- Kár ezért a géppuskáért – dünnyögte Hiram, ahogy még egyszer visszanézett az egykori Perbáltból felszálló füstre.

- És hogy visszük majd magunkkal a Csepel-Fiume vonatra? – élcelődött a herceg – Négy teljesárú harmadosztályú jegyet kérnék, három felnőtt és egy PK-géppuska?

- Csak arra gondoltam… – válaszolt megszeppenve az idős veterán – …mindegy.

- Pontosan, mindegy! Teljesen világos hogy nem tudjuk magunkkal vinni. És a Kalasnyikovok pont elegendőek, hogy megvédjük magunkat, és zsákmánynak sem utolsók.

- Az már igaz – bólintott Balmirkárt –, a király biztosan elégedett lesz.

- Különben is – tette még hozzá a herceg –, a géppuska megtette amit tennie kellett.

Itt… mutatott rá a lassan felismerhetetlenségig összefirkált térképen egy pontra a herceg. “Tiszacsege”, olvasta el Balmirkárt, alatta zárójelben egy Bencegázlója nevű felirat is szerepelt. Az ómagyar arcvonal közepén, relative csendes vidék, magyarázta a herceg, egy szakasznyi sorozott emancipátor védi, estére érünk oda. Tökéletes alkalom lesz.

Két másik őrhely előtt húztak el. Az emancipátorok meg sem próbálták álcázni az állásaikat, mutatott rá a herceg. A normál, szürkéskék gyakorlóba öltözött katonák integettek a naszádnak, ők visszaintegettek. A herceg megcsóválta a fejét.

Ahogy tervezték, az este leszállta után érték el Tiszacsegét. Hiram reflektorja a folyó “ómagyar” szakaszát pásztázta, Balmirkárt a “szkíta” oldalt. Az ómagyar tábor nem is titkolta a helyzetét. Megölhetnénk mindet, mondta Hiram. Valószínűleg, válaszolta a herceg, de nem az érdekel.

Balmirkárt megeresztett egy sorozatot a szkíta oldal felé. Egy lélek sem volt ott. De nem számított. Sokáig tartott, de végül az egész ómagyar szakasz kézifegyverekből vadul tüzelt a semmire, mindenféle koordináció nélkül. Hiram vette át a reflektort és különböző tereptárgyakat világított meg. Balmirkárt pedig leküzdötte a fákat, nádcsomókat és a folyó vizét. Megzavart vizimadarak röppentek fel, amire az emancipátorok világítórakétája felelt. Végre az emancipátor szakasz is kiszúrta az ellenséget és két géppuska is csatlakozott a kalasnyikovokhoz. A világítórakéta fényében Balmirkárt jól látta, hogy az egyik géppuskás alsóneműben és rohamsisakban tüzel.

A herceg megfordította a naszádot, miközben Balmirkárt egy másik korhadt fatörzset robbantott szilánkokra. Az emancipátor szakasz is bekapcsolta a saját reflektorát. A herceg átadta a kormányt Balmirkártnak. Hosszú… hosszú… hosszú … hosszú … rövid … hosszú. Ólkilld, inglisül azt jelenti, hogy mindet megöltük, tette hozzá a herceg.

A tüzelés lassan ritkásabbá vált és végül elhalt, ahogy a naszád immár völgymenetben visszafelé poroszkált.

Balmirkárt a levéltárban később megtalálta, hogy a tiszacsegei ütközetben három honvédet léptettek elő tizedessé, és az emancipátor szakasz parancsnoka, Kun hadnagy a vitézségi érdemrend bronz csillagát kapta meg.