról egy nagy zsebkendővel törölgette a könnyeket. – Quiesce, puella mea! Quiesce.*** 

A pap visszajött, mögötte egy kissé fiatalabb társa lépett be a szobába, akinek a kezében a körzeti orvosok kis táskája volt. Kérdés nélkül tette a dolgát, valószínűleg a társa már elmondta, hogy mi vár rá. Odaguggolt a fotelban aléltan elnyúló lány elé, jobbjával megfogta a lány törékeny csuklóját, bal karját teátrális mozdulattal előre lendítette, hogy drága órája megcsillanjon a fényben. Pulzusszámot mért. Azután bólintott, majd két tenyere közé fogta a lány fejét, gyengéden jobbra-balra mozgatta, megnyomkodta a fültövét és a nyakát. A doki kitátotta a száját és kinyújtotta a nyelvét, amit a lány tökéletesen leutánzott. Ezek után az orvos kérdően felnézett a főnökére.  

- Rendben van, kimegyünk – bólintott az öreg és engem is kitessékelt az ajtón kívülre. A lány erre felkiáltott és hangosan kiabált valamit, miközben le nem vette rólam a szemét.

- Nos, akkor maga maradjon, Salvator – nézett rám a pap és nem tudtam nem érezni a szemében tükröződő kajánságot. – Maga a megmentője, azaz a Salvator és ragaszkodik magához. Tudta, hogy így hívja magát? Ez a megszólítás kissé profán e helyen, de most nem számít. 

Az orvosféle pap felsegített a lányt a fotelból és elmutogatta neki, hogy vegye le a köpenyét. A lány értette és levette a koszos rongyot magáról, ami bocskorba – legalábbis azt hiszem a bocskor lehetett valami hasonló – bújtatott lábai köré hullott. A lányon csak egy félhosszú ujjú és térdig érő, a derekánál valami kötéllel megkötött, piszkosfehér színű és durva anyagúnak látszó pólóféle ruhadarab maradt. Nem volt sokkal tisztább, mint a köpeny. Az orvos most rám emelte a tekintetét, én pedig engedelmesen elfordultam. Velem szemben a falon nagy tükör volt, nem tudtam úgy fordulni, hogy ne lássam a lányt, aki szégyenérzet nélkül most már meztelenül állt az orvos előtt. Én pedig szégyenérzet nélkül néztem a tükörben megkínzott, lesoványodott testét, amelyet szinte teljesen elborítottak a véraláfutások, a vágások és a fekélyek – semmi erotikus nem volt a látványban. Nem tehettem róla, de inkább undort éreztem és mellette szégyent is. Én se lehetek sokkal szebb látvány pucéran a tíz napja tartó „kalandjaim” után.  

- A tetveken és néhány csúnyának tűnő zúzódáson és elhanyagolt fekélyen, no meg az éhezésen kívül semmi baja nincs – mondta az orvos, mire visszafordultam feléjük. – Mi annak a tizedébe is belepusztultunk volna, amit ez a szerencsétlen elviselt. 

A lány szótlanul és lassan felöltözött, majd várakozva ránk nézett. A doki kiszólt a folyosóra, mire a két pap visszajött.  

- Fürdés, fertőtlenítés, oltások, feltáplálás és elkülönítés – sorolta az orvos a teendőket. – Bár lehet, hogy azzal már elkéstünk. A mi bagatell náthavírusunk neki akár halált is hozhat. 

- Akkor vigyék és viseljék gondját – utasította őket a püspök. – És amit itt láttak, vagy hallottak, az megőrzik maguknak. Amint kihallgatható állapotba kerül, értesítsenek. 

Az orvos közben egy kis ampullából valami szérumot szívott fel egy kis fecskendőbe és egy óvatlan pillanatban a lány felkarjába döfte a tűt, aki ijedtében kicsit sikkantott, de szinte egyből elhallgatott. 

- Csak egy kis nyugtató, hogy maga ne hiányozzon neki annyira, Salvator… - kedvem lett volna alárúgni egyet a kaján vigyor miatt. – Műtétek előtt szokták adni, ez a „boldogságszérum”.  

A lány tényleg ellazult, félmosollyal az arcán tűrte, hogy kivezessék a szobából, miután az öreg pap mondott neki valamit latinul. 

Ketten maradtunk a szobában az öreg pappal. 

- Mező Pál püspök vagyok – állt elém és nyújtotta felém jobbját. – A bíboros úr távollétében én vezetem most az egyházkerületet. 

Nem tudtam, hogy mit tegyek, mert fáradt agyamban mindenféle képkockák kavarogtak régi filmekből, ahol térden állva kezet csókolnak a főpapoknak. Végül megszorítottam a felém nyújtott kezet, a püspök visszaszorított, kemény és száraz volt a tenyere. 

- Szomodi Nándor vagyok. Rendőr voltam Magyarországon.  

- Ugyan – legyintett elegánsan, majd a fotelra mutatott, hogy üljek le. - Ne dramatizáljuk túl az így is drámai helyzetet. Maga most is rendőr. Fiatal lányok életét menti meg egy háborúban éjnek évadján.  

Visszasétált az asztala mögé és leült a párnázott székbe. 

- Véletlen volt, hogy rátaláltam – vontam meg a vállam. – Nem tudom, miért mondja, hogy megmentettem. De mondja, mi ez az egész?  

- Ha a vademberekre és a többire gondol, akkor fogalmam sincs. Vagy mondjam inkább, hogy isteni próbatétel? Melyik tetszik jobban? – kérdezte és kíváncsian nézett rám. 

- Tudja jól, hogy nem arra gondolok… atyám – mintha így kellene szólítani egy papot, rémlett fel bennem és közben a rádió adó-vevőt fixíroztam az asztalon.  

- Oh, igen – bólintott megértően, amikor követte pillantásomat. – Nos, valóban van egy kis külön őrség itt a várhegy körül. Tudja, itt a kincstárban van pár mázsa arany, mindenféle műkincsek képében és úgy gondoltuk, hogy biztosítani kellene a nyugalmukat. A Védelmi Bizottság volt olyan megértő, hogy iderendelt pár katonát. Elvégre ez mégiscsak az érseki székhely. Ja igen, a hívónevüket, a Keresztest, ők maguk ajánlották én meg rábólintottam.  

Az agyam egy pillanat alatt lepörgött, érthető magyarázatnak tűnt. A csendet egy telefon régimódi csörgése törte meg. A készülék az asztalon, pár paksaméta papír takarásában csörgött még kettőt, mire a püspök felemelte és a füléhez tette a hatalmas, ósdi piros telefonkagylót. Volt pár éve már annak, hogy utoljára ilyet láttam. 

- Igen – szólt bele bemutatkozás nélkül, majd pár percig hallgatott. – Rendben, jöjjön.  

Letette a telefont, szórakozottan rám nézett pár pillanatig, majd sóhajtott egyet. 

- Nos, törzsőrmester úr, úgy tűnik, hogy a helyi rendvédelem, mint önálló fegyveres szervezet az éjjel megsemmisült – mondta komoran. – Most kaptam a hírt, hogy a rendőrfőkapitány elesett a harcokban és a területi rendőri egységeket is komoly veszteségek érték. 

Nem volt mit mondanom, valahogy tisztában voltam a lelkem mélyén ezzel a ténnyel. Mi voltunk az egyetlen fegyveres szerv, ami helyben volt a támadás elején, mi kaptuk az első csapást és mi szenvedtük el a legnagyobb veszteségeket is. Meg se rendültem igazán, a lelkem megkérgesedett már.  

- Ha gondolja, beállhat a Keresztesek közé. Nem lesz rosszabb sorsa, mint eddig volt – nézett rám várakozóan. 

Nem sokat gondolkoztam. Semmi vesztenivalóm nem volt. Akkor az otthonomat vesztettem el a családommal együtt, most éjjel az átmeneti szállásomat a tábori összecsukható ággyal meg a reggeli vagdalthúskonzervvel a kapitányságon és Piluról sem tudtam semmit. Megint ott voltam, mint az első éjszakán. Ha nem megyek önként, akkor úgyis besoroznak. Akkor már inkább legyen meg az illúzió, hogy én választottam a sorsomat. Bólintottam.  

Kopogást hallottam, majd pillanatnyi csend után kinyílt az ajtó és egy középkorú pap állt a küszöbön. 

- Püspök úr, Albert ezredes megérkezett – mondta, majd a püspök intésére ellépett az ajtóból és mögötte belépett az ezredes.  

Rendőr díszegyenruhában feszített, mintha csak éppen most érkezett volna valami főkapitányi értekezletről, fess volt és jólfésült. Negyvennél nem volt idősebb, mert halántéka alig őszült még. Kutató kék szeme végigmérte a szobát, a püspököt majd engem. Láttam rajta, hogy meghökkent, amikor felmérte a környezetem és az állapotom közötti különbséget. Hozzá képest még siralmasabban nézhettem ki, ami most már kezdett feszélyezni.  

- Isten hozta, ezredes úr! – állt fel a székből a püspök. – Gratulálok az új beosztásához.  

Hangjában valami halvány gúnyt sejtettem, de az ezredes ezt nem vette észre, boldog mosollyal lépett közelebb az asztalhoz és nyújtott kezet a püspöknek. 

- Köszönöm, püspök úr – mondta mély baritonján. 

- Kancellár uram, kísérje el ifjú védelmezőnket és mutassa meg neki a szállását – fordult a bíboros az ajtóban álló paphoz, majd rám nézett.  

– Pihenjen, Salvator, holnap az őrség kapitánya eligazítja majd.  

Elindultunk, követtem a kancellárt, felfelé a lépcsőházban, majd végig egy szükségvilágítással ellátott hosszú folyosón, ami kicsit mintha lejtett volna. A folyosó végén egy hasonló ajtót nyitott ki és kiléptünk a várhegy alatti parkolóba. Két BTR, meg egy parancsnoki dzsip állt ott, járó motorral, lámpájuk megvilágította az ajtónyílást, amitől én semmit sem láttam. Kezemmel próbáltam eltakarni a vakító fényt és láttam, hogy a dzsip jobb első ajtaja felpattan, és egy katona ugrik ki a járműből. 

- Öcsi! – időm sem volt szólni, Pilu magához ölelt és átkarolva tartott egy hosszú pillanatig, aztán zavartan és szemét lesütve hátrébb lépett egy kicsit. – Azt hittem, hogy… hogy…  

Hangja fátyolos volt, nekem pedig a szemem párásodott el, de ezt be nem vallottam volna neki semmi pénzért sem.  

- Neked semmi bajod? – kérdeztem végül lassan, hogy ne hallja a hangom remegését. Nagyon örültem annak, hogy épen és egészségesen itt áll előttem. 

- Semmi az égvilágon. Amikor a dzsippel beszáguldottunk a VB-hez, az ezredes pont az udvaron tartott eligazítást – kezdte a mesét Pilu. – Kivettem Helgát a kocsiból, erre az ezredes felüvöltött és két pillanat múlva már egy mentőautót vezettem őrült tempóban a kórház felé. Most meg én vagyok a testőre, vagy mi.  

- Khmmm… Ideje továbbmenni, törzsörmester úr – szólt diszkréten a kancellár és intett, hogy kövessem. 

- Kereslek majd. Vigyázz magadra – mondtam Pilunak, aki vigyorogva intett búcsút.  

*** 

Így lettem én is Keresztes, pontosabban Keresztes-58. Az a „pár katona” konkrétan 80 állig felfegyverezett katonát, azaz egy nehézfegyverekkel ellátott, gépesített századot jelentett, amely felett névleg ugyan a VB rendelkezett, de a parancsnokunk, egy alig 150 cm magas százados szerintem csak a püspökre hallgatott. Megkülönböztetésül a rohamsisakunkra egy nagy fehér feszületet pingáltunk. A század a püspök szálláshelyén, a prímási palota egyik szárnyában volt elszállásolva, amit bevehetetlen erőddé alakíttattak velünk. A Salvator megnevezés persze ide is elkísért, bár nem tudom honnan tudták meg. Nem bántam, nem volt semmivel sem rosszabb az Öcsinél. A szolgálat nem volt vészes, őriztük a várhegyet, a palotát és nagy néha kísértük a püspököt, ha elment a VB ülésére. De leggyakrabban az adományokat kísértük a plébániákra és vissza. Vallási szempontból egyetlen kötelességünk volt, a vasárnapi szentmisén részt kellett vennünk, ha nem voltunk szolgálatban éppen. Ezt sem bántam, a mise monotonnak tűnő szertartásossága mindig megnyugtatott. A városban zajló események csak megszűrve jutottak a tudomásunkra és valószínűleg ellátásban és körülményekben is az egyik legjobb helyzetben élő emberek voltunk. Az áramellátást a prímási palota déli tetején elhelyezett nagy fotoelektromos táblák és az alagsori zselés akkumulátorok biztosították, amelyeket ki tudja miért szereltek fel még az átkerülés előtt, és amelyek ésszerű keretek között használva elegendő elektromosságot szolgáltattak. Élelmiszer-ellátásunkat gyakorlatilag a vidéki plébániák által hozzánk eljuttatott adományokból tudták fedezni, a VB által hozzánk eljuttatott fejadag kontingenst és a fölös adományt pedig a püspök szétosztatta velünk mise után a helyiek között. Amikor ennek híre ment, soha nem látott magasságokba szökött a templomlátogató polgárok száma. A plébániákon kihirdették, hogy melyik nap érkeznek „a bíboros, prímás, esztergomi érsek úr keresztes katonái” és ilyenkor szó szerint faltól falig megteltek a templomok. A prédikációkban az embereket a feltétlen engedelmességre, a VB utasításainak betartására, az önzetlenségre, az adakozásra és a takarékosságra intették, no meg persze az egyház rendelkezéseinek feltétlen betartására. Amikor a püspöki üzeneteket felolvasták, a végét így fejezték be: „Isten kegyelméből Summus et Secretarius Cancellarius regius**** Pontifex Paulus”.  

A következő napi beosztásunkat minden este, az esti ima után kaptuk meg, amit kifüggesztettek a „dormitorium*****” ajtajára. Mindig kíváncsian vártuk, ki mit fog csinálni másnap, mert tulajdonképpen életünknek ebben a szakaszában ez volt az egyetlen izgalom. Vacsora után megnéztem én is a beosztásomat. Négy társammal egy dzsipen adományt és egy kispapot fogok vinni valami Csentőfa nevű kis faluba. A papíron ott volt a holnapi dátum: 2008. november 25. Ha nem látom, nem is gondoltam volna, holnapután lesz egy hónapja annak, hogy „átkerültünk”. Sok ünnepelnivaló nem lesz rajta, de legalább élek. Leültem az ágyam szélére, és arra gondoltam, hogy egyetlen hónap alatt több minden történt velem, mint egész eddigi életemben, aminek azért valahogy nem tudtam örülni. No mindegy, holnap irány Csentőfa, ami biztos annyira lesz izgalmas, mint amennyire tegnapelőtt Piliscsév volt.

 
 

*  Pál főpap vagyok. A barátod.

**  Hol vagyok? Rómaiak vagytok?

***  Hallgass, lányom, hallgass.

****  Magyarország főtitkára és kancellára

***** hálóterem

A latin fordítást páratövis olvtársunk készítette, akinek ezúton is köszönöm segítségét!

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr88819949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.13. 11:15:40

Akkora sikerélményem volt, hogy magamtól megértettem a latin részeket!:) Szóval a hős Salvator most már keresztes lovag, ez a történet is kezd bonyolódni:)

Szakyster 2008.12.13. 12:10:57

Triumphator, kinevezlek téged hangulatfelelősnek, mert nagyon plasztikusan tudod előadni az olyan nem egyszerű dolgokat, mint a város hangulata. Ez az iromány is fantasztikus lett. Csak így tovább. De jó látni, hogy a sok történetszál kezd szépen összegabalyodni :)

T1GRIS 2008.12.13. 12:26:06

Valaki beszélgessen már el ezzel a püspökkel arról, hogy látja azt a kérdést, hogy az egyházát megalapozó események még voltaképpen meg sem történtek.

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.13. 12:29:30

T1GRIS

szs. mester már készül rá.

Angyali 2008.12.13. 12:36:15

Van egy elmélet, miszerint nem is történt meg, és az egész sztorit a bizánci császár dobatta össze.:) Jézus pedig egy halandó volt, aki valóban bizonyos eszméket hirdetett, de nem állította magáról, hogy Isten fia, csak kapóra jött a sztoriban, hogy olyan sokan követik. Vagy valami ilyesmi..:) De majd utánanézek, hogy is volt ez, mert amikor anno olvastam, tudom, hogy nagyon tetszett az elképzelés..:)

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.13. 12:41:39

Nézzétek meg a The man from Earth című filmet, abban van az igazság;)

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.12.13. 13:01:28

szerintem igazabol tokmindegy, hogy megtortent-e vagy sem az egyhazat megalapozo sztori

a lenyeg, hogy az emberek fejeben megtortentkent van, es az egyhaz most eleg hasznos tevekenyseget vegez a tuleles szempontjabol

ha itt most ossze lenne hozva egy egyhazellenes "meg sem tortent a hulyesegetek" beszelgetes, es ez esetleg elterjedne es megmaradna az emberek elmejeben, hat azzal jo nagyot vagnanak a maguk alatt levo fan...
talan tulsagosan is nagyot

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.13. 14:07:59

T1gris, te ne eretnekeskedj itt, hanem inkább támadj, mert már hárman várnak, hogy írjanak a tied alapján valamit. :)
A "bizánci császáros" dolog meg egy igen nagy hülyeség, mindenféle egyházi befolyástól mentes történelmi adatok alapján csípőből cáfolható, bár kétségtelen, hogy jól hangzik, mert eleve olyannak találták ki, hogy annak hangozzon.

T1GRIS 2008.12.13. 18:31:06

* breaking news *
Na, szolg.közl, elment a posta szs-hez, bocsi mindenkitől, akinek rám kellett várnia a történetével - de persze elsősorban az Olvasóktól, akik úgy szeretnének már rajongani értünk. :D
Mentségemre: nem az írás ment ilyen nehezen, hanem az élet összeegyeztetése a hobbival. C'est la vie.

Rettenet Tábornok11 2008.12.13. 20:18:24

Hümm érdekes... érdekes.
Az biztos hogy az egyház fennállásának legnagyobb lehetősége, de egyben feladata előtt is áll, hiszen aki hívő keresztény, másképp aligha értelmezheti ezt az egész történetet, minthogy lehetősége nyílik rengeteg pogány lelkének megmentésére.
Az sem elhanyagolandó dolog, hogy az Esztergomi érsek jelenleg a Pápa, már ha átkerült :)

A másik kérdés, ez elsősorban filozófiai: Vajon az Istennel kötött második szerződés, Jézus elött érvényben van-e? Esetleg ez lenne az újbóli eljövetel ígérete, s a három királyok pannóniából érkeznének? :) Avagy az Ószövettséget kell mérvadónak tekinteni?
Akárhogyis vélhetően nagyon komoly átalakulások elött áll a Római?!? Katolikus Egyház.. középtávon pedig véleményem szerint az Ómagyar államal vívott "invesztitúraharc" valószínű győztese, hiszen az "Antiknál" termékeny táptalajra hull a térítés, de az átlag átkerült is kicsit megrendülhet a tudományba vetett hitében, hiszen magát az Átkerülést jódarabig nem fogja tudni magyarázni.

Üdv,

Tilleo

T1GRIS 2008.12.13. 21:22:09

[ütemes taps]
Nagyon jó, Tilleo, remélem, a jövőben is számíthatunk a kommentjeidre!

Szakyster 2008.12.13. 21:34:18

Viszont szerintem hosszútávra is fontos esemény, hogy megalakult az első elitt harci egység, és ahogy látom, hosszú életű lesz.

T1GRIS 2008.12.13. 22:02:43

Azért attól óva intenék, hogy a Kereszteseket elit harci egységnek gondoljuk. Az átlagnál jobb felszereléstől még nem lesz automatikusan Navy Seal a magyar honvédből. ;)

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.13. 22:05:46

Nono, a többihez képest elit ellátás és körülmények, a konzekvens ideológiai nevelés és a folyamatos kiképzés előbb-utóbb kitermeli a maga elitjét.

Rettenet Tábornok11 2008.12.13. 22:10:07

Tigr: Remélem többre is.. de az idő, és szs mester eldöntik. ;-)

A lovagrendről:Persze nyilván még nem elitek, de valószínűleg egyre erősödő agymosást kapnak. És hát a történelemből tudjuk hogy volt pár társaság ahol az erős ideológiai megalapozás, mi mindenre volt elég. Nem kell messzire menni a múltba csak egy 60 évet. :)

Tilleo

Szakyster 2008.12.13. 22:12:05

Nem a tudás számit. Sokkal fontosabb az, hogy az emberek szemében azok leszenek. És erre minden esélyt meglátok: Vallási kötődés, külön jelkép, kajaosztás, fontos helyeken való megjelenés, és persze a jó fegyverzettel járó nagyobb túlélési esély: így születnek a félelmetes hírű harci egységek.

T1GRIS 2008.12.13. 22:21:26

triumphator, én is ennek drukkolok (de különösen annak, hogy Te légy az állomány büszkesége! :), csak annyit mondtam, hogy még nem elitegység.

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.13. 22:23:05

T1GRIS

köszi-köszi, de a "hősöm" az nem én vagyok. Vagy hogy is kell ezt mondani. majd az lesz. vagy nem. szs mester eldönti.

Solkim 2008.12.14. 00:55:23

Vallási szemszögből nézve a dolgot teljesen mindegy, hogy az eltörlődött-megváltozó történelemben már 2000 éve létrejött az új szövetség, míg itt még nem született meg Jézus. Isten törvényei nem szükségszerűen egy lineáris kronológia mentén érvényesülnek, hanem mindazokra érvényesek akik tudnak róla (és egyes részei azokra is, akik nem tudnak róla).

Az átkerült keresztényeknek továbbra is kötelességük Jézus követése/tisztelete/imádata (vajon hány felekezet került át...) és a jézusi törvények terjesztése, hiszen ők már megkapták azokat.

Az Ószövetség prófétái is jövendölték a Messiást, tehát "történelmi" szemszögből nézve ez egy újabb Messiás-váró felekezet lesz. Egy felekezet, amelynek ugyan pontosabb tudása van Jézus születésének időpontjáról, mint a korábbi prófétáknak.

Másrészt, mire elérkezik Jézus születésének ideje, addigra már úgyis egyfajta fél-mítikus köd fogja borítani az átkerülés előtti, megszűnt történelmet.
Aligha lesznek közöttük túl sokan, akik számára az átkerülés élőtti, alatti és utáni történelem többet jelentene, mint a mai emberek többségének, mondjuk Pázmány Péter írásai (vagy akár a személye).

Vagyis várhatóan a megszűnt történelemnek az a szerepe is meg fog szűnni, hogy bármilyen erkölcsi tanítást, intézkedést legitimáljon, igazoljon, megtámogasson. Ergo a majd akkor élő emberek túlnyomó többsége számára az, hogy az akkori egyház mit hirdet nem lesz semmivel se "bizonyítottabb", mint amit az át nem kerültek számára prédikálnak az egyházak.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.14. 10:48:37

Én is hasonlóképpen gondolom, nagyon jó összefoglalás!
Pár felekezet átkerült, most csak hirtelen, amiről tudomásom van:
Katolikus (számban messze a legnagyobb és nagyjából megmaradt a hiearchiája is, amivel már el is kezdett élni), református (a dunántúli egyházkerület központja szintén átkerült, de a gyülekezetek túlnyomó része nem, szóval a katolikusohoz képest marginális), evangélikus, őskeresztény-apostoli, golgota, baptista, Jehova tanúi, Hit Gyülekezete. Nem tudom, hogy zsidó hitközség került-e át, pedig az nagyob érdekes lenne, hiszen az egyetlen ma is aktív vallási közösség, ami számára semmiféle különösebb törést nem jelentene az átkerülés vallási szempontból, sőt, kifejezetten erősítené, hiszen maga a Templom is áll még, igaz, nem épp a szomszédban és nem épp a legegyszerűbb politikai-hatalmi helyzettel körbevéve (Nagy Sándor utód birodalmak marakodása a környéken).

T1GRIS 2008.12.14. 12:00:41

Hú, nagyon örülök ennek a kommentfolyamnak! Számomra EZ sokkal inkább Ómagyarország, mint az, hogy ki hány keltát ölt meg. (Mármint az én számomra, nem a karakterem számára, ha megengedtek ennyi tudathasadást nekem.) Ez az igazán FIKCIÓ! :)

Angyali 2008.12.14. 14:37:48

Én azon gondolkodom, hogy mi van azzal a területtel, ami az átkerülés előtt volt az átkerült terület helyén? Az ott lévő kelta faluk és lakosság sorsa mi lett? Mert most kvázi "ráesett" egy teljesen más világ, és ami volt ott, eltűnt. Vagy az pedig átkerült a jövőbe (számunkra jelenbe)? :) Érdekes lenne megnézni, mi történik ott. Hogy dolgozzák fel az eltűnt településeket, embereket a jövőben? Az eltűnt stuktúrákat? És mit kezdenek az átkerült keltákkal? :)

Szakyster 2008.12.14. 14:45:37

Azon filózok, hogy simán élehet, azért ilyen morcosak a kelták, mert volt itt valami, amit kvázi mi tüntettünk el. Szerintem ez is megérene egy történetszálat :)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.14. 14:50:48

Pár falu volt és sűrű erdő, illetve maga a Pilis, ami állítólag nem csak ma felkapott "szakrális hely", hanem lehet, hogy már régebben is az volt. De pusztán az a tény, hogy az Átkerülésben eltűnt egy csomó erdő morcossá teheti a fákat mélyen tisztelő keltákat - na meg egy gyülekező sereg felvonulási körzetébe érkeztünk, ami tavasszal indult volna délnek.

T1GRIS 2008.12.14. 15:31:30

Az a verzió igényel kevesebb előfeltevést és magyarázatot (ld. Occam borotvája), hogy az Átkerülés cserealapon történt (vagyis cut-paste volt mindkét oldalon, nem pedig copy-paste a jövőből :), tehát most bizony a "jövőben" ugyanúgy megjelent egy darab ókor, mint ahogy mi megjelentünk itt.
A gond az, hogy ennek kifejtése jelen blog kereteibe szvsz nem fér bele, mert ahhoz ugyebár kellene egy jövőben maradt szemlélő - ha ebbe belemennénk, az teljesen kettévágná a blogot.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.14. 15:35:57

És könnyen lehet, hogy nem is ez történt. :)

Szakyster 2008.12.14. 15:41:06

T1GRIS: bár egyetértek veled, azt csak halkan teszem hozzá, hogy az occam borotvája-elv jelen helyzetre nem alkalmazható.

páratövis 2008.12.14. 15:44:57

Hát, Szakyster, nem akarok hülyeséget írni, de azt hiszem, vot Esztergomban is egy nagyobb oppidum (kelta erődítés). Azt most hirtelen nem tudom, hogy az átkerülés idején létezett-e már, és merrefelé terjedt ki a befolyása. De ha ott volt, akkor irritáló lehetett a "becserélődése" a keltákra nézve.

T1GRIS 2008.12.14. 15:48:39

Miért gondolod, hogy nem alkalmazható? Szerintem ez az elv bármire alkalmazható.

Szakyster 2008.12.14. 16:15:37

Occam borotvája csak ismert dolgokra vonatkozik: Ha nyihogást hallasz, akkor az valszínűleg ló, de ha fél méter magasan lebegő zölden világító apeh ellenőr szláv tájszólással friss almát kér tőled, nos arról nem mond semmit. És ugyanez igaz az időutazásra is. Tulajdonképpen az occam botovája két "elvet" egyesít magában:
1: ami valószínűbb, az gyakrabban megtörténik.
2: ami gyakrabban megtörténik, az jobban beépül az emberi gondolkodásba. (ez így nem szabatos, de ugye világos, mit akar jelenteni)

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.14. 16:17:12

Lefordítom újmagyarra: "Tigris fejbelőtte Szakystert":P

Angyali 2008.12.14. 16:54:57

T1gris, ezt én is tudom.:) Csak az villant át az agyamon, hogy a jövőben több modern eszköz áll a rendelkezésére a most tátott szájjal ott állóknak, hogy megfejtsék, mi történt, és esetleg visszafordítsák az eseményeket, visszahozzák az átkerülteket.:) Vagy az átkerültek minden további nélkül el is fogadták a helyzetet? Nem is gondolkodnak azon, hogy hogyan lehetne "visszacsinálni"? Puff, átkerültünk, na bumm, akkor most ez van, és innentől kezdve ehhez alkalmazkodva élünk? Lehet, hogy csak magamból indulok ki, de én ebben a helyzetben egészen biztosan keresném a megoldást, a választ, és nem minden erőlködés nélkül nyugodnék bele a kész helyzetbe.:)

T1GRIS 2008.12.14. 18:16:29

Szakyster, nagyon szemléletesen sikerült megtámogatnod az álláspontod! :)))
Az emberi gondolkodás analogikus voltából fakadóan viszont úgyis ismert dolgokhoz próbáljuk majd kötni az Átkerülés magyarázatát, mert máshogy szinte nem is bírunk gondolkodni. És akkor majd bizony valószínűségekkel számolunk, még az elméleti bizonyításban is (hiszen empirikussal még jó darabig, vagy talán soha nem is számolhatunk). De szerintem nem is olyan nagy baj ez, ha belegondolsz, nem példa nélküli, hiszen jórészt ennek köszönhető, hogy a Lorentz-transzformációval szemben inkább Einstein relativitáselmélete vált elfogadottá, pedig az 1900-as évek elején az általuk felvetett dolgok semmivel sem voltak valósabbak (vagy "ismertebbek") a tudományos közösség számára, mint amennyire az Átkerülés magyarázata ismert vagy valós dolgokhoz köthető jelenleg az átkerültek számára.
Huhh, akármikor is ugrunk bele, szép feneketlen kút lesz ez, már előre várom. :))

Ha például kiterjesztően próbáljuk majd alkalmazni azokat az elméleteket, amelyek alapján ma a világot valamilyennek gondoljuk (mondjuk, hogy az anyag egy időben csak a téridő-kontinuum egy pontján lehet jelen), azzal belefuthatunk komoly zsákutcákba, de azért látok esélyt a sikerre is. [Csak egy hirtelen ötlet, dióhéjban: mi van, ha az átkerülés nem anomália, hanem egy tök természetes jelenség, eddig nem tapasztalt léptékben? Mi van, ha a mostani világunkban is rendszeresen megtörténik, hogy az anyag "utazik" - csak éppen atomi vagy mikroszkopikus léptékben, ezért nem tűnik fel? Ugyan ki venné észre, ha az amerikai Sziklás-hegység egy kavicsa visszamenne az ókorba, a helyére pedig ókori anyag kerülne, különösen, ha a kavicsot alkotó anyagi részecskék a tér tetszőleges pontján megjelenhetnének, akár a légkörben, akár az ősóceán mélyén, tehát nem feltétlenül kellene a kavicsnak "egyben" átkerülnie. (És ebben az esetben ugyebár máris hatalmasat rugaszkodtunk gondolatban az atomi szintű léptéktől felelé.) Mi van, ha egyszerűen csak most először fordult elő az, hogy a spontán vándorlás egy azelőtt soha nem tapasztalt méretű összefüggő anyagrendszerre terjedt ki, amely ráadásul a téridő-kontinuum másik pontján is összefüggően jelent meg? Az esélye mondjuk annyi, mintha egy tornádó a kifutópályán heverő alkatrészekből véletlenül összerakna egy Boeing 747-est - vagyis nullánál nagyobb! ;)]

De persze az is simán benne van a pakliban, hogy az Átkerülés traumája sikeresen nyom ez resetet a tudományos fejekben, és a két-három generációval később születő tudósfik már kellően függetleníteni tudják magukat azoktól a dogmáktól, amikbe a korlátozott és bizonytalan emberi felfogóképesség ma még kapaszkodni próbál, és kidolgoznak valami teljesen eltérőt, mondjuk a húrelmélet egy még nem is létező kutatási irányát.

Az biztos, hogy nagy érdeklődéssel fogom belevetni magam ebbe - csak nem Tigrisként, mert, ha nem lehet elszívni, vagy többért eladni, mint amennyiért vette, akkor őt nem hiszem, hogy érdekelné egy ilyen elmélet. :D

T1GRIS 2008.12.14. 18:27:17

Angyali: Már írtam erről kommentet korábban - omagyar.blog.hu/2008/12/04/eltunt_egy_varos?fullcommentlist=1#c4172739 -, egyetértve bz249-cel, hogy jó, hogy még nem merültünk el az okok és magyarázatok keresésében. Szerintem az átkerültek sincsenek még abban a helyzetben (pláne, amíg naponta támadják meg őket a kelták, vagy saját honfitársaik, vagy farkasok, esetleg valami járvány), hogy ilyeneken agyaljanak. Valószínűleg még az átkerült tudósok, kutatók, elméleti fizikusok is csak azon dolgoznak jelenleg, hogy megteremtsék azokat a körülményeket, amelyek között MAJD ilyesmiken gondolkodhatnak.

Vagy esetleg légy Te az egyik ilyen kutatónő - Tigrisnek bejönnek a szemüveges csajok. :))

páratövis 2008.12.14. 19:22:44

Hoppá, repkednek a borotvák, és a párhuzamos univerzumok (Átkerülés-kalauz stopposoknak? Hm?)... Én mindenesetre javítanék: az esztergomi oppidum a Kr. e. 1. században jött létre, a 3. században itt még kavargóak és vadak voltak a viszonyok... (mondjuk, mikor nem?)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.14. 19:32:30

A gellérthegyi talán már megvolt akkor is, legalábbis tervezünk velük hamarosan némi interakciót. (Nem, nem túl véreset.)

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.14. 19:35:14

szs. mester

a következő posztomban kezdtem megpendíteni egy gellérthegyi "interakciót". baj-e?

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.14. 19:43:34

Nem baj, csak egyeztessünk a háttérben. ;)
ui: Nem vagyok mester, a Tamás, az a Mester.

Angyali 2008.12.14. 19:49:54

Mellékvágány, két diplomám ellenére nem vagyok egy tudományos alkat.:D Sem gondolkodásban, sem egyébben. Lehet, hogy mégiscsak kurva leszek? :D

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.14. 19:52:57

Angyali, nehogy már mindig ezek a T1grisfélék nyerjenek! :)

Angyali 2008.12.14. 20:28:20

Mondj alternatívát! :)

T1GRIS 2008.12.14. 20:40:16

Úgy érti: bármit, ami hihetőbb és valószínűbb annál, mint, hogy mindig a Tigrisfélék nyernek. ;)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.14. 21:37:18

Érdekes lenne egy Átkerül apáca is... :)
Vagy csak fogod magad, ahogy vagy, és úgy keríted át magad, mint azt a legtöbben tettük. (Ö, T1gris nem tudom, hogy van ezzel...)

Angyali 2008.12.14. 22:14:58

Ö, a szüziesség is messze áll tőlem.:D

Amiből választhattok:
* újságíró - ezen már elgondolkodtam, miképp lehetne az információterjesztést jelen helyzetben megoldani, fogós kérdés :),
* pénzügyi szakember - na erre vajon mi szükség van most? :D
* anya
* állapotos nő...

Egyelőre ennyi, ami én vagyok/voltam és eszembe jutott.:) Az amnézia is közel áll hozzám, de mint természetes és állandó állapot.:D

Szakyster 2008.12.14. 22:23:55

T1GRIS: Jaja, igazad van, nagyon sokminden lehetséges:) És a világban levő szimetriák azt sugalják, hogy inkább helyetcserélt két téridő-szelet, mint az egyik eltünjön, majd a másik megduplázódjon. De mi, ómagyarok semmit nem tudunk arról, mi történik a "jövőben", szóval a legjobb esetben is hipotéziseket gyártunk. Akár az is lehet, valami kozmikus katasztrófa pusztította el a Földet (fekete lyuk?), és ennek következtében némi térszelet visszalökődött ide. De korábban említettem, engem sokkal jobban zavar az, hogy az ó-és újmagyarország között nem csak időbeli, térbeli külömbség is van, fényévekben mérhető. Számomra ez inkább a nem-természeti-jelenség teóriáterősíti:)
Ami még érdemes a vizsgálatra az a szélek problémája: mintha sokkal régebbre mentek volna vissza, mint amikor egy gyurmakorongot hozzávágsz egy nálánál kissebb testhez, akkor a gyurma egyes része "továbbhajlik", ott, ahol lelógott a testről. Ez arra utalna, hogy itt történt valami, a múltban, ami iderántotta a jövönek egy nagyobb szeletét. Juteszembe, meg kellene határozni az átkerülés mértani középpontját (legalább a síkban), és megvizsgálni azt a területet. (esetleg kikérdezni az antikak, kik éltek azon a területen,hátha valami különös szekta volt :)
Na jó,én is sokat agyaltam,pihenek egy kicsit. Össze kellene szedni pár elméletet, és egy kitekintőben közreadni :)

FeketeFarkas 2008.12.14. 22:28:49

Szerintem legyél egy terhes újságíró, akinek már van egy gyereke és szakterülete a pénzvilág. Mit szólsz? :)
Egyébként komolyra fordítva az újságíró azért jó mert tudósítás címén sok mindenről írhatsz, a terhes nő viszont azért jó, mert egy teljesen sajátos szemszög. Egy csomó speciális problémát vet fel. Arról nem beszélve, hogy a végén születhet egy lányod aki majd szs fiának a felesége lehet húsz-huszonöt év múlva. :)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.14. 22:33:02

Az igazi kérdés az, hogy mire összeszedik magukat az Átkerültek annyira, hogy érdemben foglalkozhatnának azzal, hogy miért kerültek át és hogyan lehetne visszamenni, vissza akarnak-e majd jutni egyáltalán?
Angyali: én is valami várandós verzióra szavazok (eleinte én is ilyet terveztem, mármint nem magammal, hanem a feleséggel kapcsolatban, csak az túlságosan elvitte volna a fókuszt és akkor még úgy volt, hogy csak egy nézőpont lesz.)

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.14. 23:08:04

A terveket mindig felborítják holmi kelták és lázadók...:) Tényleg érdekes lenne egy női karakter is, mert a kedvenc Gyűrűk Urámat is kanmurival vádolták meg:) Nem is beszélve arról, mennyire lelkessé tenné a mi házi Tigrisünket:D

T1GRIS 2008.12.14. 23:52:58

Pénzügyi tanácsadó? Ígéretes... ;)
Újságíró? Végül is, csak papírgyártás meg net nincs, amúgy jó az ötlet... :D

Angyali, ébresztő! Vedd észre, hogy én az egyetlen biztos egzisztenciát kínálom Neked az átkerült világban. Legyél kurva. Nem azért tanultál annyit, hogy most éhezzél. :)))

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.15. 00:01:24

És mindez a "Keresztesek" c. poszt alatt olvasható, kedves közönségünk...

T1GRIS 2008.12.15. 00:01:32

Szakyster: "De mi, ómagyarok semmit nem tudunk arról, mi történik a "jövőben", szóval a legjobb esetben is hipotéziseket gyártunk."
- Na, ezt mondtam én is, hogy szerintem ezért nem fér bele ebbe a blogba, legyen bármilyen izgalmas is.

"Juteszembe, meg kellene határozni az átkerülés mértani középpontját, és megvizsgálni azt a területet."
- Én arra készültem, hogy ha nekivágunk a pusztának, akkor (majd a következő évadban valamikor) kicsivel odébb találnánk még átkerült foltokat. Esetleg kicsivel távolabb még újabbakat, és ezek elhelyezkedésében akár szabályosság is lehetne. Messzire vezető teóriákat lehetne ezekre alapozni... ;)

bz249 2008.12.15. 09:48:42

Egy megjegyzés az időutazással kapcsolatban: az atomok és molekulák egymástól megkülönböztethetetlenek szóval, ha kicserélsz egy ókori O2 molekulát egy maival semmit sem csináltál. Mind a két molekula maradt a helyén.

A normális ojjektumok, mint egy asztal vagy egy pisztoly annyival másabb, hogy ezek a molekulák egy speciális mintába összerendeződtek. De amúgy nem kellenek hozzá modernkori atomok és molekulák.

Az élőlények talán egy kicsit más műfaj... de ha tiszta materialista nézőpontból nézzük (a természettudomány meg máshogy nem tudja) akkor azok is csak megfelelően összerakott részecskék.

Szóval simán előfordulhat, hogy

a.) egy darabka ókori föld az őt alkotó részecskék spontán átrendeződésével pont olyan lett, mint a modern Komárom-Esztergom megye (ekkor a modern kori emberek ebből semmit nem vesznek észre... ugyanis Gador szépen összeházasodik a nem-amnéziás menyasszonyával, Gherry eljut Sopronba, Tigris másnap behajtja a 35 millerjét... stb). Az hogy van egy ókori megfelelőjük?... evvan nem tudnak róla

b.) a Föld összes többi része rendeződik úgy (csillagászati adatok egyelőre nincsenek), hogy Komárom-Esztergom megye kivételével minden az ókori állapotoknak megfelelő... ekkor a modern időkben maradt többiek egyszerűen nincsenek, azaz nem fognak beavatkozni

Mindkét lehetőséget megengedi az általunk ismert fizika... ha betart kb. 5 db megmaradási tételt (most hirtelen hatra emlékszem, lehet több).

Szakyster 2008.12.15. 12:01:08

bz249: igazad van, de elég kicsi mindkettőnek az esélye (tippelek: a világegyetem életkorának többmilliószorosa) hogy ha így történt, akkor tudatos erőt feltételezzünk...
Amugy a te verziód szerint simán lehetnek külömbségek ó-és újmagyarország közt: hasraütéssel: pl lehet, hogy Újmaón nem létezik a Csentőfa nevű falu. Csak itt emlékeznek az összerakott emberek úgy, mintha mindig is lenne....

Szakyster 2008.12.15. 12:02:20

Jah, és hogy kukacoskodjak: ha két, azonos izotópú, azonos energiaállapotú, és azonos spines elektronokkal rendelkező atomot cserélsz ki, akkor nem csináltál semmit :D

bz249 2008.12.15. 12:06:12

Ez a Csentőfa amúgyis gyanús hiszen mint már mások leírták valahol a Csallóközben van. :)

Juteszembe: a posztról nem is írtam semmit, de már megfogadtam, hogy triumphatornak nem gratulálok. Na jó most az egyszer: ez is hihetetlen jó lett. :D

bz249 2008.12.15. 12:49:18

Tudatos erő: ez az a pont amiről rendes tudománnyal foglalkozó egyén nem nyilatkozik. Mi ugyanis csak annyit tudunk, hogy leolvassuk a dobókockákon szereplő értékeket... az, hogy tényleg egy szabályos gurítás volt-e vagy az Úr csak úgy odetette őket, azt nem tudhatjuk.

Ez már Einsten dilemmáján is túlmutató filozófiai kérdés (v.ö. "Isten nem kockajátékos")... ugyanis ez a kérdés arról szól, hogy szokott-e csalni a kockázás közben. :D

bz249 2008.12.15. 13:44:02

Ha esetleg valamelyik szerzőnek kell a felekezeti megoszlás, a legfrissebb amit találtam az a 2001-es népszámlálás és ez is megyei megoszlást mutat, de talán azért használható.

www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/05/tables/load2_1.html

eszerint Komárom-Esztergom megyében
~168e római katolikus
~43e református
~6.5e evangélikus
~2.2e görög katolikus
~2e egyéb keresztény
92 zsidó vallású személy volt

meg olyan 500 egyéb vallású

Szakyster 2008.12.15. 16:19:29

bz249: igazad van, de azért egy ekkora valószínűtlenség eléggé az esélytelen kategória. Nem nulla, de elég alacsony ahhoz, hogy ne lehessen komolyan venni.