A herceg újabb ábrát rajzolt a térképvázlatra és megcsóválta a fejét. Ugyan pihennie kellene, mert csak ő és Balmirkárt tudták elvezetni a hajót, de nem olyan volt a természete. Balmirkárt várakozóan meredt a távolba, mást nem tehetett.

- Milyen gyávák. – dünnyögte a herceg

Balmirkárt megértette, hogy a herceg hangosan akar gondolkodni és ehhez beszélgetőpartnerre van szüksége.

- Kik?

- Az ómagyarok, természetesen – mondta ki a nyilvánvalót a herceg – nyolc századot vezényeltek ide. De a nagyja nem csinál semmit. Statitikus védekezés. A harcértékszámító még túl is becsüli őket.

Balmirkárt már hallott Hajdú százados harcértékszámítójától, a herceg maga is kezelhette a gépet.

- Az ómagyar katonákat? Hogyan tudná a bátorságot megbecsülni?

- Nem a bátorságot, hanem a harcértéküket. A területvédelmi csapatokat fele értéken számolja be, ha nem a saját közvetlen környezetüket védik, és negyed értéken, ha még a területvédelmi körzetükből is kimozdítják őket.

- De ebben mi a gyávaság?

- Nézd!

A herceg letette a fülhallgatót és egy erősen összefirkált papírdarabot mutatott Balmirkártnak.

- Nyolc századot vezényeltek ide, de ebből csak kettő megtörő a többi hat fegyveres emancipátor, ráadásul három kiképző. – mutatott rá pár pacára – ezen felül két léghajó ad váltva eveksztámogatást és Tokajban van három felfegyverzett hidroplán.

Balmirkárt bólintott. Mindketten tudták, hogy semmit sem értett az egészből.

- És most jön az érdekes rész… a fegyveres emik nem a saját körzetükben mozognak. Ráadásul sok sorállományú van velük. A parancsnokuk, ez a Petréssy nevü, vagy tudja a harcértékszámítást vagy nem, mindenesetre az emiket statikus védekező pozícióba tolta a Tisza mentén és a két megtörő századát és a naszádokat tűzoltóként használja.

- Ezzel mi a probléma? A folyó erős védelmi állás, ha…

- Az a probléma, hogy a szkíták nem Brennus keltái… éjszaka vonulnak, amikor a légi felderítés nem látja őket és a hidroplánok sem tudják őket megszórni. Kis csoportokban, portyáznak keresve a gyenge pontokat. Addig amíg meg nem unják, akkor majd vége lesz.

- Egyszerűen csak vége lesz? Hogyan állhatnak ellent a szkíták az ómagyar fegyvereknek?

Balmirkárt csodálkozása ezúttal valódi volt. Az ómagyarok tényleg legyőzhetőek lennének? A király álma beteljesedhet?

- Úgy, hogy az ómagyaroknak nem fontos a szkíták földje. Néhány évente eljátszák ezt a játékot. A szkíták rabolnak és fosztogatnak, az Ómagyar Honvédség tessék-lássék fellép ellenük. A szkíta főlovas megígéri, hogy innentől örökre béke lesz, és átadja néhány ellenfelét az ómagyaroknak. Ha az ómagyarok valamiért nagyon gyűlölik a főlovast, akkor, de csak a legvégső esetben segítenek az egyik ellenfelének. Közben viszont a telepek lassan kúsznak felfelé ennél a folyónál és egyszer majd ez a vidék is Ómagyarország része lesz.

Balmirkárt szomúran nyelt egyet.

- Akkor Ómagyarország mégsem legyözhetö…

- A szkíták módján nem – bólintott a herceg

- Akkor visszafordulunk?

- Még nem… bármennyire is színjáték ez még nem láttam a harcokat.