Mint az az

Átkerülés napjaiból is kiderül sokszor, akadhatnak olyan helyzetek az életben, főleg, ha a múltba sodródik az ember, amikor szép szavakkal nem mindig lehet boldogulni. Ezért is, meg talán a történetekben a fegyverekkel kapcsolatosan megjelenő, nem mindig teljesen hiteles elképzelések miatt stábunk illetékes tagja úgy gondolta, hogy az átkerült szerzőkkel szagoltat egy kis puskaport. Az átkerült szerzők ezt nagy örömmel vették, így már csak a szervezés nem kis munkája volt hátra, de végül pénteken felkerekedett a pestközeli részük, hogy egy atomnyit lefaragjon a civilségéből. Jó, menet közben kiderült, hogy volt, aki már egy AMD-vel szétlőtte a fél erdőt, másnál meg valami fegyverkezelési vizsgaszerűség is befigyelt, de ennek ellenére továbbra sem álltunk úgy, hogy Rambó Jánosnak bármiféle félnivalója akadhatott volna tőlünk.
Mármint tegnapig, ezt gyorsan le kell tisztázni. :)

A MÁV által nyújtott szolgálatásnak köszönhetően szs. érkezett a legkésőbb, bár a tízre meghirdetett kezdést matematikailag még lett volna esély elérni, hiszen 9.58-kor már le is szállt a metróról. A térkép szerint innen már alig másfél centire volt a lőtér, de azért kilépett a társaság, ami akkorra már négy főből állt, Gador, szs., Ghery és Ghery haverja. Ki is léptek rendesen, aztán mikor negyedórával később valami vasúthoz értek, az addig magabiztosan vezető Gador is kezdett elbizonytalanodni. szs. szerencsére bespájzolt telefonszámokból, ez már a múltkori vizesgatyás-Tigrises rejtély megoldásánál is jól jött, most pedig Triumphatort hívta fel némi telefonos segítségért. Kiderült, hogy körülbelül háromszor túlfutottak a célon, de a tereppontok beazonosítása után alig fél óra késéssel beértek a lőtérre. A portást egy „lőni jöttünk – igen, rendőrségi” jelszóval leszerelték („Te mondd, hogy lőni jöttünk, a te hangod mélyebb...”), majd elsétáltak egy kiégett füvű focipálya mellett („Nahát, itt kapura is lehet lőni. - Meg kapusra is.”), majd hosszas találgatás kezdődött arról, hogy a távoli kertkapuban álló alak Tigris-e vagy Tri-e. Mindenki Tri-re tippelt, Gador szerint azért, mert Tigrisnek túl termetes lenne az az alak, Ghery szerint meg ha Tigris állna ott, akkor már nem élnének. Aztán persze Tigris volt az, de a súlyával kapcsolatos észrevételeinket inkább nem osztották meg vele az újonan érkező ifjak.

A lőtéren találkoztak végre élőben is Tri-vel, nagyon fess egyenruhában feszített, egy picit tán el is pirult a dicséretek hatására, majd mindenkit beterelt a konkrét küzdőtérre. Ott nagy fegyverszétszerelési plakátok és egy diszkréten főhelyre helyezett elsősegélyláda várta őket, illetve egy nagyon agilis és szókimondó lőkiképző, akit már a „Mi van, óvodáscsoportot hoztál?” kezdőmondatánál szívükbe zártak az átkerültek. (Tényleg.) Tigris gyorsan neki is állt Gheryék felé mutogatni és leszögezni, hogy ő itt a legidősebb. (Tényleg?) Ami szs.-t illeti, pont ilyennek képzelt el egy lőkiképzőt, látszott rajta, hogy szereti, amit csinál, jó kedéllyel és sajátos humorral dolgozik, de egy pillanatra sem lazít, ez tényleg az a pálya, ahol nem lehet sem hülyéskedni, sem hülyéskedni hagyni. A kinti kisasztalokon heverő revolverek mellett a „házigazda” teremtette meg a hangulatot, a beszólásait nemsokára listázva is olvashatjuk.

Mivel kezdetnek a forgótáras pisztolyokat ajánlotta, hogy legyen valami sikerélmény is, ezért a bevezető oktatás nem nyúlt túl hosszúra, a fegyverkezelés ilyen „itt berakod, itt felhúzod, itt meghúzod, itt hátrahúzod, itt kiveszed” jellegű volt, aki nem figyelt, személyesen is hallhatta némileg szuggeszívebben akkor, amikor elkezdett a pisztoly töltésekor bénázni. Nem maradtak el a biztonsági tudnivalók se, bár akadt olyan rambó is, akit folyton emlékeztetni kellett arra, hogy a ravaszra mikor teszi az ember az ujját. (És persze a női testtel való összevetés sem maradt el, ez valahogy mindig előjön akkor, amikor valami idősebb férfiember fiatalabb egyedeket oktat valamire, legutóbb a jogsiszerzésnél rémlik ilyesmi, ugye nem rángatjuk, finoman, mikor a nő mellét, stb, kell az életre is tanítani az ifjúságot. )

Majd, miután a lőszer árának kérdése is letisztázásra került, indulhatott a hadjárat a céltáblák ellen. De nem csak a zöldes emberalakok ( marslakók?) kaptak, hanem a lövészek is, pl.:
(mikor a legkegyetlenebb szerző lazán vette fel a fülvédőt, és a pántját a tarkójára csúsztatta): „vedd már fel rendesen, mit Luke Skywalkereskedsz itt, lecsúszik a fejedről aztán pisztollyal a kézben véletlenül odakapsz...”

(mikor a legmagasabb szerző kezdett veszélyessé válni a felettünk leszállásra készülő repülőgépekre): „Attól még, hogy ilyen magas vagy, nem kell ugyanannyival fölé lőni!”

(a jedinek újra) „mit csinálsz, nem látod? Vedd le a napszemüveged, vagy hozzál fehér botot, baszki!”

Tigris rögtön egy fejlövéssel kezdett, ezek szerint nem csak pár centiről megy neki, Gador pedig a frászt hozta a céltáblára azzal, hogy cirkuszi késdobáló-stílusban körbecsipkézte a marslakó fejét. Az is kiderült, hogy üresen nem csettintgetünk a fegyverrel, mert az ütőszeg háklis rá, de ezen balesetből kifolyólag előkerült egy vadnyugati rendszerű pontlövő pisztoly is, amivel határozottan jobban lehetett célozni – meg találni is. Ghery barátja húszból húsz találatot ért el (bemondás alapján, a KSH nem hitelesítette), de azért a többiek is úgy lőttek, hogy húsz rohamozó keltából csak olyan három-négy maradt volna pontot tenni a meccs végére.
Jó egy óra alatt, szép komótos tempóban eldurrogott száz lőszer, ami a semminél egy icipicit több, de kezdetnek tökéletes – egyelőre még nem dől a pénz a hirdetésekből és a könyvből, így önmérsékletet kellett tanúsítani. (Ez persze nem célzás akart lenni. :) )
Ezúton is köszönjük a szervezőnek a lehetőséget!

És néhány kép – csak erős idegzetűeknek és 18 éven felülieknek. Blood, violence, language címkék!

Eligazítás és görnyedésverseny.

Gador, a pusztító.

Figyu, kelták tizenhárom óránál!

Aki tud...

Ghery egy laza Zámbó Jimmy nótát fütyürészve újratölt, a kiképző tercel hozzá.

Egy egyedülálló lövész.

Az inkognitóját őrző Tigrisnek már csak egy RPG jutott. Feat Morvai.