Igen lefárasztott a tegnapi dögrovás, ma már Eszter sem vélte úgy, hogy lázam van, így pont időben gyógyultam fel ahhoz, hogy segítsek takarítani. Holnap jönnek majd vendégek, igazából nem hozzánk, hanem apósomékhoz, de még nem látták a kicsit, így hozzánk is beugranak, a lakás meg még nem tűnt fogadóképesnek. Persze nem erőltettük agyon magunkat, szerencsére egyikünk sem tisztaságmániás - pókhálózás, porszívózás (néha orrszívózás, mert Zsombor eléggé szipog és még nem tud orrot fújni), felmosás, rendrakás, végül a délelőtt elment rá, de jobb, mint volt. Fizikailag nem volt túlságosan megterhelő a dolog, de azért éreztem, hogy még nem vagyok teljesen rendben, így ebéd helyett ledőltem egy kicsit, előtte egy aszpirin-hársfatea kombó. (Eszter tegnap végig kamillát főzött, ma váltott át hársra, mert biztos unom már az ízét. Pedig tudja, hogy nekem gyakorlatilag minden tea egyforma, egyszerűen nem érzem a különbséget. Gyanítom, hogy ő unta már a kamillát. :) )

Miután kipihentem magam, elkapott a tettvágy, hogy dolgozzak is valamit, ne csak heverésszek. Majdnem nekiültem fordítani, de aztán végül mégsem, mert észrevettem, hogy kisütött a nap és szinte már meleg van odakint - a tegnapi nyálas idő után külön élmény volt. Így inkább kiültem a teraszra és a leventepuskán dolgozgattam. (Annak idején egy idősebb munkatárstól kaptam még a suliban, eredeti kiképzőpuska, igazából esztergált fa az egész, a szú is alaposan kicsipkézte. Valahogy lelke van az ilyen régi tárgyaknak, az ideológia is lekopik róla, úgy döntöttem, kicsit kipofozom, hátha kihúzza még hatvan évig. Kerestem a neten anyagot róla, konkrétan ilyenről nem találtam, csak hasonlókról, de a hiányzó szerelvényeket sikerült beazonosítani, garázstuninggal össze is hoztam, a tárimitációt megfelelően levágott halkonzervből, a zárszerkezetet kerti kapuhoz való tolózár hajlítgatásával. Egy muzeológus persze hülyét kapna, ha meglátná, de nem nekik készítem.)

A hét eljén kentem le másodszor favédőszerrel, remélem, már egy szú se perceg odabent, de a végső lazúrozás előtt még a szuronyrögzítő szerelvényt is fel kell raknom. Rájöttem, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű.

Valószínúleg eredetileg nem volt ilyesmi rajta, bár van egy ovális alakú fémcsat az elején, aminek hiányzik az elülső fele, így fogalmam sincs, mi lehetett - szuronytartónak gyengének tűnik, meg rossz helyen is van. De valami imitáció lehetett, elvégre az egész "puska" egy imitáció volt csak, alalki kiképzés, ilyesmi. Az első gombaölő-réteg felvitelekor ugrott be, hogy kellene rá szuronyt rakni. Látványnak sem utolsó, meg akkor tényleg "fegyverérzete" lenne. Regisztráltam a vaterára, majd azon keresztül egész olcsón sikerült is egyet vennem, egy vadiúj M8 mintjájú (bár nem tudom, ez mit jelent), 35 cm pengés rendes szuronyt, mondjuk kicsit lehetne rövidebb, mert a puska se olyan nagyon nagy. De van rajta rendes szuronyzár, meg a markolaton is kiképzésre került a cső helye. A puskán meg semmi ilyesmi, úgyhogy ezt kell valahogy összehozni - ráadásul stabilan, mert van súlya a kicsikének.

Korábban már kigondoltam, hogy is lesz - pont találtam olyan tiplit, ami passzentosan beleillik a markolaton lévő lukba, a szuronyzár meg, ami alatta rácsúszik és kattan pont jó egy lapos fejű facsavarra, Na most már csak a tiplit kell igen rendesen rögzíteni elölről a puska csövébe, később lekenni fémszínűre, majd a csavar helyét pontosan belőni és azt is stabilan rögzíteni a szúette fába. Méghozzá hibázási lehetőség nélkül.

Ezzel szórakoztam vagy egy órát a délután, a vége felé kicsit kezdett már hűvösödni, de nem akartam már félbehagyni. (Meg is lett a jutalma, most megint fáj egy kicsit a torkom.) Viszont sikerült a dolog, a szurony könnyen fel-le kattintható, sőt, még a helyén is marad, biztonságos helyen próbáltam csapdosni, szurkálni vele, és nem repült el. Végül is csak annyit kell majd kibírnia, hogy a falon lógó puskán maradjon, úgyhogy az simán meglesz. Majd még le kell vágni a tipliből és fémszínű festékkel eltűntetni a ronda műanyag színét.

A múzeológusok meg továbbra is kerüljenek.