Öt nappal később…

- Harcvonalba fejlődj! Vezérhajó a Fiume!
Óh hányszor szerette volna ezt kimondani. Rendszeresen voltak álmai arról, hogy a Fiume megfigyelő tornyán áll miközben a romboló a pokol tüzes démonaként száguld végig a tehetetlen anti flottán.
- Mindenki a harcálláspontokra!
Izgatott matrózok rohangálnak a fedélzeten, géppuskákat biztosítanak ki, lőszert rakodnak az ágyúkhoz, az ÓmHH Fiume vért fog ontani. Máshogy dübörög a turbina a lába alatt, és izgatottabban forog a hajócsavar, a feje felett, a dómjában nem a megszokott módon pörög a radar, és még feljebb büszkébben leng a címeres hadilobogó.
Irányíthatta az ómagyar flotta kiépítését  és hozzá köthető a rombolók kidolgozását. Nem túl lényeges technikatörténeti érdekesség, tovább. A zászlólobogtatás, a pellai, athéni és karthágói bemutatók? Érdekel ez valakit? Még szócikk sem lesz az ötven kötetes ómagyar lexikonban. Az Adria Svadron vezérkari főnökeként az ómagyar-egyiptomi barátsági szerződés részleteinek kidolgozója. Kinek az aláírása van a papíron? Másé. Akkor meg? Az Adria Svadron második parancsnoka és a harmadik magyar admirális. Ki volt a második kapitány Amerikában? A Holdon? A massiliai tengeri csata győztese és Ómagyaroszág hőse? Ez már valami, ez bekerül a történelemkönyvekbe.
A flotta Cassis kiugró szirtjéhez ért, bár most biztos valami nyelvreccsentő görög neve van. A Fiume, a Tatabánya és a Dorog egy vonalban, mindkét oldalon ötszáz méterre két-két naszád. Még huszonöt kilométer a győzelemig. Még háromnegyed óra a dicsőségig. A Fiume gyorsabban is mehetne, de a többiek nem tudnák követni. Nem, a diadal megvárja, siettetni csak a vereséget lehet.
Melyik kép lesz vajon a gimnáziumi történelemkönyvben. A sapkás vagy az, amelyiken a nyakából lóg a távcső? Azon jól néz ki. Jecsmenik Iván, ellentengernagy…, vagy legyen inkább altengernagy? Ismerve a ómagyar hadsereget, az előléptetés valószínűtlen, de egy ilyen győzelem után? Bármi megeshet. Így jobban is hangzik Jecsmenik Iván altengernagy, az Adria Svadron parancsnoka. Á.u. 32. július 17-én Massilia mellett megsemmisítette a karthágói flottát. A csata a későbbi…
A megérkező  ómagyar flotta If üszkös romjait, egy néhány hajóroncstól eltekintve üres kikötőt és egy ünneplő várost talált. Az ÓmHH Fiume, a zászóshajó felspannolt legénysége kénytelen volt tovább tűrni a többiek csipkelődését. Maradtak elsüllyesztett ellenséges hajó nélküli szüzikék. Jecsmenik admirális pedig…
- Admirális, telegram. Messinából küldték tovább.
Jecsmenik szinte kiszakította a rádiós kezéből a papírcsíkot. Csak egyetlen szó szerepelt rajta: KÖLCSEY. Jó hírek voltak, mégis mérgesen gyűrte össze és hajította a tengerbe.
…háromszáz kilométerre délnyugatra…:
A karthik még indítottak két bágyadt rohamot a város falai ellen, de Hamilkár Barkasz nem véletlenül volt a Karthágó egyik legjobb hadvezére. A Türr István kitörése után csak idő kérdése volt az ómagyarok jelenése, és az ő tűzerejük ellen tehetetlen volt. A felprédált szőlőhegyek és olíva ültetvények egészen csinos zsákmányt hoztak, bőven fedezte a hadjárat költségeit. Massilia ostroma így a ’kudarc’ dobozból, a ’részsiker’ kategóriájába került át. A valódi ellenségei amúgy sem Massiliában voltak, sőt nem is Rómában, Esztergomban vagy éppen Fiumében.
 

… és ezerötszáz kilométerre keletre:
Nyéky összecsukta a könnyű, csupán morze kódok küldésére alkalmas rádiót. A Himnusz soraira gondolt …hányszor támadt tenfiad szép hazám kebledre, s lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre… Van, ami nem változik egy ilyen hétköznapi eseménytől, mint az Átkerülés. Az emberi természet például.
- Operettkatonák, aluvitézek baszki! A kurva anyátok, az az operettkatona! A Százerzedes se csinálta volna jobban! Nulla veszteséggel lehoztuk az akciót! Elkentük a nagyarcú Megtörők száját! Szétbasztunk titeket, buzogányos pöcsök!
Ennyit a filozofálásról  és a költészetről. A tengerészgyalogos őrmester éppen egy, az optimálishoz képest talán kissé hűvös, hegyi patakban takarította le magáról az arcára és testére kent illír harci festést. Lelki állapota a düh és a mérhetetlen büszkeség között ingadozott. Mindkettő kifejezéséhez a magyar nyelv erőteljesebb népies jellegű kiszólásait vélte a legmegfelelőbb eszköznek.
- Legyen büszke magára és az embereire őrmester, de ne feledje, amit tegnap tettük az sose kerül fel a Dicsőség Falára Fiumében. Ez az akció nem történt meg, Halmai tábornokkal és a törzsével illír vademberek végeztek, akik valahogy hozzájutottak pár lőfegyverhez és egy kézigránáthoz. Ön és a csapata hivatalosan továbbra is operettkatona, aki csak díszszemlén jeleskedik!
Megértette az őrmestert, tényleg mélyen együtt érzett vele. Az ellenség minden hibája és a mázlifaktor ellenére hatalmas haditett volt, ötszörös túlerőben lévő, modern fegyverekkel felszerelt alakulatot morzsoltak fel. De bizonyos események arra vannak rendelve, hogy pontosan emlékezzünk rájuk, mások meg arra, hogy pontatlanul.