Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (3) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Róma még messze van

2008.12.16. 10:00 | triumphator | 67 komment

Címkék: hírek állat triumpathor csentőfa

Az orvosok az első napokban az összes fellelhető és beadható védőoltással és vitamininjekcióval végigszurkálták Júlia vézna testét, mert attól tartottak, hogy a mi betegségeink láthatatlanul is bennünk lappangó kórokozói neki halálos veszedelmet jelenthetnek.  Szerencsére azonban Júlia szervezete jól reagált a kezelésekre és állapota napról napra javult. Beszélni azonban nem volt hajlandó. Reggel felkelt, a tálcán odatett reggelit megette, tűrte az orvosi viziteket, a párnaigazítást, az ágy támlájának felhúzását, hogy ülő pozícióba kerüljön, egyszóval mindent eltűrt. De nem működött együtt. Amikor már biztos volt, hogy nem fog váratlanul meghalni, a papok leültek az ágya mellé és halkan mindenféle kérdéseket tettek fel neki, de ő nem válaszol. Csak szomorúan nézett rájuk a barna szemeivel, majd a fejét elfordítva kibámult az ablakon. Ezt persze a püspök és az MVB vezetősége sem nézte jó szemmel, igaz szerintem ők sem tudták, hogy mit is reméltek megtudni a lánytól. Egyik nap a kancellárt kísértem az MVB ülésére, aki a püspök nevében vett részt a mítingen és neki a kocsiban, útközben megeredt a nyelve. 

- Salvator – mondta, de tudtam, hogy nem gúnyolódik, lassan mindenki így hívott már. – Mit gondol, miért fontos nekünk az a lány? 

Ezen a kérdésen már én is sokat gondolkoztam.  

- Nem tudom – válaszoltam a kancellárnak. – Rómáról akarnak megtudni valamit?  

- Ugyan már! – legyintett csuklójával lekicsinylően. – Róma messze van. Most még messze. Viszont a kelták, Salvator, a kelták a szomszédaink. Az a nő közöttük élt.  

- Látta azon az éjszakán, amikor behurcoltam magammal a székesegyházba, nem? – kérdeztem vissza kicsit ingerülten. – Rabszolga volt, gondolja, hogy tud valami érdemit a keltákról? 

Szabadidőm nagy részét mostanában a püspöki palota könyvtárában töltöttem, ahol eleinte azt hittem, hogy nem fogok semmi értelmes és nekem való olvasmányt találni. Aztán rájöttem, hogy a gyűjtemény hatalmas skálán mozog, a hosszú évek alatt az olcsó lektűrtől kezdve a számomra érthetetlen szakirodalomig mindent összegyűjtöttek. Így akadtam rá néhány történelmi regényre, amelyeket mindig is szerettem. És így került a kezembe egy keltákról szóló ismeretterjesztő munka is, amit szerencsére olyan szinten írtak, amit én is felfoghattam. Amit viszont megtudtam belőle, nos, az nem mélyítette az irántuk érzett szeretetemet. Utáltam őket, undorodtam és rettegtem tőlük. Szegény szerzőt sokszor magamban morogva átkoztam, amikor a „kifinomult kelta vasművességről” és a „művészien megmunkált kardokról” áradozott. Akinek a belét egy ilyen művészi kelta karddal ontották ki, annak valószínűleg nem ezek voltak az utolsó gondolatai. 

- Ki tudja? – nézegette körmeit elmélyülten a kancellár. - A püspök úr megígérte a dandártábornoknak, mindent elkövet annak érdekében, hogy többet tudjunk meg az ellenségről. 

Albert dandártábornok. A kelták támadásának visszaverése után közfelkiáltással léptették elő az ezredest tábornokká. Az MVB lassan már semmit sem tehetett a beleegyezése nélkül, az összes hatalom a kezébe futott össze és ebben a püspök nyíltan támogatta. Összejátszottak, de egymás köreit nem zavarták. Albert kiépítette a maga hadseregét, a püspök meg a maga egyházát. Albert megkapott minden ideológia támogatást az egyháztól, a püspök pedig gyakorlatilag korlátlan üzemanyag és egyéb ellátást az MVB-től. És persze a Kereszteseket is. Mégis, úgy gondoltam, hogy a püspök legalább ételt oszt, oktatást szervez, hitet ad és gyámolít, míg a tábornok csak a kelták elleni háborúba kívánja belehajtani a népet. 

- Tudja, Salvator – nézett fel a körmei csodálásból a kancellár -, mi sajnos kevesen vagyunk. Viszont a kelták sokan. Mennyi katonát lehetne faragni belőlük. Mennyi megtérített keresztény katonát. És akkor már Róma sem lenne olyan messze. 

Beleszédültem a hallottakba. Tudtam, hogy az egyház nagyban játszik, de hogy ekkorában... Lelki szemeim előtt megtérített kelta harcosok ezreit láttam géppisztollyal a vállukon masírozni Róma felé, ahogy viszik a hitet, amelynek hirdetője még a végtelen idő méhében nyugszik.  

- Ezek a kelták nem egyformák. – folytatta a kancellár zavartalanul. – A szigeten levők között is vannak ilyenek meg olyanok. Ez nem egy nemzet, úgy értem. Vannak bizonyos információink, hogy egyes törzsek nem is annyira akarnak ellenünk harcolni. Van egymással is elég bajuk.  

- És van egy utasításom az Ön számára, Salvator – nézett hirtelen a szemem közé. – A püspök úr magát jelölte ki a szakasz élére, amelyik bekíséri egyházi követségünket a Gellért-hegy kelta oppidumába.  

Nocsak, ezek szerint már nincs is messze az a keresztény kelta sereg… 

- Albert tábornok felderítői kapcsolatba léptek az eraviszkokkal. Ezek a szerencsétlenek a Budai-hegyek környékén laknak, és valahogy úgy járhattak, mint mi. A fele földjükön most mi lakunk – folytatta a kancellár. – Úgy tűnik, szövetséget fognak kötni velünk. A püspök úr ennél többet szeretne. 

Bólintottam. A püspökkel az első éjszaka óta nem beszéltem négyszemközt, de az általa vezetett szentmisék során szerintem elég jól megismerhettem a személyiségét. Nagyravágyó volt, de ezt nem rosszindulatúan állítom. Sokat akart, mert úgy gondolta, hogy sokat tehet az egyházáért és a „nyájáért”. Ha körbenéztem, itt az egyházi birtokon belül, szinte észre sem lehetett venni, hogy az ókor kellős közepén élünk. Kényelemben, biztonságban és jóllakottan éltünk. Bőven belefért a képbe, hogy a püspök téríteni akar a kelták között, és utána sereget állít fel belőlük. 

- Téríteni fogunk közöttük, Salvator – folytatta a kancellár. – Megtérítjük őket és jó keresztényeket faragunk belőlük. Olyanokat, akikből hiányzik a modern emberek hitetlensége és romlottsága.  

És akik csak a püspöknek és az egyháznak tartoznak feltétlen engedelmességgel – tettem hozzá magamban. És a legszebb az volt, hogy nem éreztem erkölcstelennek az ügyet. Azok a szerencsétlenek a mi tudásunk segítségével talán emberibb életet fognak élni. 

- A püspök úr és Albert tábornok egyezsége szerint a barbárokat nem fogjuk erőszakkal téríteni – ezt lemondó hangsúllyal mondta, mint akinek nem tetszik az egyezség. – Megígértük és így is lesz. De el kell érnünk, hogy megtérjenek. Önként. Ezért gyógyítani fogunk. Visszük az orvosainkat meg az összes nélkülözhető gyógyszert és meggyógyítjuk a náthás, a rühes meg a bélférges keltákat. Akik ezért nekünk lesznek hálásak. És Krisztusnak. 

Elégedetten horkantott a mondandója végén és újra körmeinek csodálásába merült.  

Ezek a párbeszéd járt a fejemben, amikor a kórház folyosóján a kötözőből Júlia kórterme felé ballagtam. Minden másnap kellett jönnöm, mert a vállsebem, amit Csentőfán szereztem, nem igazán akart rendbe jönni.  

*** 

Az éjjel jókora hó esett és reggelre jótékony hólepel takarta el a város üszkös sebhelyeit. A várhegyről szép kilátás nyílt a városra. Szerettem a havas várost. Ártatlannak és érintetlennek tűnt. Tiszta volt és nyugodt. Az utcák nyomvonalát csak a házsorok alapján lehetett megsaccolni, mert az utakat persze nem takarították. Kémények füstje emelkedett mindenfelé, a Dunán három kishajó dohogott felfelé, hátuk mögött piros bóják sora mutatta a hatalmas merítőháló vonalát. A parton pár lovaskocsi ácsorgott, várták, hogy a hálókban vergődő több mázsa halat a kocsikba terített szalmára lapátolhassák és bevigyék az elosztóhelyekre. Meg persze hozzánk is. Az utóbbi időben rengeteg halat ettünk, ebből az egy állati fehérjeforrásból kiapadhatatlan volt a készlet, hála a Dunának, amely tisztán és égszínkéken hömpölygött a város alatt. Nagyon úgy nézett ki, hogy ennek köszönhetően nem halt még éhen túl sok ember.  

Messze a folyó túlpartján látszott Contrastrigonium* - a Mária Valéria híd csonkjának képzeletbeli meghosszabbított vonalában a sacco utáni napokban létrehozott hídfőállás – egyik fatornyán lobogó zászlója. Maga a hídfő csak egy ötvenszer ötven méteres, kihegyezett cölöpökkel körbevett sündisznóállás volt, félig-meddig emberi tartózkodásra is berendezett három fatoronnyal, amelyekben egy-egy géppuska várta a meggondolatlan keltákat. Az innenső parttal csak egy drótkötél-vontatású komp kötötte össze, amin napjában kétszer küldték oda-vissza a küldeményeket: katonát, lőszert, fegyvert és élelmiszert.  

Négyen sétáltunk a garázs felé, talpunk alatt recsegett a friss hó. A mára kiírt dzsip már ott várt minket az udvaron, felmálházva, feltankolva és felfegyverezve. Ha jól láttam eredetileg egy Nissan Navara lehetett, amelyen alkalmaztak némi változtatást, a platóján ott meredezett egy kövér géppuska. A kocsi kerekein vadiúj hóláncok voltak, az egész vas masszív darabnak nézett ki. A kocsi mögé egy kisebb utánfutót kötöttek, azon volt a csentőfaiaknak szánt adomány. Mi más lenne, mint ötszáz kiló hal – gondoltam vigyorogva. Felhajtottam a ponyvát és ijedten vissza is kaptam a kezem.  

- Na mi az, Salvator – szólalt meg Somosi, az egyik társam. – Betojtál egy haltól?  

A ponyva alatt egy rohadt nagy viza feküdt a platón, óriási ostoba és nagyon halott halszemével pont rám bámult, kirázott tőle a hideg. Soha nem láttam még ilyen halat „élőben”.  

- Lemérték, 480 kiló, van benne vagy ötven kiló ikra, azaz kaviár – szinte vártam, hogy Somosi megnyalja a szája szélét, olyan hangsúllyal mondta ezt.  

- Mást is viszünk? – kérdeztem Somositól.  

- Konzerveket, száz kiló sót, húsz doboz inzulin-ampullát. És egy kispapot. – Bökött a székesegyház kapujában feltűnő feketruhás pap alakja felé. – Reméljük, őt nem eszik meg…  

Somosiban egy dolgot nem bírtam, a humorát, pontosabban annak tökéletes hiányát. Egyébként jó gyerek volt, a lövészdandárban szolgált az események előtt. A másik kettő is lövész volt, csak én lógtam ki a sorból a rendőr múltammal. Igaz, az már olyan volt, mintha sose lett volna. A százados szerint a püspök elvárta, hogy a század legyen a legjobban képzett alakulat a városban. Ennek értelmében a kiképzésünket sem bízták a véletlenre, igaz a tananyag a körülményeknek köszönhetően kicsit kibővült. Az alakizás mindennapos rutin volt, a fegyverkezelés szintén. De a lovaglás, a vadak megnyúzása és a hogyangyújtsunktüzetasemmiközepén és hasonló tudnivalók elsajátítása is napirenden volt.  

Lovagolni utáltam. Lovat eddigi életemben csak a sakktáblán láttam… Összetákoltak egy kis lovardát a palota mellett, ahova összegyűjtöttek pár gazdátlanná vált lovat. Szereztek hozzá lószerszámot, meg a szükséges kellékeket, amelyeknek még a nevét se tudtam. A lovászok környékbeli suhancok voltak, aki a jó ellátás miatt örömmel vállalták akár azt is, hogy a lóállásban kell aludniuk. Végül pár esés és zúzódás után sikerült elérnem, hogy viszonylag stabilan tudtam ülni a nyeregben és a ló is engedelmeskedett az akaratomnak. De szó sem volt felhőtlen vágtázásról, csak ültem, mint egy darab fa a nyeregben. És amikor végre leszállhattam a lóról, úgy éreztem, hogy a tökeim szétmorzsolódtak, a derekam elporladt, és a combizmaim szét akarnak szakadni. 

Az adományozó utakra szerencsére kocsival mentünk, bár hallottunk róla ezt-azt, hogy nem lesz már sokáig így, mert az üzemanyagkészletek eléggé megcsappantak. Ezt eddig nem vettük észre. Tankolni eddig egy kúthoz jártunk, kis benzinszivattyúval nyomatták az anyagot át a kocsikba.  

A papunk időközben megérkezett. Csak egy kis kézitáskát hozott magával és szótlanul nézte a készülődésünket. Fiatal srác volt, a csentőfai pap mellé szánták segítőnek. Főleg temetni, mert az ottani pap félt, hogy a sok öreg notórius temetéslátogató tüdőgyulladást kap a szeles temetődombon. Meg akarta gyorsítani a sajnálatosan megszaporodott temetéseket, hogy az öregek kisebb eséllyel legyenek a következő páciensek a ravatalozóban. 

Végigcsekkoltuk a fegyverzetet, a kocsit, a vontatmányt és elindultunk. Somosi vezetett, én ültem mellette, hátul a pap a két katona között nyomorgott. A városból kiérve érintetlen hómezőn találtuk magunkat. A havas tájon csak a fák és bokrok voltak feketék, mint egy-egy szépségfolt, de ezeken kívül vakítóan fehér volt a táj. Az utat csak a széljelző oszlopok segítségével találtuk meg, előttünk senki sem járt erre, mert nem volt kitaposva a keréknyom. Lassan mentünk, takarékoskodtunk a naftával és nem akartunk leesni az út menti árokba sem. Dorog előtt a szokásos EÁP-nál csak intettek nekünk a hóálcába öltözött őrök, a kocsi zöld motorháztetején messziről virított a ráfestett fehér feszület és az antennán is ott csattogott a menetszélben a sárga-fehér zászló, ami a létező legjobb belépési engedély volt. Átvágtunk a városon, ami nem látszott annyira leharcoltnak, mint Esztergom, igaz itt nem volt ostrom. Embert elvétve láttunk, azok is jól megbámultak minket. A város után a hóval befújt útirányjelző táblánál balra fordultunk és ráhajtottunk a 10. főútra, azaz a hómezőnek arra a részére, ami a széljelzők szerint út volt. A csentőfai leág a térkép szerint egy kilométerre volt, amikor észrevettünk egy kocsit velünk szemben. Ahhoz képest, hogy mekkora hó volt és mennyire nem látszott az út, nagyon gyorsan közeledett. Amikor már elég közel volt, láttam, hogy a vezető keményen küzdhet, mert a terepjárójának fara folyamatosan ide-oda kitört, ahogy a kerekek éppen tapadtak, vagy megcsúsztak a havon.  Somosi levette a lábát a gázról, a motorfék szinte azonnal teljesen megfogta a kocsit, alapjáraton gurultunk, amikor a másik mellettünk éppen, hogy elcsúszott. Csak a sofőr volt benne, aki zilált fejjel tekergette a kormányt és közben állat módon nyomhatta a gázt, mert a hajtott kerekek szinte folyamatosan kipörögtek.  

- A kurvaanyádat te köcsög! – tört ki Somosiból a XXI. század városi vezetőjének alapreakciója. 

Ahogy a kocsi után néztem, láttam, hogy a hátsó szélvédője hiányzik és a kasztni tele van golyószaggatta lyukakkal. 

- Ezt szétlőtték! – kiáltottam Somosinak, aki erre felgyorsított, mert a kanyarban már feltűntek Csentőfa első házai. Ha a fószerre rálőttek, akkor az valószínűleg ott történt.  Hallottam, hogy hátul a  srácok csőre vágják a fegyvereiket. Én is felvettem az ülés és a váltóbox közé beszorított AMD-t és kibiztosítottam, majd csőre tettem.   

A falu már csak ötszáz méterre lehetett, amikor egy kidőlt fa állta el az utat. A velünk szemben elhajtó fazon ismerhette az akadályt, mert a hóban látszott, hogy  jó nagy ívben kikerülte. A nyomait követve ez nekünk is sikerült. Beestünk a faluba, fel sem tűnt, hogy nincs őrség az úton, a falu temploma felé vettük az irányt, befordultunk balra, amikor belénk szállt egy másik kocsi. Előtte a szélvédőnk berobbant, még láttam, hogy a lemenő nap vörösre festi az eget, utána a bal vállamba élesen belemart a fájdalom, ahogy az öv megfeszült rajtam. A kezemből kiesett a fegyver. Rendőrkorom „perverziója” volt a biztonsági öv – túl sok balesetes hullát láttam, akik nem kötötték magukhoz a kocsijukat. A másik kocsi a bal első kerék előtt talált el minket, hatalmasat nyekkent a kocsiszekrény, az egész vas megemelkedett, felágaskodva megpördült és egy óriási dördüléssel orral belecsapódtunk az út mellett álló parasztház oldalába. A fejem ide-oda csapódott, de az öv megtartott. A falból nagy darabok estek a kocsi motorháztetejére, a motor lefulladt és egy pillanatra csend lett. Aztán hátul a pap és a másik kettő bajtársam jajveszékelni kezdett, Somosi mellettem csendben lógatta a fejét, az indítókulcsot kereste, pedig az a helyén volt. Bal kézzel felé nyúltam, de a mozdulat felénél elakadtam, mert olyan fájdalom szúrt a vállamba, hogy majdnem magam alá piszkítottam. Kicsit kitisztult a fejem és észrevettem, hogy Somosi legfeljebb a fél agyát kereshetné az indítókulcs környékén. Szét volt lőve a feje bal oldala, a vörös naplemente meg legfeljebb a szemembe csapódó vére lehetett, mert még dél sem volt és merő vér voltam. Jobb kezemmel kioldottam a biztonsági övemet és ráfogtam az ajtónyitóra, ami persze nem engedett. Két-három rúgással harminc centire sikerült kinyitnom az ajtót, kipréseltem magam és a fal romjai között kibotorkáltam az utcára. Fegyveresek vettek körbe. A taktikai övemből a másodperc töredéke alatt kikaptam a Parát és egy mozdulattal csőre kúrtam.  

- Hátra, hátra! – sikítottam fejhangon és vadul kaszáltam a fegyverrel. – Le a fegyvereket a földre!  

- Nándi, Nándi! – valaki a nevemen szólított. Ezen a földön még senki sem szólított így. – Nándi, ne csináld! 

Kitisztult a fejem, észrevettem az öreget, akivel még a pályán futottam össze az első éjszakán. Úgy rémlett, hogy évekkel ezelőtt volt. A ladás kisöreg, Feri bácsi volt az. 

Leeresztettem a pisztolyt, mire az öreg odalépett hozzám, átkarolt és csitítgatott. A több fegyveres két kézzel kezdte lebontani a falba ékelődött kocsi körül a házfal romjait.  

- Baj van, Nándi – mondta az öreg, mikor látta, hogy viszonylag megnyugodtam. – Megtámadtak bennünket, de nem a kelták. 

A két társamat és a papot nagy nehezen kibarmolták a kocsi romjaiból, elég rosszul néztek ki, de éltek. Somosi halott volt. Meg még vagy két tucat falusi, közöttük gyerekek is. Azt mondták, hogy valami túszejtők voltak a támadók és tárgyalás helyett lövöldözés tört ki. A faluban található összes benzint felrakatták velük a két kocsira, amivel menekültek, sőt kocsijuk sem volt több itt a faluban. A falusiak teljesen transzban voltak, használhatatlannak tűntek. A fél VB halott volt, vagy gyászolt valakit. Nem volt döntés- és cselekvőképes ember a közelben. 

- Nándi, tud maga lovagolni? – kérdezte az öreg hirtelen.  

- Mostanában sokat gyakoroltam – mondtam óvatosan. – Miért kérdi? 

- Én lóval jöttem, öreg hátas, de elviszi a világ végére is. – mondta az öreg. – Arra gondoltam, hogy talán utánuk lehetne menni. 

- Lóval kocsik után? – néztem rá hitetlenkedve. – Most viccel? 

- Dehogy fiam. Ekkora hóban, utak nélkül egy hátassal jobban boldogulhat, mint kocsival. Mehet vele akár toronyiránt. 

Így történt, hogy Feri bácsi szürke hátasán elügettem a faluból és mentem északra, toronyiránt, hátha elébe vágok a rohadékoknak. Előtte a bal vállamra jókora szorítókötést tetettem, mert azt nem a biztonsági öv, hanem egy acélmagvas 7,62-es lövedék tette gallyra. Csontot vagy eret nem ért, jött és ment, de eléggé vérzett így is. És mocskosul fájt.  

A lovam erőlködés nélkül gázolt a hóban előre, nekem meg a szemem majdnem kifolyt, úgy kémleltem a fehér hómezőt. Beugrott gyerekkorom kedvenc filmjének, a Birodalom visszavágnak egyik jelenete: a Hoth rendszer jégholdján tantuinozó Skywalker kapitány. Most valahogy nem rajongtam annyira a filmért.  

Nem az út vonalvezetését kísértem, hanem északnak mentem, bíztam abban, hogy valahol a jobbkéz felől lévő úton talán meglátok egy elakadt járművet, de sehol semmi sem volt. Előttem egy kisebb hegyféle magasodott, rajta a fák fenyegetően meresztették fekete, kopasz ezerujjú karjaikat az égnek. Felkaptattam az oldalán, és egy vadcsapáson átértem a túloldalára. Az alattam elterülő fehér hómezőn egy apró pontot láttam mozogni észak felé. Egy ember volt. Vágtára ösztökéltem a lovat, ami megtáltosodva zúgott lefelé a hegyről, alig győztem kapaszkodni a gyeplőbe. Amikor már elég közel voltam hozzá, a Parából egy figyelmeztető lövést nyomtam az égbe. A nyílt síkon éleset csattant a lövés. Az emberem megriadt, hátrafordult, de ebben a pillanatban az öreg lova szó szerint legázolta őt. Megrántottam a gyeplőt, a ló majdnem ledobott, akkorát fordult alattam. Előttem mozdulatlanul feküdt a hóban egy katonai tereptarka ruhába öltözött és egy AMD-vel felfegyverkezett fazon. A lovam orrából dőlt a pára, orrcimpái remegtek és nagyokat dobbantott. Nekem a szívem vert hasonlóan, még a derékfájásomat is elfelejtettem a nagy vágtázásban. Álltam az ember felett, de az nem mozdult. Azt láttam, hogy él, mert lélegzetvételnél pára szállt fel a feje előtt. Két-három perc múlva lekászálódtam a lovamról, odaóvatoskodtam a taghoz. A jobb lábamat a hasa alá csúsztattam és a hátára fordítottam. Középkorú férfi volt, rövid, fekete tüsifrizurával. Bal füléből szivárgott a vér, szeme csukva volt, de mélyen lélegzett. Nagyon úgy tűnt, hogy a lovam széjjeltörte a koponyáját. Elvettem a fegyverét, a tárban 12 lőszer volt, megszaglásztam a fegyver csövét és éreztem rajta a megégett fegyverolaj és a lőpor jellegzetes szagát. Nemrég ezzel a fegyverrel lőttek. Átkutattam a zsebeit, de semmit sem találtam. Nagy nehezen felfektettem a nyeregre keresztben a szerencsétlent, a lábát és a kezét a ló hasa alatt a derékszíjával összekötöttem. Megragadtam a lovam kantárját és elindultam előre. Nem messze házakat láttam, amelyek kéményei felett fekete füst szállt fel. A falu – a helységnévtábla szerint Tát – előtt a szokásos vashordós EÁP-nál nem akarták elhinni, amit láttak, de a fehér keresztes karjelzésem és a püspöki menlevelem meggyőzte őket és riasztották a helyi VB egyik tagját, aki rádión szólt a katonáknak. Ezek húsz perc alatt kiértek a helyszínre, és amikor elmondtam a Csentőfán történteket, azonnal beriadóztatták az összes környékbeli egységüket. Az emberemet szó nélkül feldobták egy terepjáró platójára és elszáguldottak vele.  

Estére már Esztergomban voltam, a főorvos varrogatta a kis lyukat a vállamon és szerencsésnek tartott, hogy ennyivel megúsztam. Szerencsés… Végülis ma csak egy bajtársam halt meg mellettem, kettő másik súlyosan megsérült és láttam egy falut, ahol több halott volt a templom előtti téren, mint élő. Ha ez a szerencse, nem szeretnék szerencsétlen lenni. 

*** 

Júlia ma is úgy ült az ágyában, ahogy már hetek óta szokott. Az ápolók néha felsegítették és körbesétáltatták a kórteremben, de ideje nagy részét az ágyban töltötte. A testét borító sebek és fekélyek nagy része teljesen begyógyult, pár kilót is sikerült visszaszednie, de a püspök kérésére – ami valójában utasítás volt – a főorvos nem rakatta ki a kórházból. Gondját viselték, és a papok sem zaklatták már minden nap.  

Kihúztam az ágya alól a stokit és leültem mellé. Barna szemeivel rám nézett, ahogy szokott és elmosolyodott. Tenyeremmel egy kis csokiszeletet nyújtottam felé, amit félénken elvett és megevett. Szerette a csokit. Tulajdonképpen, ezzel az egy dologgal tudtam vele kapcsolatot teremteni.  

- Koszon-nom – suttogás ütötte meg a fülemet. Elkerekedett szemmel és leesett állal meredtem a lányra. – Koszon-nom. Pap jon, mond. 

Júlia megszólalt és magyarul próbált beszélni. Papot kért, akivel beszélhet. Természetesen felbolydult az egész kórház, amikor kirohantam a kórteremből, hogy szóljak a papoknak. Aztán maga a püspök jött a lányhoz. Júlia latinul, lassan és tagoltan beszélt a püspökkel, aki csak néha kérdezett közbe. A püspök az egyik titkárának diktálta a lány által elmondottakat, én pedig éberen figyeltem minden szavára. Megengedte, hogy ott legyek, elvégre a lányt nekem köszönhette. 

Júlia egy bizonyos Quintus Barbus Cornelius nevű római patrícius harmadik, legkisebb lánya volt. Apja a consul, Tiberius Coruncanius legátusa volt, aki észak-Itáliában az etruszkok, majd a kelta-gall szövetségesek ellen harcolt. Lányai néhány lovag társaságában április elején éppen meglátogatták apjukat annak táborában, amikor a kelta tectosagusok egyik serege lerohanta őket. A csata hevében a lányról teljesen elfelejtkeztek, akit egy kelta harcos magával ragadott és elhurcolta a törzséhez. Júlia az ágyasa lett a harcosnak. Később elmondta nekem, hogy nem az erőszaktól rettegett – azzal minden nő tisztában volt, hogy az ellenség meg fogja erőszakolni –, hanem attól, hogy teherbe esik. A római nők összes praktikáját bevetette, hogy ez ne történjen meg és úgy tűnt, hogy sikerrel járt. A barbár nem sokáig lelte kedvét a római lány által nyújtott érzéki örömökben, és az ágyából az asszonyai közé száműzte. Júlia igazi kálváriája itt kezdődött – a nők gonoszabbul elbántak vele, mint a férfi. A legalantasabb házkörüli munkákra fogták be, éheztették és verték, a disznók között aludt és velük kellett megküzdenie az ételmaradékokért. Ezek a körülmények a nem ehhez szokott római nemeslányt rövid idő alatt teljesen tönkretették, nem volt neki már sok hátra, amikor az egész kelta tábor felkerekedett, hogy megtámadják Esztergomot. Mert a kelták az egész törzset hozták, csak a jószágokat és az aggokat hagyták a túlparton, hogy azok majd csak a csata után jöjjenek utánuk át az elfoglalt városba. És utána induljanak tovább délre valahová a folyó mentén.  

Júlia akkor szökött meg, amikor Piluval a keltákat szétlőttük az utcában és páran kirohantak erre a házból is. Júlia is közöttük volt, aki a nagy kavarodásban gondolt egyet és megszökött. Egy kocsi mögött kushadt le, látta, hogy végzünk a keltákkal, és hogyan rohanunk a többi után az utcában. Aztán felnézett és a hold fényénél meglátta a templomot, amitől transzba esett. Ilyen épületet eddig csak Rómában látott, azt hitte, hogy valami ismeretlen római városba keveredett. Amikor felért a parkolóhoz, ahol rátaláltam, megpróbálta értelmezni a feliratot a templomon, de nem értette. Ekkor érezte azt, hogy végképp elveszett és összeomlott. 

Amikor befejezte a mondandóját, Júlia lehanyatlott a párnájára, szemét lehunyta, csukott szemhéja mögül könnyek szöktek ki. A püspök hozzáhajolt és megcsókolta a lány könnyes arcát, aztán rám nézett. 

- Most már biztosak vagyunk abban, amit eddig legfeljebb sejtettünk, Salvator – mondta komoran. Kezében volt egy kis könyvecske, azt lapozgatta, keresett benne valamit. 

- Bíztam bennem, hogy a lány tudja majd, ki volt a consul Rómában és nem csalódtam. Itt is van – bökött az ujjával a könyvecske egyik lapjára. - Tiberius Coruncanius és társa, bizonyos Publius Valerius Laevinus.  

- És a kis könyvem tud még valamit – mondta szinte csak magának. – Hogy mikor voltak ezek az urak consulok.  

Súlyos csend ülte meg a szobát, nekem csak a vér dobolt a fülemben, halántékomon egy ér gyengén lüktetett. A titkár falfehéren ácsorgott a püspöke mellett, keze remegésétől zizegtek jegyzettömbje lapjai. 

- Isten hozta Önöket Krisztus előtt 280-ban – a püspök arcán örömöt láttam, földöntúli boldogságot. – Van időnk felkészülni. 

*** 

* Contrastrigonium – a nevet Esztergom középkori latin Strigonium nevéből és a folyó túlpartján a rómaiak által Contra előnévvel ellátott hídfők nevének mintájára képeztem.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9825168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

T1GRIS 2008.12.16. 11:06:01

Nagyon alapos, ahogy azt már megszoktuk! Engem kicsit megvezetett időben, hogy a két héttel korábbi csentőfai élményeket beraktad középre, én inkább 2-1-3 vagy 2-3-1 sorrendben helyeztem volna el a három fejezetet.
Nagyon tetszik a bazilikás kép, jól passzolt az írás hangulatához!
Ja, (és itt, ígérem, be is fejezem a kötözködést :) szerintem sokkal jobb lett volna, ha nem kapsz sebet. Végül is, a kocsiban ülve csak mázli kérdése, Téglás barátom úgyis nyilván inkább a sofőrre célzott, simán megúszhattad volna golyó nélkül - viszont, ha már nem úsztad meg, és a válladban kötött ki egy H&K G3-asból származó 7.62-es lövedék, amelyik 800 m/s-os csőtorkolati sebességgel és kb. 2200 J csőtorkolati energiával kelt útra... (oké, mínusz szélvédő átütése), nos, ez a végkifejlet nekem kicsit elrambósodott. :)) Még ha toronyiránt is lovagoltál Tátig, akkor is 13-14 km-t kellett megtenned az átlőtt vállal (miközben leírtad, milyen kínokat okozott az egészséges lovaglás is). Egy szó mint száz, ha már működne a szerepjáték-rendszerünk, szerintem az életben nem tudtál volna annyit dobni kockával, hogy ebből még lovaglás legyen. ;)

Szép munka - és örülök, hogy magányos sofőrt láttatok; ebből legalább tudom, merre ment Krisztián, és tudom, hogy mi Téglással meg a másik irányba. :)

T1GRIS 2008.12.16. 11:15:53

"És a legszebb az volt, hogy nem éreztem erkölcstelennek az ügyet. Azok a szerencsétlenek a mi tudásunk segítségével talán emberibb életet fognak élni."

Nagyon örültem ennek a két mondatnak! Szerintem tömören benne van a mai, magát civilizáltnak nevező ember elképesztő arroganciája, amit ma is csomószor tapasztalunk a világban. "Elvisszük Irakba a demokráciát!" - Jelentkezzen egyetlen iraki is, aki kérte. "Képezzük a tudatlan afrikaiakat, akik így elkezdhetnek pénzt keresni!" - Honnan tudjuk, hogy a tudatlan afrikaiak nem ezerszer boldogabbak és elégedettebbek nálunk, modern európaiaknál? "Elvisszük a hitetlen polinézeknek Isten igéjét, és megmentjük a lelküket!" - mintha nem lennének saját isteneik és saját lelkük. Hát nem elképesztő arrogancia nem felismerni, hogy a mi istenhitünk nem egyéb, mint EGYIKE a számtalan, felsőbb hatalomról szőtt konkurens elméletnek? És még csak nem is a legnépszerűbb, hiszen a világban (áj mín, a 2008-asban) többen hisznek másik istenben, mint amelyikben "mi".

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.16. 11:24:53

az a két mondat nem véletlenül van benne... ;)
--
a seben erősen gondolkoztam, a vázlatomban még felkaron volt, aztán lábon, végül maradt a váll. kellett már a srácnak egy kis sérülés, eddig mindent simán megúszott. kicsi rambóság kell a nagy hidegben.

T1GRIS 2008.12.16. 11:26:03

(Bocs, még ezt az egyet, aztán leálltam :)

"Akik ezért nekünk lesznek hálásak. És Krisztusnak."

Elképzeltem egy hittanórát a keltáknál:
"...majd harmadnapon föltámadott... ööö, föl fog támadni... és ott ül, úgy értem, ott fog majd ülni a mennybéli Atya jobbján, mert ő megváltotta... izé, meg fogja váltani, a mi bűneinket... Hmm, de szerintem, amíg nem váltja, Ti addig se bűnözzetek... mert... vagy hogy is van ez? Ja, megvan: szóval a mostani bűneiteket is megváltja majd..."

Lehet, hogy ennyi dimenzió között egy ómagyar ember is eltévedne, a keltáknak valami egyszerűbb mesét kéne beadni. ;) Vagy hazudjuk Krisztust pár száz évvel korábbra, azon a kevésen nem múlik semmi. :)

T1GRIS 2008.12.16. 11:27:05

Gondoltam, hogy nem véletlen, azért is örültem neki - nagyon jó görbe tükör a "felemelkedett" embernek!

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.16. 11:40:06

szs. ígért egy teológiai jellegű megvilágosítást, ő a képzett szakember. addig kavarognak itt a gondolatok rendesen.

bz249 2008.12.16. 11:56:38

Ha jól tudom Krisztus kívül áll az időn... ha emlékeim nem csalnak már a Teremtésben is volt szerepe.

Más: amúgy szép dolog, hogy a kancellár meg akarja téríteni a keltákat. Kérdés, hogy az ómagyar hívek mit fognak szólni ahhoz, hogy mindenféle vadakkal kell együtt ülni a templomban.

Ha már a civilizált ember arroganciája szóba került.

bz249 2008.12.16. 12:01:37

Plusz az Átkerülés idején jó 50.000 különféle protestáns is volt a területen (meg 170.000 római izé esztergomi katolikus) szóval nem annyira megkérdőjelezhetetlen a dominanciájuk.

Ráadásul személyes véleményem szerint a frontier (nem tudom mi az igazi jó magyar szó rá) területeken élő új betelepülők körében hatékonyabb lehet a szervezetük (lévén kis közösségekre épít és kevésbé hierarchia-függő).

A kelták térítése viszont valszeg katolikus biznic lesz ugyanis sokkal könnyebb átültetni (X szellem helyett Y szenthez kell imádkozni innentől kezdve).

bz249 2008.12.16. 12:07:23

Ja és triumphator (vagy Tigris): ki a fogoly, akit elütöttél a lóval?

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.16. 12:08:25

Milyen szentekhez? Mert Krisztus az időn kívül van, de a szentek azért problémásabbak lesznek majd - szerintem minimum a halálukig fel kell függeszteni a velük kapcsolatos dolgokat. :)
Amúgy meg rengeteg vallás van, ami eljövendő istent tisztelt, tehát alapvető gondok nem lesznek. Lesz majd más. :)
(Amúgy meg a "többen nem hisznek a mi vallásunkban, mint ahányan hisznek" bármelyikről elmondható. Sőt, a tudományos tételek többségéről is. Szóval ez nem érv semmi mellett és semmi ellen se, egyszerű ténymegállapítás.)

T1GRIS 2008.12.16. 12:21:19

bz, majd biztos eláruljuk, mi? :P

bz249 2008.12.16. 12:25:01

Amúgy meg a "többen nem hisznek a mi vallásunkban, mint ahányan hisznek"

ha nekem szántad: a létszámos megjegyzésem arról szólt, hogy van az Átkerült területeken viszonylag kiépült infrastruktúrával bíró másik szervezet. A katolikusok nem teljesen egyeduralkodók. Szóval a püspöknek mérlegelnie kell a lépéseit (vagy bevezetnie az államvallást :P ).

bz249 2008.12.16. 12:26:27

Csak aggódok, hogy véletlen egy boszniai veteránt fogtak el. Merthogy valószínűleg csúnyán példát statuálnak vele. :-o

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.16. 12:28:18

bz249

szervezettségük és központosított hatalmi struktúrájuk miatt mindenképp a katolikusok a nyerők. és még államvallás is jöhet. albert dandi valszeg most még örülne is neki. a püspököt sem kell félteni, nagy spíler ő is.

T1GRIS 2008.12.16. 12:29:56

Csupán arra lenne érv (ok), hogy kicsit szerényebben kezelje a vallás önnön megdönthetetlenségének kérdését, mert míg a tudományban, mint említetted, megfér egymással párhuzamosan két (v több)konkurens teória, addig a vallásnál ez sehogyse működik - ld. iszlám dzsihád, kereszteshadjáratok etc. A kereszténységnél ráadásul különösen pikáns a dolog, hiszen, ha az egyház egyik tanítása a "ne ítélj, hogy ne ítéltess", akkor mi jogon mondja valakire, aki történetesen a természet misztériumára egy másik teóriában találta meg a választ, hogy hitetlen, és jobb dolga lenne neki a máglyán?

T1GRIS 2008.12.16. 12:31:23

Ja, ez még szs kommentjére volt válasz, csak közben sorjáztak az üzenetek.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.12.16. 12:38:20

igazából el kellene dönteni úgy központilag, hogy mit is akarnak az átkerültek az élettől ebben a megváltozott helyzetben

mert ha a fenntarthatatlan civilizációjukat akarják továbbvinni a végpusztulás felé, abba simán belefér a vallási fanatizmus, meg a kisded játékok, hogy kinek is nagyobb a fütyije

szerintem az emberiség (nagy szavak ezek, de azért megfontolandó) ezzel egy bazi nagy esélyt kapott arra, hogy kijavítsa a hibáit

az átkerült nép birtokában van mindenféle fontos információnak
tudnak az emberiség összes ballépéséről, a saját bőrükön tapasztalták meg a következményeket

nem tudom, olvasta-e valaki László Zoltántól a Keringést
a firniták esetében a helyzet kísértetisesen hasonlít erre, és ők is úgy tudták túlélni az időt, hogy teljesen más alapokra helyezték a társadalmukat

szerintem ideje lenne ezen elgondolkodni, és most, hogy ez a 300k ember megkapta azt a bizonyos második esélyt, esetleg máshogy alakulhatna a világ sorsa

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.16. 12:40:34

T1gris, némileg kevered itt a dolgokat, azért a kérdés ennél árnyaltabb és bonyolultabb, bár végkövetkeztetésben nagyjából egyetértünk. Majd lesz erről elmékedés, viszont az is tény, hogy ha egy (akármilyen) vallás államhatalmat szerez, akkor legkevésbé az eredeti tételei, tanításai fogják izgatni. De ez már egyáltalán nem a vallásról, hanem a politikáról szól, csak mégis az elsőn szokták leverni érte a port. Pedig pl. a máglyára küldéseknél az igazi jogutód ma nem az egyház, hanem az államigazgatás, (ui. az eretnekség köztörvényes bűncselekmény volt - gáz, persze) mégse szokták a bürokraták asztalát verni, hogy "megégetnél, mi, ha tehetnéd". :)
És a tudományban sem szokott felhőtlen lenni a konkurens teóriák viszonya, amennyire innen kintről látom... (De szívesen csalódom kellemesen, ha mégse.)

T1GRIS 2008.12.16. 12:42:53

Nagy szavak vagy sem, igazak.Én tökéletesen egyetértek.

Illúzióim viszont nincsenek, az emberek ugyanazokat a hibákat fogják elkövetni, mert mi vagyunk a legkártékonyabb állat a Földön. Hogy más példát ne mondjak, olyan egyéneket termel ki, mint én. ;)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.16. 12:42:58

Ja, és OFF, de jók ezek a bikinis római nők, nem? A diavtban sincs semmi új. :) ON

bz249 2008.12.16. 12:43:08

Vinitor: márpedig az ember ugyanaz a konstrukció biológiailag, ami kb. 20.000 éve volt. Nem szabad tőle sokat várni.

Valószínűleg fütykösméricskélés lesz a legfontosabb játék. Sőt rosszabb a helyzet, a XXI. századi európaiak eljutottak arra a szintre, hogy felfogták, hogy egy igazi háború (nehézfegyverzettel meg mindennel, de atom már nem is kell) a civilizáció végpusztulását jelenti.

A 350.000 átkerült viszont olyan kis csoport, hogy nyugodtan csinálhatja komolyan is. Szóval nagyon-nagyon valószínű, hogy vallásháborúk és népirtások lesznek :(

Egyelőre még csak a kelták/szkíták/dákok ellen...

Bazo 2008.12.16. 12:45:19

Javaslom hogy ha megoldható akkor nyissatok fórumot ahol külön topicban ki lehet tárgyalni a külön témákat, hadügy, vallás, mezőgazdaság, közigazgatás, hódító háborúk vs vallási ipari terjeszkedés, lenne egy pár téma.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.16. 12:47:32

Jó ötlet, hamarosan összetákolok valamit.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.12.16. 12:56:13

legyen durván ineraktív és webkettes az ómagyarország projekt :)

Bazo 2008.12.16. 12:57:41

Vinitor nem hiszem, hogy az átkerült 300k ember második esélyként fogná fel a dolgokat, szerintem megpróbálják a "régi" civilizációt újra kiépíteni, mert megszokták és ragaszkodnak megszokott kis dolgaikhoz és kevesen vannak köztük akik igazi nagy távlatokban tudnak gondolkodni, akik tudnak és befolyást is tudnak elérni (Albert dendi meg a Püspök) azok a saját terveiket fogják végrehajtani. Mivel mind a kettőt kötik a gyökereik nem igazán hiszem hogy egy újfajta civilizáció kiépítésébe fognának.

Azt is vedd figyelembe, hogy az átkerültek nagyrésze az éhezéssel és hideggel van elfoglalva, vagy a határvidéken keltavadászattal. Ez nem igazán az a állapot amikor morális problémákon kezd el az ember agyalni. A többség a "Maslowi" szükséglet piramis 1 lépcsőjén küzd, a fiziológiai szükségletük kielégítéséért, ebben a helyzeteben kicsit nehéz civilizációs távlatokban gondolkodni.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.12.16. 13:22:59

igen, de a régi, jól bevált, megszokott civilizációjuk olyan jól össze volt rakva, hogy fejletlen, ókori körülmények közé kerülve nemhogy ők lesznek a királyok, hanem a puszta túlélésért kell küzdeni, ahogy írtad is

ez azért nyilván szöget üt egy-két ember fejében, és ha kikopik a régi garnitúra (a tábornok meg a püspök), akkor máris el lehet kezdeni újragondolni az életet

márpedig ha jól el tudják adni ezeket a gondolatokat, akkor kevés ember is el tudja intézni, hogy a dolgok úgy folytatódjanak, hogy "második esély"

addigra meg talán megoldott lesz az élet materiális oldala is :)

Gador · http://omagyar.blog.hu 2008.12.16. 14:07:15

Vinitor, miért gondolod, hogy Albert nem új életet akar???

Bazo 2008.12.16. 14:36:54

"a tábornok csak a kelták elleni háborúba kívánja belehajtani a népet. "
A tábornok és a püspök is a jól bevált sémát követi a katona háborúzni akar a pap téríteni.

Szerintem ha megszokott civilizációt akarják építeni akkor nagyon gyorsan területszerző háborúk lesznek itt, hiszen szükség van a zalai olajkutakra nagyon gyorsan. Ha ez a séma működik és a nép elégedett lesz, mert a meghódított területekről jön az olcsó munkaerő és beindul újra a gazdaság. Akkor mire kikopik ez a garnitúra meglesznek az utódaik akik viszik tovább a zászlót.

Gador · http://omagyar.blog.hu 2008.12.16. 14:46:47

Albert rendőr... :)

Területet meg nem csak háborúval lehet szerezni - lásd behódoló törzs.

Szakyster 2008.12.16. 14:47:04

Csak félve jegyzem meg, hogy csillagászati adatokból már régen ki kellett volna számolni a pontos évet, hónapot, napot...
A másik meg, lehet, hogy a papok okozták az egész visszautazást? Mintha gyanúsan felkészültek volna az eseményre.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.12.16. 14:51:36

ha a papoknak meglenne a technológiai hátterük egy ilyenhez, akkor talán nem kéne nekik annyira az én 1%-om...

amúgy én nem mondtam, hogy Albert nem új életet akar
én az eddigi posztok alapján erre következtettem :)

mikor lesz már, mikor nyíltan kimondják, hogy mi most itt történelmet írunk vaze? :)

Szakyster 2008.12.16. 15:00:39

Ki mondta, hogy technológiai a háttér?

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.16. 15:24:40

Akkor így a végére megdicsérném a szerzőt az újabb remekműért, nem baj?:)

Bazo 2008.12.16. 15:31:11

A papok alapból fel vannak készülve az ilyen helyzetekre, hiszen a világ egyik leghatékonyabb vezetési rendszere a katolikus egyháznak van. Egy 1,5 milliárdos szervezet 5 vezetési szinttel az egész világon jelen van. Ha elvágják egy részét a többitől akkor még mindig teljesen jól tud működni a levágott rész is, hiszen egy nagyon jól bevált "cég politikája" van minden helyzetre. Csak felüti a Bibliát és mindenre megtalálja a választ.

bz249 2008.12.16. 15:58:02

A jövő szempontjából jelenleg a legrosszabb gyúelegyet jött létre.

- adott egy csomó végletesen elkeseredett ember, a nagy részük elvesztette a régi életét és szinte minden családban lehet halott/nem átkerült
- a civilizáció normái összeomlottak, ugyanis nincs külső kényszer (legalábbis nem komolyan vehető)
- ennek ellenére a mezőgazdaság hamarosan bőven elég lesz az önellátásra, sőt egyre kevesebb ember kell hozzá (lesz egy csomó dolog nélküli paciens)

az ellenség pedig
- primitív/barbár/pogány/... stb kinek mi a legfontosabb. Szóval a napiparancs ellenére nem olyan nehéz elhinni róluk, hogy mégse emberi lények
- ráadásul a fegyverzetük teljesen használhatatlan, gyakorlatilag mindenféle komoly veszély nélkül lehet halomra ölni őket

úgyhogy szerintem hamarosan kalandorok, vallási szekták, önjelölt hódítók indulnak, hogy megtalálják a helyüket a nap alatt... az sem lehetetlen, hogy a kormány hallgatólagos támogatásával, mert legalább nem otthon keverik a bajt

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.12.16. 16:58:02

az rpg.hu-s előretekintő alapján ezek a kalandorok semmiképpen sem a kormány támogatásával rajzanak ki a nagyvilágba... :)

másrészről ezt a dolog nélküli páciens kérdést vitatom

először is, élelmiszertermelés
nem tudom, ki mennyire van tisztában vele, de 21. századi technológia nélkül (hogy csak a legbanálisabbakat említsem, traktor és kombájn) a termelés nem sétagalopp, a lakosságnak legalább egynegyedét lefoglalja
főleg ha ehhez hozzávesszük a kertészeti kultúrák orbitálisan magas munkaerőigényét, és akkor a feldolgozókapacitásról nem is beszéltünk...

másrészről még valszeg évekig a védelem elég fontos lesz, azaz a lakosság másik része elmehet katonának, rendfenntartónak, stb.

harmadrészről az átkerült területeknek hatalmas piaci előnyük van most, amit ügyes termelés-szervezéssel és kereskedelemmel igen könnyen a maguk javára tudnak fordítani
ismét a teljesség igénye nélkül: porcelán, papír, fém- és famegmunkálás, gyógyszerek, élelmiszer, és akár egyes technológiák is (pl. a gőzgép és az elektromosság a római vagy az egyiptomi kultúrában is könnyen elérhető lett volna, csak éppen nem volt szükség rá az ingyenes rabszolgamunka miatt)

ha ezeket a javakat ügyesen "menedzselik" az átkrültek, olyan hatalmi bázist tudnak maguknak kiépíteni, ami már azért bizakodásra adhat okot

más kérdés, távoli előretekintés:
kávé, kakaó, déligyümölcsök, gyógynövények, speciális ásványkincsek, információk
ezek igénye anno gyarmatosítási hullámot indított el

és most úgy fest a dolog, hogy a világon az átkerültek az egyetlen nép, aki tudja, hogy mi az a gyarmatosítás, és hogy mi mindent lehet vele elérni

szóval szerintem a jelen helyzet stabilizálódása után (mikor már nem kell az étel, a lakhatás és a személyes biztonság miatt annyira aggódni) nincs az a személyi állomány, aminek ne lehetne feladatot találni...

páratövis 2008.12.16. 19:01:02

Remek, remek! :)
280 elég izgi időpont.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.16. 21:36:29

A regény idejében már érdekes törikönyveket fognak írni, az egyszer biztos:)

bz249 2008.12.17. 09:12:31

Így újra olvasva a posztot a püspök úr vagy átveszi a hatalmat két éven belül, vagy egy rendkívül sajnálatos balesetben (kenyérszeletelés közben 24 alkalommal hasbaszúrta magát vagy ilyesmi) el fog halálozni.

Most még ugyanis közösek a céljai az államhatalommal, de ez hamar meg fog változni. Legalábbis úgy tűnik, mintha kezdene egy kicsit megrészegülni a lehetőségektől.

(amúgy jó kérdés, hogy egy rendes keresztény/keresztyén hogy készülhet fel Krisztus születésére és az újszövetségi eseményekre)

FeketeFarkas 2008.12.17. 11:06:38

Ez a fikció teológiailag szerintem is igen érdekes kérdéseket vet fel. Mint tudjuk Krisztus felette áll az időn. Viszont a teológusok vélemény szerint pont azért született akkor amikor, mert ez volt a legalkalmasabb idő a keresztyénség elterjedésére. (egységes nyelv, utak stb..) Viszont az átkerült magyarság valószínűleg meg foglya akadályozni Róma világuralmi kibontakozását, hiszen nincs szükségük konkurenciára. Attól tartok, hogy így a magyarok lesznek kénytelenek népszámlálást elrendelni. :)
A másik tök jó kérdés, hogy Jézus találkozik azzal az egyházzal amit ő alapított, bár azóta némileg változtak a tantételek, legalábbis a katolikus egyházban.
A következő, hogy mihez kezdenek a bibliai szereplőkkel? Pl. az akkori magyar pápa átadja -e a hatalmat Simon Péternek, egy tanulatlan halásznak? Na és Mária? Békén fogják hagyni? Szvsz le kéne zárni az egész Szentföldet tiltott zónaként.
A harmadik kérdés bennem a Szentlélekkel/Szentszellemmel kapcsolatban merült fel. Ő Krisztus mennybemenetele után adatott a benne hívőknek. Most akkor van vagy nincs? És ha nincs mihez kezdenek a karizmatikusok? Isten ajándékai visszavonhatatlanok, így mi van a már megkapott szellemi ajándékokkal? Szegény Hit gyülisek. Ha van itt olyan jó volna ha elmondaná a véleményét.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.17. 12:24:35

A Szentlélek már az ószövetségben is jelen van, bár inkább csak speciális esetekben, nem kiáradva - de végül is az Átkerülés is egy elég speciális eset.
Krisztus találkozása az általa alapított egyházzal - tartok tőle, hogy hasonló lenne, mint amilyen a szintén általa alapított és a Nagytanács által képviselt kvázi egyházzal való találkozása volt...

T1GRIS 2008.12.17. 13:02:40

Én arra tippelek, hogy ha szűk 300 év múlva Jézus találkozik az Esztergomi Katolikus Anyaszentegyházzal, akkor a legradikálisabb egyházellenes válik belőle. Roppant érdekes kérdés, hogy a most is neki tulajdonított, kanonizálatlan evangélium ismert sorait ("Isten országa bennetek van, nem fából és kőből épült házakban. Hasítsd szét a fát, és én ott leszek, emeld fel a követ, és megtalálsz.") beemeli-e a programjába, és, ha igen, vajon ugyanolyan diadalút előtt áll-e a "jézusi" egyház, mint a mi történelmünkben - szemben az akkor már háromszáz éves fórban levő esztergomi katolikus egyházzal. Vajon melyik oldalra áll majd Péter apostol? Fogja-e az egyház üldözni Jézust, ha nagyon radikalizálódni kezdene? Lehet, hogy igen, de a tanításai mégis népszerűek lesznek (hiszen Istennek ebben a helyzetben nyilván az ő Igéit hirdető fiát kell segítenie, mint egy jelentősen korrupt világi szervezetet, különben nincs Igazság) és ugyanúgy elterjed a kereszténység, ami viszont jelentősen más ideológiai alapon fog nyugodni, mint a mi történelmünkben.

Kábé olyan ez, mintha Tigris visszautazna az időben és találkozna hatéves önmagával, aki annyira elborzadna ettől a kegyetlen, önző és lélektelen embertől, hogy teljesen más ember válna belőle felnőttként, mint amilyenné a párhuzamos entitása lett.

FeketeFarkas 2008.12.17. 13:09:28

Látod ez az Ószövetséges dolog eszembe sem jutott. Ez több mint ciki. :)
Amúgy a Jézus és a hivatalos egyház találkozását illetően is valószínűleg igazad van. Jézus tanítása némileg ellentmond a gyakorlatnak. Amúgy szvsz a politikai hatalmat kapott egyháznál vagy egyéb ideológiánál nincs veszélyesebb, ezt már elégszer bebizonyította a történelem, sőt láthatjuk napjainkban is más országokban. Többek közt ez az egyház üldözte a Bibliát komolyan vevő hívőket minden időben. Mondjuk nem csak őket, hanem bárkit aki meg merte kérdőjelezni a dolgaikat. Úgyhogy én az MVB helyébe vigyáznák mekkora hatalmat kap a püspök, nehogy pár év múlva azt vegyék észre, hogy pár lelkes és fanatikus kelta segítségével átvették a hatalmat.

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.17. 13:13:54

T1GRIS

az általunk ismert történelem már az átkerülés éjszakáján megváltozott. semmi sincs lejátszva, semmi sem sorsszerű. lehet, hogy jézus meg sem születik. lehet, hogy nem lesz római birodalom. ki tudja mit hoz a jövő?

FeketeFarkas 2008.12.17. 13:21:08

T1GRIS látom közben te is reagáltál. A Jézusi egyház szerintem ismét csak népszerű lesz, akármilyen előnye is van a katolikus egyháznak. Jézusnak lesznek követői, és a hivatalos egyház üldözni is fogja őket, ha lesz hozzá hatalma. Ez meg az MVB-n és utódain múlik. Egyébként az üldözés nem feltétlenül pusztítja el az egyházat. Egy ilyen szituban tuti, hogy az marad ott aki komolyan gondolja, hogy egy pisztolycsővel a fejemnél se mondok mást mint hogy Jézus az Úr.
Más ideológiai alapoknál mire gondolsz? Isten nem szokta megváltoztatni a szavait, és a keresztyénség eredeti tanításaival nincs is semmi gond. Gond azokkal van akik ezt később félreértelmezték és ennek a nevében öltek. Biztos lehetsz benne, hogy ezek az emberek csak névleg voltak keresztyének.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.17. 13:39:01

Két dolog jutott még eszembe:
- lesz-e 300 év múlva külön katolikus egyház, külön felekezetek (vagy megmarad-e egységesnek), hiszen az abszolút viszonyítási pont, Róma most elég necces és nem biztos, hogy a tekintély automatikusan átszáll mindenki szemében Esztergom püspökére
- épp az ismert történelem eldobhatósága miatt könnyen lehet, hogy Jézusnak meg sem kell már születnie, hiszen az, amit itt tett, egyszeri és megismétlésre nem szoruló dolog, ami térben, időben mindenhova kihat - elképzelhető, hogy a téridő anomáliáit is beleértve. :) Tehát lehet, hogy úgy járnak 280 (270akárhány) év múlva a nagy várakozással, mint az 1000-ben vagy 2000-ben a világvégevárók.

T1GRIS 2008.12.17. 13:41:32

Itt két, alapjaiban gyökeresen eltérő koncepció között kell választanunk (amelyhez persze semmilyen fogódzónk nincs, nem tudunk semmit az Átkerülés miértjéről és hogyanjáról):

1. Egyfajta időutazás történt? Ebben az esetben azok a történések, amelyeket mi, szándékosan vagy vétlenül, közvetetten vagy közvetlenül, nem változtatunk meg, ugyanúgy fognak lejátszódni? Ha érintetlen maradna tőlünk "a jövő", vajon akkor is leszúrnák-e 44. március 15-én Julius Cézárt? (Valószínűleg ilyen földrajzi közelségben amúgy nem tudnánk háborítatlanul hagyni a jövőt, éppen elég lenne, ha Cézár mondjuk egy általunk épp elfoglalt provinciában lenne, máris ugrott a merénylet.) De mi van azokkal az eseményekkel, amiket, ha akarnánk, sem tudnánk befolyásolni? Mondjuk kitör-e 79-ben a Vezúv?

2. Az "állapotunk" egyszerűen megváltozott, és igaz, hogy egy számunkra már lezajlott korban vagyunk, de ez mégsem a múlt, hanem a jelen - a környező népek számára is, és mostantól a mi számunkra is. Az idő szövedékét továbbra is a jelenben szövik, és, ha a véletlenek máshogy állnak össze a Nagy Kockapohárban, akkor minden másképp lehet. Az általunk ismert "múlt", ami itt "jövő" nem garancia semmire, csak egy a lehetséges kombinációk közül. Tehát a Vezúv nem biztos, hogy kitör, viszont bármikor becsapódhat a Pilisbe egy kisbolygó.

Kinek melyik koncepció szimpatikusabb?

A vallás kérdésében viszont ennél a szimpla döntésnél jóval bonyolultabb a helyzet, mivel nem egyszerűen egy ismert történelmi figura megszületéséről vagy meg nem születéséről van szó. "lehet, hogy jézus meg sem születik" - Akkor nincs Isten? :o

T1GRIS 2008.12.17. 13:47:49

Az utolsó bekezdésre időközben szs - egy számomra nagyon frappánsnak tetsző - választ adott.
FFarkas, a más ideológiai alapon csak annyit értettem, hogy a tapasztalatok befolyásolják a tanításokat, noha gyökeresen természetesen nem változtathatják meg azokat, hiszen Isten igéje nem a körülményekhez igazodik, hanem örökérvényű. Csak éppen lehet, hogy sokmindent már másképp tud magyarázni (mondjuk a "hamis próféták" részt egy az egyben a megismert "átkerült papságról" mintázza), vagy ugyanahhoz az igazsághoz más, mondjuk a jelenleginél liberálisabb, vagy épp konzervatívabb módon jut el.

bz249 2008.12.17. 13:48:26

Más: ugye a posztból az derült ki, hogy abból tudtuk meg mikor vagyunk, hogy ki a római konzul. Ahogy azt már mások is felvetették, ezt csillagászati adatokból is meg lehetett volna állapítani... Ha tényleg Kr.e 280-ban vagyunk.

Mivan, ha Kr.u. 2008-ban vagyunk és valójában az ókoriak az Átkerültek? Akkor Jézus olyan 2015 éve már megszületett és kb. 1980 éve kereszthalál és feltámadás is megtörtént... ebben az esetben ~280 év múlva semmi különleges nem lesz.

bz249 2008.12.17. 13:49:26

Egyébként izgalmasabb lenne egy "második eljöveteles forgatókönyv".

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.17. 13:49:28

Ezt sok történelmi dologgal is el lehet játszani, mert 100%, hogy nem ismerjük pontosan a régvolt dolgokat (még azok között is lehet hamis infó, amit tutinak gondolunk), és amikor majd kiderül, hogy ami itt van, meg ami a törikönyvekben van, az két különböző dolog, akkor felmerülhet újra és újra, hogy hova kerültünk - vissza, máshova, vagy csak szimplán a búsba? :)
Viszont a lényeg az, hogy Jézus (azaz Jóshua) meg-nem születését igen jól meg lehet magyarázni teológiailag is. (Mit nem, persze. :) )

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.17. 13:51:18

bz249

a csillagászatról nem véletlenül hallgattam. eddig.

bz249 2008.12.17. 13:55:44

triumphator: egy percig nem gondoltam... rendkívül alapos munkát szoktál végezni, és jól beépíted a kommentekben szereplő új információkat.

Szóval Szomodi Nándor főtörzsről (vagy mi az új beosztása) egészen könnyedén elképzelhető, hogy Átkerült és tényleg megtörténnek vele azok az események.

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2008.12.17. 14:03:14

bz249

köszi, de a kimaradásnak tök prózai oka volt. nem tudtam, hogyan illesszem a történetbe pár szakállas-szemüveges hobbicsillagászt, akik miatt ráadásul bukna az egész naptár is. most keresgélek tudományosságot hozzá, de szerintem nem lenne szerencsés még ezt is belevinni. elég nekünk a vallás, ahogy látom. azzal is szépen beletenyereltem :)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.17. 14:06:15

Felhős volt az ég, az annyi. :)

T1GRIS 2008.12.17. 14:18:13

bz, nem lehetünk 2008-ban. Emlékszel, amikor Tigris a szentendrei úttorlasznál a csillagokat bámulta, miközben cigizett? Morfondírozott is eleget, és már akkor érezte, hogy a csillagok sem kóserek. Mivel a nagypapával közös élmények elültették benne az éjszakai égbolt szeretetét, ezért meglepő módon az asztronómia is azon ismeretek (rövid) sorát gyarapítja, amelyek nem közvetlenül az anyagi javak gyors megszerzésével, küzdősporttal vagy fegyverekkel kapcsolatosak, Tigris mégis jártas bennük. Bár a csillagászat egyetlen gyakorlati hasznát abban látja, hogy a lányokat kiválóan lehet velük kábítani, azért tudja, hogy a deklináció és a rektaszcenzió nem egy szemsebészeti műtét.

Abban a bő két hétben, ami a felépülése és a csentőfai támadás között eltelt, többek között arra is rájött, hogy a precesszió (az égi pólus vándorlása az ekliptika pólusa körül, 23,5 fokos szögben, a földtengely dőlése miatt) segítségével kiszámolható, melyik korban vagyunk. Pontosan 2140 évet vesz igénybe, amíg az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontjai, a tavaszpont és az őszpont a luniszoláris precesszió következtében átvándorol az állatövi jegyek következő (esetünkben előző) csillagképébe. (Tigrisnek amúgy az lett gyanús, hogy kedvenc Orionja majdnem pontosan a feje fölött volt, ami természetesen apró csúsztatás, de egy fikcióba belefér.) A mindig is telepíteni akart, de eddig kibontatlanul a laptopján heverő csillagászati programmal egyik este a látható csillagképek alapján meghatározta az időeltérést. Pontos évet ugyan nem tudottszámolni, de az egy teljes zodiákusjegyet vándorló ekliptika alapján ezt a 2140 évet fogadta el közelítésnek. Majdnem talált vele.

Ez az apró epizód végül vágás áldozata lett. :)

bz249 2008.12.17. 14:18:55

Jó esély van rá, hogy 40 napig felhős legyen az ég... a legutóbbi ilyen kicsit kellemetlen volt. :)

Egyébként, ha kötöcködni akarnék biztos megemlíteném pl. ezt a posztot

omagyar.blog.hu/2008/12/08/csatazaj

de nem teszem :D

bz249 2008.12.17. 14:24:05

Igazad van Tigris... szóval az évszám stimmel. Ezek szerint visszatérhetünk a teológiai vitához. :D

(tényleg kellene egy fórum ahol szervezettebb keretek között mehetnek a viták)

T1GRIS 2008.12.17. 14:25:15

Ja, ez egyébként közvetett kiváltója volt az Ómagyarország elhagyásáról szőtt terveknek. Ekkor látta be ugyanis Tigris, hogy ez az állapot tartós lesz, ha csak úgy megtörténhetett egyszer, nem biztos, hogy számolnunk kell azzal, hogy váratlanul visszacsinálódik, az ún. civilizáció igen hamar igen súlyos gondokkal fog küzdeni, a szokásos életszínvonal évtizedekig felejtős, ebben az esetben viszont nem annyira hülyeség a kábé ugyanilyen életszínvonalon tengődő környező tudatlan ókori népek körében új királyságot alapítani maguknak.

Utólag sajnáltam egy kicsit, vicces volt elképzelni, ahogy Tigris a rektaszcenzió jelentését magyarázza Fecónak, a törpe erőgépnek. :D

Szakyster 2008.12.17. 16:31:49

Fu, ez a Tigrios nem csak egy kemény legény, de kész tudós is :)

bz249 2008.12.17. 16:37:49

Ja Tigris még annál is veszélyesebb, mint eredetileg hittük ;)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.17. 16:44:51

Majd a nyomtatott verzióba belerakjuk azt a magyarázós jelenetet, kár lenne megfosztani a világot attól az élménytől, ahogy Fecó erőgép létére mégis csak csillagokat lát. :)

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.12.17. 19:39:41

Bz249

Mibe szeretnél belekötni? Ezt legutóbb kihagytad:)
Egyébként nem rég rájöttem egy igen komoly anomáliára a történetem során, de a következő 2-3 posztban ezt is megoldom:)

T1GRIS 2008.12.17. 21:41:11

"Fu, ez a Tigrios nem csak egy kemény legény, de kész tudós is :)"

Na, ez volt a fő ok, amiért végül kihagytam.

(Tigris amúgy részecskefizikus, a CERN-ben dolgozott évekig, amíg egy kollégája, egy norvég atomtudós le nem nyúlta tőle a Huxley-Manninger-féle kavarkemisszió-tétel cáfolatáta a saját prezentációjához. Erre Tigris becsomagolta a csávót egy tömegspektrométerbe, így persze kirúgták - na ekkor ment el Boszniába. Most már tudjátok a teljes sztorit. :D)

Szakyster 2008.12.17. 22:43:42

Megértemaproblémádat, és tulképp jobb is, hogy kimaradt a cucc. Viszont azt tényleg valahogy át kellene hidalni, miért nem derült ki az aktuális dátum a MVB számára, már hetekkel ezelőtt.

T1GRIS 2008.12.17. 23:00:32

Mert annyira bénák. :PP

szs. · http://martinluther.blog.hu 2008.12.17. 23:39:16

Valószínűleg az lehet a háttérben, hogy a csillagászati adatok csak egy forrás, és egy forrás nem forrás, főleg, hogy maga az Átkerülés is felülírta az eddig ismert törvényszerűségeket. Mondjuk a csillagászok belőttek már egy időpontot, de ezzel nem lehet az emberek elé állni, mert vagy elhiszik, vagy nem. Bazsír, a görög kereskedő is be tudott számolni királyokról, tyrannusokról, csatákról amiknek egy részét tudták azonosítani, más részét nem, egy része beleillett a csillagászok adatába, más része nem. (Messziről jött ember...). Most jött egy harmadik forrás, a római, ebből már talán biztosra tudnak mondani valamit.
T1gris meg időzített bosszúként a CERN-t is megbuherálta, aztán csodálkozik, hogy egy nap az ókorban ébred. :)