Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Kőolajra, ó, magyar

2009.08.04. 08:30 | szs. | 4 komment

Címkék: kitekintő teddybear

Jegyzet Dr. Szurovy Géza előadásához, ami a piliscsabai „Hogyan tovább Ómagyarország?” konferencián hangzott el, az Átkerülés Után 1. január 17.-én  

Kőolaj termelési lehetőségek, és a szükséges háttérkapacitás megteremtésének lépései. 

Előszó 

     Sokan és sokszor lebecsülik a Kárpát-medence kőolaj és földgáztartalékainak jelentőségét. Lekicsinylik, pedig sokáig az itt található olaj és földgáz adta az átkerülés előtti Magyarország energiaszükségleteinek javát, ami 50-80% volt. A Második Világháború után az ország vezetősége azonnal felismerte a kőolaj stratégiai fontosságát, meg is tettek mindent, hogy ellenőrzésük alatt tarthassák ezt az addig ezerfelé kötődő iparágat is. Természetesen mégannyit sem válogattak az eszközeik között, mint más ügyekben, az olajperek, ha lehet még mocskosabbak voltak, mint a többi húzásuk. Viszont megteremtettek egy egységes, az egész országra kiterjedő iparágat, amely később európai szinten is komoly kapacitással rendelkezett. Nem csak a kutatás és kitermelés oldalán, hanem a feldolgozás és elosztás területén is. Ez persze igen magas haszonkulcsot vont maga után.

     Kevesen tudják, még kevesebben értik, hogy a kőolajipar mit is jelent a gazdaságnak. Nélküle a távolsági közlekedés sokkal körülményesebb, és lassabb lenne. Nem lenne a műanyagipar, a műszál nélkül a ruhaipar is kevesebbet termelhetne, a gyógyszer és vegyszergyártás nagyságrendekkel csökkenne. Egyszóval az élet minden területén komoly visszaesés köszöntene be.  

A kőolaj ipar kezdetei 

     Kőolaj! Áldás, vagy átok? Nehéz eldönteni.  Ismerték már az ókorban is, és mindenütt ahol előszivárgott a talajból előbb-utóbb találtak módot a felhasználására is.  Elégették mécseikben, rákenték vízhatlanítónak a csónakjaikra, hajóikra. Gyógyszerül is szolgált, de a tetőt is ezzel kezelték, az utakat is burkolták a sűrűbbjével. Egyes törzsek a spontán meggyulladt kőolaj és földgázforrásokat a tűzisten megtestesüléseként imádták. De a sumér legendák közül Ut-napisti (a bibliai Noé) bárkájának építésekor is használtak naptu-t, azaz finomított bitument, hogy részben vízhatlanítsák, részben hogy a korhadástól megóvják a faanyagot. Már itt megemlítik a finomítók őseként szereplő kemencét, amelyben kifőzték az aszfaltot, részben hogy folyékonyabb legyen, részben hogy a benne található víz kiváljon.

     A kőolaj kitermelése a kezdetekben csak a természetes úton a felszínre került anyag összeszedésére korlátozódott. Az észak-amerikai szeneka indiánok például a Petróleum-patak (Oil creek) vizéről rongyokkal választották le a kőolajat.

     Az első fúrásokat isz. 200 körül a kínaiak a sós vizű forrásaiknál mélyítették, hogy nagyobb hozamot érjenek el. A sós vízzel együtt feltörő földgázt a lepárló üstök fűtésére használták fel. Ezt a módszer azután egyre nagyobb tökélyre fejlesztették, ütve fúró eljárásukkal a végén már 800-1000 méteres mélységig is lehatoltak. A furat falának bélésezésére bambuszcsövet alkalmaztak.

     Komolyabb felhasználása a XIX. Század harmadik harmadában kezdődött. Tulajdonképp megmentette a bálnákat. Ezeket a hatalmas tengeri emlősöket ugyanis a zsírjukért a kipusztulásig vadászták, ez a „bálnaolaj”, illetve az egyes fajaikból kinyert „halcsont” (szila) komoly bevételt jelentett a vadászhajó legénységének. Az előbbit lámpaolajnak, az utóbbit a hölgyek fűzőinek és terebélyes szoknyáinak készítésére használták.

     A kőolajból finomítás útján elsősorban petróleumot készítettek, amely felváltotta a bálnaolajat. Később kifejlesztették a közismert petróleumlámpát, amely sokkal több fényt adott a régebbi lámpásoknál. Erősebb fénye jobb volt a sötétedés utáni világításhoz, de még mindig kevés az igazi munkához. Később a villanyvilágítás kifejlesztésével ez az üzlet lassan elsorvadt, de még az Átkerüléskor is ment.

     Ebben az időben a kőolaj lepárlása főleg a petróleum előállítására korlátozódott, a melléktermékként keletkezett igen tűzveszélyes benzint vagy elégették, vagy egyszerűen kiöntötték. A lepárló üstökben visszamaradt nehézolajat (pakurát) a gőzgépek kazánjaikban kezdték elégetni. Hamarosan rájöttek arra, hogy ez az olaj ideális a gőzhajók fűtésére, mert a szénnel ellentétben ezt a tárolóból egy csövön be lehet vezetni a kazánba, amivel csökkenteni lehet a személyzet létszámát. Az ilyen rendszerű gőzhajókon nincs szükség a szénhordozókra, és a fűtőkből kevesebb is elég.

     Hamarosan az angol flotta is áttért az olajfűtésre, a régebben alkalmazott szén helyett. A korszak többi flottája kisebb-nagyobb késéssel követte az angolokat.

     A XIX. Század végén – a XX. Század elején újabb felhasználási terület nyílt meg, az automobil. Kifejlesztői több próbálkozás után a benzinnel hajtott robbanómotorban találták meg a kor ideális erőforrását. Később, már a XX. Században ez az erőforrás a repülőgépek fejlődését is lehetővé tette. Nem kell ecsetelnem annak jelentőségét, hogy ez az eddig használhatatlannak tekintett benzin értékét és termelését mennyire felfuttatta. Az idők folyamán a kőolaj szakaszos lepárlásával egyre több felhasználható anyagot állítottak elő. 
 

Kőolajtermelés a Történelmi Magyarország területén. 

Kőolajlelőhely előfordulások a Kárpát-medence területén belül és a környékén. 

     Valamely általam nem ismert oknál fogva jelentősebb kőolajlelőhely nincs a Kárpát-medence területén. Mindössze pár, nemzetközi viszonylatban kicsiny kőolajlelőhely található a Kárpátok ívén belül, de sokkal több és nagyobb lelőhelyről van tudomásunk a Kárpátokon kívül. Viszont belül jópár közepes földgázmezőről tudunk. A szénhidrogén lelőhelyeket többnyire sótömzsnek nevezett geológiai formációkban találták meg. Bár a Kárpátok belső oldalán is ismerünk jópár ilyen formációt, ezekben többnyire csak földgázt találtunk, vagy azt sem.

     Már a történelmi időkben több helyen felfedeztek olaj és gázszivárgásokat. Ezeket többnyire kézzel fölözték le, és helyben hasznosították. Sziléziában az olajos homokba mélyített, és vesszőfonattal bélelt aknákból merték ki az összegyűlt olajat, de ott kifejezetten kis mennyiséget termeltek. Ploesti környékén a pásztorok szokása volt meggyújtani a kátrányos földet tábortűznek, néha jókora tűzvészt okozva ezzel.  

     A lelőhelyek beazonosítása, feltárása 

     Szerencsére a Kárpát-medencét az Átkerülés előtt már alaposan átkutatták, és felfedezték a legtöbb olaj és gázlelőhelyet, és meghatározták azok nagyságát. Az Átkerülés előtti kitermelési adatok szerint a rendelkezésre álló kőolaj és földgázmennyiség a mostani infrastruktúra működtetésére a becslésem szerint úgy 75-80 évig elég.  

     Az ismertebb lelőhelyek:  

     Gáz: Kissármás (Kolozs), Hajdúszoboszló (Hajdú), Makó (Békés),  

     Kőolaj: Tataros (Bihar), Peklenyica (Horvátország), Száva-menti kőolajmezők; pl. Budafapuszta, Eggbell (Nyitra), Szelence és Bányavár (Muraköz), Bujavica (Horvátország), Zsana-Kiskundorozsma (Csongrád), Algyő (Békés), Körösszegapáti-Berekböszörmény (Bihar), Eger környéke (Heves) 

     Az ismert kőolaj és földgáz készletek kitermelését a XX. században többnyire sajnos nem szakmai szempontok szerint végezték. A II. Világháború előtt és alatt a kőolajjal együtt feltört úgynevezett nedves gázt ugyan leválasztották az olajról, de csak szeparálták a „száraz” gázt belőle, amit visszatápláltak a kőolajrétegbe, pótlandó a rétegnyomást. A megmaradt gázcsapadékot értelmes felhasználás helyett elégették. Ezzel számításaim szerint elpazaroltak mintegy 145 millió köbméter iparilag hasznosítható nehézgázt.

     A „Rendszerváltás” után privatizálták a Kőolajipari Trösztöt. Ez azután végleg tönkretette a még megmaradt kitermelést is. Az Átkerüléskor már teljes függőségbe került Magyarország a kőolaj és földgáz behozataltól. 

Kőolaj és földgázbányászat 

     Fúróberendezések 

     Ahogy már említettem, az első ipari szintű olajfúró-berendezések, ütve-fúró rendszerűek voltak. Ezt később felváltotta a rotációs rendszerű fúró. Ebben a fúrófej nem a lezuhanásával aprítja össze a kőzetet, hanem a felszínről a fúrószár segítségével forgatják a fúrófejet, amely azután megőrli a kőzetet. A keletkező kőzettörmeléket, a zagyot, az öblítő és hűtővíz mossa ki a fúrt lyukból. Ennek modernebb változata a turbina-meghajtású rotációs fúrófej, ahol az öblítővízzel még meg is hajtják a fúrófejet. Ehhez nincs szükség a nehézkesen kezelhető és nagyobb hossznál könnyen törő fúrószárra. Azonkívül ezzel a módszerrel könnyebb „bokrot” fúrni, azaz egy kezdő furatból több egymástól távolodó furatot készíteni. Ennek a módszernek főleg a tengeri fúrószigeteknél és a kisebb hozamú kutaknál van nagy jelentősége.

      

     Szárazföldi fúrótornyok 

     A kőolaj kitermeléshez szükséges kutakat a szárazföldön fúrótoronynak nevezett berendezéssel fúrják ki. Ezeket nagyméretű tehervontatmányként juttatják el a kívánt helyre. Ahol végül felállítják, ott először is elő kell készíteni a terepet. Kivágni a felesleges növényzetet, elegyengetni a területet, kiásni a tároló gödröket.

     Először az asztalnak nevezett emelvényt kell felállítani, majd nagypontossággal kivízszintezni, mert ez az alapja mindennek. Azután fel kell állítani a tornyot, majd elhelyezni a csörlőt, feltölteni a béléscsőtárolót, a fúrószártárolót, majd elhelyezni az aggregátorokat, és a zagyszivattyúkat. Utolsó lépésként fel kell állítani a raktárként és a személyzet pihenőjeként szolgáló bódékat. Ha minden kész kezdődhet a fúrás. A szükséges utánpótlás, és a személyzet váltása gépkocsin történik. 

     Mocsári fúróegységek 

     Ezek általában sekély merülésű hajótestre fixen felépített fúrótornyok. Mozgatásuk vagy saját motorral, vagy vontatóhajóval történik. Ha elérték a kijelölt területet, akkor leengedik a mederre a mozgatható lábaikat, és kiemelik a vízből az egész szerkezetet. Innentől kezdve a működése megegyezik a szárazföldi fúrótoronyéval, kivéve hogy az utánpótlást, illetve a személyzetet hajón szállítják.  

     Tengeri fúrótornyok 

     A tengerfenékre támaszkodó olajkitermelő platform. Acél, vagy beton lábakon álló fúróemelvény, amely a hullámverés felett helyezkedik el.  Általában a kitermelt olajat tengeralatti átmeneti tárolótartályokban tartják, majd olajtankerek szállítják el. Az utánpótlás hajón, a személyzet helikopteren érkezik. A személyzet részére kényelmes elhelyezési körletet építenek fel, hogy a hosszabb munkaciklust el tudják viselni. A fúrószigeteket a kisebb mélységektől a közepes mélységekig használják. 

     Fúróhajók 

     A mocsári fúróegységhez hasonló módon, de mélytengeri hajóba épített fúróegység. Az utánpótlás, ha kell, akkor hajón  érkezik. Mivel a fúróhajó igen nagy készleteket képes tárolni, az utánpótlásra ritkán van szükség. Fúróhajóval általában az előzetes tengeralatti kutató és próbafúrásokat végzik el, illetve a nagyobb mélységekben is képesek olajkutat felállítani. 

Szállítás 

     Mivel a kőolaj csak akkor ér valamit, ha megfelelő módszerekkel feldolgozzák, ezért a lelőhelyektől el kell szállítani a kitermelt olajat a finomítókba. Az ideális persze az lenne, ha közvetlenül a lelőhelyen finomítanánk a kőolajat, és a már feldolgozott olajszármazékokat szállítanák el. Ez azonban nem mindig a megfelelő megoldás. A lelőhelyek körüli népcsoportok mindig megpróbálják hatalmukba keríteni a lelőhely körüli infrastruktúrákat, hogy saját hasznukra termeljék ki az olajat. Viszont, ha a finomítókat nem tudják megkaparintani, akkor kisebb a veszteségünk, és magával a kőolajjal nem érnek semmit sem. Ezért a finomítóknak az Ómagyar Területeken belül kell felépíteni, pl. az itt ismert lelőhelyek közelében.  

     Csővezetékek és szivattyúállomások 

     Akár kis, akár nagy távolságú kőolaj és földgázszállításról van szó, a csővezeték a legjobb megoldás. Egyrészt ez a legnagyobb szállítókapacitás, másrészt ez talán a leggazdaságosabb is. Hátránya hogy a kiépített infrastruktúra nem mozgatható, és csak nagyobb mennyiségnél rentábilis. Nagyobb távolságok áthidalására megfelelő távolságonként szivattyúállomásokat kell telepíteni a csővezetékekhez. 

     Tartálykocsik 

     Kisebb, pár tonnás mennyiségek szállítására alkalmas, közúti vagy vasúti járművek. A vasúti szállítás gazdaságosabb, és egyszerre nagyobb mennyiséget is el lehet szállítani ezzel a módszerrel.  

     Tartályhajók 

     Nagyobb kőolaj és földgázmennyiségek szállítására alkalmas teherhajó. A kőolajszállításhoz szükséges tartályok beépítése miatt a szükséges módosítások speciális elrendezést követelnek meg. A földgáz szállítására viszont hűtőhajókat kell használni, mert így sokkal több gázt tudunk szállítani. A földgáz speciális tulajdonságai miatt sokkal könnyebb hűtéssel cseppfolyósítani, mint nyomással. Az egyszerre szállítható mennyiség a pár ezer tonnától akar félmillió tonnánál is több lehet, a hajó nagyságától függ.

     Folyami szállításkor átalakított uszályokat használunk. Az ezekkel szállítható  mennyiség 500 és 2000 tonna körül mozog, az uszály méretétől függően.  

A kőolaj finomítók 

     Az Átkerült Területeken egyedül az Almásfüzitői Kenőanyaggyár rendelkezett egyáltalán ipari méretű kőolaj-finomítási kapacitással. A finomító részét az üzemnek sajnos az Átkerülés előtt 1996-ban bezárták. De talán van még pár szakember, akik újra fel tudnak építeni egy finomítót.

     A folyamatos működéshez a szakaszos lepárlótornyok felelnek meg leginkább, de ezt a típust a legnehezebb felépíteni.

     Földgáz-finomító  nincs az átkerült területeken, felépítésére a termelés megindulása sort kell keríteni. A lakosság nagy mennyiségben tudná felhasználni a palackos propán-bután gázt, mivel sokan rendelkeznek az effajta gázzal működő tűzhelyekkel és más készülékekkel, de ahhoz is meg kellene indítani a kitermelést, és a finomítást.

     Fiume elfoglalása után az egyik feladat a kőolaj-finomító és a hozzátartozó kikötőrész felépítése. Több tengerentúli olajforrás könnyebben hozzáférhető (pl. a Trinidad-szigeti Aszfalttó), mint a Kárpát-medencei olajmezők. 

     Elosztó  hálózat

      

     Az Átkerült Területeken az elosztóhálózat sértetlen állapotban átkerült, pontosabban több, egymástól független hálózat elemei kerültek át. Benzinkútból több van, mint amennyire szükség van, többségük részben, vagy egészében használható állapotban található.

     Ellátásukra tartálykocsi is megfelelő mennyiségben van.

     A földgáz elosztására megmaradt a lakossági elosztóvezetékek rendszere, csak a betáplálást kellene megoldani. Valamint használatbavétel előtt ellenőrizni kell a csővezetékeket.

     A lakosság jelentős része tudná alkalmazni a palackos propán-bután gázt, ha elkezdenék gyártani. Ez a gázfajta kén és foszfortalanítás után alkalmas gépkocsi hajtásra is, ekkor autógáznak nevezzük. 

A kőolajipar jövője 

     Mivel a kőolajipar újraindítása az egész gazdaság talán legfontosabb feladata, ezért mindenképp neki kell látni. Valamilyen okból viszont a vezetőség egyszerűen nem hajlandó még a szükségmegoldások szintjén sem foglalkozni a témával. Inkább erőltetik a XIX. századi, egyébként rég túlhaladott technika ismételt kifejlesztését, amire tulajdonképp semmi szükség. Hiszen amivel már rendelkezünk, az annál fejlettebb. Ráadásul a haditechnikánk felsőbbrendűsége is a robbanómotorokon alapul. A gőzgépes meghajtású tank ugyan jópofa ötlet, de egyszerűen nem alkalmas harctéri használatra. Nem értem, hogy miért akarják megbénítani a hadseregünket azzal, hogy nem támogatják a kőolajipar rendbetételét.

     Ezért magánerős kezdeményezésre lesz szükség, hogy a meglévő  gépkocsi és mezőgazdasági gépállomány ne menjen kárba. Már most is nagyon sokat romlott a gépek állapota, mivel benzin és dízelolaj hiányában nem tudták üzemeltetni. 

     A kezdeti lépések 

     Az első lépés a műbenzin és mű-dízelolaj iparszerű termelésének megoldása, hogy amíg az első kőolajfúrások termelőre fordulnak, legyen, ami a gépeket meghajtja. A kőszenekből katalitikus hidrogénezéssel vagy Fischer –Tropsch - szintézissel cseppfolyós szénhidrogén is előállítható. Ez az úgynevezett „műbenzin” meglehetősen drága a közönséges kőolajból lepárolthoz képest, ezért csak benzinhiányos helyzetekben vált jelentőssé (mint például Németországban a 2. világháborúban). De ha nincs más, akkor nincs választás. Ezek az eljárások viszont nem bonyolultak, mindössze néhány alapanyag kell hozzá.  

     A Fischer–Tropsch-eljárás 

     A Fischer–Tropsch-eljárás egy katalizált kémiai reakció. Ebben a szintézisgázt, más néven a városi gázt, a szén-monoxid és hidrogén elegyét alakítják át különböző folyékony szénhidrogénekké.

     A leggyakoribb katalizátor a vas és kobalt, de a nikkel és ruténium szintén használatos. Az eljárás elsődleges célja, hogy szintetikus kőolajszármazékokat állítsanak elő – jellemzően szénből, biogázból és biomasszából –, hogy aztán azokat szintetikus kenőanyagként vagy hajtóanyagként használják. Ez a szintetikus benzin, és/vagy dízelolaj teherautókat, autókat és néhány fajta repülőgépet is hajthat. A biomassza-gázosítás és a Fischer–Tropsch-szintézis együtt egy lehetséges út a bioüzemanyagok felé. 
 

     A katalitikus hidrogénezés 

     Ez az eljárás nemesfém katalizátort igényel, ezért drágább, mint az előző. Előnye viszont, hogy az egyébként a környezetet szennyező, akár a halogénekkel felépített műanyagot is hasznosítani tudja. Így a veszélyes hulladékot is hasznos vegyületekre bonthatjuk vele. Az eljárással a nehézolajból is lehet előállítani könnyebb összetevőket, pl. benzint, vagy kőolajat.  

     A kőolaj és földgáz bányászatának beindítása 

     A bányászat beindításához elsősorban fúróberendezések szükségesek. Ezeket meg kell tervezni, és legyártásukat meg kell szervezni.

     Szükség van továbbá a megfelelő geofizikai kutatóeljárások újrafejlesztésére is, hogy tudjuk, pontosan hol kell fúrni.  

     A kőolajipar kifejlesztése 

     A később kitermelendő kőolaj és földgáz finomítására meg kell tervezni és fel kell építeni a megfelelő finomító üzemeket. Ha ezek már rendelkezésre állnak, akkor elmondhatjuk, van jövőnk a múltban is!

(Köszönet Teddybear-nek az anyagért!)

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr691286543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

(F)ordító · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2009.08.04. 08:48:57

írták már más poszttal kapcsolatosan is: a legkönnyebben hozzáférhető és szállítható olaj a morvamező (marchfeld) alatt van, valahol bécs környékén. hajóút oda-vissza, kelták péppé verve.

teddybear01 2009.08.04. 09:38:35

@triumphator: Az amire te gondolsz, az Eggbell melletti mező. Kárpát-medencei mértékkel is csak kis mező, de azért az is olaj. Gazdaságosabb lenne a Zsana-Kiskundorozsma mezőt megkezdeni, egyrészt mert ezt is meg lehet hajóval közelíteni, másrészt mert nagyobb.

drazsé 2009.08.04. 10:00:23

hát igen, tényleg el lett kicsit hanyagolva a téma, mintha megoldhatatlan problémának tartotta volan a vezetőség az olajtermelés vag a műbenzintermelés beindítását (hol vagy otranto, amikor a blognak szüksége lenne rád! :) ), pedig csak macerás, de nem feltétlenül macerássabb, mint a teljes géppark kiváltása (motor, hajtómű ugye csak került át, gőzképet meg építeni kell)

és hát a lehetőségek, ugye :)

motorizált hadviselés, motorizált szállítás, gépesített mezőgazdaság, műtrágy, növényvédőszerek, vegyipar, repülés... áhhh
túlságosan sokat hoz a konyhára ahoz, hogy ne legyen kihasználva :)

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2009.08.04. 11:02:18

"Valamilyen okból a vezetőség egyszerűen nem hajlandó..."

Viszont a vezetőség számára nagyon fontos, hogy az átkerült lakosság minden tagja képességeinek és érdemeinek megfelelő munkát végezzen, ezért a kiemelkedő kritikai érzékű lakosokat távoli anti területekre küldik információgyűjtési és értékelési feladatokkal... :)
süti beállítások módosítása