Ha tetszett...





Facebook

Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

  • bz249: Megnyitom a wordot oszt kutatasi palyazat nez vissza belole. Igy nehez ihletet talalni (otlet az l... (2019.04.05. 11:23) Átkerülésnap!
  • neutor: @szs.: OK! :D (2019.03.05. 17:46) Átkerülésnap!
  • szs.: Sajnos a szerzők olyan szinte visszakerültek, hogy nagyon. Már ígérni sincs arcunk. De a remény, t... (2019.03.04. 16:41) Átkerülésnap!
  • neutor: Jó reggelt! Nem lesz mán semmi? (2019.02.22. 06:19) Átkerülésnap!
  • neutor: @bz249: egy hajónak parancsnoka van, aki lehet kapitányi, hadnagyi stb. rangban. (2018.10.25. 08:33) Hannibál a kapun belül - Hajdú 3
  • Utolsó 20

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (35) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (3) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (2) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Ómagyarország lángokban - VI: Hannibál 2.

2011.10.19. 12:38 | szs. | 14 komment

Címkék: ómagyarország lángokban

- Négy lovas – jelentette büszkén Haszdrubál. Az események híre megelőzte, Hannibál nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a csatában mindenki megkapjon minden olyan információt, ami érinti, méghozzá minél hamarabb. A palotahegy oldalába épített kaszárnyában folyamatosan gyűjtötték Karthágó utcáiról a kölyköket, akik fiatalok voltak, fürgék és elég dörzsöltek ahhoz, hogy egy kikötővárosban is életben maradjanak az utcán. Ennél jobb alapképzés nem kellett a hadszíntéri futároknak sem. Megtanították őket írni és olvasni, edzették a memóriájukat, hogy pontosan továbbítsák a parancsokat, edzették a szemüket, hogy gyorsan fel tudjanak mérni helyzeteket, legyenek azok kicsik vagy az egész csatatérre kiterjedők, edzették a testüket, hogy tudjanak futni, lovagolni és ha kell, fegyverrel megvédeni magukat. A katonák a „király fattyainak” nevezték őket, és a hadjárat első napjaiban nagy népszerűségnek örvendtek a hirtelen összegyűjtött seregben. Végül nyilvánosan kasztráltak három harcost – egy baleárit, egy numidot és egy punt – a fattyakkal való erőszakoskodás miatt és a fiatal fiúk tabuvá váltak. Hannibál nem várta el az egyszerű fegyverforgatóktól, hogy megértsék, miért érhetnek többet ezek a küldöncök akár egy osztag jól képzett hoplitánál is, de ahhoz ragaszkodott, hogy ne tegyenek keresztbe az elképzeléseinek. A zúgolódásra és értetlenkedésre pedig jó gyógyírnek bizonyult a győztesnek ígérkező hadjárat.

Haszdrubált két fattyú is megelőzte, pedig a fiúk gyalog voltak, a király testvére pedig lovon.

- Négy lovas – bólintott Hannibál. - Az egyikük egy nemes fia.

- Igen, azt hiszem – bizonytalanodott el Haszdrubál. Láthatóan másmilyen fogadtatásra számított.

- Ha hazaérünk, követet kell küldened a családjához, hogy a kártérítésről egyeztessen.

- Csatában halt meg katonaként, nem hi...

- Megmondtam előre – emelte fel kicsit a hangját Hannibál. Az öccse becsukta a száját, szeme mellett megrándult egy izom. - Nem a szokások miatt kell, hanem mert én azt mondtam. Egy embert sem kellett volna vesztened. Főleg nem lovast. Te tudod a legjobban, hogy mennyi idő és pénz, mire valakiből olyan képzett lovas lesz, mint amilyet most elvesztettél. Négyet.

Haszdrubál nem mondott semmit.

- Túl korán rontottál rájuk – dőlt hátra Hannibál. A sátorban álló székének nem volt támlája, de az egyik tartóoszlop pont jó helyre került. Fájt a háta és lüktetett a szeme is, nem használt neki a tábori élet és a csata során felvert finom por, ami mindenhova beszivárgott. Vajon mennyi aranyat kell ígérnem a kereskedőinknek, hogy szerezzenek végre az ómagyarok szemcseppjéből, ami szinte meggyógyította a szemem? - A falanx már szétbomlott, de a legtöbb zsoldos megtartotta a lándzsáját. Szét kellett volna húznod a lovasaidat, hogy utat nyiss nekik és párukat átengedned a résen. Azt hitték volna, hogy ott elmenekülhetnek és mindenüket eldobálták volna, hogy jobban tudjanak futni. Puszta kézzel pedig mit tehettek volna a lovasaid ellen?

Haszdrubál nem mondott semmit. Hannibál némán méregette egy darabig, azután maga is elcsodálkozott azon, hogy szinte megesett az előtte álló, csatától mocskos, szakállas férfin a szíve. Mégis csak az öcsém és ha engem megöl a szemem, ő lesz a király.

- Jól lovasparancsnok vagy – közölte vele megenyhülve. - A katonáid örömmel követnek, a csatában nem veszíted el a szívedet és megvan benned a tűz, ami megkülönbözteti a hőst a harcostól. De meg kell értened, hogy mi másképp fogunk háborúzni. Neked is meg kell tanulnod végre a leckét, amit apánk tanított nekünk. Mindketten tudjuk, hogy mit nyert Karthágó az évszázados háborúiból: a királyság jelenleg szinte csak olyan területekkel van körülvéve, amiket botor módon elveszített. Ha pedig így folytatjuk, hősök lehetünk, de győztesek nem. És hidd el, négy emberen is sok múlhat, sokkal több egy dicsőséges rohamnál. Ha ez a négy ember hazamegy, nemz mind négy fiút, akikből jó lovast nevel. A négyszer négy fiú ugyanezt teszi és két nemzetséggel később már nem négy embert vezet harcba a te fiadnak a fia, hanem négyszer négyszer négyet. Egy egész csapatot. Lehet, hogy pár év múlva te leszel a király mert én meghalok. Egy királynak pedig nem csak egy hősies rohamnyi időre kell előre gondolkodnia. Érted ezt?

Haszdrubál bólintott.

- Értem, amit mondasz.

- Haragszol rám, Haszdrubál?

- Hogy haragudhatnék?

- A királyodra nem is haragudhatsz. De ha a bátyádként kérdezem, mit válaszolsz?

- A szívem azt mondja, hogy haragudjak rá, de az eszem azt, hogy igaza van.

- Akkor tudod, mit kell tenned – dőlt előre Hannibál. - A hopliták felszerelése a katonák zsákmánya, amiből leadják a részt neked és leadják a részt a királynak is. A király része a tied lesz, felhasználhatod a kártérítés kifizetésére. Ha nem elég, a saját részedből és vagyonodból kell kipótolnod.

- Két tucat foglyot is ejtettünk – jegyezte meg Haszdrubál. - Eladjuk őket rabszolgának, abból is jön be pénz.

- Eladod őket rabszolgának és pár év múlva újra találkozol velük a csatamezőn – mormolta Hannibál. - Kapsz értük annyi pénzt, ami ezt ellensúlyozza?

- Nem – ismerte el Haszdrubál.

- Legjobb lett volna mindet lemészárolni.

- Szólok az embereinek.

- Nem – emelte fel az ujját figyelmeztetően Hannibál. - Megmondtam előre: aki a fogságunkba esik, méltó bánásmódra számíthat. Ez nem a mi gyengeségünk, ezzel a lázadók seregeit gyengítjük, mert nem harcolnak majd olyan elszántan ellenünk. De ha híre megy, hogy hitszegők vagyunk, nem nyertünk semmit. A fogoly zsoldosokat áthajózzuk Afrikába és letelepítjük őket a déli földeken, ahol az új telepeink vannak. Messze lesznek mindentől, ott lesz az új otthonuk és lesz fegyver a kezükben, hogy a barbár betörések esetén használják is. Így talán hasznukat vesszük valamennyire. Ha ezt nem fogadják el, akkor szétszórjuk őket az ültetvényeinket és rabszolgaként túrják a földet; de nem bízzuk őket kereskedőkre, mert egy harcosnak jobb ára van, mint egy parasztnak.

Haszdrubál meghajtotta a fejét.

- Ahogy mondod. Visszamennék a katonáimhoz.

- Elbocsátlak – biccentett Hannibál is.

Haszdrubál szó nélkül kiment, a sátorlap halk puffanással csapódott a helyére a nyomában.

- Futár érkezett délről, a dombok mögül – szólt be szinte azonnal az ajtóban álló írnoka a szöveten keresztül. - Fontos hírt hozott.

- Engedd be – dőlt újra az oszlopnak Hannibál. - És küldj a doktorért is, hozza a főzetét.

- Igen, uram.

A futár egy fattyú volt, kicsit idősebb, a lovasok ruházatát viselte. Meghajtotta magát és engedélyt kért a hír elmondására. Hannibál intett neki.

- Délről jöttem, uram, a földekről, amik már az uralmunk alatt vannak. Massinissa herceg lovasai felgyújtottak és kardélre hánytak egy falut.

Hannibálnak mintha tűt döftek volna a szemébe, alig bírta ki, hogy ne kapjon a fájdalom forrásához.

- Egy olyan falut, ami már hűséget esküdött nekünk?

- Igen, uram.

- Miért dúlták fel? Mi az oka?

- Nem tudom, uram. A Szakállas Hanno küldött, aki a faluval szemközti magaslat forrását őrzi a századával. A falu ég és a lakóit lemészárolták, néhányuk elfutott.

Hannibál felpattant, mérgesen hátrarúgta maga mögött az alacsony széket.

- Himó! - kiáltott ki. Az írnok megjelent az ajtónyílásban. - Küldj Haszdrubál után! A numid lovasait vigye a sziklás oromhoz és ott táborozzanak le. Himilkó gyűjtse össze a pun lovasokat egy osztagba és vegyen maga mellé két század gyalogost és egy század baleárit. A testőreim is szerelkezzenek fel. Fél órán belül kivonulunk. A többi egység tábort ver és megerősíti azt, a felderítőkön kívül mindenki bent marad. Massinissa hercegről van hír?

- Dél felé ment parancs szerint – felelte az írnok. - Az utánpótlást biztosítja.

És közben kést döf a hátunkba, gondolta Hannibál. A düh miatt már nem is érzett fájdalmat.

 

A pun lovasokat főleg karthágói nemesfiúk és a kíséretük adta, az átlagnál jobban felszerelt, de az átlagnál tapasztalatlanabb és fegyelmezetlenebb lovaskatonák. Hannibál is méltó társuknak bizonyult; a csapata valódi harcértékét adó gyalogságot lehagyva sietett az égő falu felé. A lovas fattyúnak nem kellett sokáig vezetnie őket, az ég felé törő füst már messziről mutatta az irányt.

- Milyen falu ez? - kérdezte menet közben az írnokát. Szüroszon jobban szeretett utazni, mert menet közben is ki tudták teríteni a térképeiket és megvitatni a következő lépést anélkül, hogy a nyelvük elharapását kockáztatták volna. A köves szárd utakon, lóháton mindez jóval körülményesebb volt, de Himónak be kellett magolnia a hadműveletek környékének térképeit és itt volt az idő, hogy számot adjon a tudásáról.

- Görög falu, a Tarfejű telepítette be tíz nyárral ezelőtt a kivénhedt zsoldosaival, akikhez rabszolganőket adott feleségül és szolgálóul – mondta Himó. - Húsz család lakja, kecskéket tartanak és földet művelnek.

- Minden zsoldos álma – mormolta Hannibál. Eszébe jutottak Haszdrubál foglyul ejtett görögjei. Lehet, hogy ők is elégedettek lesznek majd a sorsukkal? Nem írt-e a Földműves Hanno is olyan szépen arról az életről, ami a földbirtokosokra vár, ha követik a tanácsait?

Mikor a feldúlt falu előtti dombhátra éltek, megállította a lovasait és a távcsövét kérte. Lovaglásnál különösen vigyázni kellett az érzékeny eszközre, így kicsit várnia kellett, mire a szolgája kitekerte a tokot beburkoló szövetet és óvatosan a királya kezébe adta az ómagyaroktól szerzett kincset. Hannibál addigra már látta, amire kíváncsi volt, de azért a szeméhez emelte a távcsövet, hogy több részletet szerezzen. Massinissa lovasai – vagy akárkik, akik felgyújtották a falut – még a helyszínen voltak .

- Körbevesszük a falut! - kiáltotta a katonáinak. Kijelölt pár idősebb nemzetségfőt, akik elkísérték a hadjáratára, ők már többet láttak és többet mert rájuk bízni, pár mozdulattal felvázolta, ki merről közelítsen. Senkit sem bánthatnak, főleg nem a falusiakat, ha esetleg életben találnak közülük valakit. Őket még akkor sem ölhetik meg, ha fegyverrel rájuk támadnának, ez az utasítás azonban nem vonatkozott a numida lovasokra. Hannibál látott már bortól és vértől részeg embert, főleg az utóbbi kiszámíthatatlan és meggondolatlan; talán a király jelvénye is kevés a kijózanításukhoz.

- Indulás! - adta ki a parancsot.

Ő maga a hátulról kerülő csapatot vezette. Óvatosan ereszkedtek le a domboldalon, ahol sok helyen kivágták a fákat, hogy földműveléshez alkalmas teraszokat létesítsenek. Egy kisebb olajfaligeten is átgázoltak, végig igyekeztek a megmaradt erdőfoltok takarásában maradni. Mikor tisztább lett a terep, gyorsítottak. Az falu füstje elkúszott mellettük majd a hátukba került. Egy repedezett sziklánál irányt váltottak és az utolsó szakaszt vágtázva tették meg, mintha az ellenség sorait rohamoznák, a lovak csodálkoztak is, mikor a vágta végén nem csattantak neki a védekezésre felemelt pajzsoknak és fegyvereknek.

Helyette a szabálytalanul szétterülő falu romjai közt álltak, utolsónak érkezve a helyszínre, hiába adta parancsba, hogy a többi egység lassan közelítsen. A király jötte így hosszú percekig csak ígéret volt, az erőszakoskodás befejezésére való felszólítás pedig csak olaj a már amúgy is lobogó tűzre.

A sötét tekintetű numidák azonban egyelőre tétlenek maradtak. A királyt kísérő testőrök hordozta jelvényt látva azok is elengedték a fegyvereiket, akik a punok érkezésére megragadták.

Hannibált felmérte a terepet. Soha nem látott még háborúban feldúlt falut, de nem rendítette meg a látvány. Hideg, számító szemmel nézte végig az elé táruló képet. A kőből rakott házak tetejét tudták csak felgyújtani, nem is mindét, némelyiken csak egy kormos folt mutatta a kísérletet. A földön heverő halottak közt egyaránt látott férfiakat, nőket és gyerekeket, de numidát egyet sem. Még sebesültet se nagyon a falu közepén összegyűlt harcosok között. Ha rátámadnak erre a falura, a férfiak fogadják őket, elvégre értenek a harchoz, a nőket és gyerekeket viszont beterelik a kőházakba, amik remekül védhetőek. Akkor pedig nem így fekszenek a halottak. Nem így fekszenek és fegyvert szorongatnak, de legalábbis amit gyorsan fel tudnak kapni, szerszámot, botot, kést, vagy akár egy követ. A Tarfejű veteránjai nem vonulnak birkaként a vágóhídra. Mint itt.

Az egyik ház árnyékában valami mozgást látott. Kicsit odébb táncoltatta a lovát, hogy tisztább legyen a kép. Egy numida harcos erőszakoskodott egy fiatal lánnyal, annyira belemerült a dologba, hogy észre se vette a pun lovasok érkezését.

- Hozzátok ide a lányt! - parancsolta Hannibál.

Négy testőre az erőszaktevő mellé ugratott és pun nyelven rákiáltott, majd lecsúsztak a lovaikról és szétválasztották a két egymáshoz szorult testet. Pár pillanat múlva már a király elé értek a lánnyal. Fiatal volt, talán még nem is eladósorban levő, melle is akkorára nőtt csak, mint egy kisfiú ökle. Nem is fog tovább nőni: a lány torkát átvágták, a vér még mindig ömlött belőle, mintha széttépett ruhája helyett akarná eltakarni a szégyenét. Erőszaktevője ott állt egy méterrel mögötte két testőr között, sötét tekintettel méregette a királyt. Jobb keze és bőr csuklóvédője vértől csillogott.

- Mikor kiadtam a parancsot, a lány még élt – állapította meg Hannibál. - Hallottam a sírását. Vagy rosszul hallottam?

- Nem, uram – felelték a testőrök. - Mikor leugrottunk a lóról, akkor vágta el a torkát.

- Rászóltatok?

- Mondtuk neki, hogy hagyja abba, uram. Utána vágta át.

Hannibál intett, hogy vigyék előle a lány holttestét. A numida lovasra mutatott.

- Hogy hívnak?

- Nissanor – felelte a véres kezű férfi.

- Vágjátok el a torkát – parancsolta Hannibál. - Érti a nyelvünket.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr863314250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.10.19. 12:52:27

Elnézést az ömlesztett szövegért, de az új fejlesztésű blog.hu motor már attól beomlik, ha egy oldaltörést akarok rakni a posztba, kép meg ilyesmi szóba sem jöhetett. Remélem estére összeszedi magát és akkor tudok rajta pofozni, idáig is rögös út vezetett...

drazsé 2011.10.19. 14:56:25

semmi gond, semmi gond, ömlesszed csak :)

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2011.10.19. 18:53:39

@szs.: csak ennyi? ömlessz mééég! Lehetőleg naponta többet :D

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.10.19. 20:53:14

Megtisztelő a bíztatás, de egyelőre ezt a tempót tudom tartani, alig fél fejezettel járok mostanában a megjelenő részek előtt, bár most kicsit mintha nyertem volna egy kis előnyt.

Gador · http://omagyar.blog.hu 2011.10.20. 09:32:33

Persze, mert elmaradt a frissítés! ;)

drazsé 2011.10.20. 10:36:10

@szs.:

ugye hallod a korbács csattogását? :)

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.10.20. 10:44:16

@Gador: Most hogy mondod, ez tényleg egy tök jó módszer. :)

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2011.10.20. 10:48:36

@szs.: mondd, kedves szs. , van neked gyeped? Mert nekem viszont van néhány légiónyi Lemilen-edzett hasmenéses macskám ... csak mondom ... :P

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.10.20. 11:17:38

Van gyepem, de először zavard el róla drazsé macskáit. :)

drazsé 2011.10.20. 11:44:42

@szs.:

hm, meg kéne vizsgálni a régi mondást, hogy lehet e pattogtatni macskaszarból font ostort....

:)

bz249 2011.10.20. 13:28:13

Amugy a tortenethez: tundermacko ez a Hannibal. Kicsit pszichopata, de amugy tundermacko. :)

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2011.10.20. 18:45:49

@szs.: fenéket zavarom, segítek nekik az enyéimmel :P

Mezőbándi 2011.10.26. 00:21:23

javítani: "a hadmveletek környékének térképeit "