Ha tetszett...





Facebook

Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

  • bz249: Megnyitom a wordot oszt kutatasi palyazat nez vissza belole. Igy nehez ihletet talalni (otlet az l... (2019.04.05. 11:23) Átkerülésnap!
  • neutor: @szs.: OK! :D (2019.03.05. 17:46) Átkerülésnap!
  • szs.: Sajnos a szerzők olyan szinte visszakerültek, hogy nagyon. Már ígérni sincs arcunk. De a remény, t... (2019.03.04. 16:41) Átkerülésnap!
  • neutor: Jó reggelt! Nem lesz mán semmi? (2019.02.22. 06:19) Átkerülésnap!
  • neutor: @bz249: egy hajónak parancsnoka van, aki lehet kapitányi, hadnagyi stb. rangban. (2018.10.25. 08:33) Hannibál a kapun belül - Hajdú 3
  • Utolsó 20

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (3) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Tájak, települések, emberek: Szatymaz

2010.06.27. 22:13 | teddybear01 | 9 komment

Címkék: hirsarok teddybear

A Magyar Föld napilap cikksorozatából:

Áu. 68. május 12.

A vasúttal Szegedhez közeledve, Szatymaznál ameddig a szem ellát, bólogatnak az érőfélben lévő rizskalászok. Ezek a kalászok a Szatymazi Közösségi Termelő Szövetkezet rizsföldjein nőnek, amely az ország legnagyobb, és legmodernebb rizsfarmja. A vonatról leszállva, megkerestük a Termelőszövetkezet elnökét Pákász Andrást, és interjút kértünk tőle.

 

Kérem, mondja el, hogyan kezdtek rizzsel foglalkozni!

 

Ezelőtt tíz évvel a faluközösség megbízott, hogy mint világlátott ember, kísérjem el a falu elöljáróját Pásztor Gáspár bácsit Csepelre, hogy vegyünk a közösségnek egy Unimogot, mert kellett már egy gépkocsi ide is. Sikerült egy új teherautó-kiutalást kapnunk. Mikor bementünk az autószalonba, épp egy új plakátot raktak fel a falra, amely a legújabban kifejlesztett rizstraktort ábrázolta. Engem megkapott a széles lánctalpon nyugvó jármű, és kérdezősködni kezdtem. Kiderült, hogy nem sokkal előbb visszatért az egyik első kereskedőhajónk Indiából, és sok egyéb áru mellett nagyobb mennyiségű rizst is hozott. Nem csak hántolt rizst, hanem vetőmagot is. Érdeklődésemre kiderült, hogy épp alkalmas helyet kerestek az első kísérleti rizsföldeknek.

 

Megbeszéltük Gáspár bácsival, hogy az apadó félben lévő felső halastavunk épp jó terep lenne erre. Így aztán elmentünk a Mezőgazdasági Egyetemre, ahol a rektor úrnak felajánlottuk részvételünket a kutatási programban.

 

A rektor úr, Kovács Herakleidon, másnap üzent nekünk, hogy elfogadják a felajánlásunkat, és tavasszal két kutató és öt segéd a megfelelő mennyiségű palántával leutazik hozzánk.

 

És mi történt addig?

 

Hát az Unimogot megvettük, és elvittük a pályaudvarra, hogy vonaton hazahozzuk. Tudja, akkor még csak vízi úton, vagy vonattal lehetett eljutni Csepelről hozzánk. Az ötös főút még csak Kecskemétig volt meg akkor. Szerencsésen meg is érkeztünk, majd elvezettem a teherautót a Neszürjle dombra. Ott aztán a falu minden épkézláb lakója megcsodálta. Nagy volt az öröm, mert a környéken mi vettünk először gépkocsit. Sándorfalva csak két évvel később tudta követni a példánkat, de őnekik csak egy Uazra tellett.

 

Említette, hogy világot látott ember. Ez pontosan mit is jelent az ön esetében?

 

Tudja én már magyarnak születtem, sőt apám is annak született. Az öregapám viszont kvad törzsbeli volt. A klánja ide menekült a környékbeli mocsarakba, amikor a kelták egy része gyilkolva, fosztogatva átment az eredeti szálláshelyükön. Ez akkor történt, amikor Brennust legyőzték. A klán ezután a környéken próbált megélni, az itteni mocsarakban.

Nagyapám vagy negyven éve hallotta, hogy furcsa emberek tűntek fel a környéken, akik különös dolgokat csinálnak. De csodás dolgokat adnak azoknak, akik segítenek nekik. Megkereste őket, gondolva hogy neki is jut valami.

Így találkozott a Tatabányáról Szegedre indult emancipációs expedícióval. Elszegődött hozzájuk kisegítőnek, és az évek alatt letette a két első emancipációs vizsgát, és meg is keresztelkedett. Sajnos ő tovább már nem jutott, de a fiai, közöttük az apám, idősebb Pákász András, már teljesen magyarrá lett. Nagyapám beíratta Szegeden a Tisza-parti Általános Iskolába, majd mikor elég idős lett, belépett a 8. -as megtörők közé. Becsülettel leszolgálta az idejét, közben háromszor is súlyosan megsebesült. Részt vett a Vaskapu környéki harcokban, és egyéb katonai akciókban is. Amikor elérte az őrmesteri rangot, engedélyt kért az ezredesétől a nősülésre. Édesanyámtól, Illir Piroskától, aztán három gyereke, meg két lánya született. Engem is beíratott a szörémvári Vasvári Általános Iskolába. Miután leszerelt, kihasználta a megtörőknél tanult szakmáját, és gépkezelőként kezdett dolgozni a szegedi Vízépítő és Hídverő kft -nél. Ő és társai építették meg Szeged Körgátját, a Flottilla szegedi kikötőjét, illetve a Csepel és Szeged közötti vasútvonal töltését és még sok mást.

Később itt Szatymazon telepedett le, miután felépítették a kollégáival együtt az első házakat.

 

És később mi történt?

 

Apám nem egyedül telepedett le itt. Éltek páran már a környéken, és néhányan Szegedről is kiköltöztek ide. Főleg olyanok, akik fantáziát láttak a környező mocsarak halgazdasággá alakításában. Közös erővel megvettek egy markolós traktort, meg egy hozzávaló pótkocsit, és elkezdték kiépíteni a vízjárta laposokból az első halastavakat. Később nagyapa is hozzáköltözött, hogy a maradék idejét a családdal élje le. Már sajnos meghalt, de még megismerte az én fiamat. Édesapám viszont ma is jó egészségnek örvend.

 

És Ön ekkor?

 

Én már ekkor szintén a 8. -as megtörőknél szolgáltam. A családi hagyományok szerint én is azonnal jelentkeztem hozzájuk, amint lehetett. Vadásztam a Déli-Kárpátokban rablóbandákra, és részt vettem Cattaró elfoglalásában és a Boszporusz-egyezmény tárgyalásánál a kirendelt őrségben én voltam az egyik felvezető. Többször megsebesültem, és ki is tüntettek. Megnősültem, és mikor leszereltem, családostul visszaköltöztem Szatymazra. Valahogy itt érzem otthon magam.

 

Mire Szatymazra visszakerültem, apámék már felépítették a falut Szegeddel összekötő Töltésutat a híddal együtt, illetve a halastavak körüli gátakat, zsilipeket, és a vízelvezető csatornákat. Kaptam egy házhelyet a Szegedi úton, és a család segítségével felépítettük a házamat. Elkezdtem a szövetkezetnél dolgozni, és a két fiam után született még egy fiam, és két lányom.

 

A fiai folytatják a családi hagyományt? Mármint a jelentkezést megtörők közé?

 

Andráska, a legidősebb fiam épp a múlt héten volt a sorozáson. Amint betölti a tizennyolcat, azaz négy hónap múlva, jelentkezni fog a nyolcasokhoz. Nem kell mondanom, hogy a kisebbek mindent megadnának, hogy cserélhessenek vele. No, de majd eljön az ő idejük is!

 

Ezek szerint reméli, hogy ők is alkalmasak lesznek katonának?

 

Csak nem lehet olyan kegyetlen velük az Isten, hogy ne lennének elég jók. Eddig minden rokon leszolgálta a maga idejét a megtörőknél. Csak akkor lehet egy férfit igazán férfinek nevezni, ha már volt katona. Különben csak valami olyasmi.

 

Mindenki a nyolcasoknál katonáskodott?

 

Nem. Apám két öccse a tizenketteseknél szolgált. A fiaik szintén azokhoz mentek.

 

Mi a hagyomány a lányoknál?

 

Mi lenne? Normálisan felneveljük őket, aztán annak rendje és módja szerint férjhez mennek, amikor eljön az idejük.

 

Mit szól azokhoz, akik feleslegesnek mondják a katonaságot?

 

Szerintem elment azoknak a józan eszük. A környező népek legszívesebben egyik kezükben fáklyával, a másikban késsel rohannának meg bennünket, hogy legyilkoljanak itt mindenkit. Egyrészt mert félnek tőlünk másrészt, meg kellene nekik, amink csak van. Csak a katonák, azokon belül is csak a megtörők akadályozzák meg őket, hogy egy jókora, gyújtogatással egybekötött rablóhadjáratot indítsanak ellenünk. Itt a faluban csak akkor veszünk be valakit a szövetkezetbe, ha leszolgálta az idejét, vagy tanult ember. De az a legjobb, ha a tanult is volt katona, legalább az emancipátoroknál.

 

Ennyire fontos önöknek a katonáskodás?

 

Igen. A polgárőrségben is csak katonaviseltek lehetnek tagok nálunk. Havonta két napot gyakorlatozunk, ilyenkor külön kitelepülési körzetben táborozunk. Meg mindenki ad egy hét szolgálatot egyben ezen kívül, mikor rá esik a sor. De rend is van ám nálunk! Itt nincs sem tolvaj, sem ingyenélő! Mindenki dolgozik, erejéhez, tudásához képest.

 

Térjünk vissza a rizshez!

 

Térjünk!

 

Mikor jelentették be azt, hogy ezentúl halon kívül rizs is nőni fog a halastavakban?

 

Azt hiszem csak egy-két héttel később került szóba. Akkor, amikor el kellett kezdeni a kutatók házának felépítését.

 

És mit szóltak a többiek?

 

Hát először vegyesen fogadták. Sokan nem is ismerték a rizst. Tudja, errefele abban az időben még senki sem evett rizst. Búza sem sok termett nálunk. Hal volt elég, de hát annak nem volt ára. Később aztán a legtöbben kezdtek fantáziát látni abban, hogy mi kezdjünk bele elsőnek a rizsültetésbe. Remélték, hogy sikerül. Páran azonban megígérték, hogy leverik rajtam a veszteséget, ha lesz.

 

Az eredményeik magukért beszélnek. Önök a listavezetők ebben a témában. Gondolom azonban ezt a sikert nem adták ingyen.

 

Valóban. A kutatók egy egész tehervagont telipakoltak ládákba ültetett rizspalántával. Mielőtt ideértek volna, előkészítettük a halastavat. Ökrökkel szántottuk fel, mert nem volt más, amivel rámehettünk arra az iszapos talajra. Életemben nem voltam még olyan piszkos, mint a szántás után. Aztán a gyerekek elültették a palántákat a volt halastóban. Ez után csak várni kellett. Miután a rizs megérett, kézzel learattuk. Ez sem volt könnyű.

 

És hogyan sikerült a termés? Milyen volt az aratás?

 

Így utólag azt mondhatom, hogy jó volt a termés. Csak hát kicsi volt a vetési terület. Mindenesetre az Aratóünnepen először ettünk olyan halas rizst, amihez itt nálunk termett a rizs, illetve a halat is a mi tavainkból fogtuk.

 

Na, igen a híres Szatymazi Halasrizs!

 

Azt, amit önök így ismernek, azt a Szegedi Konzervgyár követte el, és két évvel később. Mi akkor sokkal egyszerűbben készítettük el. Azért ennek is sikere volt. Az igazi Aratótál csak a következő évben készült el. Tudja, mi pontyot, süllőt, harcsát és csíkhalat főzünk belé, és hogy ne mondhassa, hogy disznó eszi, víz helyet a saját fehérborunkkal főzzük. A szegediek meg pontyot, meg kárászt főznek bele tejszinnel.

 

A következő évben már fél tucat halastavat állítottunk át rizstermelésre. Az egyetem segítségével kaptunk két rizstraktort is. Főleg azért, mert ki kellett próbálni őket, mert ezek voltak a prototípusok.

 

És most hol tartanak?

 

A falu körül húzódik Magyarország legnagyobb rizsültetvénye. Az északnyugatról délkeletre tartó sömlyék sorozatában terem a legértékesebb rizs. Most összesen több mint 300 hektáron terem rizs, ezeken a laposokon másodlagosan halat is tenyésztünk. Az enyigi részen barackos, a Neszürjle környékén szőlők vannak. A falu az átkerülés előtt az őszibarackjáról volt híres. Ezt a hagyományt mi is folytattuk, a Szatymazi Őszibarack pálinka vetekszik a Kecskeméti Fütyülőssel. Szigorú reglama van a pálinkafőzésre. Csak a nálunk főzött őszibarack pálinka viselheti a Szatymazi nevet. Mi csakis értett gyümölcsből főzzük, nem pedig mindenféle vacakból. Ha kevesebb a barack, akkor a pálinka is kevesebb, de nem engedünk a minőségből.

Híres a helyi juhsajt is. Szépen cseperedik a juhnyájunk, de a gulyánk is. Egyre több gépkocsit vesznek a falubeliek, és a termelőszövetkezet már tizenöt rizstraktorral, és tíz normál traktorral, meg egy tucat Csepzonnal bír. A Csepel teherautókkal szállítjuk a kicsépelt rizst a Szegedi Rizshántolóba, ahonnan később továbbkerül.

 

Van egy Ikarusz buszunk is, azzal szoktunk kirándulni, például Húsvétkor az Öregek Napközije elment Esztergomba, hogy a Dómban vehessék magukhoz Krisztus Urunk testét, magától a Hercegprímás Úrtól.

 

A kisebbik Jakus fiú Esztergomban a Papnöveldében tanul. Most ősszel szentelik fel. Ezután el kell mennie, szolgálnia vagy az emancipátorokhoz, de ha minden igaz, akkor a megtörőknél fog katonapap lenni, még három évig. Akkorra, mikor leszerel, felépítjük a falu templomát is. Már a holcim alapot megépítettük tavaly. Ha minden jól megy, télre felhúzzuk a főfalakat is. Jövőre tervezzük a tető megépítését. Az építkezés előtti telekszentelést maga Kapucinus Péter atya, a kalocsai érsek celebrálta. Aztán csak a paplakot kell felépíteni, de az már nem probléma.

 

A falunknak saját artézi kútja van, aminek a fúrásakor 210 méterig mentek le. Mikor kiemelték a fúrószárat, a víz több méterre szökött a csőperem fölé. Most tárgyalunk Sándorfalvával, mert közös szennyvíztisztító-telepet kéne építeni. Mégsem engedhetjük a patakba sokáig a szennyvizünket. Ők meg nem akarják teliszemetelni a Fehér-tavat. Ugyanis tavalyelőtt ők is elkerítettek a parti nádasból egy darabot, hogy rizst vessenek belé. Pedig hogy röhögtek rajtam, amikor mi elkezdtük! Na, de nekik is megjött az eszük, ha késve is.

 

A Mezőgazdasági Egyetem itt nálunk építette fel az Alpár dombon a Mezőgazdasági Rizskutató és Nemesítő Intézetet. A mellé épített Tudósszállásban helyezték el a kutatókat, és a gyakorlatra kirendelt egyetemi hallgatókat. Itt összesen úgy háromszázan élnek, amikor a tanítás folyik, ötvenen szünidőben.

 

Amikor a kutatóintézetet elkezdték építeni, a falut rákötötték a Szegedi Elektromos Erőműre, ezzel az első falu vagyunk a megyében, ahova bevezették a villanyt. A falu minden házában van villanyvilágítás, és a legtöbben rádió is.

 

Úgy látszik a rizstermesztés tényleg teljes siker önöknek.

 

Úgy van. A megtermelt rizst a vasúton, vagy teherautóval visszük a Szegedi Rizshántolóba, ahonnan aztán kilós zacskóba csomagolva osztják szét. A termés fölös részét még a tengerentúlra is elviszik. Hallottam már, hogy Karthágóban sem lakoma a lakoma Szatymazi Rizs nélkül. Sajnos több területet nem tudunk a rizstermelésnek átadni egyelőre, már csak a domoszlói szittyós az, ami esetleg szóba jöhet. Így aztán azon vagyunk, hogy minél jobb legyen a minőség. Azt mondják, hogy már a kínaiak is vettek a mi rizsünkből nagyobb mennyiséget. Így aztán tehetős falu lett a mienk. Már több mint másfélezer a lakosság száma. Sok a gyerek, így aztán építettünk egy tíz tantermes iskolát is. Nálunk már tucatnál is több tanár oktatja a nebulókat. Az iskolát a minisztérium teljes értékűnek sorolta be, azaz aki akar, tanulhat tovább, bárminek.

 

Van Egészségházunk, gyógyszertárral és valódi orvossal. A Jenei István doktorúrral együtt szolgáltam a nyolcasoknál. Ő látja el az egész környéket, nem csak minket, de a tudósokat, a Sándorfalvaiakat, még a Balástyaikat is. Az egyik húgomat vette el, a Böskét.

 

Köszönöm az interjút tisztel uram!

 

Nagyon szívesen.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr202114580

Mezőbándi 2010.06.29. 22:13:48

élvezetes, olvasmányos

iron-member-neck 2011.04.03. 15:37:15

Bocs fiúk, de a rizsnek nem kalásza, hanem bugavirágzata van.

teddybear01 2011.04.03. 16:02:38

@iron-member-neck: A rizs épp úgy pázsitfűféle mint a búza. Kalásza van, ami a füzérvirágzatok közé tartozik.
Bugavirágzata például a tárkonynak, vagy a kalapácscserjének van. Meg például a közönséges nádnak, ami nem keverendő a gyékénnyel(békabuzogánnyal).

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.04.03. 16:10:33

Lehet, hogy rosszul tudja az interjúalany, de akkor nincs vele egyedül :)

www.cylex-tudakozo.hu/terkep/budapest/rizskal%C3%A1sz+utca.html

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.04.03. 21:02:54

@teddybear01: Szerintem ennek fuss neki még egyszer és igazíts a címzetten.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.04.20. 07:37:56

A "nyugalmazott. de nem szenilis" agrármérnök hozzászólását kiszedtem, mert a stílusát indokolatlanul személyeskedőnek találtam (önkényesen).

A hozzászólás érdemi része:

""...A gabonafélék virágzata összetett. A virágzat kalász - füzéres füzér - /búza, rozs, árpa/, vagy buga - füzéres fürt - /zab, cirok, köles, rizs/. A kalászvirágzatot az jellemzi, hogy a kalászkák /füzérkék/ közvetlenül a kalászorsón ülnek, míg a buga kalászkái hosszabb-rövidebb nyéllel /másod- és harmadrendû elágazásokon/ kapcsolódnak a virágzati tengelyhez...""

A tárgyi pontosítást köszönjük, a többi nélkül megvagyunk. Téma itt lezárva.