Heti fórumposztunk az ómagyar hadsereg harcoló alakulataiba tartozó katonák személyi felszerelését veszi górcső alá, számítva mindenki idevágó tapasztalataira és elképzeléseire.
Az Átkerülés során megörökölt seregtestek és katonai kultúra nyilvánvalóan gyökeresen különbözik az anti felhozataltól, és normális körülmények között nagyságrendekkel múlja felül azt, amit az ókori seregek szembe tudnak vele állítani. A különbségek a leglaikusabb szem számára is nyilvánvalóak:
A bő kétezer évnyi előny azonban nem jelenti azt, hogy az átkerült katonáknak nem kellene alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez. Ennek egyfelől praktikus oka is van: fegyverzetük, felszerelésük nem arra lett optimalizálva, ami várja őket, és van szükségszerűségből fakadó oka is: a sereg mögött álló ipari háttér töredéke annak, ami az Átkerülés előtt rendelkezésre állt. Viszont mind az ország túléléséhez, mind a birodalmi terveihez erős és ütőképes hadseregre van szükség, tehát meg kell találni azt az optimális egyensúlyt, ami a fegyverzeti fölény és az ipari lehetőségek közös metszetében található.
Egy posztban nem vállalkozhatunk az egész ómagyar hadsereg kidolgozására (és akkor a flotta, a légjáró egységek még sehol sincs), egyelőre koncentráljunk a harcoló alakulatokba tartozó ómagyar katona felszerelésére, lehetőségeire.
Fegyverzet
Miből álljon az ómagyar katona fegyverzete, milyen variációkból választhasson? A gépkarabély - pisztoly - szurony - kézigránát kombó elégséges-e mindenre, vagy talán túlzás is és feleslegesen terhelné az ipart? Szükség van-e nagyobb arányú, erősebb hidegfegyverekre, esetleg szálfegyverekre? Vigyen-e az ómagyar baka rövidkardot vagy gladiust az oldalán? Legyen-e két tűzfegyvere, vagy csak egy? Általános lesz-e a sorozatlövő, automata fegyver, vagy a többségnek elég a jóval egyszerűbb szerkezetű, így kisebb karbantartásigényű "shotgun" is? Mi lesz a rajok és szakaszok legdurvább fegyvere, szükség van-e minden alakulatnál golyószóróra, géppuskára, vagy könnyű tüzérségi eszközökre? Kell-e egyáltalán kézigránát? Beleilleszhető-e a képbe az íjpuska vagy más, régebbi, de az ókort bőven meghaladó eszköz (pl. visszacsapó-íj?)
Rohamsisak
A modern háborúra kifejlesztett rohamsisakok az új kihívásoknak már kevésbé felelnek meg. Repeszekkel nem nagyon kell számolni, de nyílzáporral, közelharc esetén fejre mért csapásokkal annál inkább, ezek kivédésére pedig a korabeli formák hasznosabbak. Vagy nem? Esetleg át lehet alakítani a meglévő sisakokat, kiegészítve őket pár extra dologgal, hogy valóban kor-szerűek legyenek? Mi a helyzet a pszichológiai tényezővel, ellátják a sima, zöld színű sisakok az anti ellenségek megrémítésének nemes feladatát, vagy ezen a téren is továbbfejlesztésre szorulnak?
Védőfelszerelés
Újra eljött a páncél ideje - még az átkerült ipar is könnyűszerrel tud olyan személyi védőpáncélokat gyártani, amik hatékonyan megóvják viselőjüket az antik fegyvereitől, legyenek azok távolra ható eszközök (íj, parittya, gerely) vagy a közelharc eszközei. Nyilvánvaló, hogy a régi golyóálló mellények maximum paranoiás politikusok játékszerei lesznek, legalábbis amíg le nem jár a szavatosságuk. De milyen mértékben kell páncélozni az ómagyar katonát? Hol a helyes arány a mozgékonyság és a védettség között? Kell-e egyáltalán páncél ekkora tűzerő mellé? És ha kell, milyen páncélzat legyen az, mit védjen, hogyan, milyen anyagból? Tele vagyunk kérdésekkel...
Álcázás
Mennyire legyen terepszínű az ómagyar katona? Mi a hatásosabb a harcmezőkön az antikkal szemben, kapnak-e az ellenfelek esélyt arra, hogy pszichikailag összeomoljanak és menekülőre fogják, vagy csak az utolsó pillanatban látják majd meg az ellenfeleiket. Vagy meglátják-e egyáltalán? Esetleg megfontolandó kétféle bevetési ruha rendszeresítése, egy álcázó és egy rikító, könnyebb csatákra?
Illetve még bármi egyéb, ami a csövön kifér...
Kommentek